VII. fejezet - Váratlan események

Leon pontban háromkor Kalos irodájának ajtaján kopogtatott. Pontosságát annak ellenére is megőrizve, hogy semmi kedve nem volt főnökével beszélni. Kíváncsisága elenyészett nemtörődömsége mellett.
- Bújj be - szólt ki Kalos.
Leon belépett az irodába, becsukta maga mögött az ajtót, és minden érdeklődéstől menetesen tekintett Kalosra.
- Szervusz Leon.
- Mit akarsz? - a férfi nagyon morcos és mogorva volt, ezt, mint látható, nem is palástolta. Még visszaköszönni sem volt hajlandó, annak ellenére, hogy az ilyenforma bunkóság nem volt jellemző rá.
- Az új darabról van szó. A kényszerpihenő már egy ideje lejárt, a lányok miatt én még is hagytam nektek még több, mint egy hetet. Innentől kezdve három hónapot kapsz, hogy kiképezd az új partnered, továbbá még egyet, hogy begyakorold vele az előadást. - itt egy kicsit megállt, ördögien elmosolyodott, majd folytatta r11; Neked már úgy sem kell különösebben felkészülnöd. Csak gyakorolnod. - mondta ki végül sejtelmesen mosolyogva.
- Ezt hogy érted? Valamelyik korábbi előadást vesszük elő? - kérdezte már meglepetten Leon, de a valódi érdeklődés még mindig hiányzott a hangjából.
- Eltaláltad. Legalább az eszed kezd visszatérni. Örülök neki. r11; engedett meg magának egy kis gúnyolódást, ami nem volt túl okos részéről, mivel tudhatta, hogy Leon amúgy sem fog örülni következő bejelentésének. De ha még cukkolja is, akkor aztán végleg letehet róla, hogy valaha is beadja a derekát.
- És melyik lesz a szerencsétlen darab, ha kérdezhetem? - közönyösen, hangjában tele undorral és gúnnyal tette fel a kérdést. Eleresztette füle mellett Kalos előbbi megjegyzését, mert nem tartotta érdemesnek rá a dolgot, hogy foglalkozzon vele.
- A Hattyúk Tava. - jelentette ki a főnöke, mintha ez abszolút magától értetődő lett volna.
- Igen. És? r11; vonta meg a vállát Leon, mivel sziklaszilárd meggyőződése volt, hogy semmi köze a darabhoz.
- Mi és?
- Mit változtattatok rajta? Elvégre az Angyalok Tánca nem maradhat a zárójelenetben. Mi lesz a helyén? És ki lesz az én helyemen, meg perszer30; r11; nem tudta befejezni, mert Kalos félbeszakította.
- Az Angyalok Tánca marad. Nem változtattunk semmit. És a helyed fenn van tartva. Úgyhogy szépen maradsz is. - vágta rá Kalos, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Még is hogy gondoltad ezt? Hogy maradhatna már az Angyalok Tánca? Hiszen Sorar30; - de nem tudta befejezni, két okból is. Az egyik, hogy elcsuklott a hangja, mert nem bírta kimondani, hogy meghalt. A másik pedig, hogy Kalos ismételten a szavába vágott.
- Ki mondta, hogy Sora lesz a főszereplő? - Kalos nyugodt és rideg hanglejtéssel beszélt.
Leon felhúzta a szemöldökét.
- Során kívül SENKI - s ezt a szót erősen kihangsúlyozta - nem lehet igazi Angyal. r11; hangereje nem erősödött, de érezhető volt, hogy ez csak annak köszönhető, hogy visszafogja azt. Sőt, hogy nem kezd el csapkodni, vagy Kalos fejéhez vágni dolgokat (szó szerint), az is annak köszönhető, hogy visszafogja magát. Nem hagy alább a méltóságból.
- Olyan angyal, mint Sora, senki sem lehet. Viszont Ő lehet angyal csak éppen másmilyen.
Leon már úgy érezte, nem bírja tovább. Se olyan, se másmilyen angyal nem létezik. Sora volt az egyetlen, és kész, pont. Nincs több, nincs más, és nem is lehet senkiből erőszakkal azt csinálni. Sarkon fordult és épp távozni készült, amikor főnöke hangja megállította.
- Nem is vagy rá kíváncsi, ki lesz az új sztár?
Leon nem válaszolt, csak az ajtó előtt megállt, viszont nem fordult vissza főnöke felé. A büszkesége a történtek ellenére sem változott semmit. Ugyanakkor igenis érdekelte, hogy kivel merészeli Kalos helyettesíteni Sorát.
- Nos rendben. Úgy látom, mégis csak érdekel. Tehát az új főszereplő Rosetta lesz. r11; újfent rez a világ legtermészetesebb dolgar1; hangnemben beszélt.
- Hogy kicsoda? r11; hördült fel Leon. - Ugye ezt nem gondoltad komolyan? r11; egy csöppnyi gúny és cinizmus vegyült hangjába, de a hitetlenkedés dominált.
- Teljességgel komolyan gondoltam. Rosetta amint észrevetted már el is kezdte a felkészülést az Angyalok Táncára. Ne is mondj semmit, tudom, hogy minden este bekukkantasz az edzőterembe. Rosetta alkalmas lesz a feladatra. Sztár lesz. r11; itt jönne az, hogy Kalos rácsapott az asztalra, de mivel ő nem akarta ilyen drasztikus módon kifejezni magát, inkább nem tette.
- Sztár? Ugyanr30; - Leon hangja gúnytól csöpögött. Ez volt a legborzasztóbb, és legképtelenebb dolog, amit el kellett viselnie, hosszú idő óta.
- Ő nem lehet sztár! Senki sem lehet sztár, hosszú távon, úgy hogy épeszű ember maradjon. Sorának sikerült egy kis időre azzá válnia, de nézd! Ő sem bírta elviselni ezt a terhet. - Leon tudta, hogy most akkorát hazudott, hogy mindjárt megnyílik alatta a föld, na meg felette elkezd szakadni a plafon, de még is pókerarccal és rezzenéstelen tekintettel figyelte Kalos reakcióját.
Hiszen Sora nem a sztársággal járó gondok súlya alatt, hanem a reménytelen szerelem súlya alatt roskadt össze. De nem akarta, hogy bárki angyala helyébe lépjen. Így még hazudni is hajlandó volt, hogy elérje célját.
Elkezdte, hát folytatta is: - Remélem, nem akarsz egy ilyen súlyt Rosetta vállára helyezni. Vedd figyelembe azt is, hogy ő még tulajdonképpen kislány. Sora sem volt éppen felnőtt nő, de Rosetta még tőle is fiatalabb. Nem helyezheted rivaldafénybe, csak azért, mert neked úgy tetszik. Vagy azt akarod, hogy ő is összeomoljon, Kalos? Te is tudod, hogy a sztárság csak egy múlandó csoda. Erre nemrég példát is láthattunk. És én a magam részéről nem szeretnék újabb elrettentő példát látni. Tehát maradnak a csaták és nem lesz itt senkiből sztár. Részemről a téma lezárva. Engedelmeddelr30; - s lenyomta a kilincset, majd kilépett az ajtón.
Amint bezárta maga mögött a hatalmas kétszárnyú ajtót, gyors léptekkel iramodott meg egyenesen a temető felé.
Amikor Sora sírjához ért, először csak állt, majd mikor már nem bírta tovább, térdre esett. Tovább nézte az Angyal fényképét a sírkövön. Egészen addig kínozta saját magát, a lány gondolatával, illetve Kalos ötletével, majd ezáltal saját hazugságával, hogy végül egy kövér könnycsepp gördült le arcán.
- Bocsáss meg nekem. Bocsáss meg, amiért ilyesmit hazudtam rólad. De ha azt láttad, hogy hazudtam, akkor azt is tudod, hogy miért. r11; suttogta maga elé Leon.

Igen, Sora pontosan tudta, és értette. Rossz volt látnia, hogy ekkora szenvedést okoz a férfinek, és nehéz volt elfogadnia, hogy semmilyen szín alatt nem akar hallani a Rosettával való együtt dolgozásról, de megértette, és el is mosolyodott érte.

Leon úgy döntött, hazamegy. Haza, Carlához. Na nem azért, mert már úgy vágyott a bugyuta nő társaságára, hanem azért, hogy végre véget vessen valaminek, amit el sem kellett volna kezdeni. Úgy érezte, valamelyest túltette magát a történteken. Legalábbis most már mindenre vágyott, csak emlékekre nem. Képtelen lett volna Sora szobájában aludni, a gondolataival, az emlékeket felhánytorgató tárgyakkal, illatokkal körülvéve. Eddig is elképzelhetőnek tartotta, hogy ezért tartott ilyen sokáig az agyhalállal hasonlatos elmeállapot. Mert a lány szobájában egyszerűen kétségbeesetten kapaszkodott az emlékébe, és nem volt hajlandó elengedni. Nohát arra ugyan még most sem hajlandó, de legalább az emlékek viharát, és a folyamatosan eget-földet rengető villámcsapásokat megszünteti, de legalább is csitítja.
Így hát a hatalmas villa felé vette az irányt.
Ahogy belépett az ajtón, aceton, körömlakk és hasonló, számára haszontalan kenceficék szaga csapta meg orrát. Azonnal el is fintorodott, és majdhogynem öklendezni kezdett. A már jól megszokott édeskés akácillat után, ez csak még borzasztóbbnak tűnt.
~ Ez nem lehet igaz. Ez a nő még most is csak magára gondol? Hogy tud csak nyugodtan szépítkezni, amikor tragédia történt, és a vőlegénye sem tért haza már több mint egy hónapja? ~ morgolódott magában Leon, amint hangokat vélt hallani.
A hangok pedig nem máshonnan érkeztek, mint a nappaliból. Egy női kacaj, pont olyan bugyuta, amilyen maga Carla is. Leon első feltételezése az lett volna, hogy biztos a világ legpocsékabb kabaréján röhög, ha nem cuppogás lett volna a következő hang, amire felkapta a fejét.
Leon halkan a hatalmas szoba felé indult, majd az ajtó mellett megállt és bepillantott a helyiségbe. Nem hitt a szemének. Carlából minden ostobaságot, érzéketlenséget kinézett, csak a hűtlenséget nem.
A nő ott ült a kanapén, mellette pedig egy férfi! A cuppogást pedig nem nehéz kitalálni, mi okozta. Hát persze, hogy önfeledten csókolóztak és ölelgették egymást.
Leon még egy ideig nézte őket, majd amikor már fortyogott a dühtől, és nem mellékesen elviselhetetlen hányinger tört rá, hangtalanul besétált a szobába. Már a páros előtt állt, de azok még mindig annyira egymásba voltak gabalyodva, hogy észre sem vették a hazaérkező és már előttük álló vőlegényt.
Leon kihasználva az előtte kínálkozó lehetőséget, se szó, se beszéd, megragadta az ismeretlen pasast az ingnyakánál fogva, majd magához rántotta.
- Meg ne lássalak itt többet! Különben isr30; - s itt oldalra fordította tekintetét, menyasszonyára - ő sem lesz már itt sokáig. - ördögien elmosolyodott. Tudta, hogy ettől Carla mindig megijed.
Visszatérve a férfihoz még mindig nem engedett a szorításból. Az ingnyakánál fogva erősen tartotta, tett vele két lépést előre, majd szó szerint kihajította a szobából, melynek ajtaját olyan erővel csapta be, hogy beleremegett az egész épület.
Még mindig ördögi vigyor ült az arcán, mikor visszafordult Carlahoz. A nő most a kanapé sarkában kuporogva, rémülten tekintett rá.
Leon egyre közeledett felé, arcán még mindig azzal a kaján vigyorral. Szemei szikrát szórtak, ijesztő volt. Megállt Carla előtt. A nő már retteget, azonban a férfi nem tett semmi olyasmit, amire ő számított. Csak erős és kemény kézzel megragadta a félelemtől izzadt tenyeret, maga elé tartva. Levette a jegygyűrűjét, majd a hajdani menyasszony tenyerébe tette, aztán ellökte magától azt.
- Menj el! Többé ne is lássalak, te ostoba liba! - s a férfi ezzel lezártnak is tekintette a témát. Furcsamód megkönnyebbült ettől az egyszerű kis döntéstől.
Sarkon fordult és elhagyta a szobát. Azonnal hívatta a szobalányát, hogy segítsen Carlának összepakolni a holmiját, mert a hölgy távozni készülr30; örökre.

Leon egészen estig a szobájában maradt. Feküdt az ágyán, gondolkodott, igyekezte Sorát kiverni a fejéből több-kevesebb sikerrel. Minthogy már nem akart az Angyalra gondolni, Kalos szavain elmélkedett.
Rosettából sztárt csinálnir30; Képtelenség! Jó, ha van tizenhárom éves az a lány. Még az is lehetséges, hogy igaza lenne, és nem bírná elviselni a sztárságot. Ennyire fiatalon még trapézra engedni sem lenne szabad, nemhogy Angyalok Táncar30;! A feje tetejére áll most már ez a világ, vagy mi van?
Már éppen lezárta magában a témát azzal, hogy Kalos megbuggyant, Rosetta meg pláne, ha még engedelmeskedik is neki, amikor ajtócsapódást hallott. Az ablakához sétált és nyugtázta, hogy Carla végre elment. Kamionostul, összes holmijával együtt végleg távozott az életéből.
Ekkor Leon úgy döntött, követi Carla példáját és ő is elmegy, egy időre. Rendbe is szedte magát és elindult sétálni.
Útja a szokásos volt. Illetve csak lett volna, ha rögtön meg nem pillantja az edzőteremből kiszűrődő fénycsíkot, mely, mint mindig, most is felébresztette kíváncsiságát. Tudta jól, hogy ki van bent a teremben, nem is ez a kérdés fogalmazódott meg benne, hanem hogy mit csinál.
Halkan az ajtóhoz lépdelt, résnyire kinyitotta, majd tekintetét az odabent szenvedő lányra szegezte. Egyszerűen hihetetlennek vélte kitartását. Minek így küzdeni a semmiért? Úgy sem tudja megcsinálni. Vagy ha meg is tudná, akkor sem lesz kivel.
Rosetta nagyon gyorsan fejlődött és haladt. Már odáig eljutott, hogy súlyokkal a karjain, derekán és a lábain 3 méter magasságban állt mozdulatlanul egy rúdon. A stopper most is a nyakában lógott.
Nagyon szenvedett, alig bírta elviselni a testére nehezedő nyomást és fájdalmat, fáradtságáról nem is beszélve, de szó nélkül, kifejezéstelen arccal tűrt.
Leonnak a lélegzete is megakadt, annyira emlékeztette ezekben a percekben a kislány Sorára. Ugyan az az elszántság, kitartás, és a fájdalom elleni, ezekkel szembeni küzdelem.
Ahogy jobban végignézett Rosettán már fel is fedezhette, a hosszas edzések nyomait. Elsődlegesen kék-zöld, zúzódások és vörös horzsolások képében a törékeny testen. Aztán sötét karikák, elfehéredett bőr, és véresre harapdált száj a finom vágású, gyermeki arcon.
A látvány ismét Sorára emlékeztette. Hogy lehet? Hogy hasonlíthat ez a kislány annyira az Angyalhoz? Talán mert még gyermeki szíve oly tiszta, mint egy angyalé. Amilyen csak Soráé lehetettr30; és most még is bebizonyosodni látszik, hogy nem csak ő lehetett annyira nemes lelkű és kitartó.
De az Angyalok Tánca akkor sem sikerülhet neki. Nem csak lelkileg, de testileg is teljesen rendben kell lennie. Meg persze az erőlétr30; Ebben a lányban alig van 30 kiló. Persze némi túlzással, de hát akkor sem elég erős, és nincs még kifejlődve rendes állóképessége sem.
Leon hirtelen észbe kapott, mikor látta lecsukódni Rosetta szemeit. Azonnal feltépte az ajtót, és a következő pillanatban már az ölében tartotta, az ájult lányt. A diagnózis egyszerű: túlhajszolta magát.