Kalos irodájához érve megálltak és kopodtattak. Miután beléptek mindhárman helyet foglaltak a Főnökkel szemben.
-Sziasztok! Jó látni Layla, hogy te is itt vagy. Beszéltem Yurival a megbeszélésre, ha minden igaz már megérkeznek ők is – közölte a férfi
-Köszönöm a tájékoztatást
-Kalos meg van még az amit rád bíztam? –kérdezte Sora
-Természetesen, itt vannak a kulcsok. Gondolom Sophie-t is magaddal viszed…
-Csak akkor, ha nem akar maradni
-Micsoda? Miről van szó? – fakadt ki Sophie
-Nyugi csak arról hogy ha akarsz nem fontos a szállóban laknod. Van itt a közelben egy házam amire eddig Kalos vigyázott. Úgy gondoltam visszaköltözöm ide és te is beköltözhetnél velem.- nyugtatta meg a lányát Sora
-Hát nem is tudom…
-Nem fontos jönnöd, maradhatsz itt is nyugodtan
-Akkor szeretnék maradni, már úgy megszoktam a szobámat
-Jó rendben, azt hiszem ezt megbeszéltétek – szakította félbe az anya-lány beszélgetést Kalos-
Sora, ha már úgy is maradsz nem lenne kedved ismét csatlakozni a társulathoz?
-Hát nem is tudom…
-Tudod mikor elmentél egy kicsit a színpad is meghalt. A színpadnak még mindig szüksége van rád.
-Még nem tudom. Holnapig gondolkodhatnék rajta? – kérdezte bionytalanul Sora
- Persze
Nem sokkal később kezdtek gyülelezni az emberek az irodában. Sora az ablaknál állva nézte a tengert. Mikor már mindenki jelen volt a többiek felé fordult. Ezzel kiváltva a társulat régi tagjainak döbbenetét.
-Sora? – kérdezte egy szőke hajú lány
-Igen. Te vagy az Marion?
-Igen. Jó újra látni.-mosolygott a lány
-Ugye most nem fogsz csak úgy lelépni mint legutóbb? – kérdezte kissé sértett hangon egy barna hajú lány – legalább egy levelet hagyhattál volna!- szólt ismét a hangját megemelve
-Sajnálom és igazad van Rozetta. Itt hagytalak egy szó nélkül- mondta Sora megbánóan
-Anya mi ez az egész? – szólt közbe Sophie mire az emberek arcára még nagyobb döbbenet ült ki.
-Semmi kicsim, csak tudod nem éppen megfelelően hagytam el régen a társulatot – adott magyarázatot a lányának
-Én azért örülök, hogy újra látlak- szólt Sorához egy női hang
-Ahogy én is.-mondta még egy nő a sarokban
-May, Mia ti vagytok azok?
-Igen és ideje volt már visszatérned. Nem igazán találtam magamnak azóta méltó vetélytársat.-Jelentette ki May mosolyogva-Tudod, hogy vicceltem, de ez akkor is igaz-tette hozzá Sora döbbent arckifejezését látva.
-Jó látni, hogy van ami nem változott… - mondta Sora
-Lányok ezt nem lehetne később most a darab a lényeg – vágott közbe Kalos – Mia tudnál valamit mondani róla?- szólt a férfi, de ekkor nyílt az ajtó és 3 férfi lépett be. Egyiküken látszott, hogy már nem olyan fiatal és már a 30-as évei vége felé jár. Mindhárom újjonan érkezettnek szőke haja volt, csak az egyik fiatal fiú kevésbé hasonlított társaira. Sora amint felismerte az idősebb férfit azonnal a nyakába ugrott.
-De jó újra látni, már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem hugi.
-Yuri kérlek nem lehetne ezt a megbeszélés után-szólt a főnök mire a férfi hallgatott rá- Mia folytasd kérlek.
-Hát mivel Leon folyamatosan változtat az ugrások fajtáin és azok nehézségén a történet sem stabil. Ami azt illeti eddig szinte sehogy sem állok vele emiatt
-Rendben kapsz még 3 napot, hogy véglegesre meg tudd írni –jelentte ki Kalos
-Na de…
-Jah és Leon, ha azt akarod, hogy a műsorod időre kész legyen ne változtasd állandóan-oktatta ki a férfit
-Nem változtatnám állandóan, csak próbálok a lány képességeihez igazodni-vágott vissza Leon
-Ha annyira hozzám kell igazodnod mért választottál engem partnerednek? – kapcsolódott a beszélgetésbe Sophie
-Nyugodj meg kicsim!- nyugtatta lányát Sora
- Azért választottalak mert nagyon emlékeztettél valakire és azt hittem bírni fogód az iramot-mondta Leon
-Ha így állunk akkor majd én kiképzem Sophie-t, hogy megfelelő partnered lehessen- oktatta ki a nő
- Sora biztos vagy te ebben-kérdezte aggódva Layla
- Igen, nagyon is komolyan gondolom
- És mért nem leszel Te a partnerem- kérdezte Leon
- Azt elfelejtheted már most - Sora
-Pedig Te lennél a tökéletes angyal. Te már képzett vagy hozzá.
- Azt mondtam nem. Sophie tökéletes lesz, hisz nem véletlenül választottad, nem igaz?
-Mire célzol?
- Szerintem nem kell magyarázkodnom.-zárta le a beszélgetést a nő
- Rendben azt hiszem már nincs miről beszélnünk. 3 nap múlva várom a végleges terveket.- jelentette ki Kalos majd szép lassan mindenki távozott.
Az irodából kiérve Sora Yuriékkal sétált ki és ismerkedett egy kicsit a tásaság többi tagjával.
A férfival érkezett két fiú egyike Noel Layla és Yuri fia volt. A másikat Arion Mist-nel hívták és az előzőleg említett legjobb barátja volt.Sophie bemutatkozott nekik majd távozott, hogy beszélhessen egy kicsit Hannaval. A társaság ottmaradt tagja még egy ideig beszégettek, majd ők is elbúcsúztak egymástól.
Másnap reggel Sora az egyik teremben gyakorolt mikor valaki megzavarta. Rozetta volt az.
-Tudod mennyire fájt, hogy itt hagytál?- szólt a lány köntörfalazás nélkül
-Azt hiszem igen és nagyon sajnálom- mondta zihálva miközben odasétált a lányhoz
-Sajnálod? Azt mondod sajnálod, csakhogy én azzal nem sokra megyek. Fontos voltál nekem és azt hittem én is az vagyok neked. De te nem bíztál meg bennem annyira, hogy elmond mi történt. Csak itt hagytál egy búcsú vagy bármely magyarázat nélkül- fakadt ki a lány könnyeinek szabad utat engedve.
- Én sajnálom, de egyszerűen nem tudtam a szemedbe nézni és egy levéllel nem lehetett volna elintézni. Hidd el nekem sem volt egyszerű. Mindent itthagytam ami addigi életem során fontos volt. Te is tudod, hogy sosem akartalak bántani.
- Lehet, hogy nem akartál, mégis megtetted. Emlékszel még az ígéretedre?
- Arra, hogy egyszer együtt csináljuk meg a Legendás Manővert?
-Igen. Csalódtam benned mikor elmentél. Remélem most teljesíteni fogod az akkori kislánynak tett ígéreted?
Sora nem válaszolt csak lehajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott.
Öröklődő álmok
12.Fejezet
Már közeledett a naplemente mikor egy lány magányosan sétált a parton. A sziklákhoz sétélt és leült az egyik részre. Magában vívódott mit tegyen, melyik álmát kövesse, hogy boldog legyen. Majd lágyan énekelni kezdett egy szomorú dalt. Két fiú épp arra sétált és meghallották a lányt. Lassan közelebb sétáltak. Nem akarták megzavarni, csak élvezni gyönyörű szívszorító dalt. A lemenő nap fényeiben a lány úgy nézett ki akár egy szirén, teljesen elvarázsolta a fiúkat. Mikor a dal abbamaradt a lánynak feltűnt, hogy közönsége akadt. Lemászott a szikláról, hogy hazasétáljon, de az egyik srác utána szólt.
-Hé Sophie, várj! Nem is tudtuk, hogy így énekelsz.
-Mert nem Sophie vagyok-szólt a lány miközben lassan a fiúk felé fordult.
-De hisz…-nem tudta befejezni a mondatot
-A tertvére vagyok. Hanna.
-Örülünk, hogy megismerhetünk. Az én nevem Noel, ő pedig a barátom Arion.
Az utólag említett tejlesen megbabonázva bámulta a lány. Eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába.
-Sajnálom, hogy összekevertünk vele.
-Nem baj már megszoktam, nem először fodult elő. De most mennem kell, biztos találkozunk még.-mondta majd elsétált. Arion addig bámult a távozó lány után amíg Noel észhez nem térítette.
-Azt hiszem jobb, ha mi is indulunk. Holnap nehéz napunk lesz.
-Rendben.- majd szép lassan ők is elindultak.
Sora épp a gyakorlótermek felé tartott mikor Leonnal összefutott.
-Mi az ismét csatlakoztál a társulathoz? Mégis visszajössz?
-Nem. Én már felhagytam a színpadhoz fűződő álmaimmal.Csak addig maradok míg felkészítem Sophie-t Layla segítségével. Előre szólok, hogy Mia már odaadta, hogy milyen ugrásokat tervezel így rád nincs szükség. Az edzések zártkörűek lesznek, szóval amíg a lányom nem elég felkészült nem fogtok együtt próbálni, Jah és csak, hogy tisztázzuk a zártkörűt úgy értettem, hogy Te sem lehetsz ott. Most hogy ezt megbeszéltük megyek is.
- Ne olyan gyorsan! Mi az, hogy kizársz az edzésekről? Így a maradék esélyem is elveszed, hogy megismerhessem a lányom.
-Nem te csak a partnere leszel
-Az apja vagyok
-Kérlek ne! Te nem vagy az apja. Gondolj inkább úgy magadra, mint egy spermadonorra.- Sora érezte, hogy ez szívem ütötte a férfit és ez elégedettséggel töltötte el. Szerette volna, hogy a férfi is szenvedjen, úgy ahogy ő régen. A nő mosolyogva sétált el Leon mellett és ment a terembe, mely ajtaját bezárta.
A tertembe Layla és Sophie már várta. Sora nem akarta vesztegetni az időt neki láttak megbeszélni pár dolgot.
-Nagyából átfutottam az ugrásokat, persze még nem mindet. Az alapokhoz nyúlunk vissza. Tudom, hogy nem vagy kezdő- nézett lányára- de vannak hiányosságaid. Úgy gondolom először az állóképességedet, egyensúlyodat és hajlékonyságodat fejlesztjük.
A gyakorlásoknak meg volt a haszna, Sophie egyre csak fejlődött. Kalos ezért úgy gondolta itt az ideje sajtótájékoztatót tartani a műsorral kapcsolatban. Összehívta az irodába az társulat azon tagjait, akiknek ott kell lennie.
-Szóval ma délután 4-kor sajtótájékoztatót tartunk.Sophie, Leon, Mia, Layla, Yuri és a fiúk és remélem Sora te is megjelensz
- Természetesen ott leszek
-Rendben van akkor most mindenki elmehet, majd ott találkozunk – adta ki a utasítást Kalos
A délután közeledtével egyre több sajtóképviselő jelent meg a színpadnál. Pontban 4 órakor el is kezdték egymás szavába vágva a társulat tagjait faggatni.Miután a Főnök elmondta a formaságokat így folytatta:
-Először is egyszerre csak egy képviselő beszéljen, ha ez lehetséges. – emelte meg hangját Kalos- Rendben, így mindjárt jobb. Az első kérdést mondjuk maga tegye fel!- mutatott egy kissé kövérkés kopaszodó férfira.
-Igaz, hogy Mr. Oswald új partnere még nem elég felkészült a műsorra?
-A kisasszony is itt ül köreinkben, örömmel mutatom be Önöknek Sophie Enna Bonweille-t. Az ifjú hölgy nagyon tehetséges és a legjobb képzést kapja.Reméljük egy kis idő múlva ő is a Kaleido csillagok közé fog tartozni.-válaszolt a Főnök Leon helyett. – A következő kérdés?
-Mr. Oswald mennyi időbe fog telni míg kiképzi új partnerét?
-Fogalmam sincs, ugyanis nem én képzem ki.- jelentette ki a férfi teljes higgadtságot tükrözve.
-Ezt úgy értsük a színpad egy külsőst fogadott fel?
-Nem ezt úgy értette, hogy a legjobb képzést kapom, amit Leon nem tud nekem nyújtani.-válaszolt Sophie
-Ezzel arra céloz ,hogy Mr. Oswald nem elég jó?
-Nem én ezzel arra célzok, hogy bármilyen kiváló artista is az oktatásomhoz nem ért.
-Megtudhatjuk ki készíti fel Önt?
-Természetesen.- válaszolt Sora aki eddig a többiek mögött húzódott meg.
-Miss Naegino tehát visszatért a színpadhoz? Megtudhatjuk hová tűnt el olyan hirtelen?
-Előszöris csak addig maradok, amíg Sophie-t kellően fel nem készítem. A másik kérdésére azonban nem válaszolhatok, ugyanis sosem szerettem, ha a magánéletemben ütik az orrukat.
-Miss Naegino miért nem Ön Mr. Oswald parnere? Hiszen a színpad a maguk párosával volt a legsikeresebb.
-Erre egyszerű válaszolni. Nem bízom Leonban, anélkül pedig nem tudnánk együtt dolgozni. Emellett pedig magánéleti dolgaim sem engedik.
-Csak nem Önt is tönkre tette a Halálisten?
-Én nem tettem tönkre senkit-jelentette ki az említett férfi kissé dühösen.
-Leon, azt hiszem engem kérdeztek.-mondta teljesen higgadtan Sora-Mielőtt válaszolnék a kérdésükre kijelentem, hogy nincs semmiféle Halálisten. Nem létezik. Ezt is a magukfajta firkászok találták ki. A volt partnerem sok mindenen ment keresztül ,amiért ilyen lett. Most hogy tisztáztunk a Halálisten nem létek válaszolok Önöknek.- tartott egy kis hatásszünetet és a férfira nézett, aki hitetlenkedve emelte rá tekintetét. Soha sem hitte, hogy egyszer is valaki a védelmére kel. Azonban amint Sora folytatta elégedettsége szertefoszlott.
-Igen. Leon tönkre tett, az a férfi, akit maguk nem ismernek. Nem az artista, hanem az ember.
Miatta hagytam el a szerelmem, a színpadot. A Színpadot, melyért rajongtam, s melyen többé már nem szereplek. – Leon nem tudta mit tegyen, de Kalos segítségére sietett.
-Az hiszem a főbb dolgokat megbeszéltük. Találkozunk legközelebb másfél hónap múlva a bemutatón.- A firkászok kissé csalódottak lettek, de mégis meg lett mindegyiküknek a nagy story-ja. Majd a társulat tagjai is kezdtek elvonulni. Sora épp indult volna a partra mikor Leon utána sietett.