A terembe beérve gyorsan elkezdtek különféle nyújtó gyakorlatokat csinálni. Ezek végeztével akrobatikai gyakorlatokat, ugrásokat csináltak, mellyel többek csodálatát vívták ki. De egyszer csak egy hideg férfihang állította meg őket.
-Ez borzalmas, ezt nevezitek ti mutatványoknak
-És, ha igen – vágott vissza Sophie hidegséggel a hangjában.
-Ti tudjátok, de így semmire se fogjátok vinni – mondta az ismeretlen miközben otthagyta őket.
-Te nem vagy normális! Ez a nagy Leon Oswald volt…- szólt neki egy rövid szőke hajú lány
- Engem nem érdekel ki volt és milyen nagy! – s tovább folytattta Rose-zal a gyakorlást.
A hosszú edzés végére a Főnök is megjelen oldalán Leonnal.
-Gyertek ide! Bejelenteni valóm van – hívta fel Kalos magára a figyelmet – szóval akik nem ismernék a mellettem álló férfit, azoknak szeretném bemutatni. Ő itt Leon Oswald, aki ismét csatlakozott a társulathoz egy időre. Szeretne egy időre visszavonulni, de előtte még egy a nevéhez méltó hatalmas műsorral szeretne előálni.
-Így igaz – szólalt meg Leon – Több nehezebb mutatvány is bemutatásra kerülne, azonban ezekhez partner kellene mellém. – fogytatta több emberben is felkeltve a kíváncsiságot, kivéve egyben. Ez a személy Sophie volt, aki unott arccal hallgatta a bejelentést. Ez persze Leonnak is szemet szúrt.
-Méltó partnert keresek magam mellé, s azt hiszem meg is találtam. – mondta a férfi gúnyos mosollyal az arcán a lány felé fordulva. Sophie kérdő tekintettel nézett rá és rossz érzése támadt.
-Te leszel az – jelentette be Leon
-Azt felejtse el – kelt ki magából a lány
-Márpedig te leszel és nem állok le veled vitatkozni – szólt lenézően a férfi
-Ami azt illeti, le fog állni vitatkozni! Engem nem fog lábtörlőnek kezelni bármennyire is elismert személy a szakmában – mondta olyan hűvösen, ami még Leont is meglepte
-Nah jó a nézeteltérést intézzétek el később! Sophie te leszel Leon partnere, nem nyitok vitát! – jelentette be Kalos közben magában mosolygott a helyzeten.
- Rendben. Akkor érdekelne a partnerem neve – mondta Leon
- A nevem Sophie Enna Bonweille – közölte Kalos helyett a lány még mindig hidegen, majd távozott.
A lány úgy gondolta beszélnie kell valakivel, így felhívta a testvérét. Mivel nővére semmiről sem tudott, ezért a legelején kellett kezdenie a történetet. A mesélés végeztével véleményre várt, amit kapott is.
-Te nem vagy eszednél! Anyát értesítetted már aztóta? – kérdezte testvére döbbenettel a hangjában
-Igen, tegnap hagytam neki egy üzenetet a rögzítőn.
-Oké. Figyelj egy hét múlva odamegyek hozzád! Ne aggódj nem csak miattad, előadásom lesz a közelben. Akkor majd kicsit részletesebben is beszélünk. Majd csak megoldjuk valahogy ezt a helyzetet is – mondta Hannah már nyugodtan
-Rendben várni foglak – majd elköszönt egymástól a testvérpár.
Ez az egy hét hamar eltelt Sophie számára. A Leonnal való edzések és bosszantások mellett gyorsan eltelt ez a kis idő. Épp egy edzés közben veszekedtek egymással mikor is a lány dühében otthagyta a férfit. A lány a partra rohant lenyugodni. Nem érdekelte mennyire dühös most rá Leon, amiért otthagyta. Egyszerűen már nem bírta idegekkel elviselni a férfi modorát és ezt a lekezelés, ahogy vele bánt. A férfi sem tétlenkedett kis idő elteltével a lány keresésére indult. A gyakorló termektől a színpad felé haladt, ahol meg is pillantotta a lányt, aki már utcai ruhát visel. A lány háttal volt neki, úgy támaszkodott a korlátnak. Leon hangosan szólt hozzá, hogy majd megforduljon.
-Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy otthagysz az edzés felénél – vonta kérdőre a lányt, aki ennek következtében tényleg feléfordult.
-Én nem tudom miről beszél – szólt - bizonyára összekever…- de nem tudta befejezni, mert egy másik lány állt mellé.
-Velem
Öröklődő álmok
8.Fejezet
-Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy otthagysz az edzés felénél – vonta kérdőre a lányt, aki ennek következtében tényleg feléfordult.
-Én nem tudom miről beszél – szólt - bizonyára összekevert…- de nem tudta befejezni, mert egy másik lány állt mellé.
-Velem – szólalt meg Sophie
Leon csak ezekután vette jobban szemügyre őket. A ismeretlen lány nagyon hasonlított Sophie-ra, bár… ekkor tűnt fel néhány különbség. Alaposan megfigyelte a két lányt, s látta, hogy az ismeretlennek pár árnyalattal sötétebb rózsaszín haja van és a szeme… Teljesen ledöbbent a lánynak ugyanolyan füstszürke szemei vannak, mint neki.És ekkor megszólalt.
-Jó napot a nevem Hanna Lisa Bonweille – mutatkozott be a lány
-Csak nem a rokona vagy neki – szólt Leon gyúnnyal leplezve döbbenetét
-De, a nővére – szólt Hanna a Sophie-tól már ismert hidegséggel a hangjában
-Le se tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok – mondta Leon lenéző stílusban
- Nem csak testvérek, ikrek vagyuk – mondta Sophie
-Nah persze
-Igen azok vagyunk, bárcsak kétpetéjűek – szólt ismét Hanna – De most már mennék és Sophie is velem jön. - Nézett hugára, aki még dacolt volna a férfival. Indultak volna, ha nem szólt volna utánuk Leon.
-Menj és vidd őt is nyugodtan még mielőtt teljesen tönkretenné a pályafutását!
-Nem a pályafutása érdekében, hanem a maga testi épsége miatt visszem el – mondta olyan lenéző higedséggel a hangjában Hanna, hogy egy pillanatra még Leonban is megfagyott a vér.
A két lány a jelenetet követően egy kávézóba mentek, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.
Hanna időt kért hugától, hogy jobban át tudja gondolni a helyzetét. Szeretett volna segíteni testvérének, de egyenlőre még nem tudta mit is tehetne érte. Most egy időre úgy is itt kell lennie az előadásai miatt. Úgy döntöttek addig nem szólnak édesanyjuknak a dologról míg Sophie rendszeresen beszél vele arról, hogy hogy van és Hannat is értesíti, ha gond lenne. Ezekután Hanna meghívta hugát az esti előadásra.
-Jó rendben! Rá beszéltél. Akkor este találkozunk. - Miután a testvérek elváltak egymástól Sophie úgy döntött megkeresi Rose-t. Keresés közben összefutott Sarah-val, aki segített neki. Nagy nehezen megtalálták a keresett személyt. Sophie úgy gondolta, ha már Sarah segített neki megkeresni a lány cserébe ő meghívja az előadásra. Természetesen mind a ketten elfogadták a meghívást. A lányok a hosszú készülődést követően a szállás előtt találkoztak volna. Azonban mikor Sarah némi késés után a Főnökkel az oldalán jelent.
-Lányok ugye nem gond, hogy az én Kalosom is velünk tart – kérdezte mosolyogva a nő.
- Hát persze, hogy nem – válaszoltak a lányok zavartan.
Az esti előadás a Hamilton szálloda dísztermében volt. Mivel Kalos rutinosan mozgott a helyen, ezért a többiek őt követve jutottak el a teremig. Rengeteg elegáns öltözékű személy volt jelen az eseményen. Kis idő elteltével egy nagyon szép szőkehajú nő szólította meg őket.
-Jó estét Kalos, Sarah – üdvözölte öket – apám titeket is meghívott? Nem is tudtam róla.
-Nem egészen – válaszolt Sarah
-Hogy hogy?
-Az egyik artistánk hívott meg minket – jelentette ki Kalos
-Igazán és ki? – kíváncsiskodott tovább a nő
-Ő itt – mutatott a baloldalán lévő lányra
-Jó estét! A nevem Sophie Enna Bonweille – köszönt a lány
-Örülök, hogy megismerhetem. Én Layla Hamilton vagyok – köszönt vissza a nő - Kérlek foglaljatok helyet, nem sokára kezdődik egyelőadás – mondta mosolyova a társaságnak.
-Elnézést, tudna nekem segíteni – kérdezte udvariasan Sophie
-Természetesen. Mit tehetek érted?
-Arra lennék kíváncsi merre találom az előadókat. Tudja a nővérem is köztük van…
-Persze, mindjárt elvezetlek titeket hozzá – mondta miközben Kalos-szal összenézett. Szerencsére ez senkinek nem tűnt fel. Miután odaértek, Layla otthagyta Sophie-t a testvérénél Rose-val. Így ő nyugodtan tudott beszélni Kalos-szal és Sarah-val. Az este remekül sikerült. A társaság döbbenettel figyelte Hanna műsorát. Még Sarah is csodálattal hallgatta, milyen szépen énekel a lány. Layla összebarátkozott Rose-val és a testvérpárral. Megegyeztek, hogy amíg Hanna itt tartózkodik addig az Arany Főnix vendége lesz a szállodában. Az est végén mindenki távozott. Kikéve a testvérpár egyik tagját, aki elfoglalta lakosztályát az épületben.
Öröklődő álmok
9.Fejezet
A társaság döbbenettel figyelte Hanna műsorát. Még Sarah is csodálattal hallgatta, milyen szépen énekel a lány. Layla összebarátkozott Rose-val és a testvérpárral. Megegyeztek, hogy amíg Hanna itt tartózkodik addig az Arany Főnix vendége lesz a szállodában. Az est végén mindenki távozott. Kikéve a testvérpár egyik tagját, aki elfoglalta lakosztályát az épületben.
Másnap az újságok is lehozták az eseményen történteket. Nem egy cikkben megemlítették Hanna nevét és fegyelemre méltó hanját. Leon is találkozott egy ilyen írással miközben a reggeli kávéja mellett olvasott. A cikk mellé még képet is mellékeltek. Ez már sok volt Leonnak azok után, hogy az ő műsoráról épp csak pár sort jelentettek meg és azt is alig feltűnő helyen. Dühítette, hogy egy fiatal csitriről többet írtak, mint róla, az elismert nagy Leon Oswaldról.Emellett a lány húga az ő partnere. Már bánta, hogy csak azért válsztotta partnerének, hogy betörje. Bár még mindig idegesítette, hogy a lány nem tiszteli és fél tőle.
Valamiért fura érzése volt a testvérpárral kapcsolatban, ezért úgy dönött mindent kiderít róluk.
Sophie és Rose épp a reggeli kocogásból tértek vissza. Útjuk a gyakorló termek felé vezetett.
Mikor odaértek meglepetten figyelték, hogy kik gyakorolnak. Layla és Hanna elképesztő mutatványokat hajtottak végre. Mikor felfigyeltek az újonnan érkezettekre leugrottal a kötélről, hogy köszöntsék őket.
-Sziasztok – szólalt meg Sophie
-Nem is tudtam, hogy te is artistának készülsz- jelentette ki Rose meglepetten
-Mert nem is-sóhajtott Hanna
-De miért?-kérdezte egyszerre Rose és Layla
-Mert nem akar ő is csalódást okozni- szólt közbe szomorúan Sophie
-Ez nem igaz te is tudod- mondta Hanna
-Dehogyis nem ezt te is tudod! Sokra vihetnéd te is ebben a szakmában, ha nem akarnál neki megfelelni
-Ez nem igaz! Én énekelni szeretek – győzködte Hanna a húgát
-Tény, de mellette képezhetnéd magad artistaként
-Nah jó én itt befejeztem a beszélgetést. Nem vitázom veled- majd elment az öltözők felé
-Gyáva! Tudod, hogy igazam van!-üvöltött még utána Sophie
Ezek után a másik két lány próbálta kideríteni, mi volt a vita tárgya. Azonban ezt a testvérpár egyik tagja sem akarta megosztani velük.
A napok teltek és a testvérek viszonya kezdett rendeződni. Hanna mivel nár nap múl visszautazik Londonba, úgy döntött a hátralévő időt testvérével tölti. Béke ajánlatként felajánlotta, hogy edzenek együtt abban a pár napban.
-Hát nem is tudom. Azt hittem nem szereted – válaszolta Sophie
-Ezt egy szóval sem mondtam.Csak azt, hogy számomra a zenei tanulmányaim fontosabbak.
- Na jó, csináljunk pár nyújtást és utána gyakoroljunk
-Jó de maradjunk a kötélnél és az ugróasztalnál, mert én még nem tudom a trapézokat használni
-Hidd el nekem meg fogod tanulni!- jelentette ki Sophie bizakodó mosollyal kísérve
A lányok fantasztikus mutatványokat csináltak. Bár Sophie lendületesebb, Hanna inkább kecsesen mozgott az összhang mégis tökéletes volt közöttük. A gyakorlást azonban egy személy zavarta meg.
-Mégis mit képzelsz magadról, hogy őt is idehozod gyakorolni? Itt csak a társulat tagjai edzhetnek- szólt egy hideg férfi hang, melynek tulajdonosa Leon volt.
-Kalos engedélyezte és egyébként sincs jogod beleszólni- jelentette ki Hanna
-Velem szemben ne merészelj ilyen hangot megütni- szólt a férfi
-Mert mi lesz? Magának sincs joga így beszélni velem – feleselt vissza a lány olyan hideg és mégis dühös hangon amin még húga is meglepődött
-Ami azt illeti idősebb vagyok nálad és elég elismert világszerte. Tisztelned kell!
-Nálam a tiszteletet ki kell érdemelni- mondta a lány miután leugrott a kötélről- Csak azért nem fogok felnézni magára, mert tehetséges artista. Emberként egy csődtömeg, fogadni mernék, hogy nincs is rendes magánélete. Hogy is lehetne egy olyan alaknak, mint maga! – mondta hideg gúnnyal a hanjában Hanna, amivel nagyon feldühítette Leont
-Túl messzire mentél! Nem tudsz rólam semmit – jelendette ki Leon
- Talán igen talán nem – folytatta a lány de hirtelen szédülni kezdett és nem tudta folytatni a vitát. Épp ekkor jelent meg egy nő az ajtónál. Amint meglátta, hogy a lány mindjár elájul odarohant a kis csapathoz.Mikor közelebb ért Leon ekkor ismerte fel ki is ez a nő.
-Te? – kérdezte meghökkenve, azonban az ismeretlen nem is figyelt rá.
-Leesett a vércukor szintje- jelentette ki a nő majd Sophie-hoz fordult- beadta már az adagját?
- Azt hiszem nem- válaszolta ilyedten
- Nézd meg a táskáját, hátha van nála egy adag!- utasította a lányt
-Oké- pár másodperc múlva már szaladt is vissza – Tessék!
-Rendben, mindjárt jobban lesz- jelentette ki a nő. Majd Leonhoz fordult, aki eddig értetlenül figyelte az eseményeket – Beszélnünk kell! – aztán oda szólt Sophie-nak – Te addig fektesd le őt az őltözőben!
Öröklődő álmok
10.Fejezet
-Rendben, mindjárt jobban lesz- jelentette ki a nő. Majd Leonhoz fordult, aki eddig értetlenül figyelte az eseményeket – Beszélnünk kell! – aztán oda szólt Sophie-nak – Te addig fektesd le őt az őltözőben!
-Mit akarsz tőlem? –kérdezte valamivel később a teremből kiérve Leon
- Én is örülök, hogy látlak! Nem változtál semmit és ezt nem jó értelemben mondom.
-Azért jöttél, hogy ezt közöld velem? Mert akkor el is mehetsz
-Nem, nem ezért. Valamit most elmondok neked, de előre kijelentem nem várok sőt akarok tőled semmit – mondta a hölgy
-Ha nem akarsz tőlem semmit mért várod el, hogy végig hallgassalak. Akkor annyira nem is fontos az ügy.
-De nagyon is fontos
-És mi lenne az?
- Először is engem már nem érdekel mi történt a múltban, nekünk már semmi közünk egymáshoz
-Ebben igazad van
-Ne szólj közbe, ha megkérhetnélek nem jó kedvemből jöttem ide hozzád, hanem mert muszáj volt
-Most már kezd érdekelni a dolog
- Rendben. Amint az előbb láttam ismered már őket
- Arra az idegesítő testvérpárra gondolsz benn? Igen, sajnos ismerem őket. Amúgy honnan tudtad mi baja volt a lánynak? –érdeklődőtt Leon
-Cukorbeteg és ez onnan tudom, hogy ők a lányaim
-Micsoda?
- Igen és te vagy az apjuk. De nem vá…- már nem bírta befejezni mert Leon közbe szólt.
-Ezt nem veszem be! És ha így is lenne…
-Így van, nézd csak meg Hanna szemét. Egyébként meg nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem. Csak tényként szerettem volna közölni veled. Mondtam, hogy nem várok el tőled semmit.
-De Sora mégis, hogy képzeled ezt?
- A nevem most már Emma Bonweille, és a lányok nem ismerik a múltam. Jobban mondva Hanna már mindent tud, de amíg nem beszéltem Sophie-val kérlek te se említsd neki az igazságot!
-És most mit vársz tőlem mit tegyek, mégis csak az én gyerekeim is egyben?
-Mondtam, hogy semmit. Nincs közöd a családunkhoz!
-De igen is van!
- Hogy lenne? hisz eddig nem is tudtál róluk!
-És erről én tehetek?
- Igen TE tehetsz!!! És itt szeretném lezárni ezt a beszélgetést! Annyit viszont kérnék, hogy tartsd a szád Sophie előtt míg nem beszélek vele.- fejezte be a beszélgetést Sora, majd a válasz lehetőségét figyelmen kívül hagyva otthagyta a férfi. Ezután Kalos irodájába vezetett az útja.
A Főnök irodájához érve kopogtatás nélkül rontott be.
-Miért nem mondtad, hogy ő is itt van?- kérdezte dühösen a nő
-Örülök, hogy látlak. Azért nem szóltam, mert én sem mtudtam, hogy jönni fog. Gondolom találkoztatok. Mi történt?
-A lányokkal veszekedett és Hanna rosszul lett mikor odaértem
-De ugye nem azért, mert Leon bántotta?
-Nem, dehogy. Jah és beszéltem vele
-Mi volt?
-Tud mindent
-Mindent?
-Nah jó csak a lényeget mondtam neki, hogy ő a lányok apja.
-De egyszer beszélnetek kell. Talán ki is békülhetnétek
-Azt felejtsd el! Nem tudom elfelejteni soha amit tett. Most megyek beszélek Sophie-val.
-Rendben. 2 óra múlva gyertek vissza megbeszélés lesz.
-Jó- mondta Emma majd sarkon fordult és elhagyta az irodát. Ezekután visszatért a gyakorló termekhez. Az öltözőben ott volt két lánya, már Hanna is jól érezte magát.
-Sziasztok –üdvözölte őket
-Szia -köszönt vissza egyszerre a testvérpár
-Beszéltél vele?- kérdezte Hanna
-Igen, de honnan tudod?
-Sophie mesélte. Mit szólt hozzá?
-Nehezen fogadta, de nem igazán érdekel.Most magunkra hagynál egy kicsit, szeretnék beszélni a húgoddal.
-Rendben
Sorának nehezére esett a múltról beszélni, most mégis megteszi a lánya érdekében. Könnyeit visszatartva mesélt el mindent. Látta Sophie szemében, hogy átérzi a helyzetét és sajnálja. Ekkor már nem bírta tovább és szabadjára engedte a könnyeit.
-Sajnálom. Ha tudnád mennyire sajnálom, hogy eddig nem beszéltem róla. De nem szeretek visszaemlékezni a történtekre. Remélem megértesz és nem haragszol rám.
-Nem dehogy-mondta majd átölelte édesanyját. Ekkor nyílt az ajtó és kellemes meglepetés fogadta az érkezőt.
-Sora?
-Igen, én vagyok. Bár már az Emma Bonweille nevet viselem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
