- A fenébe is! – szitkozódtam, majd letettem a többi szatyrot és felállítottam a három üveget. Amíg én azokkal voltam elfoglalva, valaki megállt mellettem.
- Segítsek? – érdeklődött.
- Te mit keresel itt?? – érdeklődtem meglepődve, mikor megláttam, ki áll mellettem.
- Otthagytad Sophie-nál a fehérneműidet, mikor a temetőből hazavittünk. Azért küldött, hogy visszaadjam. – válaszolta Leon. Csak ekkor vettem észre, hogy egy kis doboz van a kezében. A fiú magához vette a három üdítős üveget, én pedig felnyaláboltam a többi szatyrot és haza ballagtunk. A konyhában sietve kipakoltam az üdítőket és beraktam az egyik alsó szekrénybe. Míg az édességeket a felső szekrénybe pakoltam. Leon ezalatt leült a nappali kanapéjára.
- Kérsz valamit inni? – érdeklődtem.
- Nem. – válaszolta, majd a kezembe nyomta a dobozt.
- Mindjárt hozom Sophie bugyiját. – mondtam, majd felmentem az emeletre egyenesen a fürdőbe. Ott leszedtem a szárítóról a ruhadarabot és visszamentem a nappaliba.
- Tessék. – adtam a kezébe egy vörös tanga bugyit. Amire ő elég nagyot nézett. És meg is értettem miért.
- El ne merd képzelni benne Sophie-t. – kacsintottam rá.
- Nem rá gondoltam. – mosolygott gonoszan, amiből rájöttem mindenre.
- És engem se. – fenyegettem meg dühösen. – Inkább, menj haza és segíts Sophie-nak. Gondolom, süt. – adtam egy tippet a fiúnak.
- Én viszont nem értek a sütéshez. – közölte, mikor hirtelen megszólalt a telefon. Láttam Leon kíváncsi arcát, ezért japánul szóltam bele. A vonal végén, pedig szintén egy japán hang válaszolt. Egy ideig csevegtünk, majd búcsúztam és letettem. Utána leültem az ezüsthajú mellé a kanapéra és eszembe jutott egy emlék, amin kicsit elmosolyodtam.
- Mit mosolyogsz? – kérdezte.
- Semmi különösön. – válaszoltam, majd eszembe jutott, valami, a holnapi elő karácsonnyal. – El is felejtettem. Holnap hozzatok magatokkal pizsomát. – közöltem vele nyíltan, mire ő teljesen elképedt.
- Mégis minek? – értetlenkedett.
- Mert az egy itt alvós buli. És nem kell aggódnod, itt van elég vendégszoba. – utaltam a múltkori estére.
- Akkor, szia. – intett búcsút, majd kinyitottam az ajtót.
- Jó éjszakát. – búcsúztam tőle, majd becsuktam az ajtót. Még rendet raktam a konyhában, majd felmentem fürdeni. Miközben a kádban ültem csak úgy üres tekintettel, fürkésztem a fejem fölött lógó szárítót. Néhány perccel később kiszálltam a kádból és elmentem aludni.
23. fejezet
Vicces délután
Másnap délelőtt 10:00-kor ébredtem fel. Remek hangulatban voltam, ami köszönhető a sok alvásnak és az ígérkező baráti bulinak. Lesiettem a konyhába és megreggeliztem, pont miután elmosogattam, megérkezett Arashi ajándéka. A szállítókkal, a dobozokat az üveges szekrény mellé rakattam. Adtam nekik borravalót, majd miután elmentek megszabadultam a köntösömtől és felöltöztem. Tegnap elfelejtettem csillagszórót venni, így most úton voltam utcai árusokat keresve. Hamarosan találtam is egyet és vettem csillagszórót, majd haza ballagtam. Elővettem az üvegfestékkel festett bögréket, melyek mindegyikén egy név volt. És csináltam egyet Sophie-nak, Leon-nak és Jason-nek. Ezeket kiraktam az erkélyemre, hogy előbb megszáradjanak. A konyha asztalra kiraktam jó pár tányért, melyekre a tegnap sütött süteményeket pakoltam, majd lefedtem őket fóliával. Kimentem és elkezdtem átrendezni a nappalit. A kanapét és a foteleket a falhoz toltam. Az asztalt pedig a velük szemben lévő falhoz. A szobámból lecipeltem a hifitornyomat és felállítottam a kis fa asztalra. Majd hozzáláttam a poharak kipakolásához, miután mindet kiraktam, kivittem az üdítőket is. Ekkor csöngettek. Mikor az órára pillantottam, már tudtam ki jött. Pontosan 16:00 óra volt. Csak egy embert ismertem, aki ilyen pontos. Letettem a kezemben lévő üdítős üveget és ajtót nyitottam.
- Szia Sora! – mosolygott Miwako
- Szia. – mosolyogtam, majd puszit nyomtam Miwako arcára. Betessékeltem a vendéget, majd becsuktam az ajtót. Miwako segített kipakolni a többi sütit, csoki és üdítőt.
- Hol van Arashi? – kérdeztem barátnőmet.
- Nemsokára jön. – hangzott a válasz, mikor ismét csöngettek. Boldogan nyitottam ajtót, ahol Sophie, testvére és Jason álltak.
- Nektek is. – mosolyogtam, majd arcon pusziltam Sophie-t és beljebb invitáltam őket. Bemutattam őket Miwako-nak, aki két puszival köszöntötte őket. Amin Leon kicsit meglepődött, amin mi csak nevettünk. De ekkor ismét megszólalt a csengő. Mikor kinyitottam megláttam Michael-t és Arashi-t.
- Boldog karácsonyt. – szóltam boldogan, majd megpusziltam Michael-t. Majd csak felnéztem Arashi-ra, aki ezen elmosolyodott. A többiek is kijöttek az előszobába és bevitték a nappaliban az ajándékokat. Arashi felkapott a derekamnál, és magpuszilt, amit viszonoztam. Majd már becsuktam volna az ajtót, mikor megjött Noriko, Haruka és Hiro is.
Kisvártatva már mind a nappaliban ültünk és beszélgetünk. Mikor Miwako kitalálta, hogy játszunk valamit, amibe mi persze belementünk. Végül is a Twister mellett döntött, így végig nevettük a fél délutánt. Utána Arashi választott, méghozzá a felelsz vagy merszt.
- De már mindent tudunk egymásról, így miértelme? – kérdeztem, és próbáltam rávenni valami másra, de hajthatatlan volt. Így csak reméltem, hogy nem olyan lesz, mint tavaly.
- Akkor, kivel kezdjük? – járatta körbe tekintetét a fiú a társaságon. – Legyen Sora. – bökte ki végül. Nem lepett meg, számítottam rá, és éreztem, hogy valami nagyon kényes dolog lesz a téma.
- Felelsz vagy mersz? – kérdezte gonoszan villanó tekintettel. Nem válaszoltam rögtön, alaposan végiggondoltam a dolgot.
- Felelek. – mondtam végül egy sóhaj kíséretében.
- Van valaki, aki egy kicsit is tetszik neked a jelenlévő fiúk közül? – tette fel a számomra utálatos kérdést.
- Nem tudom. – válaszoltam őszintén.
- Olyan nincs!! – noszogatott Noriko.
- Emlékeztek, mikor a bálon lekapcsolódtak a villanyok? – kérdeztem.
- Igen, de miért? – kérdezett vissza Hiro.
- Nos, nekem az a fiú kell, aki a sötétségben elkapott és lesmárolt. – jelentettem ki. – Még életemben nem láttam egy fiút így csókolni. – fejeztem be a dolgot.
- Mert nem is láttad. – mulatott Michael.
- De mindegy, most én kérdezek! – mosolyogtam hamisan a többiekre. De én már tudtam, hogy kitől fogok kérdezni.
- Jason, felelsz vagy mersz? – érdeklődtem.
- Felelek. – válaszolta.
- Tetszik valamelyik lány a szobából?
- Igen, Sophie. – közölte kertelés nélkül. Amire mi teljesen ledöbbentünk. De végül nem szóltunk semmit.
- Leon, felelsz vagy mersz? – érdeklődött Jason.
- Melyikkel járok jobban. – kérdezett vissza.
- Az attól függ.
- Akkor felelek. – hangzott a válasz.
- Ez így nem jó. – szólt közbe Arashi.
- Igaza van, merj. – mosolygott Haruka.
- Jó akkor merek. – adta be a derekát Leon.
- Tegnap láttalak az utcán sétálni, egy fehér dobozzal a kezedben. Mi volt benne?? – kérdezte ravaszan. Mire nekem az egekbe szökött a vérnyomásom, és nem bírtam visszafogni magamat.
- Meg nem mond neki!! – förmedtem rá elpirulva.
24. fejezet
Érdekes játék
- Sora elpirult, mostmár mindenképp ki kell szedni belőlük, hogy mi volt abban a dobozban. – folytatta Michael.
- Ha megmondod, én isten bizony rád uszítom a kutyámat!! – szóltam rá.
- Neked nincs is kutyád. – szólt bele Hiro.
- Még nincs. De ha veszek, az harci eb lesz. Mondjuk olyan, mint…Arashi. – jött az ötlet.
- Menj a fenébe. – vágott hozzám egy párnát.
- Oké. – mosolyogtam.
- Nem lenne illendő megmondani, mi volt a dobozban. – szólt közbe Sophie.
- De igen. Ez egy játék, úgyhogy ki vele! – noszogatta Arashi.
- De csak egy feltétellel mondhatja meg. Hogy ha te is megmutatod a tiedet. – néztem rá.
- Oké. - ment bele, mire én kis híján elnevettem magamat, de sikerült megállnom.
- A bugyija és a melltartója, amit Sophie-nál hagyott. – válaszolta Leon, mire a szobára néma csend szállt, belőlem viszont kitört a röhögés.
- Nem hiszem, hogy melltartót hordasz, de lássuk a bugyidat. – mondtam, miközben igyekeztem abba hagyni a nevetést.
- Sora, ezért megfizetsz. – szidott Arashi, majd felállt és letolta a nadrágját, ami alól elővillant egy fekete halálfejes alsónadrág. Mire az egész társaságból kitört a nevetés. Erre viszont az érintett visszahúzta a nadrágját és leült mellénk. A játék miatt, mind ültünk, vagy feküdtünk a szőnyegen.
- Akkor most, lássuk csak Sophie. – nézett Leon a húgára. Mire a lány, nagyot nyelt, mert sejtette mi lesz bátyja kérdése.
- Felelek. – vágta rá Sophie, mielőtt bátyja kérdezhetett volna.
- Jó, honnan van a bugyi, amit akkor Sora-nak adtál? És miért van rajta elöl, két luk is? – érdeklődött a testvére, mire Sophie értetlenül nézett, engem viszont kivert a víz.
- Az enyémen nincs két luk. – válaszolta Sophie. – Egyébként, meg vettem. – válaszolta.
- A tieden nincs, de az enyémen van. – vallottam be, mire Leon elképedt.
- Mi van? – értetlenkedett Jason.
- Azt hiszem az én bugyimat adtam vissza, Sophie-é helyett. – temettem az arcomat a kezembe.
- Ez igen. – jegyezte meg Jason. – Remélem, nekem is megmutatod! – szólt oda Leon-nak.
- Egy frász, inkább add vissza!! – néztem az érintettre. Aki csak sunyin mosolygott.
- Ennyire nem utálhatsz! – fogtam könyörgőre a dolgot.
- Holnap visszakapod. – válaszolta végül Leon. Mire én megnyugodtam.
- Most én kérdezek. Sora, felelsz vagy mersz? – érdeklődött Sophie.
- Felelek. – válaszoltam.
- Mi volt életed legcikisebb helyzete?
- Mikor rányitottam a bátyádra a fürdőben. – válaszoltam, mire a szobában lévők ledöbbentek. – Mert valaki elfelejtett szólni, hogy vannak bent. – néztem sokatmondóan a szürke hajú lányra. Még egy darabig folytattuk a játékot. Aminek az lett az eredménye, hogy Noriko és Haruka bolondot csinált Arashi-ból és Michael-ből. Amin, mi csak nevettünk. Majd a fiúk lent, mi lányok pedig az emeleten elmentünk fürdeni és pizsomát húztunk. Én hoztam Sophie-nak egy ugyanolyat amilyen rajtam és a többi lányon volt. Egy fehér francia bugyi és hozzá egy piros rövid póló. Sophie, szörnyen el volt pirulva, mikor meglátta magát a tükörben. De nem engedtük, hogy a saját pizsijét vegye fel. Ekkor azonban eszembe jutott Leon és Jason.
- Haruka, elhoztad a fiú pizsomákat, amiket kértem? – kérdeztem.
- Igen, tessék itt van. – adta a kezembe a ruhadarabokat.
- Akkor leviszem nekik. – mondtam, de Sophie megfogta a kezemet.
- Szerintem, ne most menj le.
- Ne aggódj, már tucatszor láttam őket így. – válaszoltam természetesen.
- Akkor miért tört ki a frász, amikor Leon-ra nyitottál a fürdőben? – értetlenkedett.
- Mert őt csak most ismertem, meg. Ráadásul nem is ismerem rendesen. – válaszoltam, majd simán lemásztam a fiúkhoz. Mondanom sem kell, hogy Jason és Leon teljesen ledöbbentek. Nemcsak a ruházatom láttán, hanem mert egy kicsit sem jöttem zavarba, mikor a többi fiút láttam félmeztelenül. Miután kiosztottam a pizsiket, visszamentem az emeletre a lányokhoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
