2. rész

Miután letettem a levelet szörnyű dühöt, és megvetést éreztem iránta, de ez hamar elillant és ennek az érzésnek a helyére lépett a gyűlölet és a győzni akarás.

Ezek után lementem a hotel éttermébe és ettem egy keveset majd elindultam az edzőterem felé, hogy kicsit formába hozzam magamat azért az estére. Mikor odaértem senki nem volt a szobában és kicsit hideg is volt, gondoltam rég nem használhatta senki. Miután bemelegítettem felugrottam az ugróasztal segítségével az egyik alacsonyan lévő trapézra és onnan feljebb. Leültem az egyik rúdra és hirtelen eszembe jutott hogyha ez kihívás akkor mind a ketten valamilyen számmal fogunk fellépni, de nekem még ötletem se volt arra hogy az enyém mi legyen, és már csak 3 óra volt hátra 7-ig. Hosszú pecekig gondolkodtam míg eszembe jutott egy ötlet. „ mi lenne ha … ez jó megoltható igaz kicsit kockázatos de nem baj.. jó lesz… és legyőzöm Sorat!
Leugrottam a hálóba és épp leakasztottam azt mikor egy kedves női ámbár határozott hang szólalt meg az ajtó felöl.
            - Azt én nem venném le az ön helyébe a végén megsérül. „ mondta miközben közelebb jött és kezet nyújtott” – Én Alice Shantos vagyok.
            - Hello, én Leon Oswal. És nem hiszem, hogy bármi bajom is eshetne úgyhogy megkérem ne avatkozzon az ügyeimbe.
            - Nekem mindegy végül is nem az gondom „mondta majd az ajtó felé vette az irányt.”
Ismét elkezdtem a most már megtervezett gyakorlatot: az ugróasztal segítségével lendületet vettem és két szaltó után sikerült a második szinten lévő trapézt elkapnom, ott beakasztottam a lábam és elkezdtem lengeni majd miután elegendő lendületet vettem a lábamat kiakasztottam, és nagyon gyors spirál forgással célba vettem a terem másik végén elhelyezett trapézt amit sikeresen el is értem,  onnan rögtön továbblendültem és egy fél szaltó segítségével sikerült beakasztanom a jobb lábamat a rúdba majd egy pillanat múlva egyszerűen kiakasztottam és lefelé kezdtem zuhanni, fejjel lefelé.
”Ekkor egy hangos kiáltás hangzott az ajtó felöl, de én mintha nem is halottam volna tovább csináltam a manővert.” Már csak pár méter választott el az alattam lévő mélység az alacsonyan lévő trapéz között mikor egy hirtelen mozdulattal megfordultam és pontosan talpra érkeztem a célkényt kitűzött trapézra. És onnan mint ha az előbbiek a világ legtermészetesebb dolgai lettek volna leugrottam az ugróasztalra és onnan a földön landoltam egyenesen a még mindig halálra rémült nővel szemben.
            - Nem úgy volt, hogy magát nem érdekli az hogy mit csinálok?? „ tettem fel neki szemrehányóan a kérdést.”
            - De…de ez valami csodálatos volt, gratulálok, nagyon jó artista lehet. Meg szeretném kérdezni, hogy segíthetek-e valamiben önnek.

            - Köszönöm a dicséretet és lenne itt valami amiben segíthetni.

            - És mégis miben? „ kérdezte érdeklődő szemekkel Alice.
            - Találkozhatnánk 20 perc múlva a hotel bejáratánál és megkérném, hogy mutassam meg nekem hol van a Főcirkusz.
            - Persze, szívesen , talán társulni szeretne?
            - Nem, csak ma fel kell lépnem Sora vagyis a Halálistennő ellen a műsorban.
            - Csak nem akarja kihívni???
            - Nem, csak ő kihívott és nem mondhattam nemet.
            - Hogy ő kihívta önt, akkor biztos nagyon nagyhírű ugyanis az a nő senkit nem szokott kihívni, mindenki csak őt hívja ki, de eddig…
            - Jó köszönöm a tájékoztatást tudok mindent Soraról és már ismerem is őt egy ideje, úgyhogy kérem akkor 20 perc.
            - Ja persze elnézést hogy feltartottam Oswald úr. „ mondta a nő mosolyogva és elállta az ajtóból hogy ki tudjak menni”
            - Semmiség.
Húsz perc múlva ahogy megbeszéltük találkoztunk és elindultunk a cirkusz felé. Egész úton nem szóltam Alice-hez, de ez őt nem zavarta és folyamatosan a nevezetességeket mutogatta. Fél óra elteltével megálltunk a cirkusz előtt és én csodálkozva néztem, hogy mekkora és hogy milyen gyönyörű. Pár perc elteltével az eddigi partneremnek el kellet menni így én ott álltam az nagy ismeretlen bejáratánál. Nem tudom meddig állhattam ott mikor egy ismerős, ámde cseppet se kedves hang szólalt meg a hátam mögül.
            - Hello, Leon, mi járatban itt?
Hátrafordultam és Sorával találtam szembe magamat.
            - Gyakorolni, estére. „ válaszoltam kicsit meglepve”

            - Értem, és mát tudod már milyen lesz a gyakorlatod? „ kérdezte rezzenéstelen arccal”

            - Igen, most már csak meg kellene beszélnem a kellékesekkel hogy hány trapéz legyen és hol.

            - Oké, megmutatom hol találod őket. „ mondta majd elindulta befelé”
Én szó nélkül követtem. Egy idő után már mellette mentem és figyeltem hogy utána kiigazodjak. A végén rámutatott egy ajtóra majd sarkon fordult és köszönés nélkül elviharzott.

Némi várakozás után határozottan bekopogtam. A válasz nem is maradt el.

            - Gyere be nyugodtan
            - Jó napot, a nevem Leon… nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott egy hosszú szőke hajú lány.
            - Leon Oswald ha jól tudom.
            - Igen, de ezt…

            - Én Lina vagyok Sora egyik legjobb barátnője. „mondta miközben közelebb lépett és mosolyogva kezet nyújtott.”

            - Hello. „ válaszoltam kicsit zavarban és kezet fogtam vele.”
            - Miben segíthetek?
            - Hát az esti műsorban ha minden igaz akkor fellépek… és..
            - A trapézokat akarod eligazítani, igaz?

            - Igen. „ mondtam és közben eleresztettem egy halvány mosolyt Lina felé, amit viszonzott.”
            - Akkor mire várunk? „ kérdezte és megfogta a kezemet és húzni kezdett.2

Mikor odaértünk és megláttam a színpadot leesett az állam, majdnem 4-szer nagyobb volt mint amit megszoktam, annak ellenére hogy sok helyen megfordultam. Az elmélkedésből a mellettem álló szőke lány zökkentett ki.

            - Valami baj van?
            - Nem dehogy is csak… a… az edzőterem is ekkora?
            - Persze, pont ugyan így van berendezve mert Sora nem rég edzett.
            - Értem, megmutatnád hogy hol van szeretném kipróbálni.
            - Természetesen, gyere. „ mondta és belém karolt.”
Mikor megérkeztünk senki nem volt a terembe így felugrottam az ugró asztalra és onnan rögtön a trapézra. A szőkeség még egy picit az ajtóban maradta majd megszólalt.
            - Nekem most, mennem kell, de ha már tudod hogy mi legyen a trapézokkal akkor tudod hol találsz. „ mondta és rám mosolygott majd kilépett a teremből. Én pár bemelegítő ugrás után elkezdtem a mutatványomat csinálni és nem voltam elégedett. Nem töltöttem be az egész színpadot az ugrásokkal és ez így nem volt jó, így nem lett volna esélyem ezért tovább csináltam az utolsó ugrástól. Annyit változtattam hogy mikor lefelé zuhantam és leérkezetem a trapézra az ugrásból nyert lendülettel elrugaszkodtam, majd elugrottam és a nem messze lévő rudat elkaptam majd ellöktem magamat róla és kicsit hátra hajlított háttal elkezdtem hátrafelé és kicsit magasabbra szállni, és miután a kezemet kicsit lejjebb tettem a testemnél és elszálltam a kiszemelt trapézt felett, megragadtam azt majd a megmaradt lendületem 3-szor megforgatott 360⁰-ban a rúd körül és a harmadik végén elengedtem, majd még mindig pörögve átszeltem a temet és talpra érkezetem a célra.

**********

Eközben Lina felkereste Sorat.
            - Sora, Sora „rohant oda hozzá majd rádőlt.”
Sora nem nagyon bírta az ilyen fajtájú megnyilvánulásokat ezért kicsit hátrább lépett-
            - Tessék? „ kérdezte rideged”
            - Itt van Leon, Leon Oswald. Akiről annyit meséltél.
            - Tudom, mivel én hívtam ki így gyakorolni kell.” Mondta kicsi gúnnyal a hangjában”
            - De.. de ugye nem teszed őt is tönkre.. kérlek ne tedd.. olyan cuki.” Vallotta be Lina miközben megjelent egy könnycsepp az arcán.
            - Értem, de nem hiszem hogy tehetek bármit is az érdekedben, én ugyanúgy bánok mindenkivel jól tudod.
            - De ő…
            - Egy artista akit kihívtam. „ zárta le a vitát Sora majd sarkon fordult és elment”
A szőkeség ott ált egy percig és csak bámulta azt a helyet ahol az előbb még Sora állt és megértette, megértette hogy az emberek mért hívják Halálistennőnek.

**********

Zokogva rohant el de mivel nem figyelt nekem ütközött a folyosón, és ennek következtében hátraesett.
            - Lina? Pont téged kerestelek.
            - L…Leon? „mondta még mindig zokogva”  
            - Mi a baj?
            - Sora.
            - Nem értem, nem úgy volt hogy a barátnőd? „kérdeztem miközben nyújtottam a kezem hogy segítsek felállni.”
            - De.. de .. el akar tiporni ..de én ezt nem akarom. „ Dadogta majd megfogta a kezemet és felállt”
            - Jajj, e miatt ne sírj. Sora nem fog eltiporni. Ismerem már rég.
            - De.. de…

            - Nyugi. „ mondtam majd magamhoz húztam és átkaroltam” – És most megbeszélhetnénk a trapéz ügyet?
            - Persze, hogy legyenek?
            - Ugyan így mint ahogy most vannak az edzőteremben.
            - Mi???

            - Nem kell semmit változtatni.
            - Értem, ezt könnyen megoldom. „ mondta miközben kitörölte a könnycseppet a szeméből és rám mosolygott.”
            - Jó, köszi. Most megyek beszélnem kell Sorával.

            - Szia.

Nem tartott sok időbe hogy megtaláljam, hisz tudtam hogy csak az edzőteremben lehet. Viszont mikor odaértem csodálkozva láttam hogy csak ül az egyik trapézon és hintázik.

            - Sora?
            - Ááá hello Leon , mit akarsz, tán visszamondani a kihívást? „ kérdezte gúnyos mosollyal.”

            - Nem.
            - Akkor? „ kérdezte még mindig hintázva.”

            - Lejönnél?? Beszélni szeretnék veled.
            -  Ha akarsz valamit, gyere fel te. „ mondta miközben elkezdett egyre jobban lengeni.”

Sok választásom nem volt így, hát az ugróasztalról a második ugrás végén elkezdtem felfelé szállni majd elkaptam azt a trapézt ami egy szinten volt Soráéval.
            - No lám. „ vetette oda miközben nézte hogy feljöttem mellé.”
            - Beszélhetnénk?
            - Mégis miről? „ kérdezte miközben elkezdett még jobban kilengeni, majd elrugaszkodott, de mivel tudtam hogy mit akar csinálni ezért én is elrugaszkodtam majd elötte érkeztem a kiszemelt rúdhoz és így őt meglepve elvesztett az egyensúlyát és a hálóban landolt.
            - Te normális vagy? „ kérdezte dühösen mikor megérkezett a kifeszített anyagra.”
Nem válaszoltam csak egyszerűen elengedtem én is és mellette értem földet.
            - Igen, és úgy látom gyorsabb is. „ mondtam gúnyosan”

            - Azt majd meglátjuk. „ vágta rá majd le akart ugrani a hálóból de megragadtam a csuklóját.”
            - Azt mondtam beszélni akarok veled. „ mondtam a megszokottnál is ridegebb hangon, amin kicsit meg is szeppent”
            - Eressz. „ sziszegte miközben próbálta kiszabadítani kezét, nem sok sikerrel.”

            - Végig hallgatnál? „ kérdezem miközben visszarántottam a hálóba”

            - Na jó mond. „ válaszol közönyöse, ridegen, miközben bosszúszomjas tekintet rám vetette.”

            - Ne végre. Akkor most elmondanád hogy-hogy lesz az esti előadás? Mikor jövök én? És még ki lesz a színpadon? Ki lesz egyáltalán a zsűri? „ tettem fel a kérdéseket miközben elengedtem a kezét”
            - Ez elég sok kérdés. Az előadás egyszerű, csak te meg én fogunk fellépni, senki más nem lesz a színpadon. A zsűrit elintéztem, hogy ugyan az legyen mit akik voltak a cirkuszfesztiválon. Ennyi elég?

            - Nem, van még egy kérdésem. Egyszerre vagy külön, külön lépünk fel?
            - Egyszerre de a színpad ugyan úgy lesz megcsinálva mint az edzőterem, ezt gondolom te kérted. Csak annyi változtatás lesz rajta hogy nem azon a színpadon lépünk fel amit te láttál hanem a nagyobba.
            - Nagyobba???

            - Azt jelenti hogy egy kétszer akkora színpadon fogunk mutatványokat bemutatni ,  te az egyik részén én a másikon, érthető? „ kérdezte gúnyosan.”
            - Igen, de…
            - Mi van????????? „ kérdezett vissza most már ordítva miközben leugrott a földre.”
            - Mikor kezdődik?
            - 7-kor.
            - Rendben, a ruhát kössz.

            - Nem nekem kell, én csak a cetlit írtam. „ mondta miközben elmosolyodott és kilépett a teremből.
Még egy darabig ültem a hálóba és gondolkoztam majd visszamentem a szállodába a ruhámért. Mivel már tudtam az utat gyorsan odataláltam. A hotel bejáratánál találkoztam Alice-vel.
            - Jó napot Leon úr.

            - Hello.
            - Hogy sikerült az edzése?
            - Jól, kösz de most mennem kell. „ válaszoltam majd köszönés nélkül elmentem mellette majd beszálltam a liftbe.
” Sietnem kell már csak 1 órám van. Nem tudom, hogy most mit tegyek, eltiporni nem akarom, de azt se engedhetem hogy ő győzzön.” Gondolkodtam el miközben kinyílt a lift ajtaja.

Sietve indultam el a szobám felé és nyitottam ki az ajtót. Rögtön a fürdő felé vettem az irányt és pár perc alatt lezuhanyoztam. Ezek után villámgyorsan felöltöztem és a kezembe kaptam a fellépő ruhámat és már rohantam is a lifthez. Az utolsó pillanatban értem oda és a kezemmel állítottam meg hogy be ne záródjon.

Ám azt hogy van benn valaki csak akkor vettem észre mikor már a sarokban lihegtem és megszólított.

            - Jó estét. „ köszöntött egy ismerős hang.”
” Ki ez?? rémlik valami, de… Megvan ő mondta hol lakik Sora.”

            - Már megint maga? Hogy kerül ide?
            - Ez csodálatos emlékszik  rám???

            - Nem tudom kiverni a fejemből. „ Adtam a gúnyos és egyben rideg választ”
            - Most épp hova megy, vagyis inkább rohan??? „ kérdezte kíváncsiskodóan”

            - A Nagycirkuszhoz. „ Válaszoltam miközben megállt a lift és kiszálltam.”

            - Milyen véletlen én is épp oda tartok. Elvihetem?
            - Legyen, de egy szót szól és leütöm.
            - Értem. „ mondta miközben elvezette a kocsijához.”
Az út hátralévő része csöndbe telet. Ami kb. 10 perc lehetett. Mikor kiszálltam a kocsiból valaki megragadta a kezemet és elkezdett befelé húzni.
            - Késtél. „ mondta rideg, dühös hangon”
            - És??? Még nincs 7.
            - Öltözz. „ mondta miközben belökött egy szobába és rám vágta az ajtót.”

Pár perc múlva kiléptem a fehér ruhában, és csak most vettem észre Sora jelmezét. Egy fekete csipkés, egyberészes szoknya volt rajta aminek mély dekoltázsa engedte látni dús kebleit. Az alja épp a feneke alatt végződött. Haja egy része fel volt fogva de a nagy része becsavarva hullott a vállára. Sminkje fekete volt. Elmélkedésemet végül megszakította egy kuncogás.
            - Jól áll a fehér. „Mondta és egy ördögi mosolyt eresztett el felém.”

            - Nevess csak, nem tart sokáig. „ válaszoltam ridegen”

            - Gyere már mindjárt kezdünk. „ mondta végül ismét ridegen és elkezdett rángatni”
            - Magamtól is megyek. „ vágtam oda neki és kiszabadítottam kezemet.”

            - Akkor gyere.

5 percbe se telt mikor már azon kaptam magamat hogy a színpad egyik felén állok és épp sminkelnek.
Egyszer csak megszólalt a zene és kihunytak a fények. Csak két reflektor világított a színpad két végét megvilágítva.

Hangos tapsvihar tört ki mikor egy fekete alak feltűnt a színpadon és meghajolt. Majd én is felléptem és engem nagy meglepetésemre szinte ugyan annyian tapsoltak meg, bár ezzel nem nagyon törődtem. Felvettem a szemkontaktust Sorával, amikor bólintott elkezdtük.
Egyszerre ugrottunk fel az ugróasztalra majd a trapézra. Míg ő minden lehetséges mutatványt megcsinált, minél gyorsabban addig én megfontoltan, nyugodtan hajtottam végre gyakorlatsoromat és közben betűzdeltem még pár nehéz mutatványt ami emelte az előadás színvonalát. Végül amíg én zuhantam a megtervezettek szerint addig, Sora elkezdte végrehajtani az Angyalok táncát. De furcsa dolog történt amíg zuhannom kellet volna a gravitációt megcáfolva emelkedni kezdtem. Nagyon megdöbbentem de mivel azt kellet mutatnom hogy ez is benne volt a paklimban felvettem egy pózt és egyre magasabbra szálltam. Sora eközben hitetlenkedve rám-rám pillantott és nem tudta elhinni amit lát. Majd mikor egy szinten voltunk ő az angyal pózban én pedig még mindig fejjel lefelé zuhanni kezdtünk, de mivel az Angyalok táncában egy magasabbra kifüggeztett trapézra érkezik az artista addig én tovább zuhantam a mélység felé.

Hirtelen az egész közönség elhallgatott és várta a tragédiát.

De én ahogy terveztem talpra érkeztem majd folytattam a gyakorlatom mint ha mi sem történt volna.

Ekkor a közönség tombolni kezdett.
Sora egy pillanat múlva észbekapott és ő is folytatta a mutatványokat.

Végül megcsináltam a pörgéseket és a célnak kinevezett trapézon landoltam.

Sora utánam pár pillanattal fejezte be a Démon spirált és ő is meghajolt.
Mind a ketten leugrottunk az asztalokra onnan pedig a földre.

A közönség tombolt a legtöbben felállva tapsoltak, fütyültek. Míg nem hallottál meg a hangosbemondón az egyik bíró hangját.
            - Az eredményhirdetés 10 perc múlva várható. „ mondta kicsit határozatlan hangnemben.”
            - Szép volt. „lépett oda hozzám Sora és a kezét nyújtotta”
            - Kössz, te is jó voltál.
            - Ööö… „ kezdte miközben lehajtotta a fejét és a lábát nézte”

            - Mi az?
            - Azt akarom tudni, hogy, hogy…
            - Ilyen hangnemben nálam nem jutsz sokra. „ Vágtam közbe és hátat fordítottam majd elmentem lesminkelni.”
A lány ott maradt értetlenül, dühösen.

Pontosan 10 perc elteltével ismét megszólalt a bíró.
            - Kérem a két részvevőt a porondra.

Nem sokára már ott is álltunk egymás mellet és vártuk a bejelentést.
Először egy nő állt fel és mondta el a véleményét.
            - Nehéz döntés volt, mind a két artista nagyon szép mutatványokat mutatott be. És ezt köszönjük. „ mondta és helyet foglalt szót adva a mellette ülő szemüveges férfinek.
            - Rendkívül kiemelkedő és színvonalas mutatványokat látunk, amelyeknek nagy része ismert ámde volt egy amit még életembe nem láttam, így szeretném megtudni Leon Oswal-tól hogy mi a manőver neve. „ kérdezte miközben felém fordult.”

            - A változás. „ mondtam végül pár perc gondolkozás után.”
            - Értem és köszönöm mind a kettőjüknek.
Harmadik ként a már jól ismert hangú bíró szólalt fel.
            - A mai este egyszerre láthattuk a nagyhírű Halálistent és a szintén híres Halálistennőt. Igaz a két név nagyon hasonló ez a két artista olyan mind a tűz és víz. Egyszerre láthattuk hogy mennyire gyűlölik egymást és hogy mennyire szeretik.
Az utolsó szónál egyszerre egymásra néztünk, majd gyorsan elkaptuk a fejünket.
            - Egyszóval a mai este egy olyan tökéletes párost láttunk amit még soha. „ mondta miközben elmosolyodott.”
A negyedik és egyben utolsó bíra határozottan és ridegen közölte velünk a tényeket.
            - Mást nagyon nem mondhatok az előadásról hisz már minden elhangzott, de azt még igen hogy a verseny végeredménye… „ várt kb. 5 percet, amibe a közönség és mi is szinte beleőrültünk majd folytatta”
            - A végeredmény az hogy…. Döntetlen. „ mondta ki végül” 
            - Hogy mi? „ kérdeztük egyszerre.”

            - Nem tudtunk dönteni a két mutatványsor között ezért…
            - De azért hívtam ide magukat, hogy döntsenek. „ mondta dühösen és ridegen a mellettem álló lila hajú artista.”
            - Tudjuk kisasszony, de ez lehetetlen.
A közönség ismét tombolt, de én is örültem a végeredménynek, így végül is senki nem tiport el senki. De úgy láttam, hogy ez Sorat nagyon is zavarja, még ott állt mellettem pár percig majd elviharzott. Azt rögtön tudtam, hogy hova megy  mikor már intett a sofőrjének, így utána siettem otthagyva a közönséget és a bírákat.
” Ez nem lehet igaz, én sokkal jobb vagyok nála, hogy-hogy döntetlen???” Gondolkozott miközben beszállta a fekete limuzinba.

Engem is várt egy és rögtön Sora házához vitettem magamat. A kocsi megállt a ház előtt majd pár perc múlva kiszálltam. Miután becsöngettem egy ismerős hang válaszolt.
            -  Naegino rezidencia, miben segíthetek?
            - Jó estét, Leon vagyok.
            - Üdvözlöm uram, gondolom a kisasszonyhoz jött.
            - Igen.
            - Akkor jöjjön csak. „ mondta és kinyitotta a kaput.”
            - Köszönöm.
Az ajtó már nyitva állt és a házvezetőnő mellette állt.
            - A kisasszony az edzőteremben van. Egy pillanat és szólok neki.
            - Semmi szükség, feltalálok és úgyis fontos dologról kell vele beszélnem.
            - Rendben.

Lassú léptekkel felmentem a lépcsőn és megálltam az ajtó előtt mert hangokat halottam.
            - Nem lehet igaz, én jobb vagyok. Meg tudom csinálni, meg kell!!! „ hallatszottak ki a dühös kiáltások.”
Vettem egy mély levegőt és beléptem.
            - Hello, Sora. „ köszöntem rá rideg hangnemben”
            - Te meg, hogy kerülsz ide?? Ki engedett be???
            - A házvezetőnőd.

            - Értem. És mit akarsz még jobban megalázni???

            - Mért aláztalak meg? Döntetlen lett nem??
            - De…de én jobb vagyok. „ mondta miközben ujjra megpróbálta azt az ugrást amit én hajtottam végre a műsor közben”

            - Látom. „ válaszoltam egy gúnyos mosollyal mikor a hálóban landolt.”
            - Takarodj!!! „ ordította felém miközben kiszállt a hálóból és felém vette az irányt” Gyűlöllek.
Én egyhelyben maradtam és csak néztem a dühöngő lányt.
            - Nyugalom. „ mondtam végül határozott hangnemben”

            - Nyugodjak meg? Épp most törtél be a házamba, tönkretetted az életemet. És még van képed azt mondani hogy nyugodjak meg??? Utállak takarodj, ne is lássalak többé. „ ordibált miközben megállt előttem és elkezdte ütögetni a mellkasomat”
            - Egy nem törtem be
              És kettő nem tettem tönkre az életedet azt már magad is elintézted.

            - Mért csinálod ezt? Mért vagy ilyen? „ kérdezte miközben elkezdtek hullani a könnyei és nekem dőlt.”

            - Egyszerűen vissza akarlak kapni Sora. „ mondtam kicsit kedvesebben majd közelebb húztam és átöleltem”

Jó pár percig így álltunk majd kicsit hátrébb lépett és a szemembe nézett, de közben mosolygott. Most már nem ridegséget, fájdalmat tükrözött a szeme hanem a régi vidámságot, igaz egy kis bánattal keverve.

            - Itt vagyok. „ mondta végül mosolyogva és ismét átölelt.”

            - Végre. Hiányoztál.„ mondtam miközben magamhoz szorítottam”
            - Te is, de a baleset…szipogott egyet majd folytatta… nagyon megviselt.

            - Tudom milyen érzés elveszteni valaki. „ válaszoltam kicsit szomorúan miközben visszaemlékeztem, hogy nekem is milyen rossz volt mikor Sophie-t elvesztettem”