Kellemetlen látogatók

Reggel Sophie rontott ránk ijedten kiabálva, majd mikor meglátta mellettem a bátyját, egy pillanatra zavarba jött. De aztán eszébe jutott, miért is jött.

- Úgy örülök nektek. – mosolygott ránk, majd a tekintete ismét ijedtre váltott. – Sora, 3 öltönyös alak jött be a házba és nem túl bizalom, gerjesztők. – magyarázta barátnőm, mire én felpattantam és magamra vettem a köntösömet.

- Ti maradjatok itt, majd én elintézem! – jelentettem ki komoran, majd lesiettem a földszintre. Mikor megláttam a három említett férfit, azonnal az anyanyelvemen kezdtek el kiabálni. Pokolian dühös voltam, ezért mindegyiküket egy erős pofonnal jutalmaztam.

- Saionara. – hajoltak meg előttem, majd távoztak. Én most nem is köszöntem nekik, akkora felfordulást okoztak, hogy elegem lett. Azt viszont döbbenten konstatáltam, hogy a testvérek tanúi voltak a jelenetnek. De most nem tudtam velük foglalkozni, elviharzottam mellettük, egyenesen a szobámba. Ott magamra kaptam egy fekete csípő bőrnadrágot, egy fehér nyakba kötős bőrtoppal, és szandállal és táskával kiegészítve.

- Hová mész? – kérdezte Leon komoran.

- Van egy kis dolgom, maradjatok itt, hamarosan jövök. Egyenest a kórházba mentem Yuri-hoz, de mikor érdeklődtem a recepción, azt mondták, önként távozott, éppen ma reggel. Futva rohantam vissza a házamba, ahol a testvérek a nappaliban ülve teáztak. Mikor a lány meglátott, rögtön tudta, hogy baj van, ahogy bátyja is.

- Mi történt? – kérdezte aggódva Sophie.

- Semmi. – feleltem gyorsan, majd a vezetékes telefonon egy számot tárcsáztam. Amit felvettek. A két testvér teljesen ledöbbent, akár csendháborításért is rám hívhatták volna a rendőröket, úgy ordibáltam valakivel, a telefon túloldalán. Végül az illetőre rá is vágtam a kagylót, de úgy, hogy a készülék eltört.

- A francba. – szitkozódtam, majd leültem a fotelbe. Sophie és Leon egy ideig döbbenten néztek, majd a lány térdelt le mellém.

- Mi történt Sora? – kérdezte, miközben megfogta a kezemet. Mire felemeltem a fejemet és szemébe néztem.

- Csak a szokásos, a nagyapa nem tudott megülni a fenekén. Minden évben a frászt hozza ránk. – mosolyogtam erőtlenül, közben legördült egy könnycsepp. Leon odajött és átölelt, míg én elbújtam az erős karok biztonságában.

- Ne sír. – suttogva a fülembe, és letörölte a könnyeimet. Sophie pedig elégedett mosollyal az arcán figyelt minket.

- Én már az elején tudtam. – örült meg a hugica. – Olyan aranyosan vagytok együtt. Erre én a bátyja szemeibe néztem, aki bólintott.

- Akkor a te karácsonyi a ajándékod is, kicsit késve, de megérkezett. – mosolygott rá a bátyja.

A hétvégén rengeteget nevettünk a testvérekkel. Leon és én, szinte mindig egymás közelében álltunk, ültünk. Ami lassan a többiek idegeire ment, de nem szóltak érte. Örültek, hogy végre én is szerelmes vagyok. Mert hát, velem ez eddig csak egyszer esett meg. Ráadásul, az a fiú csúnyán becsapott, és elhagyott. A hétvége után kezdődött a kegyetlen iskola. Mondanom sem kell, hogy mindenki teljesen ledöbbent, mikor meglátott minket kézen fogva Leon-nal bevonulni a suliba. De egyikőnk sem törődött velük. Boldogok voltunk és csak ez számított. De ha tudtam volna előre, hogy mennyi fájdalom ér majd mindkettőnket. Akkor soha sem engedtem volna őt közel magamhoz.

38. fejezet

A mérleg két oldala

Nekem tornaórám lett volna, neki pedig angol. Ehelyett a tetőn az ölében ülve smaciztunk. A zeneterembe nem akartunk menni, mert a lógósok, mind oda járnak. Az meg már idegesítő lett volna, hogy mindenki minket bámul. Itt nem zavart minket senki, leszámítva mr. Raggel kiabálását, mely felhallatszott az udvarról.

- Mit szólnál, ha ma nálunk aludnál? – érdeklődött Leon.

- Attól függ, ha meg tudsz győzni. – mosolyogtam kacéran.

- Az nem lesz nehéz. – villantott gonosz mosolyt, majd letámadta az ajkaimat. Néhány pillanattal később engedett levegőhöz jutni.

- Meggyőztelek? – kérdezte, mikor megszólalt a csengő.

- Nem igazán. - gonoszkodtam vele, mire ő finoman megcsókolta a nyakamat és gyengéden beleharapott.

- Megegyeztünk. – adtam meg magam nevetve, majd kimásztam az öléből és beültünk a többi óránkra. Mikor visszamentem Sophie nem is érdeklődött, merre jártam, mert mikor meglátta az angol tanárt kiabálni bátyjával már tudta. Éppen Leon osztálya felé igyekeztem, mikor belebotlottam May-be. Akinek már lejárt a fogadási hallgatás és már újra hápogott. Legnagyobb sajnálatunkra. Folyton csak idegesített mindenkit, viszont a színdarabra való felkészülés elég jól megy neki. De ez nem aggasztott, Leon megígérte, ha May kapja a szerepet, ő kiszáll. Egyébként is, csak az én kedvemért vállalta a szövegtanulást. Az utolsó óra után elbúcsúztam a testvérektől, és haza siettem összepakolni a holnapi könyveimet. Mikor beléptem a nappaliba furcsa látvány fogadott, amitől igencsak bosszús lettem. Ezért csak simán levágtam magam a látogatómmal szembeni fotelbe.

- Nem is köszönsz? – kérdezte a velem szemben ülő jégkék szemű, hosszú szőke hajú lány.

- Csak nem kedvelem a hívatlan látogatókat. – válaszoltam komoran. – Miért jöttél? – kérdeztem, cseppnyi érdeklődést sem mutatva.

- A nagyapa szüli napi bált rendez neked, gondolom megkaptad a meghívókat. – közölte szelíd mosollyal az arcán.

- Igen, Layla. – mosolyodtam el én is kedvesen. – Örülök, hogy látlak, de legközelebb szólj előre, hogy jössz. – mordultam unokatestvérem feleségére.

- Bocsánat, mindenesetre a nagyapa szeretné, ha a parti előtt 3 nappal haza utaznál. – magyarázta Layla.

- Jó, majd úgy intézem a dolgokat.

- Remek, akkor én megyek is, szia. – nyomott puszit az arcomra, majd 2 testőre kíséretében távozott. Összeszedtem a holnapi könyveimet és pizsomát. Majd utamat kedvesem háza felé vettem. Közben nagyon elgondolkodtam, rosszul éreztem magam, amiért hazudnom kell. Ráadásul még a szüli napi bulimra, sem hívhatom el. Tudtam, hogy megint hazudnom kell neki, de kellett valaki, akivel megbeszélhetem, így az utolsó pillanatban irányt váltottam és Haruka lakása felé fel vettem az irányt. Elég volt kétszer megnyomnom a kapucsengőt és barátnőm rögvest beengedett. Néhány perc múlva, már a nappaliában teát iszogatva beszélgettünk. Elmagyaráztam neki, hogy mekkora bajban vagyok, és hogy adjon tanácsot.

- Ha megtudja, hogy hazudtál neki, biztos dühös lesz. – gondolkodott Haruka. – De ha végig hazudozol neki, akkor nem sokáig maradtok együtt. És ha mástól tudja meg, az még rosszabb.

- Tudom, nekem is ez jár a fejemben, napok óta. Még sem tudom, melyik lenne a legjobb megoldás. – estem kétségbe.

- A döntés, csak rajtad áll. Te irányísd a sorsodat, ne pedig ő téged! Ezt sose felejtsd. – mosolygott rám barátnőm.

- Köszönöm, most mennem kell. – búcsúztam, majd siettem eredeti úti célom felé. Mikor megérkeztem kedvese enyhén leszidott, a késésért és kárpótlást követelt.

Leon lassan fél órája betelepedett a fürdőbe, mikor megelégeltem.

- Megnézem, mi tart ennyi ideig. Nem akarok hideg vízben fürödni. – mondta Sophie-nak, akivel a nappaliban beszélgettem.

39. fejezet

Szeretlek

- Jó, én addig elmosogatok. – válaszolta, majd a konyhába ment, jómagam pedig a fürdőbe. Mikor beléptem, becsuktam magam mögött az ajtót, hirtelen megcsapott a meleg gőz, amitől hirtelen melegem lett.

- Leon igyekezz, mi is szeretnénk fürdeni. – szóltam be neki, mire kinyílt a fürdőkabin ajtaja és Leon berántott maga mellé.

- Hé!! – szóltam rá, miközben átölelt. – Ez hideg. - panaszkodtam

- Te akartál fürödni. – mosolygott hamisan, majd a falnak döntött és megcsókolt. Legalább két percig faltuk egymás ajkait, majd a levegőhiány miatt elengedtük egymást. Megszabadultam a vizes ruháimtól és lekaptam a polcról Leon tusfürdőét.

- Ezt most kölcsön veszem. – közöltem, majd a doboz tartalmából egy keveset a kezemre öntöttem. Társam is így cselekedett, miután megmosakodtunk, kiléptünk a kabinból. Magamra csavartam egy kis sötétkék törölközőt, majd már indultam volna kifelé, mikor a fiú hátulról átölelt.

- Ha te az én törölközőmet használod, akkor én mit fogok? – suttogta a fülembe.

- Ez van. – mosolyogtam, majd a kezébe nyomtam egy rózsaszín törölközőt. Kedvesem megadóan sóhajtott, majd magára tekerte és kiléptünk a fürdőből. Sophie pont akkor velünk szembe. Elég nagyot nézett, mikor meglátta a törölközőket.

- Ezek szerint a fürdő szabad. – mosolygott célozgatva.

- Igen az. – bólintott bátyja.

- Tudtad, hogy hideg vízben fürdik? – kérdeztem megborzongva.

- Persze. – haladt el mellettünk. – Jó éjszakát. – tűnt el a fürdőszobában. Mi pedig bevonultunk az idősebb testvér hálószobájába és átvettük a pizsománkat.  Alig kaptam magamra a hálóingemet, mikor Leon mögém lépett, átölelt és bele csókolt a nyakamba.

- Szeretlek. – suttogta kedvesen.

- Én is, de legalább azt várjuk meg, amíg Sophie elalszik. – kuncogtam, mire elengedett és kiment a szobából. Először azt hittem megbántottam, de mikor visszajött mosolygott.

- Sophie, most feküdt le aludni, úgyhogy, már csak mi ketten vagyunk. – mosolygott, majd kulcsra zárta az ajtót. Odalépett hozzám és megcsókolt. Édesen, gyengéden, de mégis mohón. Én pedig ugyanígy viszonoztam. Egyik keze a combomat simogatta, miközben bedöntött a sötétkék, puha ágyneműk közé. És átfontam karjaim a nyaka körül és csak csókoltam. Kezem mezítelen hátizmait simogatta. Egy szál nadrágban tervezte az alvást, míg én hálóingben. Ám már nem volt rajtam, ott hevert mellettünk a földön. Elhagyta a számat és ajkaival először nyakamat majd melleimet, borította be gyengéd csókjaival, amiket halk sóhajokkal jutalmaztam. Ajkaival végighaladt a hasfalamon, miközben kezével lehámozta rólam a bugyim. Egyik kezével az oldalamat, másik kezével a csiklómat ingerelte. Eközben ajkaival ismét a melleimet csókolta. Vágytól homályos tekintetbe nézett, majd két újával belém hatolt, amitől felkiáltottam volna, de egy csókkal elhallgatatott. A szájába nyögtem és öleltem magamhoz, azt akartam, hogy örökké tartson ez a pillanat. Órákig szeretkeztünk, majd kimerülve aludtunk el egymás karjában. Reggel mikor felébredten, kedvesem még aludt, így óvatosan kimásztam mellőle. Magamra kaptam a fekete pólóját és kimentem a konyhába. Ahol egy üzenetet találtam.

,, Olyan aranyosan voltatok együtt, nem akartalak zavarni titeket. Szerintem, már nem értek be időben! Szerintem ne is gyertek be!” hagyott Sophie egy lapot a konyha pulton. Amin csak mosolyogtam, de abban biztos voltam, hogy Leon pokoli pipa lesz.