19. fejezet

Érdekes meglátás

- Ő is jön? – kérdezte felvont szemöldökkel a bátyja.

- Igen, és velünk karácsonyozik. – mosolygott még boldogabban a húga.

- És, mi mikor karácsonyozunk? – érdeklődött Arashi. – Csak azért kérdezem, mert még ajándékot kell vennem.

- Mit szólnátok a vasárnaphoz. Úgy is szerdán van szent este. – adtam ötletet.

- Jó, akkor Sora-nál találkozunk vasárnap 16:00-kor. – jelentette ki boldogan Miwako. Ekkor nekem eszembe jutott egy remek ötlet.

- Sophie, Leon, nektek nem lenne kedvetek eljönni? – kérdeztem kedvesen.

- De remek. – mosolygott a lány.

- Én nem érek rá, Jason-nal megyek focizni. Ha vége a szünetnek meccsünk lesz. – közölte a fiútestvér.

- Ez igaz, de ha engem is meghív, a királynő, akkor mehetsz edzeni egyedül. – karolt át Jason, amivel kivívta Leon szúrós pillantását, amit csak húga vett észre.

- Gyere te is. 16:00-re, Leon tudja hol lakom. Jó éjszakát. – intettem nekik, majd Haruka-val haza indultunk. Kivételesen velem jött egy darabon, de nem beszélgettünk. Túl fáradtak voltunk hozzá. Miwako Arashi-hoz költözött be, az ittléte alatt. Noriko és Michael, pedig ma ünneplik, a 3 éves találkozásukat. Hiro, pedig siet haza csomagolni, mert a szentestét a barátnőjénél tölti Okinawa-n. A lány neve Ayaka, szép hosszú, barna haja és kék szemei vannak. Mellesleg az unokatestvérem. Nagyon későn értem haza, ezért egy gyors zuhany után, már be is zuhantam az ágyamba és azonnal elaludtam. És, na vajon kivel álmodtam? Hát persze, hogy a titokzatos csókpartneremmel.

Reggel szörnyen fáradtan ébredtem, de gondoltam, ha már vásárolni megyünk, akkor valami kényelmes ruhát veszek fel. Végül egy fekete bőr nadrág mellett és egy hosszú ujjú fehér póló mellett döntöttem, melyből kicsit kilátszódott a hasam. Felvettem a kabátomat, eltettem a hitelkártyáimat egy táskába és már indultam is barátnőm házához. Mikor odaértem, bekopogtam, de a látvány, ami elém tárult igen csak meglepett. Sophie csuromvizes hajjal nyitott ajtót.

- Szia, hát veled meg mi történt? – kérdeztem, miközben becsukta mögöttem az ajtót.

- Éppen a hajszárítót kerestem, de nem tudom, hova tettem, tegnap. – válaszolta Sophie, miközben benézett a kanapé mögé.

- Segítsek? – kérdeztem, miután megszabadultam a kabátomtól, és felakasztottam a fogasra.

- Azt megköszönném, megnéznéd a fürdőben. – kérte kedvesen a barátnőm. – Én megnézem a konyhában, mert tegnap ott szárítottam hajat. – mosolygott Sophie, majd elindult a konyha felé. Jómagam pedig a fürdőszobába vetettem magamat. De amikor beléptem az arcszínem teljesen vörösbe váltott. Nem volt elég, a hirtelen meleg gőz, a látvány teljesen kiütött.

- ÁÁÁÁ!! – sikoltottam, majd a kezeimet a szemem elé kaptam.

- Mi a… - kezdte Leon, de nem vártam meg, amíg befejezi. Sarkon fordultam és kirobbantam a fürdőből. Egyenesen a konyhába futottam.

- Mi történt?? – kérdezte megijedve, mikor meglátott.

- Miért nem szóltál, hogy foglalt?? – ripakodtam piros arccal barátnőmre.

- Mi?? – értetlenkedett a lány.

- A fürdő!! – ordítottam.

- Nem értem? – értetlenkedett tovább a fiatalabb testvér teljesen nyugodtan. De mielőtt bármit is mondhattam volna, megjelent az idősebb testvér, egy törölközővel a derekán.

- Tanulj meg kopogni! – kiáltotta rám, Leon dühösen.

- Erről beszéltem!! – fordultam Sophie felé. – Miért nem mondtad, hogy Leon fürdik??

- Ne haragudj, de nem tudtam! – kért elnézést barátnőm, és elpirulva bátyához fordult. – Bocsi, én küldtem be Sora-t, a hajszárítóért. Fogalmam sem volt róla, hogy bent vagy. – magyarázta a húga, miközben az én pirosságom is kicsit enyhült.

- Rendben, de igyekezz a hajszárítással, mert lassan indulnunk kell. – szólt a húgának, majd elment. Mi ketten pedig leültünk a konyhába és megszárítottuk Sophie haját.

20. fejezet

Bevásárlás

Sophie haja hamar megszáradt, és a bátyja is viszonylag gyorsan elkészült, így hármasban egyenest az üzletház felé vettük utunkat. Az első a karácsonyfadíszek voltak. Sophie arany és ezüstszínűt vett, amit persze bátyjának kellett cipelnie. Éppen egy édesség boltot vettünk célba, mikor Sophie leragadt egy ékszer és ajándék üzletnél.

- Sora, néz milyen szép darab. – mutatott egy szép nyakláncra melyen egy ötágú fehérköves virág függött.

- De igen, tényleg szép. – válaszoltam mosolyogva.

- És nézd, van mellette egy ugyanolyan, csak bíbor színben. – mutatott egy másikat, barátnőm. – És még fülbevaló is van hozzá.

- Igen, de most menjünk és vegyük meg a szaloncukrokat, különben Leon megbolondul. – mosolyogtam, a mellettünk tétován ácsorgó fiúra.

- Menjetek én, megyek és veszek fát és megnézem, mit találok anyának. – közölte az időseb testvér, majd otthagyott minket.

- Anyukád, mit dolgozik? – kérdeztem kedvesen.

- Egy cég alelnöke, ezért egész évben utazgat. – válaszolta Sophie.

- De nem leszek útban, szenteste, mikor hazajön? – kérdeztem félve.

- Sajnos idén nem tud jönni. Az ajándékokat is postán küldi, ahogy kivételesen mi is. – magyarázta a lány.

Sophie és én elindultunk az édesség bolt felé, mikor a lány, ismét odatapadt egy kirakat elé.

- Mit találtál? – érdeklődtem kíváncsian, miközben és is belestem az üzletbe.

- Nézd azt az arany karórát. – mutatott egy csinos férfi órára a kirakatban.

- Kitalálom, Leon-nak? – kérdeztem, mire ő bólintott és elővette a pénztárcáját.

- Habár, inkább keresek neki valami mást. – mondta néhány pillanattal később.

- Gyere, majd én kifizetem a felét. – mosolyogtam, majd kézen fogtam és bementünk az üzletbe. Kiválasztottuk az órát, majd az eladó kezébe nyomtam a hitelkártyámat.

- Mindjárt jövök, veszek édességet. – mosolyogtam barátnőmre, majd kisiettem az üzletből. Amint kellő távolságra értem, visszaszaladtam abban az üzletbe, ahol Sophie, a nyakláncokat nézte.

- Jó napot, segíthetek? – érdeklődött kedvesen az eladónő.

- Igen, a kirakatban néztem egy ötágú virág nyakláncot, fehér kővel. Azt szeretném megvenni. – szóltam.

- Sajnálom, de azt már eladtuk, de van egy fülbevaló, ami szintén virágos.

- Akkor azt szeretném, díszdobozban. – mosolyogtam, majd körülnéztem a polcokon, ahol megpillantottam egy hatalmas fehér plüss macit. Ami mellett egy törpe állt, buzogánnyal a vállán. És dühös grimaszt vágott. Visszasétáltam a pulthoz, ahol a hölgy, már becsomagolta a fülbevalót.

- És szeretném, külön díszdobozba a fehér macit, és a törpét. – mosolyogtam.

- Jó. – bólintott az eladó, majd becsomagolta őket. Én fizettem, aztán sietve elrobogtam. Megvettem a szaloncukrot és még két zacskó zselés golyót, majd visszamentem az óráshoz. Sophie éppen akkor jött ki.

- Becsomagoltattad? – kérdeztem.

- Igen. És köszönöm. – mosolygott, majd visszaadta a hitelkártyámat.

- Szívesen. – válaszoltam.

- Ez nem sok édesség egy kicsit? – nézett a két, méretes szatyorra.

- Nem csak édesség, megvettem Michael és Noriko ajándékát. De még hátra vannak páran. – válaszoltam. Majd tovább indultunk, és megnéztünk pár üzletet. Ahol sikeresen találtam ajándékot Haruka-nak, Miwako-nak és Hiro-nak de még mindig vissza volt Arashi. Mikor megláttam egy hangszer boltot. Meghagytam Sophie-nak, hogy várjon meg kint, míg én bemegyek. Sietve bementem és vásároltam egy vadi új dob felszerelést. Megkértem az üzletet, hogy holnap 11:00-re szállítsák ki, majd megadtam a címemet. Fizettem, majd csatlakoztam barátnőmhöz.

- Kezdek fázni, lécci keresd meg Leon-t. Addig én rendelek, három forró csokit, abban a kávézóban. Ott találkozunk. – mutatott egy kedves kis kávézóra a lány.

- Jó. – bólintottam, majd elindultam megkeresni a bátyját. Elmentem rengeteg üzlet előtt, majd úgy döntöttem, inkább megnézem a favásáron. Szerencsétlenségemre rengetegen voltak, már attól féltem, hogy nem találom meg, mikor belebotlottam valakibe.

21. fejezet

Karácsonyfa vásár

- Úgy látszik, mi mindig egymásba botlunk. – jegyezte meg a már jól ismert mély hang. Mikor felnéztem a tekintetem összeakadt a jól ismert ködszürke szempárral.

- Végre megvagy. – nyugtáztam megkönnyebbülten, hogy nem kell tovább mászkálnom ebben a tömegben.

- És, miért is kerestél? – érdeklődött kíváncsian.

- Mert Sophie azt mondta, fázik, ezért beül egy kávéházba, és ott megvár minket. Bár szerintem elfáradt, úgyhogy vegyél fát és menjünk. – adtam kimerítő választ.

- Jó. – bólintott, majd ismét a fákra helyezte a tekintetét, mikor valaki megveregette a vállát.

- Szevasz Leon, mi van veled? – kérdezte egy magas barna hajú, zöld szemű fiú. Mire a fiú megfordult és mosolyt erőltetett az arcára.

- Szia, semmi különös. – válaszolta. – De te mit keresel itt Chris? – érdeklődött.

- A nőverem megöl, ha nem szerzek fát, ezért jöttem. – válaszolta, majd sunyi mosollyal rám nézett. – Ki a csinos kisasszony? – kérdezte, miközben kezet csókolt.

- Sora Naegino. – válaszoltam kedvesen.

- És a gyönyörű hölgy, milyen kapcsolatban van Leon-nal? – érdeklődött kíváncsian. Már épp válaszoltam volna, hogy semmi, mikor az ezüsthajú elkapta a derekamat és átölelt.

- El a kezekkel a barátnőmtől. – mosolygott, én meg csak álltam mellette teljesen döbbenten.

- Akkor, már itt sem vagyok. Sziasztok, és boldog karácsonyt. – köszönt el, majd lelépett.

- Gyere, láttam egy szép fát, még az elején. – mondta a fiú, majd elindult, de továbbra sem engedte el a derekamat, ami egy idő után, már kicsit kezdett zavarni.

- Elengednél? – kérdeztem, mire ő eleget tett a kérésnek. – És miért mondtad, hogy a barátnőd vagyok? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mert csak így tudtam megszabadulni tőle. – válaszolta, majd odalépett az árushoz, és kiválasztott egy fát. Mikor végzett, szólt az árusnak, hogy kösse össze, és majd visszajövünk érte. Megkerestük Sophie-t a kávézóban, majd beszélgetés közben megittuk a forró csokinkat, végül pedig visszamentünk a fáért, melyet Leon választott. A testvérek hazamentek, ahogy én is. Kipakoltam a nappaliban álló vitrines szekrényből és oda tettem a becsomagolt ajándékokat. Majd felmentem és beültem a számítógépem elé. Felléptem a világhálóra és bekapcsoltam a vebkamerámat. És rögtön beszélgető társam is.

- Szia Ayaka, boldog karácsonyt. – mosolyogtam kedvesen.

- Szia Sora, régen láttalak. Hogy vagy? – érdeklődött.

- Jól. – válaszoltam. Még elég sokáig elbeszélgettünk, majd lementem és nekiestem a sütésnek. Legalább 6 tepsi lekváros, 4 tepsi diós és 5 tepsi kakaós süteményt sütöttem. És 3 tepsi sós pogácsát is. Majd felöltöztem és kiszaladtam szaloncukrot és különböző édességeket, meg üdítőket venni. Már félúton jártam hazafelé, mikor elszakadt az egyik szatyor fülé és minden üdítő kiborult belőle.