13. fejezet

Kellemes látogató

- Ha Leon, vagy Sophie, az akkor én csak öltözni segítek. – suttogtam, mire ők bólintottak, de Arashi meg sem hallotta, csak kinyitotta az ajtót. Az sem zavarta, hogy mi hárman félmeztelenek vagyunk. De amikor megláttuk a vendéget, erről mi is megfeledkeztünk.

Az ajtón Miwako lépett be. Hosszú sötétrózsaszín haja két fonatban omlott vállára, míg szeme világos rózsaszínben csillogott. Egy általánosba jártunk, de miután mi Párizsba jöttünk, ő japánban maradt. De ha csak tehettük, vagy mi, vagy ő utazott minket látogatni. Úgy ahogy voltunk bugyiban és melltartóban öleltük meg régen látott barátnőnket.

- Hogy vagy?? – kérdeztem mosolyogva, miután Michael bezárta az ajtót.

- Remekül, de nagyon hiányoztatok. – mosolygott a japán lány. – Ugye megint együtt töltünk egy délutánt? – kérdezte kedvesen.

- Ez már hagyomány! – közölte Haruka.

- Az bizony, de most már húzzunk bele. – szólaltam meg, miközben magamra rángattam egy fekete, elöl többzsebes csípő farmernadrágot. Majd sikeresen egy fekete nyakba akasztós toppot, mely szabadon hagyta a hasfalamat. Ezt kiegészítve fekete szemceruzával, és egy fekete-rózsaszín tornacipővel.

Eközben a testvérek, Jason-nel, már a bálteremben ácsorogtak és beszélgettek.

- Látod Leon, én megmondtam, hogy egy ilyen lánynak, mint Sora biztos van barátja. – közölte Jason.

- Miből gondolod, hogy a barátjával jön? – kérdezte a fiútestvér.

- Ki mással jönne? Nem akart veled és Sophie-val jönni, ami annyit tesz, hogy valakivel kettesben akar lenni. – közölte a meglátását Leon osztálytársa.

- Ha te mondod. – hagyta rá az ezüsthajú.

- Különben is, ki más kiáltotta volna rá, hogy baba! - emlékeztette Jason.

- Megtennétek, hogy nem előttem beszélitek ki a legjobb barátnőmet? – kérdezte morcosan Sophie.

- Bocsánat. – kért elnézést Jason.

- Nem tudjátok, melyik banda zenél idén? – kérdezte Leon.

- Ha azok, akik tavaly, megkeresem Sora-t és hazamegyünk. – közölte Sophie.

- Haruka azt mondta, nagy meglepetésben lesz részünk. – mondta Jason.

- Addig is, szerintem menjünk ki a teraszra, mert megsülünk. – javasolta Leon. Így a hármas kiment az erkélyre. Szerencsére nem esett a hó, ezért nem volt túl hideg. Inkább őszies idő volt, aminek kimondottan örültünk.

Mindenki felöltözött. Noriko egy hosszú sárga bőr szoknyát viselt, egy vállra hajtott ujjú piros pólóval. Michael rövid sötétzöld hajához illő, zöld pólót viselt, egy világoskék farmer-nadrággal. Arashi egy fekete pólót, vett fel egy fekete farmerrel. Hiro bíbor pólót, és világoskék farmert viselt. Míg Haruka egy fehér nyakba akasztós toppot, mely szabadon hagyta a hasfalát, egy sötétkék csípőfarmerrel.

A bálteremben, már mindenki izgatottan várta az első fellépőt. Mi pedig idegesen, de még is boldogan vártuk, hogy színpadra léphessünk.

14. fejezet

Színpadra

5 perc múlva az irodalom tanár Miss. Hanson bejelenti az első együttest, vagyis minket. De addig is, be kell érnünk, azzal, hogy innen kereshetjük ismerőseinket. Miwako is odalent áll báli ruhában és várja, hogy lemenjen a koncert és táncolhasson Arashi-val. Akit remélhetőleg, idén nem kell körbekergetni az iskolán érte. Arashi nem szeret táncolni, ha engednénk, akkor egész álló nap, csak a dobjait püfölné. Ekkor vettem észre, hogy Miss. Hanson magához ragadja a mikrofont és felsétál az emelvényre.

- Kedves diákok, most következzenek első fellépőink. – jelentette be, mire a banda tagjai kivonultak, engem és Michael-t kivéve, mert nekünk kellett utoljára kilépni, mikor a mi nevünket mondják.

- A gitárnál Hirosi Nakano és Haruka Seugichi. A szintetizátorál Noriko Ukai. A dobnál Arashi Kerato. A mikrofonnál pedig Sora Naegino. – jelentette be a tanárnő, miközben én is kiléptem a színpadra és elfoglaltam a helyem. Innen tisztán láttam Miwako-t és azt is, hogy Leon, Sophie és Jason az erkélyen állnak, háttal nekünk. Furdalt a kíváncsiság, hogy mikor jönnek be, és mennyire fognak megdöbbenni. A tanárnő elhagyta a színpadot, én pedig bólintottam a többiek felé, hogy kezdhetjük. Már előre meg volt beszélve, melyik 3 számot játsszuk majd. A kezembe fogtam a mikrofont.

- Runaway. – közöltem a közönséggel, első számunk címét, amire Jason megforduld és bejött. Arashi elkezdte püfölni a dobokat, míg Haruka és Hiro gitároztak. Ebben egyedül énekelek, nem Michael-el. Amikor Jason meglátott, eszeveszettül rohant ki és rángatta be Sophie-t és Leon-t. Eközben én fent daloltam és élveztem.

I just wanna scream and lose control

Throw my hands up and let it go

Forget about everything and runaway yeah

I just want to fall and lose myself

Laughing so hard it hurts like hell

Forget about everything and runaway yeah…

Amikor megláttak fent, teljesen elképedtek. De legfőképpen talán a dal stílusa és erős hangja miatt. És közben egészen el is felejtettem, hogy iskolában vagyok. Mikor vége volt a Runaway-nek, a teremben síri csend lett. Először félve Haruka-ra pillantottam, de ő sem értett semmit, de ekkor felhangzott egy taps a teremből. Mikor odafordultam, láttam, hogy Sophie mosolyogva tapsol, és ujjong. Amit utána a teremben lévő többi ember is követett. Elképesztő taps volt, először azt hittem álmodok, de mikor Hiro oldalba bökött, rájöttem, ez nem álom.

- Hot. – ismertettem következő dalunk címét.

You make me so hat

Make me wanna drop

You’re so ridiculous

I can barely stop

I can hardly breathe

You make me wanna scream

You’re so fabulous

You’re so good to me Baby Baby…

A következő dalunkhoz elhúzták a függönyt, a szintetizátor miatt, amit Noriko irányít.

- Keep Holding On. – jelentettem be utolsó dalunkat.

Keep holding on

Cause you know we’ll make it through, we’ll make it through

Just stay strong

Cause you know I’m here for you, I’m here for you

There’s nothing you can say, nothing you can do

There’s no other way when it comes to the truth

So keep holding on

Cause you know we’ll make it through, we’ll make it through…

Ezzel a dallal zártuk a fellépésünket. Michael tegnap eléggé megerőltette a hangszálait, ezért az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, kihagyjuk a közös számot, és a Keep Holdig On-t játsszuk. A közönség eszeveszettül élvezte a dalokat, a falak, remegtek a tapstól. Miután elhalkult a taps lesiettünk az alkalmi színpadunkról és meg sem álltunk a zeneteremig, ahol hozzáláttunk az átváltozáshoz.

16. fejezet

Idétlen hagyomány

Először a fiúk vették fel a szmokingjukat, mi utánuk mentünk átöltözni. Utánuk mentünk mi, ők pedig kint várakoztak ránk, kivéve Michael-t. Ő lement a bálterembe, valamiért. Rekordidő alatt elkészültünk, nem egészen 20 perc alatt. Elsőnek Noriko lépett ki, egy fekete selyem, vékonypántos, térdig érő ruhában, hozzá fekete magas sarkú, melyet fekete színű rózsás nyaklánccal, fülbevalóval, és karkötővel egészítette ki. Utána következett Haruka, aki egy féloldalas narancssárga csillogós semely ruhát viselt, mely a bokájáig ért. És szépen kiemelte szőke haját és kék szemét. Ezt narancsszínű magas sarkú cipő és ékszerek hangsúlyozták. Utánuk léptem ki én, egy pántnélküli sötétkék csillogó bokáig érő, oldalt bevágott ruhát viseltem. Ezt ugyanolyan magas sarkú cipővel egészíttettem ki. Továbbá írisz formájú nyaklánccal és karkötővel.

- Ez igen. – jegyezte Hiro, mikor kiléptem.

- Ennyire szörnyű? – kérdeztem vissza félve.

- Menny már, gyönyörű vagy. – mosolygott Michael. – De menjünk, mert Arashi és Miwako, már bent táncolnak.  

- Menjünk. – bólintott Hiro, majd kezet nyújtott Haruka-nak, aki belekarolt. Michael és Noriko is így tettek, majd rám néztek.

- Velem nem foglalkozzatok, tudjátok mi a véleményem erről. – mosolyogtam rájuk.

- Nem tudunk meggyőzni? – kérdezte Michael. – Ha gondolod, akkor csatlakozz be hozzánk!

- Kösz nem, inkább menjünk. – válaszoltam sietve, majd közösen megindultunk. De én a terem előtt megálltam és előre engedtem barátaimat, akiket hatalmas taps fogadott, az előző dalolás miatt. Mikor végre úgy látszott, elcsendesedett a tömeg, és már másra figyelnek, én is beléptem. De ez nem sikerült észrevétlenül, mivel mindenki felém fordult. Szörnyen kínosan éreztem magam, főleg, mivel egyedül voltam. Egy ideig néma csend volt, majd felhangzott egy újabb taps, amire én csak mosolyogtam. De nem sok időm maradt, mivel Sophie kézen fogott és odacipelt a bátyjához és osztálytársához.

- Eszméletlen voltál, miért nem mondtad, hogy te is énekelsz? – kérdezte Sophie.

- Meg akartalak lepni, sikerült? – kérdeztem, kicsit önelégülten.

- De még mennyire, hogy sikerült. Kiénekeltél minket a zakónkból, igaz Leon?? – szólt közbe Jason is, akit eddig észre sem vettem.

- A focis fiú. – mosolyogtam rá, tudatva, hogy emlékszem.

- Egyébként Jason. Továbbá a labdát, ő rúgta. – intett Leon felé.

- Akkor ezek szerint, te lennél az ordibálós. – néztem rá. Mire ő igen csak elhúzta az orrát. Sophie és én, erre csak mosolyogni tudtunk. De a jókedv abbamaradt, mert megjelent miss. Nariadja, a földrajz tanárunk.

- Minden évben, megrendezzük a hagyományos szépségversenyt. A többiek jelölhették barátnőjüket, a versenyre. Lássuk az idei jelölteket. – mosolygott kedvesen a tanárnő. Mire én elhúztam a számat.

- Sosem értettem, mire ez a nagy felhajtás. – magyaráztam Sophie-nak. – Szerintem baromság.

- Lehet benne valami. – válaszolta barátnőm.

- Tehát az idei jelöltek. May Wong, Sarah Duopont, Anna Heart, Rozetta Passel, Haruka Seugichi, Noriko Ukai, Sophie Oswald és Sora Naegino. – jelentette be mosollyal az arcán. Mire Sophie és én ijedten és döbbenten összenéztünk. Én a szememmel azonnal Arashi-ékat kerestem, mivel sejtettem, hogy ez csak az ő rossz viccük lehet. Ott kuncogtak a sarokban Michael-el. Hiro pedig csak sóhajtva rázta a fejét.

- Ez nagyon rossz vicc. – lépett mellém Haruka és Noriko idegesen.

- Ezért megölöm őket! – jelentettem ki, mikor a lámpafények, mind négyünket megvilágítottak.

- Megkérném a négy szégyenlős hölgyet is, hogy fáradjanak ide. – hallottuk tanárnőnk hangját a mikrofonban, így kelletlenül, de föl vánszorogtunk a színpadra, és mosolyogtunk. Legalább is igyekeztünk, de csak a grimaszig jutottunk.