Levél: Kedves Layla! Semmi különös nincs velem. És veled? Jól hallottad, elegem van ez állandó hidegségéből...stb. Meg egy olyan emberrel nehéz dolgozni akit utálsz, ráadásul ez az utálat nem egy oldalú. Mikor előadtuk az Angyalok táncát akkor teljesen más volt olyan kedves volt meg minden aztán.... Nem, nem tudom mi az a fanfiction, de ha már így felhoztad akkor kíváncsi lennék./vége/
Na akkor ezzel megvagyok, már csak el kell neki küldeni, s reményeim szerint holnap választ is kapok a kérdésemre. Da vajon miért kérdezte Layla, ő nem szokott fölösleges kérdéseket feltenni, na mindegy majd holnap megtudom. Most elteszem magam holnapra, de előtte elmegyek zuhanyozni, de lehet, hogy inkább fürdeni. A másodikat választottam hiszen a kellékesi munka nagyon kimerítő, jó az igaz, hogy cseppet sem annyira mint Leon kiképzései. Na most már jó lesz kiszállni a fürdőkádból, mert már szétázok. Éppen, hogy kiszálltam a kádből s egy törölközőt magamra terítettem kopogás hallatszott én persze egyből rohantam az ajtó felé majd ajtót nyitottam.
-Szia, ne haragudj csak fürödtem.
-Igen...azt látom.-Majd elmosolyodott amit mostanában nem nagyon tett, mindenesetre nekem is jobb kedvem lett tőle amíg ismét fel nem vette "Engem nem érdekel semmi és senki!" arcát.
-Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, de megkaptam a felvételt az Angyalok táncáról, én már megnéztem, gondoltam téged is érdekel.
-Rendben, köszönöm.-Majd átnyújtotta a kazettát s én pedig már csuktam volna be az ajtót, de eszembe jutott valami.
-Jó éjt...Leon!
-Neked is!-fordult vissza majd újra szobája felé vette az irányt, én pedig becsuktam az ajtót és felöltöztem s az ágyamra dőltem. Komolyan mondom, hogy se magamat se Leon nem értem, de, hogy várhatom el magamtól, hogy értsem meg Leon miközben magamat sem tudom megérteni. Néha tök normális tud lenni, akkor nagyon birom máskor meg "Nem érdekel semmi és senki! Hadjatok békén!" arcát veszi fel, ilyenkor megtudnám folytani, mint például a tengerparton, még a hideg is kirázott tőle s akkor vele kéne szerepelnem....? Azt már nem, de most már megkéne próbálnom aludni.
-Szép álmokat Sora!-Hallottam Fantom kedves szavait, de a többire már nem emlékszem mert elnyomott az álom.....
Egy újabb nsp....az ismert és utálatos óracsörgés. Nem kell sietnem mert ma nem hivat minket Kalos, Leon...Jézusom! Elfelejtettem! Hatra mennem kell az edzőterembe, mert a kellékeseknél vagyok. Azzal ki is pattantam az ágyból s a fürdőfelé vettem az irányt, de előtte tettem néhány óv intézkedést melyek Fantomra vonatkoznak, így inkább nem részletezném...s ezek után ismét a fürdőbe találtam magamat zuhanyzás közben, majd mikor ezzel végeztem egy mélykék törölközőt tekertem magamra. Kimentem a szobámba, hogy valami ruhát találjak magamnak, de e helyett az a kazetta került a kezembe melyet tegnap Leontól "kaptam". Óvatosan a videóba csúsztattam a kazit s az elejére tekertem, eközben ismételten a fürdőbe mentem, elővettem a fogkefémet s körkörös mozdulatokkal sikálni kezdtem a fogam, a kazetta az elejére tekeredett én pedig mélykék törölközőbe, fogkefével a számban, müanyag pohárral a kezemben sétáltam a tv elé. Most először láttam az Angyalok táncát megörökítva, a saját előadásunkban, Leon teljesen más volt.... az arcvonásai olyan....érzékiek. Igen, most először lehet látni az érzelmeit az arcán. Ó Istenem ki lehet ez a nem normális ember aki ilyenkor telefonál, bár van egy sejtésem.
-Igen?-"köszöntem" vagyis vedtem fel a telefont fáradtan.
-Jó reggelt Angyalka!
-Áh gondolhattam volna, hogy te vagy az a nem normális aki hajnali negyed hatkor telefonál.-dühöngtem.-Egyépként neked is.
-Oh bocsásson meg kisasszony, hogy szólni merek arról, hogy szólni merek arról, hogy nem kell dolgozni menned, de felőlem nyugottan mehetsz.-Vágott vissza Leon, gondolom, hogy már rájöttetek, hogy ő telefonál.
-Ne haragudj!-Kértem bocsánatot bűnbánóan.-Köszönöm, hogy szólsz, de már kész vagyok.....
-Ez remek! Akkor már jöhetsz is edzeni.
-De....
-Akkor ezt meg is beszéltük...egy negyed óra múlva az edzőterem előtt találkozunk. Szia.-Ezzel lezártnak tekintette az ügyet.
-Szia.-Majd letettük a telefont.-Leon én úgy nem értelek, néha olyan hideg vagy mint egy jégcsap, máskor meg olyan természetesnek veszed a közelségemet. Néha már túlzásokba is esel, például ez a "Jó reggelt Angyalka!"-s szöveg is. Áh....képtelenség megfejteni téged Leon Oswald.-gondolkodtam hangosan amit a lebegő zöld lény is meghallott.
-Sora...csak nem szerelmes vagy Leonba?-kérdezte sejtelmesen Fantom.
-Jaj Fantom, hadjál már! Hogy lennék már szerelmes Leonba?! Csak az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudom megérteni őt, olyan kiszámíthatatlan mint amilyen egy ember lehet. Érted?
-Aha...nem igazán, de ha te mondod biztos úgy van.-Mondta, majd eltűt a szemem elől, s én pedig belevetettem magam az előttem heverő ruhakupcba mely hetek óta a földön foglalt helyet./pirul-pirul/
-Reménytelen itt bármilyen normális cuccot megtalálni, úgy hogy ma muszály leszek elpakolni. Mingyárt mennem kell, de nem baj, kicsit megvárakoztatom, úgy is hozzászokott már. Áá meg van azt hiszem ez a fehér spagetti pántos topp és ez a fekete rövid nadrág megfelelő lesz. Felvettem a kiválasztott ruhát s a tüköthöz sétáltam ahol lófarokba kötöttem a hajamat s elől két tincset kiengedtem. Kész is vagyok, már csak a törnacipő kell és mehetek is, felkaptam a kiszemelt cipőt bezártam az ajtómat s az edzőterem felé vettem az irányt, de Leon nem találtam ott, így hát elkezdtem a gyakorlást egyedül, aminek még tegnap örültem volna, most viszont hiányoltam őt, mert reggel olyan kedves volt, most viszont nagyon haragszom amiért nem jött el, pedig megígérte. Innentől nem létezik számomra, nem mintha eddig létezett volna. Ha iylen egyszerű ígéreteket sem tud betartani akkor nincs mondani valóm számára. S ezek után Leonnal nem is foglalkoztam többet, csak a gyakorlásra koncentráltam, míg nem Mia és Anna szó szerint estek be az ajtón.
-Szia Sora.-Mondták kórusban.
-Sziasztok lányok.-Pattantam le a hálóról majd oda szaladtam hozzájuk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
