Nem tudon hány nap, hét, hónap, … év telt el az akkor történtek óta. Eleinte még számoltam aztán felhagytam vele. Már nem tartottam fontosnak. Ami elmúlt az elmúlt. Ha még mindig számítana, akkor és itt van velem és kicsit távolabb az a két személy, aki emlékeztet rá.
Túl sok minden történt akkoriban, amiről még mindig nem tudok beszélni. Új életet kezdtem.
Most már Emma Bonweille, egy egszerű középiskolai tanár és anyuka vagyok.A múltamból csak pár ember ismeri a kilétem, de velük is csak nagyon ritkán beszélek. Bár köszönettel tartozom nekik mindazért a támogatásért amit kaptam, mégis folyton a múltat idézik fel bennem.Elmélyült gondolkodásomat Sophie szakította félbe.
*
Öröklődő álmok
2.Fejezet
Elmélyült gondolkodásomat Sophie szakította félbe.
-Anya levél jött Lisatól! - kiáltott miközben hazaérve becsukta a bejárati ajtót.
-Tényleg? Kíváncsi vagyok, hogy megy sora Londonban. Amúgy Sophie kérdezhetek valamit?
-Mit?- kérdezet vissza meglepődve
-Mért hívod Hannat mindig a második nevén?
-Ez egy egyezség miatt van amit még akkor kötöttünk mikor itthon volt.
-Igen? És beavatsza részlatekbe - kérdeztem gyermeki kíváncsisággal
-Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel - mondta mosolyogva édesanyjának
-Cak nem utalás lenne a koromra - játszottam a sértődöttet - nah mindegy, menj kezet mosni mindjárt kész a vacsora – utasítottam a lányom miközben elkezdtem megteríteni az asztalt.
A vacsora befejeztével Emma elolvasta a levelet úgy, hogy Sophie is hallja.
-Azt írja minden rendben és már pár barátot is szerzett – mondtam mosolyogva – és képzeld a Konzervatoriumban is minden remekül alakul, de várjunk csak – lepődtem meg mikor a levél végére tűzve volt egy kisebb boríték.
-Mi az? Mi történt? – kérdezte lányom felfigyelve arra, hogy elhallgattam.
-Semmi, csak neked külön is írt egy kisebb levelet – adtam át neki a borítékot
Sophie a szobájába elvonulva felbontotta a neki szánt levelet.
Szia Hugi!
Nah mi van veled? Képzeld ismét elkezdtem akrobatikázni, de lécci anyunak ne szólj!
Tudod mi a véleménye erről… De készülj fel, hogy egy kis edzés után eljutok majd arra a szintre, mint Te. Annyi kérdésem lenne és még több mesélni valóm van. De mesélni inkább a következő levélben fogok. Az viszont érdekelne beszéltél-e már anyával az álmodról? Szerintem mindenképp beszélnetek kéne, tény hogy nem lesz egszerű, de meg kéne próbálnod. De most már fáradt vagyok és holnap fontos óráimlesznek, megyek aludni. Vigyázz magadra!!!
Puszillak: Hanna
Ui.: várom leveled
Sophie még sokáig gondolkozott testvére levelén, majd úgy döntött inkább lefekszik aludni.
Öröklődő álmok
3.Fejezet
Sophie még sokáig gondolkozott testvére levelén, majd úgy döntött inkább lefekszik aludni. Másnap elég nehezen kászálódott ki az ágyból és ment el készülődni. Eközben a szobában megjelent kis fura alak. Fantom volt az. Bár Emma már nem látta és a lányok még nem látták ő végig velünk volt és figyelemmel kísérte az eseményeket. Most is éppen kártyát vetett, kíváncsi volt mi vár a testvérpárra.
-A Vízöntők egyike merész dologra szánja el magát az álmai érdekében. Míg a testvére egyik álmát a másik elé helyezi – az apró lény egy kicsit elgondolkodott – kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből – majd eltűnt.
Ugyan hétvége volt Sophie mégis korán kelt. Futni indult, mint minden reggel. Futás közben sokat gondolkozott azon amit testvére tanácsolt neki. Döntött, ha hazaér beszél anyjával.
Emma mikor felkelt nem találta otthon Sophie-t, de nem aggódott érte tudta, h minden reggel futni jár.Így neki látott reggelit készíteni, hogy majd azzal tudja fogadni mikor hazaér. Pont elkészült mikor lánya belépett az ajtón. Leültek reggelizni, bár Sophie inkább csak piszkálta a tányérján lévő ételt. Ez természetesen anyja figyelmét sem kerülte el.
-Mi az, csak nem történt valami?-kérdezte lányát
-Nem semmi – kezdte Sophie nagy nehezen – csak beszélni szeretnék veled.
-A hangod alapján fontos dologról lehet szó
-Igen, számomra az is – majd vett egy mélylevegőt és folytatta – anya artista szeretnék lenni és…- de már nem tudta befejezni, mert Emma közbeszólt.
- Nem, természetesen támogatlak az álmaidban, ahogy testvéred is kivéve, ha erről az egyről van szó. – mondta Emma kissé dühösem , s közben emlékek sorozata futott át az agyán.
-De anyu…- próbált volna ellenkezni, de anyja tekintetében látta, hogy nincs más választása mint elfogadni a döntést.
A lány a beszélgetést követően egész napra bezárkózott a szobájába. Dühös volt és sírt. Nem értette mért ellenzi ennyire az édesanyja, hogy artista legyen. Úgy gondolta anyjának nincs joga elítélni az artista szakmát, hisz semmit sem tud róla. Egyszer csak arra gondolt mi lenne, ha elszökne egy színpadhoz. Sokáig gondolkozott azon hova is mehetne. Hiszen életének eddigi részében sehol nem volt még azon a franciaországi kisvároson kívül , ahol eddig élt.
Ekkor hirtelen eszébejutott, hogy hallott egy Amerikában lévő híres színpadról. Úgy döntött odamegy, mert ott még nyelvi akadályokba sem ütközhet, hisz kiválóan beszélt angolul. Ezen a hirtelen gondolaton felbátorodva elővett egy bőröndöt, melybe amilyen gyorsan csak tudta belerakta a lefontosabb dolgokat. Majd az ablakon kimászva rohant egy buszmegállóhoz.
Öröklődő álmok
4.Fejezet
Ekkor hirtelen eszébejutott, hogy hallott egy Amerikában lévő híres színpadról. Úgy döntött odamegy, mert ott még nyelvi akadályokba sem ütközhet, hisz kiválóan beszélt angolul. Ezen a hirtelen gondolaton felbátorodva elővett egy bőröndöt, melybe amilyen gyorsan csak tudta belerakta a lefontosabb dolgokat. Majd az ablakon kimászva rohant egy buszmegállóhoz.
Néhány óra elmúltával már egy Amerikába tartó repülőn ült. Bűntudata volt, amiért ellenszegült édesanyja akaratának, de nem tudott sokáig gondolkodni ezen, mert elnyomta az álom. Már csak akkor ébredt fel, mikor a pilóta közölte az utasokkal, hogy nem sokára megérkeznek és csatolják be az öveiket. Miután leszállt a gépről egy újságárúsnál vett egy várostérképet. A térkép segítségével, igaz kissé nehezen, de eltalált arra a helyre, amit annyira keresett. Ott állt a híres Kaleido Színpad bejáratánál. Furcsa érzés fogta el, vonzotta a hely egyre jobban. Most már biztos vol benne, hogy neki itt a helye és itt teljesülnek majd az álmai. Ekkor látott meg egy szőke hajú nőt, aki épp a bejáraton jött ki. Odarohant hozzá segítséget kérni:
-Elnézést tudna nekem segíteni? - kérdezte mire a nő mosolyogva fordult felé
-Persze és még is miben? - kérdezett vissza a nő kedvesen
-Hát tudja én artista szeretnék lenni és emiatt jöttem ide – válaszolta
- Akkor elvezetlek Kaloshoz, ő itt az igazgató
-Jaj nagyon szépen köszönöm – mondta Sophie és már alig fért a bőrébe úgy örült
-De cserébe kérnék valamit – szólalt meg újra a hölgy
-Rendben, de mégis mit? – kérdezett vissza megszeppenve a lány
- Azt szeretném, ha tegeznél. Nem vagyok én még olyan öreg – válaszolt mosolyogva – és szólíts nyugodtan Sarah - nak mint mindenki.
-Jó rendben Sarah. Az én nevem Sophie - mutatkozott be most már ő is mosolyogva
Épp egy folyosón haladtak mikor Sarah egyszer csak megállt és bekopogott egy ajtón.
-Gyere be – hallatszott bentről egy férfi hang
-Szia Drágám! csak én vagyok – üdvözölte a lány kísérője a férfit
- Sarah kérlek mond gyorsan, mert még sok dolgom van – szólalt mega férfi fáradt hagon. Fel se tűnt neki, hogy rajta kívült nem csak egy ember van az irodájában. Úgy belemerült munkájába, hogy csak akkor emelte fel a fejét az iratai közül mikor egy ismeretlen hang is megszólalt.
- Elnézést nem akarom feltartani, de beszélni szeretnék önnek – szólalt meg az ismeretlen.
Kalos döbbenten nézett végig a lányon. Az ismeretlennek ezüstösen csillogó, nagyon világos rózsaszín hosszú haja volt és melegséget árasztó, enyhén füstös hatású világos barna szemei.
A lány vonásai nagyon ismerősek voltak a férfi számára.
-Igen és szabad tudnom kit tisztelhetek önben – kérdezte tőle kíváncsian
- A nevem Sophie Enna Bonweille – felelt a lány mire Kalos még inkább ledöbbent, bár tudta leplezni.
-És miről is szeretne velem beszélni
-Szeretnék artista lenni a társulatában – válaszolta
- Érdekelne van-e hozzá kellő gyakorlatod – mondta a lánynak
-Hát kiskorom óta akrobatikázok. Igaz még sokat kell tanulnom, de higgye el kitartó vagyok és szorgalmas – bizonygatta tudását Sophie
-Hát rendben legyen. Felveszlek 2 hónap próbaidőre, ha megállod a helyed maradhatsz tovább is – adta ki feltételeit a férfi
-Oh nagyon szépen köszönöm és higgye el nem fog csalódni bennem – válaszolt a kis artista mosolyogva.
-Akkor mindent megbeszéltünk. Holnap írunk egy ideiglenes szerződést neked. Ami a szállást illeti Sarah majd keres neked egy szobát. Most elmehetsz Sarah is mindjárt megy utánad.
Kalos még váltott pár szót kedvesével, majd miután ő is elhagyta az irodáját rögtön a telefonhoz nyúlt.
Öröklődő álmok
5.Fejezet
Kalos még váltott pár szót kedvesével, majd miután ő is elhagyta az irodáját rögtön a telefonhoz nyúlt.
Emma reggel nagyon korán ment dolgozni és nem akarta felébreszteni a lányát.Csak késő este ért haza. Mikor látta, hogy nincs otthon Sophie aggódni kezdett. Félt, hogy még mindig dühös rá a tegnapi veszekedésük miatt. Már épp telefonálni akart neki mikor megpillantott egy pirosan villogó gombot az üzenetrögzítőn. Először úgy gondolta biztosan lány hagyta a üzenetet, hogy valamelyik barátnőjénél alszik, de tévedett. Az üzenetben egy régi ismerős férfi hang szólal meg.
-Szia, remélem még emlékszel rám! Fontos ügyben kereslek, Sophie itt van. Nem kell aggódnod felvettem a társulathoz, hogy szemelőtt legyen. Hívj vissza amikor csak tudsz!
Ezzel vége is lett az üzenetnek, s Emma azonnal a tárcsázott is.
A csendes, nyugodt irodai szobát a telefon csörgése zavarja. Az irodában lévő férfi már várta a hívást, így nem is habozott felvenni.
-Hallo!
- Én vagyok! – felelt egy női hang
- Rég beszéltünk- póbált nyugodtan beszélni
-Nem azért hívtalak, hogy nosztalgiázzunk. Vigyáznod kell Sophie-ra egy darabig…
- Micsoda? – kérdezte meglepetten a férfi
-Ennyit csak megérdemel a keresztlányod amíg oda nem érek. Sajnos nem tudok azonnal indulni. Muszáj elrendeznem pár dolgot, ami beletelik pár hétbe.- válaszolt a nő idegességgel a hangjában.
- Rendben legyen, de hívj, ha van valami!
-Oké. De vigyázz Sophie-re és előre is köszönöm.
- Végülis nincs mit.- majd mindketten lerakták a telefont.
Kalos egy darabig még az irodában maradt gondolkodni, majd hazament lefeküdni.
Öröklődő álmok
6.Fejezet
Sophie reggel a futásból hazaérve épp zuhanyozni készült mikor megjelent előtte lebegve egy kis alak.
-ÁÁÁÁÁÁ – kezdett hisztizni a lány ilyedtében
-Hé kislány nyugi, ne ilyen hangosan – próbálta csitítani a kis alak
-Mégis mi a fene vagy? – fakadt ki a kérdés a lány szájából
-Én Fantom vagyok a színpad szelleme és Te vagy a következő kiválasztott – mutatkozott be a kis lény
-És mégis akarsz tőlem? – kérdezte enyhén hisztérikus állapotban
-Az előbb mondtam Te vagy a következő kiválasztott, akiből igazi sztár lehet – válaszolt Fantom
-De mért pont én? Hisz még nem is vagyok igazi artista – érdeklődött tovább
-Kiválasztott nem az lesz aki csak tehetséges, szívből szeretnie kell hozzá a színpadot.
-Tényleg?
-Igen
-Mesélj nekem még elről a dologról! – kérlelte a lány kíváncsiskodva
-Hát rendben. Mit szeretnél tudni?
-Ööö… sok kiválasztott volt már? Mégis mit jelent hogy kiválasztott vagyok és tényleg sztár lehetek? – fakadtak ki a kérdések a lányból
-Akkor vegyük csak sorba. Igen volt már pár kiválasztott, de nem mindegyik válhatott igazi sztárrá. A kiválasztottak segítségemmel olyan mutatványokat vihetnek véghez, mit előttük még senki nem tudott vagy látott.
-Mért mondtad azt, hogy nem mindenki válhatott igazi sztárrá? Mi történt az előzőkkel?
-Tudod a kiválasztottak dolga nem egyszerű. Volt aki annyira csalódott, hogy elvesztette a bizalmát a színpad és az emberek felé…-vált komorrá Fantom hangja
-És ezután mi történt vele?
-Új életet kezdett
-És milyen artista volt?-kíváncsiskodott tovább
-A legjobb, a világ első igazi sztárja – mondta szororúsággal a hangjában
-Látom fontos volt számodra
-Igen, de nem csak nekem. Mindazok számára akik ismerték fontos volt. Életet adott a színpadnak és az előadásoknak. Minden társából a legjobbat hozta ki, ahogy magából is.
-Nagyszerű ember lehetett.
-Igen, a mai napig az, csak már nem mint artista.
Fantom arcám látni lehetett, hogy az emlékek sebeket téptek fel benne. Bár próbálta nem mutatni érzéseit, a lány mégis észrevette. Próbálta másra terelni a témát, hátha ezzel fel tudja vidítani a kis lényt.
-Amúgy nem tudod véletlenül mért van itt ez a szög az ajtó fölé verve? Kíváncsi vagyok ki lakott itt előttem? Te nem tudod? - kérdezte Sophie
-Egy Angyal, egy igazi angyal lakott itt régen. A többire meg majd legközelebb válaszolok.
-Ő lakott itt igaz? Az artista akiről meséltél
-Most mennem kell, még látjuk egymást. – és válasz nélkül eltűnt.
Nem sokkal később a zuhanyzással végezve Sophie gyorsan felöltözött majd rohant a színpad általi balettórára. A terem ahova mennie kellett hatalmas volt tele tehetséges artistákkal. A lány nem izgult, édesanyjának köszönhetően évekig balettozott. A teremből sokan furcsán néztek rá, nem tudták hogy került ide, hisz a válogatások már pár hónapja lezárultak.
Ekkor belépett a tanár a terembe és az óra kezdetét vette.
Az artistáknak először piruetteket kellett csinálni, majd más lépéseket is. A tanár felfigyelt arra, hogy Sophie minden mozdulatot milyen tökéletesen teljesít. Oda is ment hozzá, mivel eddig még ő sem találkozott ezzel a tehetséggel.
-Remek, egyszerűen remek – mondta a lánynak – Szabad megtudnom a nevét?
- Sophie Enna Bonweille – válaszolta
-Nagyon örülök, hogy meg ismerhetem. Ritkán találkozom ilyen fiatal tehetséggel. – adott hangot csodálatának az oktató
- Nagyon szépen köszönöm – pirult el a lány a szavak hallatán
-Nah jó mára ennyi – fejezte be az órát a tanár, s mindenki az öltözők felé vette az irányt
Sophie épp kifelé sétált a teremből mikor egy kisebb társasággal találkozott össze. Két fiú és három lány volt.
-Szia te vagy az új csaj igaz? – kérdezte egy magas barnahajú fiú
-Igen én vagyok
-Kíváncsi vagyok milyen módszerekkel érted el, hogy válogatás nélkül felvettek – mondta gúnyosan az egyik lány majd elvonult.
-Ne is törődj vele Mona mindenkivel ilyen aki egy kicsit is jobb nála – szólt barátnője védelmére az egyik barnahajú lány.
-Nem gond. Nekem van tartásom, hogy ne vegyem fel az ilyesfajta megjegyzéseket – válaszol kissé hidegen Sophie. Erre a társaság elvonult. Csak egy tagja maradt ott, a harmadik lány.
-Tetszik stílusod – szólt a lány
-Kösz – válaszolt Sophie – mi a neved? – mérte közben végig a lányt, kinek barna göndör haja és smaragdzöld szemei voltak.
-Rose – válaszolt a lány – hol tanultál meg így balettozni?
-Részben édesanyám tanított, mellette azonban tánciskolában tanultam
-Nincs kedved bemenni a városba?
-De mért is ne, úgy se ismerem még annyira – fogadta el a meghívást Sophie
A lányok a délután nagy részét a vároban töltötték és megismerkedtek egymással. Kiderült sok közös vonásuk, szokásuk van. Nagyon összebarátkoztak és megbeszélték, hogy holnap hajnalban együtt mennek futni.
A lányok a megbeszélt időben a szállás előtt találkoztak. Úgy döntöttek, hogy a partnál fognak futni. Már egy jó ideje futottak mikor Rose az ajánlotta, forduljanak vissza. Sophie beleegyezett és már indultak is vissza. Visszafelé sietniük kellett, mert nem akartak elkésni a reggeli edzésről.
A terembe beérve gyorsan elkezdtek különféle nyújtó gyakorlatokat csinálni. Ezek végeztével akrobatikai gyakorlatokat, ugrásokat csináltak, mellyel többek csodálatát vívták ki. De egyszer csak egy hideg férfihang állította meg őket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
