Az utolsó tánc

Csak a szél elhalkuló susogását lehetett hallani azon a bizonyos estén, amikor sor került az utolsó táncra. Az égen a felhők lassan elszunnyadtak maguk után hagyva egy mesébe illő csillagos eget. A szellő lágyan simogatta a puha homokot apró finom mozdulatokkal hullámokat írva a tengerre. Néha fel-felélénkült tudatva hatalmát, de valami mindig visszahúzta a valós világba és csendben létezett tovább. A nap melege által dédelgetett forró homokban állt az angyali bájjal megáldott Sora. Haját gyengéden simogatta a szél könnyeit messze repítette a bársonyos ég felé. Királykék hosszú estélyi ruháját néha meg-meglebegtette, hogy ne érje el a tenger hűsítő habjait. A hold halványan sütött a parton álló szépségre kihangsúlyozva kecsességét. A távolban megjelent egy sötét alak. Lelke oly fagyos volt, hogy az Angyal meleg szíve is megdermedt hűvösségétől. A démoni szempár tűzben égve nézte Sorát aki még mindig arcát kezeibe temetve zokogott. A férfi közelebb lépett majd kettejük árnyéka egybefonódott. Kellemes fuvallat támadt fel és mindkettőjüket átjárta a szél meleg gyengédsége. A Démoni Herceg épphogy érintette az Angyalt mire ő beleborzongott. Tagadhatatlanul vonzódtak egymáshoz és ez a kívülállók számára sem volt titok. De még is akkor volt a szakadék kettőjük között, hogy minél inkább közel akartak kerülni egymáshoz annál jobban taszították el maguktól a másikat. Sora leengedte kezeit felfedve könnyes gesztenyeszínű szempárt. Leon felé fordult majd belenézett a sötét tekintetbe. A férfi rá nem igazán jellemző módon elmosolyodott Sora angyali arcára tekintve. Egyik kezével letörölte az apró, de mégis fájdalom szülte könnycseppet a lány arcáról majd erős karjai körbefonták a törékeny Angyalt. Pár percig így maradtak egymás szívverését hallgatva az éj bársonyos kékjébe takarózva. A szél feltámadt hirtelen majd újra elcsendesült. A tenger hullámainak lágy dallamát fújta a szellő csalfa játékot játszva az Angyallal és a Démonnal. Leon finoman eltaszította magától a lányt majd hűvösen nézett rá, mintha félne, tőle félne Sora lágy szívétől, mintha félne a gyengéd szavaktól, érintésektől vagy talán csak nem akarja elveszíteni őt.

-          Miért nem táncolsz te is a többiekkel?- vonta kérdőre Leont.

-           Még nincs itt az idő!

-          Ne mondd, ezt könyörgök!- majd újra zokogni kezdett.

-          Hé! Ne sírj már! Nem akarom, hogy sírj!

Leon szorosan magához ölelte a lányt. Az ő fagyos szíve is meg mutatta a valódi érzéseit, még ha csak egy kis időre is. Kezeit végig simította Sora arcán eltüntetve a keserűség minden egyes cseppjét. Mélyen egymás szemébe néztek és szótlanul várták, hogy mit lép a másik. Leon úgy érezte, hogy ebben a helyzetben akár a lelkét is eladná Sora egyetlen csókjáért, még ha az lenne az utolsó, akkor is. Az Angyal résnyire nyitotta ajkait el akarta mondani, hogy mi bántja, de a Démon nem engedte neki. Mutató ujját a lány ajkára tette csendre intve őt. Majd lehajolt hozzá és gyengéd csókot lehelt a remegő ajkakra. Hosszan csókolta az Angyalt szenvedélyesen, de még is gyengéden.  Ezzel a férfi eladta a lelkét, de úgy érezte megérte, hogy Sora csókja miatt jut majd a pokolra…

Folytatása következik