- Az első fordulóban a hölgyek meseszép estélyi ruháikban vonulnak ki, majd fürdőruhában és végül egy 15 perces rajzot kell készíteniük, melyben kézügyességüket tesszük próbára. – közölte Miss. Nariadja. Mire mi bementünk a függöny mögé, ahol mindannyian kaptunk egy sorszámot. Majd egyesével sorba kivonultunk. Nekem az 4-ös, Sophie-nak a 5-es, Noriko-nak 7-es, míg Haruka-nak a 8-es szám jutott. Az első kört sikeresen vettük, bár az nagyon nem tetszett, hogy Michael és Arashi előkaptak egy digitális fényképezőgépet, és kattintgattak. Mikor visszamenten figyelmeztettem a többieket, hogy rendesen mosolyogjanak. Ezután a tanárnő bejelentette, hogy egy kis szünet következik, amíg a zsűri pontoz. Ezalatt, nekünk a fürdőruhákkal kellett foglalkoznunk.
- Minek ez a két edény? – kérdeztem miss. Nariadja-tól félve.
- Az egyikből a fürdőruhátok színét, a másikból, pedig a fajtáját fogjátok kihúzni. – mondta a nő.
- De ostoba vagy Sora, még ezt sem tudtad! – kuncogott lenézően May.
- Bocs, de ez az agyatlan sport, a te szakterületed. – válaszoltam gúnyosan.
- Nem vagyok agyatlan! Tavaly is én nyertem és majd meglátod, hogy idén is én fogok. – vágott vissza a fekete hajú lány.
- Sora bármikor kenterbe ver! – állt mellém Noriko.
- Ha én nyerek, nekem adod a barátodat! – közölte nyíltan May.
- Pech, mert nincs barátom, de mi lesz, ha én nyerek? – kérdeztem.
- A barátod alatt Leon-t értem, tehát ezek után, az én pasim lesz. – közölte May.
- Ez jó vicc. De oké, de ha viszont én nyerek, az iskola idő alatt egy hétig egy szót sem szólhatsz! Még az órákon sem. – közöltem, majd rábólintott és kezet fogtunk. Ezek után sorba kihúztuk a fürdőruháink színét és fajtáját. Haruka egy citromsárga normál fazonút kapott. Noriko piros, normál fazonút. May egy világoskék tangásat. Sophie egy rózsaszín normál fazonút. Jómagam pedig egy fehér tangásat, aminek nagyon nem örültem, tekintve a barátaimból lett poparazzikra gondolva. Mikor felvettem és megláttam magamat a tükörben, nem mertem kijönni, Noriko és Haruka úgy rángattak ki. Lassan színpadra kellett lépnünk és totálisan ideges voltam.
- Én nem megyek ki ebben a cuccban! – jelentettem ki dühösen.
- Már pedig muszáj lesz. – mosolygott bátorítóan Sophie.
- Isten bizony, ha ennek vége én megölöm őket. Egyesével fojtom bele őket egy kanál vízbe. – szövögettem a bosszúmat.
- Ne most gondolj erre. – lökött ki Sophie. – Menj és mosolyogj! – suttogta, amivel teljesen megnyugtatott és őszintén, kedvesen mosolyogva vonultam végig, a fehér tangás fürdőruhámban. Miután visszamentem Sophie sétált ki, majd sorban a többiek. Amíg mi visszavettünk az estélyi ruháinkat, a zsűri pontozott és elrendezett 8 széket, és egy tál gyümölcsöt. Mi kivonultunk és leültünk egy-egy székre, majd hozzáláttunk a rajzoláshoz. Mikor lejárt az idő, felmutattuk a művet, majd eltűntünk a függöny mögött. Amíg a zsűri döntést hoz, addig minket elengedtek. Én természetesen azonnal ”kedves” barátaim felé vettem az irányt.
- Szemetek! – vágtam le egy gyengéd pofont Arashi-nak és Michael-nak.
- Most mit vagy úgy oda? Élvezed, nem?? – kérdezte Arashi.
- Ha csak egy képet is meglátok, nyilvános helyen esküszöm, hogy nem élitek meg a másnapot. – fenyegetőztem, mikor a többi lány is csatlakozott. Noriko és Haruka azonban nem voltak olyan elnézőek, mint én. Sophie-val vettünk egy pohár puncsot és próbáltuk lehűteni magunkat.
Ki lesz a királynő?
- Vajon honnan vette, hogy Leon a pasim? – kérdeztem Sophie-tól.
- Fogalmam sincs, de ő már tavaly is csorgatta a bátyám után a nyálát, de Leon nem is foglalkozott vele. – hangzott a válasz.
- Ez nem lepett meg. – kortyoltam bele az italomba. – De ha lehet, ne áruld el a bátyádnak, hogy fogadtam a bőrére, jó?
- Bennem megbízhatsz. De csak ha, eljössz velünk holnap vásárolni. – mosolygott gonoszan, Sophie.
- Ez zsarolás. – méltatlankodtam.
- Nem, csak alku. – vágott vissza ártatlanul.
- Jó. – adtam be a derekamat, mikor megjelent Leon és Jason.
- Elképesztőek voltatok. Azt hittem a mennyben vagyok. – dicsérte Jason a produkciónkat.
- Ne nekünk gratulálj, hanem annak a két tuskónak, akik poénból beneveztek. – intettem a sarok felé, ahol barátaim tartózkodtak. De már eltűntek. – Bocs, de én megyek és visszafogom a lányokat, mielőtt valami olyat tesznek, hogy a fiúk kolostorba vonulnak. – bújtam ki az idősebb testvér és osztálytársa között. Néhány perc, keresés után, sikeresen megtaláltam őket. A fiú WC előtt álltak, a két fiú nadrágjával a kezükben. Gyorsan visszadobtam a két nadrágot a fiúknak, barátnőimet, pedig visszarángattam a terembe, mondván mindjárt kezdődik az eredményhirdetés. Nem sokat tévedtem, mert miután elkezdtünk beszélgetni, a zsűri elnöke, a kegyetlen tornatanárunk hangja csendült fel a mikrofonban.
- Meghoztuk döntésünket. Megválasztottuk az idei év királynőjét és két udvarhölgyét. – jelentette be mr. Raggel. – Tehát, a második udvarhölgy Noriko Ukai. – jelentette be, mire az össze fény Noriko-t világította meg, aki felment és átvette a kis virágcsokrot és a szalagot.
- Az első udvarhölgy Sophie Oswald.
- Gratulálok. – öleltem meg barátnőmet, aki felment és átvette a nagy csokrot és a szalagját. Míg mi tapsoltunk és boldogan kiáltoztunk neki.
- Az idei év szépségkirálynője pedig… - nyitott ki egy lezárt borítékot mr. Raggel. – Sora Naegino.
Az összes fény hirtelen rám szegeződött, én pedig ott álltam teljesen döbbenten, miközben mindenki engem nézett. Majd hirtelen felhangzott a hatalmas taps, én pedig csak ott álltam mereven, mikor megéreztem, ahogy két fiú felemel, és a vállukon visznek az emelvény felé. Ahogy lenéztem, megláttam az egyik oldalamon Leon-t, a másikon pedig Jason-t.
- Tegyetek le. – kértem őket, ám ekkor már, elértük a színpadot. Sophie lenyújtotta a kezét és felsegített. Átvettem a koronát, a hatalmas virágcsokrot és a szalagot. Majd az orrom alá toltak egy mikrofont, hogy mondjak néhány szót.
- Az igazat megvallva, egyáltalán nem terveztem be ezt a versenyt. Két barátom nevezett be minket viccből. De azért örülök, hogy én nyertem, de annak még jobban, hogy két barátnőm lettek az udvarhölgyeim. – mosolyogtam, majd megszabadultam a nem kellő tárgytól. Már éppen leszöktem volna az emelvényről, mikor meghallottam a királynő kötelességét.
- Most pedig királynőnk, királyt is választ magának, majd eltáncolnak egy keringőt. – jelentette be a tornatanárunk. Mire én teljesen bepánikoltam, az még oké, hogy királyt kell választani, na de táncolni! Lemásztam az emelvényről és tekintetemmel Michael-t kerestem, hogy ő is kivegye a részét a buliból, csak hogy, úton felé, belebotlottam Leon-ba.
- Megvan a bálkirályunk is. – mosolygott Sophie, miközben beleszólt a mikrofonba. Én persze próbáltam tiltakozni, nulla sikerrel, ezt látva, Leon megértette, hogy csak belebotlottam. De ettől még nem volt kifogása a tánc ellen, ezért kézen fogott és bevitt a parkett közepére, majd magához ölelt. Mikor elindították a zenét, rögtön rájött, miért pánikoltam.
- Nem tudok keringőzni. – suttogtam a fülébe.
- Akkor, csak mozdulj velem. – suttogta vissza, és én azt tettem, amit mondott. Elég jól sikerült, egyszer sem léptem rá a lábára. Mikor vége volt a számnak, eltűntünk a fények kereszttüzéből. Én felkaptam a virágomat, és megcéloztam Michael-t. Mikor odaértem, a képébe nyomtam. Sophie és Leon döbbenten álltak, mivel nem értettek semmit. Ám mikor a fiú tüsszögni kezdett, rájöttek. Michael allergiás a virágokra. Amin mi a lányokkal, csak nevettünk.
18. fejezet
Titkos hódoló
Elég sokáig elbeszélgettünk, miközben May éppen barátnőinek Rozetta-nak és Anna-nak panaszkodott.
- Szerintem szereztél magadnak egy ellenséget. – intett Sophie szemével May felé.
- És ha már itt tartunk, a fogadás szerint, egy hét csöndet is! – mosolyogtam gonoszan villanó szemmel.
- Igaz is, még nem hajtottad be rajta. – nézett rám Noriko sejtelmesen.
- Miféle fogadásról van szó? – érdeklődött kíváncsian Leon.
- Semmi érdekes. – válaszoltam, majd megindultam Sophie-val May-ék felé.
- Most meg mit akarsz? – kérdezte flegmán.
- Csak szólni jöttem, hogy én nyertem a fogadás, és ez tudod, mivel jár. – pillantottam rá sokatmondóan. Eközben a többiek tovább beszélgettek.
- Tulajdonképpen, mi is volt ez a fogadás? – érdeklődött az ezüsthajú a barátnőimtől.
- May annyira, nagyra volt magával, hogy fogadott Sora-val. Ha ő nyer, akkor te leszel a pasija, de ha Sora, akkor egy hétig nem szólhat egy mukkot sem. – mosolygott Haruka gonoszan.
- May hang nélkül egy hétig… - gondolkodott Arashi.
- Műemlék jár Sora-nak. – kiáltotta vidáman Michael, mire a többiek helyeseltek. Ekkor mi is csatlakozni akartunk a társasághoz, mikor hirtelen lekapcsolódtak a villanyok.
- Mi folyik itt Sophie? – kérdeztem barátnőmet, aki már sajnos nem volt mellettem. De ezzel nem sokáig tudtam foglalkozni, mert valaki elkapta a derekamat és mohón megcsókolt. Mohón, de mégis hihetetlenül gyengéden. Nem tudtam kiszabadulni az ölelésből, mit szabadulni, még viszonoztam is. Már teljesen elmerültünk volna a fiúval a csókcsatában, mikor hirtelen elengedett és eltűnt előlem. Nem telt bele egy perc és ismét felgyulladtak a lámpák. Sophie ott állt tőlem néhány méterre. Sietve odamentem hozzá és félrehúztam az egyik sarokba.
- Nem ütközött beléd valaki? – kérdeztem idegesen.
- De igen, miért? – kérdezett vissza.
- Valaki megcsókolt a sötétben, aztán elszelelt. – magyaráztam.
- Ez most komoly? És viszonoztad? – kérdezte izgatottan a barátnőm.
- Igen. – pirultam el. – Elképesztően jól csókolt, tudnom kell, hogy ki volt. – mondtam unottan.
- Csak nem szerelmes lettél, egy csók után?? – kérdezte Sophie, mikor odaértünk a többiekhez.
- Ne érts félre, szerintem a szerelem, is csak az elmebaj fajtája. – magyaráztam a lánynak.
- Hát, akkor azt hiszem, én a zárt osztályra való vagyok. – mosolygott Arashi Miwako-ra.
- Ezt eddig is tudtuk, fölösleges volt elismerned. – mosolyogtam gonoszan.
- Nekünk, viszont mennünk kéne, ha holnap vásárolni akarsz. – szólt Leon a húgának.
- Jó, akkor Sora, gyere át reggel 09:00-re. – mosolygott rám Sophie.
AJÁNLOM AZ OLDALT
