X. fejezet

Ez idő alatt egy artista elhagyta a Kaleido Színpadot. Kalos kétségbeesettségében állandóan új darabokat talált ki, mert félelme, hogy elveszíti a Színpadot, minden fölé magasodott. Artista nem maradt szerep és állandó munka nélkül. Edzőterem nem maradt szabadon. A távozó artista részéről így hát okosnak mutatkozott a döntés, miszerint ideiglenes szerződéssel és felfüggesztéssel egy vándorcirkuszhoz szegődött.

Leon a reptéren éppen felvette utolsó csomagját is. Sietve kapkodta össze bőröndjeit, taxit fogott, majd nem sokkal később már otthon is volt. Villája még ugyanúgy állt, ahogy hagyta. Amint belépett a hatalmas épületbe, szobalánya üdvözölte, elvette csomagjait, majd engedelmesen felvitte a férfi szobájába őket kipakolni.
Leon vett egy hideg fürdőt, nyugtázta, hogy a szobalány mindent a helyére pakolt, és felöltözött. Hamarosan már útra készen is állt, s kezében az okmányt szorongatta, amit még Kalos adott neki, körülbelül négy hónappal ez előtt. Elege volt ebből az ostoba felfüggesztett dologból. Vissza akart menni, méghozzá szélsebesen, de ennek ellenére nem ült autóba. Félő volt, hogy elvesztené a fejét, és magából kikelve beszélne Kalosszal, ezért a séta mellett döntött, reménykedve benne, hogy út közben valamennyire le tud higgadni.
Eddig lassan és fájdalmában őrlődve sétálgatott, gondolataiba mélyedve, és teljesen elzárkózva a külvilágtól. Most viszont céltudatosan és dúlva-fúlva sietett Kaloshoz, hogy megbeszélje vele az edzéseket, a műsort, egyszóval mindent, amit már 4 hónappal ez előtt meg kellett volna tennie.
Útja során hosszasan gondolkozott azon, hogy mit mondjon Kalosnak, hogy adja elő, hogy tévedett, és hogy szeretne visszajönni. Mert ugyebár, ezt így, kerek perec nem mondhatta meg neki, könyörögni meg aztán pláne nem fog, hogy visszavegyék. Sértette volna a büszkeségét, ha bevallja, hogy hibázott.
Így hát pár gyenge próbálkozás után arra, hogy valami kibúvót találjon, úgy döntött, majd csak lesz, ahogy lesz.
Ekkor már az épület előtt állt. Szinte rohant végig a hosszú folyosókon, mire végre Kalos irodájához ért. Egy sóhajnak tekinthető, hangos fújás után, bekopogott.
- Szabad. - hallatszott egy ismerős, nyers hang az ajtó másik oldaláról.
Leon benyitott a tágas irodába, mely semmit sem változott azóta, hogy utoljára ott járt. Amikor megkapta azt a bizonyos 4 hónap kényszerpihenőt.
- Szervusz Leon. r11; kicsit talán tettetett volt a meglepettség, mely kiült arcára. Mintha nem számított volna az artista érkezésére.
- Jó napot!
- Szóval? Minek köszönhetem a hirtelen látogatásod így, 4 hónap után először? Ja, és ha jól tudom, még mindig van három napod a felfüggesztésből. - tette fel meglehetősen gúnyos hangvételben kérdését a főnök. A kijelentés, már sokkal inkább közönyösnek, és nemtörődömnek hangzott.
- Mióta számolod ennyire a napokat? Csak nem visszavártál? - felelt Leon sokkal gúnyosabban, és persze egy kis félmosollyal szája sarkában.
- Bármennyire is meglepő számodra, a naptár nem dísznek van az asztalomon. De mielőtt még estig itt gúnyolnánk egymást, a lényegre is térhetnél. Különben is, nem szeretem, ha váratlan látogatók húzzák az időmet. Tudod, elfoglalt ember vagyok - folytatta a kis szóváltást Kalos.
- Rendben. Akkor Mr. Elfoglalt kedvéért rögtön a lényegre térnék. Vissza szeretnék jönni a színpadra. r11; monda ki végül egy szuszra Leon.
- Nocsak. Mily meglepő. r11; emelte fél szemöldökét a magasba Kalos.
- Miért? Talán tilos visszatérnem?
- Természetesen nem. Viszont még most nem állhatsz munkába. Ki kell várnod, amíg letelik a felfüggesztésed. A szerződés, az szerződés.
- Ezt eddig is így gondoltam.
- Helyes. Akkor, ha csak ennyit szerettél volnar30; - már kezdett tüntetőleg kotorászni papírjai között, mikor Leon félbeszakította mondandóját.
- Nem. Nem csak ennyit akartam.
- Akkor pedig? Ha lehet, kezdj bele gyorsan. Hamarosan megbeszélésre kell mennem. - sürgette tovább Kalos Leont.
- Jól van. Szóval szeretném mégis edzeni Rosettát. Megcsinálom vele az Angyalok Táncát. - Leon hangjából és szeméből egyaránt mérhetetlen elszántság tükröződött. Viszont ugyanez az elszántság mellé egy kis sértettség is vegyült. Ilyen minden kertelés nélküli módon kellett kimondania a dolgot, és ez nagyon nem tetszett neki.
- Nahát - húzta fel Kalos egyik szemöldökét. - Nagyon bölcs lettél ez alatt, a 4 hónap alatt. Elárulnád, mitől változtál meg ennyire? Ezt a módszert alkalmazni kellene máskor is. r11; engedett meg magának egy vigyort és még egy kis gúnyolódást Kalos. Élvezte, hogy Leon tulajdonképpen meghunyászkodott, bár el sem tudta képzelni, hogy ez minek köszönhető.
- Nem tartozom magyarázattal. Legyen elég annyi, hogy így döntöttem és kész. - vonta meg a vállát Leon.
- Nos, az egy dolog, hogy te így döntöttél, viszont Rosetta másképp döntött. Személyesen kért 3 hónap felfüggesztést. r11; itt Leonon volt a sor, hogy megemelje egyik szemöldökét.
- Tessék? r11; nézett hitetlenkedve. r11; Különben meg mindegy, majd én rábírom a munkára. r11; jelentette ki végül, önbizalomtól duzzadozva.
- Csakhogy az nem lesz ilyen egyszerű. Rosetta Passel jelenleg nem tartózkodik a Kaleido Színpadnál.

Az esti diaboló előadásokat a kisujjából kirázva, mindig elegendő szabadidővel, Rosetta tökéletesen jól érezte magát az Oklahoma City-ben állomásozó vándorcirkusznál.
Nem szenvedett hiányt semmiben, volt munkája, a kapott pénzből meg tudott élni, volt szállása, helye, ahol edzhet és gyakorolhat. Az utóbbi különösen fontos volt számára, tekintetbe véve, hogy a Kaleidonál már nem tudott nyugodt körülmények között edzeni az Angyalok Táncára. Az állandóan újra előhozott, vagy teljesen új műsorok begyakorlása teljesen elvette a teret, ezért döntött a felfüggesztés mellett.
Tökéletes volt számára ez a vándorcirkusz. Főként azért, mert így jó messze lehetett a Kaleido nyüzsgő forgatagától, az állandó műsorozástól, és a másodlagos szerepektől. Most csak nyugalomra vágyott. Így természetesen, hogy a sajtó és a nyilvánosság előtt ne fedje fel kilétét, Odeliz Peren néven szórakoztatta közönségét.
Nem vágyott egyáltalán társaságra, a Kaleido társaságára, s főleg egy emberére, kinek neve: Leon Oswald. Még csak azt sem akarta, hogy felfedezzék, hol tartózkodik, és az álnév erre is tökéletes megoldást nyújtott.
Kezdte inkább gyűlölni a férfit, azért, hogy még csak esélyt sem adott neki, egyszerűen elutasította, inkább 4 hónap felfüggesztésben gubbasztott otthon, ahelyett, hogy a dolgok mögé nézett volna.
~ Ha felfedezte volna, hogy Sora is azt akarta, hogy együtt hajtsuk végre az Angyalok Táncát, akkor biztosan nem mondott volna nemet. De hát az a csökönyös tuskó! Nem képes egy kicsit sem gondolkodni, úgy elvakította a gyász. ~ elmélkedett Rosetta, miközben végezte szokásos bemelegítő gyakorlatait.
És ha valami úton-módon Leon ráébredne az igazságra, de nem találja a lányt a színpadnál, akkor egészen biztosan utána indulna. Odeliz Perent azonban nem keresné, és ez az, ami megvédi Rosettát az ilyen fajta meglepetésektől.