12.RÉSZ
SISSY 2008.08.26. 19:54
A kristálypohár szilánkokra tört. A pezsgő szétfolyt a lába körül, s meredten nézte Leont és Mayt, akik épp szenvedélyesen csókolóztak. Leon megszakította a csókot, mikor meghallotta a zajt és a hang forrása felé fordult. Szemei kikerekedtek döbbenetében. S maga sem értette, hogy miért, de bűntudata volt, amiért megcsókolta Mayt. Egykori szerelmét. Mindeközben még a lélegzete is elakadt a lány látványától, aki egész testében remegett a dühtől és megalázottságtól. Észrevette a férfi szemében a vágyat és sóvárgást, ahogy újra és újra végignézett rajta. De a bűntudatot is, ami a jelen helyzetben egyáltalán nem érdekelte. Majd tekintete megakadt Mayn, aki győzelemittasan és gúnyosan nézett vissza rá. Mayn egy fekete combközépig érő, feszes estélyi volt, melynek dekoltázsa mély és a hátát is szabadon hagyta. Az ő haragja is fellobbant, amikor észrevette, hogy a mellette álló férfi vágyakózva és bűntudatosan nézi Sorat. De igyekezett leplezni, hogy fenntartsa annak látszatát, hogy fölényben van Soraval szemben. S magában elhatározta, hogy visszaszerzi Leon szerelmét és mindig elérte célját, amit maga elé tűzött. Bármiről is legyen szó. Elárulnátok, hogy mégis mi a fenét műveltek itt? – kérdezte dühösen sziszegve a fogai között. Elég egyértelmű volt, nem? – kérdezte gúnyosan és közelebb lépett a férfihoz, majd maga felé fordítva arcát mohón és szenvedélyesen megcsókolta. Leon annyira megdöbbent, hogy eleinte nem is érzékelte, hogy mi történik vele. Csak a puha ajkakat, mely egyszerre volt mohó és durva. A nő nyelve követelőzve tört utat szájába. A férfi még mindig Sorat látta lelki szemei előtt, mikor viszonozta a csókot. Sorat látta a meggypiros ruhában, amely érzékien és lágyan ölelte körbe karcsú és formás idomait. Dús és kerek mellét, melyre tökéletes látás nyílt az estélyi mély kivágásának köszönhetően, mely a köldökéig ért. S mégsem volt ízléstelen. Az ő ajkait érezte a száján, nyelvét, mely szenvedélyes táncra kelt nyelvével. May magában örömtáncot járt, mert azt hitte, hogy a csók neki szól. Még soha nem csókolta ilyen mohón és szenvedélyesen, melyben a szerelem édes íze is érezhető volt. S gúnyosan el is mosolyodott, miközben élvezte Leon csókját, aki még közelebb vonta magához. Fel sem tűnt neki, hogy nem Sorat csókolja, mert csak őt látta. Az igéző meleg gesztenyebarna szemeit, mely a tüzes szenvedélytől, a kéjtől, a gyönyörtől, a haragtól csillogott. Csak akkor tért magához, amikor hirtelen és durván elszakították Maytől, majd mindketten hatalmas pofont kaptak. Megrökönyödve és dühösen néztek Sorara, aki tekintetével szinte felnyársalta őket, s látszott rajta, hogy alig bírja visszafogni magát, hogy ne keverjen le nekik még egyet. Te átkozott fruska! – sikította magából kikelve May, miközben teljes erejéből megütötte a lányt. Sora már épp neki akart esni, amikor két erős kar tekeredett a karja köré, ezzel megakadályozva, hogy elkapja Mayt a hajánál fogva. Eressz el! – sziszegte a fogai között Sora. S próbálta lefejteni magáról Leon karját, de nem sikerült. Sőt, a szorítása csak erősödött, amivel fájdalmat okozott a lánynak. Sora alig bírta megállni, hogy fel ne sziszegjen fájdalmában. Addig nem, amíg abba nem hagyod! – mondta dühösen a férfi. A korábbi bűntudata elpárolgott, mikor Sora felpofozta. Bár tudta, hogy jogos, mégsem tudta elviselni, hogy megütötte. S dühe csak nőt, amikor neki akart esni egykori szerelmének. Eressz el! Vagy nem állok jót magamért! – mondta vészjósló hangon és közben a kapálózást is abbahagyta. Leon eleget tett a kérésnek. Mégis mit képzelsz magadról? – kérdezte dühösen a férfi. Hogy én? – mutatott magára döbbenten Sora. – Hogy én mit képzelek magamról? – emelte meg jobban a hangját. – Nem én volt az, aki a teraszon csókolózott a halott szerelmével a születésnapodon! – kiabált most már felháborodottságában. Az volt a szerencséje, hogy senki nem hallotta a kintről beszűrődő veszekedést olyan hangos volt a zene. – A halott szerelmével, aki hirtelen a semmiből felbukkan! Közvetlen azután, hogy mi összeházasodtunk! Azért nem tértem vissza eddig, mert nem emlékeztem semmire. – világosította fel fölényesen. – Csak most nyertem vissza az emlékeimet. Na persze! – adott hangot kételyeinek gúnyosan. – S ezt higgyem is el? Az engem nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem. – s belekarolt a férfiba, aki hagyta, miközben végig Sorat nézte. – A fő, hogy Leon hisz nekem. Igaz, szerelmem? – nézett rá a férfira, de ő nem mondott semmit. Csak Sorat figyelte, aki azt se tudta, hogy mit mondjon, annyira meglepte, hogy a férfi elhiszi a mesét. Ő tudta, hogy a nő hazudik. Látta a szemében. Pedig valójában Leon is kételkedett May szavaiban. Maga sem értette, hogy miért, de nem hitte el egy szavát sem. Mindig megbízott benne, mert soha nem hazudott neki. De most nem. Épp ezért azt sem értette, hogy miért hagyta, hogy megcsókolja. Mint ahogy azt sem, hogy miért viszonozta. Már csak azért sem, mert mindvégig Sorara gondolt. Nem érzett semmit a döbbeneten és a hitetlenkedésen kívül, amikor újra találkozott Mayel. Leon! – zökkentette ki gondolataiból a mellette álló lány. – Ugye hiszel nekem? – kérdezte kétségbeesetten. Nem tartozik rád, hogy mikor és kivel mit csinálok. – mondta ridegen Soranak egyben kitérve a válasz elől. Maynek ez nem tetszett, mert tudta, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi kételkedik benne. De elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy újra elnyerje Leon bizalmát. Tudta, hogy könnyű dolga lesz, hisz érezte, hogy még mindig szereti. Érezte, amikor viszonozta csókját. Nem tartozik rám? – kérdezte magából kikelve Sora. – Még hogy nem tartozik rám! A feleséged volnék! Vagy talán el is felejtetted? Igen a feleségem vagy, de nem tartozom neked hűséggel, mert nem szeretlek téged és te se engem. Ne felejtsd el, hogy csak kényszerből házasodtunk össze. – világosította fel a lányt kegyetlenül, aki csak hápogni tudott döbbenetében. – Talán féltékeny vagy? – kérdezte gúnyosan. Maga sem értette, hogy miért viselkedik így a lánnyal, de egyszerűen nem bírta megállni. Féltékeny? – jutott végre szóhoz Sora. – Én? – kérdezte gúnyosan. – Kérlek, ne nevettess! – s még ő sem hitte el, amit mondott. Ezzel a kérdéssel érzékeny pontra tapintott, de igyekezett még önmaga előtt is letagadni. Akkor meg? – kérdezte továbbra is ridegen. Tudta, hogy a lány hazudik. Hallotta a hangjából és ez jó érzéssel töltötte el. – Miért vonsz kérdőre olyasmi miatt, mely nem tartozik rád? Igen… - mondta még gyorsan, mikor észrevette, hogy mondani akar valamit. – házasok vagyok. De ne felejtsd el, hogy nem szerelemből esküdtünk meg. Pár hét múlva úgyis elválunk. Ne várd el tőlem, hogy addig is önmegtartoztatásban éljek. Nekem is vannak szükségleteim, vágyaim, melyekre igény tartok, s amelyet meg is szerzek. – fejezte be mondanivalóját, közben gúnyosan elmosolyodott. Alig bírta megállni, hogy el ne nevesse magát, mikor látta Sora arcát, mely egyre vörösebb lett a dühtől és féltékenységtől. Hosszú percekig nézték egymást némán. Szinte forrt körülöttük a levegő. De nemcsak a méregtől és haragtól, hanem a visszafojtott vágytól és szenvedélytől. Míg Leon élvezte a helyzetet, addig Sorat dühítette. A lány legszívesebben saját magát ölte volna meg, amiért így érezz a férfi iránt. Hogy még ilyen körülmények között is képes ilyen érzéseket kiváltani belőle. Pedig ott helyben fölnyársalta volna. Ez az utolsó szavad? – kérdezte halkan sziszegve, mire Leon csak bólintott. – Rendben, Leon Oswald! Az igaz, hogy nem vagyok szerelmes beléd. Hogy is szerethetnék egy olyan férfit, mint amilyen te is vagy? – kérdezte gúnyosan. – Egy arrogáns, öntelt, érzéketlen, rideg és kegyetlen. Aki nem foglalkozik mások érzéseivel, csak saját magával. Valóban nem szeretlek. De legalább tiszteletben tartottam volna azt a tény, hogy a férjem vagy. Veled ellentétben, akit még az sem érdekelt, hogy ma van a születésnapom. – észrevette a férfi szemében a megbánást, a bűntudatot, melyek a haragot váltották fel, de nem foglalkozott vele. Már nem érdekelte, hogy mit tesz a férfi. Legalábbis próbálta ezt elhitetni magával. – Nem érdekel, hogy kivel, mikor mit csinálsz. De ha te így, akkor én is. – azzal otthagyta őket, akik szóhoz sem jutottak. Sora dühösen és sértetten ment vissza a társasághoz. Próbálta visszaszerezni lélekjelenlétét, mintha semmi sem történt volna. Pedig majd szétszakadt a szíve. Csak most döbbent rá, hogy beleszeretett, miközben a bárpult felé tartott, ahol lehúzott egy dupla whiskyt. Nem értette, hogy hogy tudott pont ebbe a férfiba beleszeretni. „Miért? Miért pont ő? Miért pont Leon?” Tette fel magában a kérdést újra és újra kétségbeesetten, miközben megivott még egy pohár whiskyt. S közben úgy érezte, hogy szíve majd széthasad, valahányszor felidéződött benne a teraszon történtek. Mintha ezernyi késsel szurkálnák. Sokkal jobban fájt neki ez az incidens, mint amikor rajtakapta Yurit azzal a nővel. Sora vagy tíz perce állhatott a bárpultnál, amikor tekintete megakadt Leonon, aki épp akkor lépett be a terembe, s elindult felé, mikor észrevette őt. Nem kerülte el figyelmét May sem, aki a férfit próbálta megállítani, de ő durván félrelökte. S ekkor meglátta az egyik legjobb barátját, aki épp Laylaval beszélgetett tőle nem messze. Gyorsan odament és megérintette a karját. Sziasztok! – köszönt kedvesen nekik. Szia Sora! – köszöntek egyszerre, s a férfi meg is ölelte a lányt. – Milyen 18 évesnek lenni? – kérdezte kedvesen mosolyogva. Jó. – felelte gyorsan. – Táncolunk egyet? – kérdezte barátját. Veled mindig. – mosolyogott érzékien. – Megbocsátasz Layla? – kért elnézést a lánytól. Menjetek csak nyugodtan. – mondta kedvesen. Soraék nem sokkal később már a táncparketten voltak és egy lassú, szerelmes zenére táncoltak. A lány a szeme sarkából figyelte Leont, aki kővé dermedve nézte a párt, akik igen meghitten bújtak össze. Soranak David volt a második legjobb barátja, Layla után. Ő volt az, akiben még tökéletesen megtudott bízni. Akitől barmit kérhetett, anélkül, hogy kérdőre vonná. Mikor észrevette, hogy Leon ismét elindult feléjük a barátja felé fordult. David szeretnék kérni tőled valamit, de ne kérdezz semmit! – nézett olyan szemekkel rá, melyre tudta, hogy a férfi nem tud nemet mondani. Mi lenne az? – kérdezte kedvesen. Csókolj meg! – suttogta halkan, mert Leon egyre közelebb ért hozzájuk. Mi? – kérdezte döbbenten. Csókolj meg! Na de… Majd később mindent elmondok, de most csókolj meg! – könyörgött már a férfinak. – Kérlek! – tette még hozzá. David eleget tett a kérésnek. Ott, mindenki előtt megcsókolta a lányt. Leon döbbenten, dühösen és féltékenyen nézte a jelenetet. Keze ökölbe szorult, ahogy a csókolózó párt figyelte. Legszívesebben odament volna, hogy jól képen törölje a fickót. De nem tette meg, mert nem akart még ennél is nagyobb botrányt rendezi. S azzal is tisztában volt, hogy nincs joga hozzá. A vendégek egy emberként rökönyödtek meg. Még a lélegzetüket is visszafojtották. Sora megszakítva a csókot, kézen fogta Davidet és kisétált a teremből, mintha misem történt volna. Gúnyosan mosolygott Leonra, aki haragtól és féltékenységtől szikrázó tekintettel nézett rá. Egész testében remegett a visszafojtott dühtől. S már bánta azt, amit a teraszon mondott. Nem sokkal később ő is utánuk ment, de már sehol nem találta Soraékat. Mintha a föld nyelte volna el őket. Dühösen rohant a kocsihoz, majd beült és bevágta maga után az ajtót. Nem foglalkozott Mayel, aki kiabálva rohant utána. Beindította a kocsit és csikorogva elhajtott. Kis híján elütötte egykori szerelmét, aki majdnem odaért. Ennek következtében ijedten ugrott hátra és el is esett. Egyenesen a kövekre, melyek enyhén felkarcolták a lábát és harisnyája is elszakadt. Leon nagy sebességgel vezetett hazafelé, abban reménykedve, hogy Sora otthon van. Rossz előérzet fogta el, mikor megérkezett a házhoz, ahol teljes sötétség honolt. Sehonnan nem látott fényt kiszűrődni. Kiszállt az autóból és berohant a házba, hogy körbe járja Sorat keresve, de sehol nem találta. Egyre dühösebb és féltékenyebb lett a gondolatra, hogy kivel és hol lehet most éppen. Bement a nappaliba és egymás után itta a whiskyt. Egyre többet és többet ivott. Szinte maga előtt látta a lányt és a férfit, amint épp elmerülnek egymásban. Erre a gondolatra dühösen dobta el a kristálypoharat, mely a falnak csapódott összekenve a hófehér falat. Egész éjjel a lányt várta. Közben többször körbe telefonálta az ismerősöket, de senki nem hallott róla. Végül hajnali öt óra felé felment Sora szobájába, hogy ott várja tovább. Próbált aludni, de nem tudott, mert valahányszor lecsukta a szemét őt látta a férfival együtt, amint épp vadul szeretkeznek. Ezért feladva a harcot ült a sötétben, a szobában és várt. Várt és csak várt a whiskys üveggel a kezében. Sora csak másnap késő este ért haza. Halkan beosont a házba, majd óvatosan fellopakodott a lépcsőn, hogy mielőbb a szobájába érjen. S hogy Leon ne vegye észre, hogy hazaérkezett. Kezét lassan tette a kilincsre, mikor az ajtó elé ért, majd megpróbálta nesztelenül kinyitni. Mikor ezzel megvolt belépett a szobába, ahol teljes sötétség volt. Már épp be akarta csukni az ajtót, amikor valaki váratlanul megragadta a karjánál fogva és erőteljesen becsapta az ajtó. Folyt.
|