1.fejezet

Egy �jabb ver�f�nyes reggel k�sz�nt�tt a Kaleido T�rsulatra. A mai reggel is csak �gy indult, mint eddig minden �tlagos reggel. Azonban ez a nap k�l�nleges volt. Sora Naegino, a sz�npad val�di Szt�rja ma t�lt�tte be 18. �let�v�t.

B�r m�g �ppen csak hajnalodott, Sora szob�j�ban m�r nagy volt a s�rg�s-forg�s.
- Fantom, nem l�ttad a hajcsatom?
- M�r hogy l�ttam volna! Mi vagyok �n? Szobal�ny? Inas? K�rlek� �n a Sz�npad Szelleme vagyok!!! � kezdte a szok�sos m�ltatlankod�s�t Fool.
- J�l van, j�l van. Megtal�ltam. Jaj, ostoba csat! Rendben, k�szen vagyok. Nos, hogy n�zek ki? � �llt v�g�l Fantom el� a l�ny.
Sor�n egy r�zsasz�n, spagettip�ntos fels�r�sz volt, csipk�s �s szalagos d�sz�t�ssel. Hozz� egy bord�, selyemszer�, t�rdig �r� szokny�t, �s bord�, k�vekkel d�sz�tett t�sark� szand�lt v�lasztott. Haj�t kontyba t�zte, halv�ny r�zsasz�nes smink�vel pedig csak fokozta a hat�st.
Fantom meg sem tudott sz�lalni a meglepetts�gt�l. Sora gy�ny�r� volt.
- Na, mondj m�r valamit! Ennyire nem tetszik?
- � Azta� Sora! Igaz�n �lt�zhetn�l �gy gyakrabban!
- Persze, �lmodozz csak! Nem fogok minden este g�l�ban lejteni neked! � v�laszolt idegesen az �ppen pakol�sz� angyal.
***
- Remek. Torta k�sz. S�tem�nyek k�sz. Innival� k�sz. T�ny�rok, poharak k�sz. Asztal k�sz. �n k�sz vagyok. �s m�g pont id�ben.
Sora amint ezt kimondta, m�r csengettek is. Layla, Mia, Anna, Marion, May, Rosetta �s Sarah l�ptek be az ajt�n. A l�nyok nagy bulit csaptak. Eg�sz nap mulatoztak. Id� k�zben csatlakoztak hozz�juk a t�bbiek is. Yuri, Ken, �s szinte az eg�sz t�rsulat. S�t, m�g a v�ndorcirkuszi ismer�s�k is beugrottak kedvenc szt�runkhoz. Rengetegen k�sz�nt�tt�k fel �t a nagy napon, �s term�szetesen az aj�nd�kok sem maradtak el.
***
M�r estefel� j�rt az id�, amikor az utols� vend�g is elment. Sora �sszepakolt, majd elkezdte az aj�nd�kait n�zegetni. Mindenkit�l kapott, kiv�ve Leont�l.

~ Leon m�g csak el sem j�tt. Pedig �n megh�vtam. Mi�rt nem m�ltatsz m�g figyelemre sem, Leon Oswald? Mi�rt? �s mi�rt f�j ennyire? Mi�rt f�j, hogy �szre sem veszel? Egy�ltal�n mi�rt nem veszel �szre? Pedig �n szeretlek. � Hogy mi? Elment nekem az eszem? Jesszusom! Te ostoba Leon! Bel�d szerettem. Nem is tagadhatom. �s ak�rhogy pr�b�lom felkelteni az �rdekl�d�sed ir�ntam, nem megy. Mi�rt csak a h�godk�nt tekintesz r�m, mondd? ~ - �s Sora m�g �rl�d�tt volna tov�bb mag�ban, de egy halk kopog�s szak�totta f�lbe.
A l�ny el sem tudta k�pzelni, ki j�het m�g. Ink�bb kikukucsk�lt, de amikor megl�tta, ki �ll az ajt�ban, r�gt�n el is s�padt.
Kezdeti sokkj�b�l �jabb kopog�s z�kkentette ki. Gyorsan a f�rd�be szaladt �s rendbe szedte mag�t, vill�m sebess�ggel felfriss�tette a sminkj�t, visszah�zta l�bbelij�t, majd amikor ism�t a lehet� legt�k�letesebben n�zett ki, ajt�t nyitott.
- Szia Sora. Bocs�ss meg a k�s�i l�togat�s�rt, de csak most �rtem r�. Eg�sz nap �ton voltam, �gy a mai �nneps�gedre nem tudtam elj�nni. � mondta el ezt Leon egy szuszra.
~ Mintha sietne� gyan�s ez nekem� ~ - gondolkodott Sora.
- Szia Leon. Semmi baj.
- Boldog sz�let�snapot! � s Leon egy csomagot ny�jtott �t Sor�nak.
- K�sz�n�m Leon � s a l�ny egy puszit nyomott a f�rfi arc�ra.
- Ugyan! Az �n h�gocsk�mnak b�rmit! � nevetett hangosan a francia.
Nem is tudta, mennyire f�jt ez a mondat Sor�nak.
- Leon, hol maradsz m�r? � hallatszott egy t�voli, n�i (!) hang.
- Jaj, mondtam, hogy v�rj meg a kocsiban, Carla.
Sora ek�zben csak dermedten �llt.
- �, bocs�nat, Sora. � itt a menyasszonyom, Carla. Carla, � itt Sora Naegino, a Kaleido egyetlen igazi Angyala �s Szt�rja.
Sora �gy �rezte, hogy forog vele a vil�g. De pr�b�lt higgadt maradni. Nem akarta, hogy l�ss�k rajta, mennyire csal�dott is most.
- �, h�t � az, aki �gy hasonl�t Sophiera. Val�ban. A szem�b�l ugyanolyan melegs�g �rad.
- Bizony. � az �n m�sodik h�gom. � s Leon ism�t elnevette mag�t. Carl�val egy�tt nevettek. Sora pedig csak valami mosolyf�l�t er�ltetett mag�ra. M�g mindig a hallottak hat�sa alatt volt. Csak akkor eszm�lt fel, amikor a jegyesek m�r menni k�sz�ltek.
- Nos, azt hiszem, menn�nk kellene. Nemde, Leon? � k�rdezte Carla.
- Igazad van. M�g egyszer bocs�nat a k�s�i zavar�s�rt, Sora.
- J� �jt, Sora. � mondta egyszerre a p�ros.
- J� �jt nektek is. � s a l�ny m�r csukta is be az ajt�t. Amint meggy�z�d�tt r�la, hogy im�nti l�togat�i m�r tisztes t�vols�gba �rtek t�le, hangos zokog�sban t�rt ki.

~ Mi�rt teszed ezt velem? Mondd! Mondd meg, Leon! Mi�rt k�nzol? Hal�losan bel�d szerettem. �s te� m�g mindig csak h�godk�nt tekintesz r�m. �s� menyasszonyod van! Istenem, megszakad a sz�vem, ha arra gondolok, hogy soha az �letben nem lesz es�lyem sem n�lad. Leon, te nagy mamlasz! Te ostoba! Meg�lsz a szerelmeddel! Igen. Meg�lsz� M�r semmi kedvem �lni. Most az egyszer, �letemben el�sz�r �s utolj�ra �nz� leszek. Ha nem lehetek boldog, m�rpedig n�lk�led nem lehetek az, akkor felesleges is �lnem. Most sok embert megfosztok az �r�m�t�l. Azzal, hogy meghalok. De k�ptelen lenn�k �gy �lni, hogy nap, mint nap l�tlak, a menyasszonyoddal, feles�geddel, gyermekeid anyj�val� k�z�s gyermekeitekkel. ~

Sora feladva a rem�nyt �s �let�t, meg�rta b�cs�leveleit. Leon�t hagyta utolj�ra. Mindent bevallott benne.

�Elengedlek. L�gy boldog! Minden j�t.
Egy szerelmes sz�v, Sora.�

Ezek voltak Sora utols� szavai Leonhoz.
Az �sszes meg�rt levelet gondosan megc�mzett bor�t�kokba tette, melyeket az asztal�n hagyott. Miut�n nyugt�zta, hogy mindenkinek �rt-e �s minden lev�l l�that� helyen, az asztal�n van-e �tnak indult.
�tja egyenesen a v�rosba vezetett, ott is egy magas panelh�zba.
Bel�pett az ajt�n, v�gigment a l�pcs�h�zon, fel a l�pcs�k�n, m�gnem kim�szott eg�szen a tet�re.
K�r�ln�zett. M�g utolj�ra� Majd a peremhez s�t�lt. A sz�lbe suttogta: Szeretlek. Bocs�ss meg� S levetette mag�t a m�lybe. Le se n�zett, csak becsukta a szem�t, h�trad�lt, �s zuhant, �s zuhant.

Az Angyal a Menny fel� vette �tj�t, hogy onnan figyelhesse tov�bb a ny�zsg� sz�npad �let�t, Leon boldogs�g�t, �s bar�tai gy�sz�t. A teljes megnyugv�s rem�ny�ben �tnak indulva m�g nem is sejtette: sokkal furcs�bb esem�nyek k�vetkeznek, mint amire valaha is sz�m�tani lehetett.