Sora rémülten, félelemmel a szívében taposott a fékre, miközben elrántotta a kormányt, hogy elkerülhesse a csapást… de a fék… a fék nem fogott… Legnagyobb szerencséjére elkerülte az ütközést, de ijedten vette észre a kamion mögött haladó két kocsit, melyek szitkozódva, dudálva tértek ki a sebesen haladó autó elől. Sora hosszú és mély levegőt vett, szorosan tartva mindkét kezével a kormányt, így visszanyerve lélekjelenlétét. Ami igen nehezen ment, tekintve a helyzetet. A szíve a torkában dobogott, egész testében reszketett, de még így is vasmarokkal kapaszkodott. Lábával folyamatosan taposta a féket, mely időközönként fogott, de csak néhány másodpercig. Időközben Sora felismerte az utat. Tudta, hogy hamarosan következik egy kisebb lejtő, mely még jobban felgyorsítja az autót, majd egy hosszabb emelkedő és végül az egyenes út. Ha szerencséje van, akkor az emelkedő lelassítja annyira a kocsit, hogy megállhasson behúzva a kéziféket.

Hamar eljött a lejtő, ahol beigazolódott a sejtése és közben egymás után jöttek előtte és mögötte is az autók. Nem foglalkozott velük, csak az útra koncentrált és egy megoldáson, amelynek segítségével megúszhatja kisebb karcolásokkal a közeledő balesetet. Bár erre nem nagyon látott esélyt, de mindig ott marad a remény. Szerencsére csak egy kicsit gyorsult fel a jármű, mely főként a féknek volt köszönhető. Közben fokozatosan a hármasba tette, de csak lassan. Az emelkedő tetejénél már az egyesben volt, de még így is túl gyors volt a megszokotthoz képest. Sora kétségbeesetten vette észre, hogy a fék végképp felmondta a szolgálatot, mikor egyenes volt az út előtte. A pánik kezdett ismét egyre jobban eluralkodni rajta, mígnem észrevett valamit. Újra feléledt benne a remény és hirtelen elhatározással lefordult jobbra, mikor látta, hogy senki sincs előtte és mögötte. Sebesen haladt előre és az utolsó pillanatban behúzta a kéziféket is mire az autó csikorgott és többször megfordult a tengelye körül belerohanva az egymás mellett és mögött sorakozó szénakazal közé. Feje előre és hátra csuklott, majd előre keményen beverve a fejét a kormánykerékbe. Végül minden elsötétült előtte, míg a duda folyamatosan szólt egyre nagyobb hangerővel.

Leon néhány másodperccel Sora távozása után követte a lányt. Rossz érzés fogta el vele kapcsolatban. Gyorsan beülve az autóba indult el és Sora épp akkor hajtott ki a kapun balra fordulva. Beletaposva a gázba ment utána. Nem vesztette szem elől és egyre nagyobb rémülettel vette észre, hogy felesége fokozatosan növeli a sebességet. Szívébe eddig nem ismert félelem uralkodott, mely fokozatosan kezdett egyre jobban összeszorulni. Mintha satuba szorítanák, melynek nyomását másodpercenként növelik. Légzése szaporább lett, szíve a torkában dobogott, szívverése ezerszeresére nőtt, amikor látta, hogy mit művel a lány. Amint a kocsi az oldalára fordulva nekicsapódik a szénáknak. A duda most a szokásosnál is jobban sértette fülét. Sietve megállt az autójával, melynek motorját le se állította, miközben feszülten figyelt valami életjel után. Lesve, hogy Sora megmozduljon, kiszálljon az autóból. Gyorsan kipattanva az autóból szaladt hozzá, útközben kapkodva, tárcsázva a mentőket és megadva, hogy mi történt. Futás közben ledobta a földre, miután a címet is bemondta.

°         Sora! – kiabált a feleségének, aki továbbra is eszméletlenül dőlt a kormánykeréknek. – Sora! – szólította ismét, mialatt kinyitotta az ajtót.

Rémülettel a tekintetében vette észre a lány homlokából folyó apró vérpatakot. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor ellenőrizte pulzusát, mely erősen pulzált ujjai tapintása alatt. Óvatosan kihúzta a kocsiból, mikor megállapította, hogy semmilye sem tört el, így nem okozhat nagyobb kárt. Hallotta a távolról közeledő szirénák hangját, miután a duda elnémult. Az ölébe fektetve várta őket, miközben gyengéden végigsimított Sora puha, selymes arcán. Újabb sóhaj szakadt fel torkából, amikor észrevette, hogy a lány szemei megrebbennek, majd lassan kinyitja őket.

°         Sora! – suttogta halkan, könnyes szemekkel a megkönnyebbüléstől.

Sora fájdalmasan nyögött fel, ahogy apránként próbálta kinyitni a szemeit. Olyan érzése volt, mintha ezernyi kamion haladt volna át rajta. Fejében élesen hasított a fájdalom újra és újra. Mint amikor ezernyi tűvel szurkálnák testedet. Teste zsibbadt. A távolról érkező hangok csak apránként jutottak el tudatáig. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy valaki őt szólongatja és a szirénákat, mely már közvetlen közelről jött. Nem tudta, hogy mi történt, nem ismerte fel a hangot. Csak az illatot és a szorosan ölelő karokat. Óvatosan nézett fel, de csak homályos foltokat látott.

°         Le… Leon… ? – nyögte ki fájdalommal teli hangon és elméjére ismét sötétség borult.

Leon már egy órája ült a váróteremben, mialatt Sorat az egyik kórteremben vizsgálták. Az aggodalom egyre nagyobb méreteket öltött, miközben a percek teltek. Idegesítette, hogy senki nem jön ki, hogy értesítse őt Sora állapotáról. Ez alatt az egy óra alatt, értesítette szüleit és Laylat, akik mostanra szintén megérkeztek és idegesen vártak a fejleményekre. Leon többször érdeklődött a felesége állapotáról, de senki nem mondott semmit. Épp felállt, hogy újra próbálkozzon, amikor az egyik orvos lépett ki a vizsgálóból. Mindenki egyszerre pattant fel a székekről és mentek a férfihoz.

°         A kisasszony jól van – kezdett bele, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Sora édesanyja sírt, aki a férjébe kapaszkodott. – csak kisebb zúzódások vannak rajta és enyhe agyrázkódást is kapott. Ezért az lesz a legjobb, ha ma és a holnap estét még a kórházban tölti, hogy teljesen bizonyosak legyünk abban, hogy nem lép fel komplikáció az agyrázkódása következtében. Most alszik a fájdalomcsillapítók miatt és reggelig nem is fog felébredni. Így azt tanácsolom, hogy menjenek haza és pihenjék ki magukat.

°         Köszönjük doktorúr! – fogta két apró kezébe a férfi tenyerét Sora édesanyja, mire ő csak mosolyogva biccentett felé. – Akkor mi most megyünk is. – karolt ismét férjébe most már megkönnyebbült szívvel. – Ti is jöttök? – nézett Laylara és Leonra.

°         Igen. – bólintott a lány.

°         Én még maradok. – felelte Leon.

°         Rendben. – mosolygott megértve. Szívesebben maradt volna ő is, de nem tehette, hisz otthon még várt rá kislánya, Yume, aki nem értette volna meg, hogy hova tűntek szülei. Így is nehezen viselte, hogy Sora már nem lakott velük. Igaz még kicsi volt, hogy felfogjon bizonyos dolgokat, de megérezte nővére hiányát, akit rajongásig szeretett. – Mond meg Soranak, ha netán felébredne az éjszaka folyamán, hogy reggel jövünk és, hogy szeretjük. – tette még hozzá, mielőtt magára hagyták volna a férfit.

°         Átadom az üzenetet – s azzal otthagyta őket, hogy megkeresse Sora szobáját, miután megtudakolta, hogy hova vitték.

Egész éjszaka mellette volt és éberen figyelte minden egyes mozzanatát. Közben gondolkozott az elmúlt időszakon és azon, ami történt. De legfőképpen az érzésein. Azzal eddig is tisztában volt, hogy a lány olyan érzéseket ébreszt benne, melyre még May sem volt képes. Nem tudta, hogy pontosan mi ez. Csak azt, hogy egyre jobban vonzódik hozzá, mely napról napra erősödik. Amely egyszerre volt magával ragadó és félelmetes. Nem ismerte fel, hogy mi is ez pontosan, hisz ezek ismeretlenek voltak számára. Egészen a balesetig. Akkor döbbent rá igazán, hogy mennyire szereti. Olyannyira, hogy már el se tudná képzelni az életét nélküle. S ettől megijedt. De attól még jobban félt, hogy így vagy úgy, de elveszíti őt. Végül ajkán apró mosollyal figyelte a lányt, aki ébredezni kezdett. Magában elhatározva, hogy meghódítja a szívét. Tudta, hogy nem lesz nehéz dolga, hisz nem kerülte el figyelmét, hogy Sora is ugyanazokon az érzéseken megy keresztül, akárcsak ő. Lassan felemelkedve a székről lépett közelebb, amikor Sora épp körbe pillantott és meglepetten nézett Leonra.

°         Leon? – kérdezte krákogva az álmosságtól. – Hol vagyok? Mi történt? – tette fel egymás után kérdéseit.

°         A kórházban – ülte le mellé óvatosan és gyengéden kisimított egy tincset, mely a lány szemébe hullott. – baleseted volt. – felelte halkan.

Sora meglepődött a lágy érintése miatt, mely a tekintetében is tükröződött. De hihetetlenül jól esett neki, maga sem értve miért. Viszonozta a lágy pillantást, melyen viszont Leon lepődött meg. Hosszú percekig nézték egymást, élvezve a nyugodt csendet. A férfi egy percre sem hagyta abba a gyengéd érintéseket Sora arcán. Majd ijedten kapta el, amikor a lány szemébe harag költözött.

°         Sora? – kérdezte döbbenten, nem értve viselkedését.

°         Nem baleset volt – jelentette ki határozottan, mikor eszébe jutott minden. A baleset körülményei.

°         Tessék? – hökkent hátra a férfi, de a düh apró szikrája is érzékelhető volt hangjában, amikor felfogta a szavak jelentését.

°         Nem baleset volt. – ismételte meg magát a lány. – A fék nem működött – szólt közbe, mielőtt Leon megszólalhatott volna. – Valaki szánt szándékkal megrongálta.

°         Biztos vagy benne? – kérdezte egyre nagyobb haraggal.

°         Igen. – mondta határozottan. – Biztos. Három napja vittem el a szervizbe és akkor még semmi baja nem volt a kocsinak.

°         Értem. – hangja már higgadt volt, de belül még forrt a haragtól. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy valakit pépesre ne verjen. – Még ma megemlítem ezt a rendőrségnek. – folytatta most már nyugodtabban, gyengéden a lány szemébe nézve.- Ez nem maradhat büntetlenül. – Sora csak bólintott beleegyezéseként, élvezve a puha érintéseket. Jól esett neki a férfi figyelmessége. Szinte öntudatlanul húzódott közelebb arcával a puha, meleg tenyérhez, szemét lehunyva. – Sora? – hallotta meg Leon hangját?

°         Hm? – továbbra is csukva tartva szemét.

°         Ki az a Matt? – tette fel a számára oly fontos kérdést, mióta csak meghallotta ezt a nevet. Sora megdermedt és fájdalommal teli tekintettel nézett rá. A férfi megátkozta magát ezért, de nem bírta megállni. Tudta, hogy nem ez a megfelelő hely és idő és nem is akart még rákérdezni, de nem tudta visszatartani magát.

°         Matt… - nyelt egy nagyot és elfordította fejét, hogy kinézzen az ablakon, ahol a nap első sugarai kúsztak be aranyba vonva a szobát. – Matt… - kezdett bele ismét – ő… - majd mély levegőt véve egy szuszra mondta ki a szavakat. – Matt volt életem nagy szerelme. – mire Leonban még a vér is megfagyott, a szíve megállt.

Számított erre a válaszra, mégis megrázta a hír. A féltékenység elemi erővel tört rá. Kérdezni szeretett volna valamit, de Sora közbevágott, aki még mindig az ablakon nézett ki, az emlékeibe merülve. Így nem vette észre a Leonba bekövetkező változást. Még csak nem is érzékelte.

°         Matt volt az első, aki megismertetett a szerelemmel. Előtte fogalmam sem volt róla, hogy mit is takar ez a szó. Ő volt az első minden téren. Eleinte erősen tagadtam az érzéseimet, mert a mi szerelmünk tiltott volt. Nem lett volna szabad egymásba szeretnünk, de nem tudtunk uralkodni az érzéseinken. – Leon egyszer se szólt közbe. Szíve hevesen vert, ahogy hallgatta a lányt, aki megállás nélkül folytatta beszámolóját. – Még csak 16 éves voltam. – a következő szavak ismét megrázták a férfit – Matt pedig 38 éves elvált férfi, aki egyben a tanárom is volt. Minden szép és jó volt. Senki nem sejtett semmit. Titkolóznunk kellett mindenki előtt, de ez nem zavart engem, mert szerettem őt. Sőt… még izgalmasabbá tette a kapcsolatunkat. Csak a legközelebbi barátaim tudtak róla. David és Layla. De egy nap minden megváltozott. – s arcán már patakokban folytak a könnyei, de hangja egy percre sem ingott meg. – Váratlanul megjelent a felesége. Matt megpróbálta elmagyarázni a helyzetet, de én nem hagytam. Nem tudtam megbocsátani neki, hogy egész végig hazudott. Annak ellenére, hogy még mindig szerettem. Hetekig próbálkozott, de egyszer se hagytam szóhoz jutni. Mígnem egy nap egy levelet kaptam tőle, melyben megírta, hogy mennyire szeret és, hogy nem tud nélkülem élni. Másnap reggel értesültem a haláláról. – itt már megállás nélkül zokogott. – Öngyilkos lett.

Leon megrendülten hallgatta a történetet, majd gyorsan Sora mellé feküdve, húzta magához a lányt és szorosan tartotta. Halk, gyengéd szavakkal próbálta csitítgatni a karjaiban reszkető feleségét, aki erősen kapaszkodott belé, arcát mellkasába temetve. Sora zokogásai szipogássá váltak, végül szuszogássá jelezve, hogy elaludt. Leon még egy ideig így maradt vele, élvezve a meleg apró testet, majd óvatosan felállt. Még egyszer végigsimított arcán, gyengéd csókot lehelt ajkaira és távozott. Kifelé menet összefutott Sora szüleivel. Gyorsan elmondta nekik, hogy a lányuk felébredt és pár perce ismét elaludt. Hogy most hazamegy lezuhanyozni, és tiszta ruhát vesz fel. Utána visszajön, és azzal otthagyta őket.

Hamar megérkezett és intézte el a dolgait, miközben agya szüntelen Soran járt és a történetén, melyet nemrég tudott meg. Fájt a szíve a lányért, mert átérezte a fájdalmát és magáért is. Féltékeny volt a férfira, aki magáénak tudhatta a lány szerelmét. Amelyet most már csak és kizárólag magának akart. S mindent megtesz azért, hogy elnyerje szívét. Senki és semmi nem állhat az útjába.

Fél órával később ismét úton volt a kórház felé. Épp kilépett a kapun, amikor a küszöbön meglátta Mayt, aki kopogni készült. Bosszúsan, dühtől szikrázó szemekkel nézett rá.

°         Mit akarsz May? – kérdezte ingerülten.

°         Beszélnünk kell. – felelte komolyan, figyelmen kívül hagyva a férfi hangszínét.

°         Nem érdekel. – lépett el mellette és haladt a kocsi felé, de megdermedt a következő szavakra.

°         A fiad sem? – kérdezte önelégülten mosolyogva, a férfi hátát vizslatva.