Az utols� t�nc

Csak a sz�l elhalkul� susog�s�t lehetett hallani azon a bizonyos est�n, amikor sor ker�lt az utols� t�ncra. Az �gen a felh�k lassan elszunnyadtak maguk ut�n hagyva egy mes�be ill� csillagos eget. A szell� l�gyan simogatta a puha homokot apr� finom mozdulatokkal hull�mokat �rva a tengerre. N�ha fel-fel�l�nk�lt tudatva hatalm�t, de valami mindig visszah�zta a val�s vil�gba �s csendben l�tezett tov�bb. A nap melege �ltal d�delgetett forr� homokban �llt az angyali b�jjal meg�ldott Sora. Haj�t gyeng�den simogatta a sz�l k�nnyeit messze rep�tette a b�rsonyos �g fel�. Kir�lyk�k hossz� est�lyi ruh�j�t n�ha meg-meglebegtette, hogy ne �rje el a tenger h�s�t� habjait. A hold halv�nyan s�t�tt a parton �ll� sz�ps�gre kihangs�lyozva kecsess�g�t. A t�volban megjelent egy s�t�t alak. Lelke oly fagyos volt, hogy az Angyal meleg sz�ve is megdermedt h�v�ss�g�t�l. A d�moni szemp�r t�zben �gve n�zte Sor�t aki m�g mindig arc�t kezeibe temetve zokogott. A f�rfi k�zelebb l�pett majd kettej�k �rny�ka egybefon�dott. Kellemes fuvallat t�madt fel �s mindkett�j�ket �tj�rta a sz�l meleg gyeng�ds�ge. A D�moni Herceg �pphogy �rintette az Angyalt mire � beleborzongott. Tagadhatatlanul vonz�dtak egym�shoz �s ez a k�v�l�ll�k sz�m�ra sem volt titok. De m�g is akkor volt a szakad�k kett�j�k k�z�tt, hogy min�l ink�bb k�zel akartak ker�lni egym�shoz ann�l jobban tasz�tott�k el magukt�l a m�sikat. Sora leengedte kezeit felfedve k�nnyes gesztenyesz�n� szemp�rt. Leon fel� fordult majd belen�zett a s�t�t tekintetbe. A f�rfi r� nem igaz�n jellemz� m�don elmosolyodott Sora angyali arc�ra tekintve. Egyik kez�vel let�r�lte az apr�, de m�gis f�jdalom sz�lte k�nnycseppet a l�ny arc�r�l majd er�s karjai k�rbefont�k a t�r�keny Angyalt. P�r percig �gy maradtak egym�s sz�vver�s�t hallgatva az �j b�rsonyos k�kj�be takar�zva. A sz�l felt�madt hirtelen majd �jra elcsendes�lt. A tenger hull�mainak l�gy dallam�t f�jta a szell� csalfa j�t�kot j�tszva az Angyallal �s a D�monnal. Leon finoman eltasz�totta mag�t�l a l�nyt majd h�v�sen n�zett r�, mintha f�lne, t�le f�lne Sora l�gy sz�v�t�l, mintha f�lne a gyeng�d szavakt�l, �rint�sekt�l vagy tal�n csak nem akarja elvesz�teni �t.

-          Mi�rt nem t�ncolsz te is a t�bbiekkel?- vonta k�rd�re Leont.

-           M�g nincs itt az id�!

-          Ne mondd, ezt k�ny�rg�k!- majd �jra zokogni kezdett.

-          H�! Ne s�rj m�r! Nem akarom, hogy s�rj!

Leon szorosan mag�hoz �lelte a l�nyt. Az � fagyos sz�ve is meg mutatta a val�di �rz�seit, m�g ha csak egy kis id�re is. Kezeit v�gig sim�totta Sora arc�n elt�ntetve a keser�s�g minden egyes cseppj�t. M�lyen egym�s szem�be n�ztek �s sz�tlanul v�rt�k, hogy mit l�p a m�sik. Leon �gy �rezte, hogy ebben a helyzetben ak�r a lelk�t is eladn� Sora egyetlen cs�kj��rt, m�g ha az lenne az utols�, akkor is. Az Angyal r�snyire nyitotta ajkait el akarta mondani, hogy mi b�ntja, de a D�mon nem engedte neki. Mutat� ujj�t a l�ny ajk�ra tette csendre intve �t. Majd lehajolt hozz� �s gyeng�d cs�kot lehelt a remeg� ajkakra. Hosszan cs�kolta az Angyalt szenved�lyesen, de m�g is gyeng�den.  Ezzel a f�rfi eladta a lelk�t, de �gy �rezte meg�rte, hogy Sora cs�kja miatt jut majd a pokolra…

Folytat�sa k�vetkezik