1. fejezet

Megérkezés

Ugyan Japán a szülőhazám, de most Franciaországban járok középiskolába, mert édesanyám egy szállodalánc elnöke, ezért folyton utazik. Jómagam egy nagy házban élek, két szobalánnyal. A Jindai-középiskolába járok, ám most megnyertem, egy csere lehetőséget. Név szerint A Segal középiskolába megyek tanulni 1 hónapra.

Reggel Mary az egyik szobalány ébresztett, majd magamra hagyott. Kikászálódtam a jégkék ágyneműből, majd beálltam a hűsítő zuhany alá. Miután kiléptem a fürdőből, hozzáláttam az öltözéshez. Kék szoknya, fekete térd zokni, fehér edzőcipő, kék-fehér felső egy piros masnival kiegészítve. Mire leértem a konyhába, már készen volt a reggeli pirítósom és az ebédem is be volt készítve.

- Jó reggelt kisasszony. – hajolt meg Mary.

- Jó reggelt. – köszöntem szokásos hideg hangomon. Sietve elfogyasztottam a reggelimet, majd táskával és az íjász felszerelésemmel kezemben kiléptem a házból. A kapun kívül, Sasuke és Rozmary már vártak rám.

- Jó reggelt! – köszöntek boldogan.  

- Nektek is. – köszöntem közömbösen. - De mit kerestek itt?

- Félútig elkísérünk. – mosolygott Rozmary, majd megindultunk az iskola felé. Néhány utca után elbúcsúztunk és ők lefordultak. Én pedig egyedül folytattam utamat az iskola felé. Mikor odaértem egy pillanatra megálltam és fagyos barna tekintetemet az épületre emeltem.

- Oswald! – hallottam magam mögül egy fiú hangját, aki elszaladt mellettem, majd megállt egy ezüst-szürke hajú fiú mellett. A fiúval egy pillanatra találkozott a tekintetem, de utána ismét az épületre fordítottam a figyelmemet.

- Mit nézel ennyire? – kérdezte egy rövid fekete hajú, barna szemű fiú, az ezüsthajútól.

- Nézd Márk, az a lány Jindai-os, vajon mit kereshet itt?

- Nem tudom Leon, mindenesetre írtó csinos. – válaszolta a srác, majd odasietett hozzám.

- Segíthetek valamiben, mademosille? – kérdezte szívdöglesztő mosoly kíséretében. Mire én lassan feléje fordítottam a fejemet.

- Az igazgató urat keresem. – válaszoltam kimérten.

- Akkor kérem, kövessen. – indult el, én pedig mellé zárkóztam. Így léptük át a tanári szoba ajtaját, majd megálltunk az igazgatói iroda előtt. Minden habozás nélkül bekopogtam, azonban a válasz a hátam mögül érkezett.

- Végre megérkezett, üdvözlöm a Segal középiskolában. – köszönt rám egy barátságos mély hang. A mellettem álló fiú ijedten kapta hátra a fejét, míg én nyugodtan fordultam meg.

- Bonjour Saegusa úr. – hajoltam meg illedelmesen. Amin ideiglenes kísérőm kissé meglepődött.

- Nos, miss. Naegino örülök, hogy megismerkedett mr. Márk-al. – utalt az igazgató a mellettem álló fiúra.

- Csak megkérdeztem, hol találom, az igazgatói irodát. – válaszoltam nyíltam.

- Értem, mindenesetre mr. Márk osztályába kerül, miss. Leonetta helyére. – közölte mr. Saegusa – Remélem jól fog telni az ittléte. Hamarosan önért jön miss. Montero, a fizika tanár. Viszlát. – búcsúzott mr. Saegusa, majd eltűnt az irodájában. Jó magam pedig helyet foglaltam az egyik széken és vártam a fizika tanár megérkezését. Már becsöngettek, mikor egy magas, hosszú zöld hajú, sötétkék szemű nő megkért, hogy kövessem.

Ez idő alatt két fiú az ablakon bámult ki, miközben beszélgettek.

2. fejezet

Bemutatkozás

- Az a csaj, egy igazi jégcsap! – magyarázta Márk.

- Azt nem hinném, minden lányt rá lehet venni, hogy lángoljon. – válaszolta barátja komoran.

- Tévedésben élsz! Annak a csajnak jeges tea folyik az ereiben!

- Kinek? – kapcsolódott a beszélgetésbe egy magas, rövid tépett szőke hajú, világoskék szemű fiú.

- Azt állítja, van olyan lány, akit nem lehet tűzbe hozni. – közölte az ezüsthajú fiú.

- Olyan nincs! – közölte Kurcz, mikor belépett a tanár.

- Mindenki üljön le! – kérte őket a nő, míg én kint várakoztam az ajtó előtt. Hallottam, amint a terem elcsendesedik és a tanárnő beszélni, kezd.

- Új tanuló érkezik az osztályotokba, 1 hónap erejéig. – közölte, majd kinyitotta a terem ajtaját, jó magam pedig beléptem az osztályba.

- Jó napot. – köszöntem hidegen, majd meghajoltam, végül kiegyenesedve megálltam. Hosszú vörös hajam, laza fonatban omlott hátamra.

- Szeretném, ha bemutatkoznál és mondanál magadról néhány szót. – kérte miss. Montero.

- A nevem Sora Naegino. Nincs semmi, amit különösebben kedvelek. A hobbim, bocsánat olyan nincs. – javítottam ki magam, majd a tanárnőre néztem. – Hova ülhetek le?

- A középső sor, legvégébe Oswald mellé. – közölte a nő. – Továbbá ő fog kalauzolni az iskolában itt léted alatt.

Amíg a padok közt sétáltam, meghallottam, amint egy szőke srác, odasúg Márk-nak.

- Remek, a nevén kívül nem tudtunk meg semmit. – morogta.

Mikor oda értem, a helyem mellé letettem a táskámat, majd leültem. A tanárnő odarakott egy kis kulcsot az asztalomra.

- Majd elfelejtettem, a szekrényed kulcsa, az 55-ös. Oswald, majd segít. – mondta a nő, majd hozzálátott megtartani a fizika órát. Órán elég aktív voltam, ha kérdezett a tanár, akkor hibátlanul választoltam. Elég jó voltam fizikából. Mikor meg szólalt a csengő, a tanár felállt és elhagyta a termet. Miután a többiek is mozgolódni kezdtek, felálltam és padtársamhoz fordultam.

- Megmutatnád hol a szekrényem? – kérdeztem, mire ő felállt.

- Pont az enyém mellett, gyere. – fordult felém, majd együtt kiléptünk a folyosóra és szekrényeink felé vettük utunkat.

- Ez az. – mutatott egy 55-ös számmal ellátott szekrényre.

- Kösz. – mondtam, majd a kapott kulcs segítségével kinyitottam és bepakoltam a holmimat. Csak egy füzetet és a jégkék plüss delfines tolltartómat tartottam a kezemben.

- Sora!! – hallottam egy hangot, mely a nevemet sikoltotta. Az egész földszinti folyosó odafordult. Egy az iskolámból való kék egyenruhás lány futott felém, szörnyen idegesen. Mikor odaért, szinte zokogva borult rám.

- Rozmary! – emeltem fel a fejét. – Mi történt? – kérdeztem idegesen, de a szememben továbbra is jegesség uralkodott.

3. fejezet

Egy kis ijedtség

- Sa... Sasuke… - nyöszörögte, miközben ismét kitörtek belőle a könnyek.

- Mi történt Sasuke-val? Válaszolj!! – ráztam meg a lányt. Ezt már nem csak a diákok, de az igazgató is látta. De ez engem, egy cseppet sem érdekelt.

- Elütötte egy autó. – kiáltotta, majd a padlóra rogyott. Én megsemmisülten álltam és próbáltam felfogni, amit az imént hallottam. Néhány másodperc kellett csak hozzá. Hátat fordítottam, és sietve kinyitottam az ablakot, majd felállítottam barátnőmet.

- Hova vitték? – kérdeztem jegesen.

- A központiba. – nyögte halkan. Előkaptam a zsebemből a mobilomat és beütöttem egy számot, amit felvettek.

- Saukra, itt Sora. Sasuke-t a központi kórházba vitték, ott találkozunk! – közöltem, majd választ sem várva lecsaptam és elraktam a telefont. Otthagytam Rozmary-t és kipattantam az ablakon, majd teljes erőmből rohantam a célomig. Márk felsegítette Rozmary-t és felvitte az orvosiba, hogy egy kicsit megnyugodjon. Mr. Saegusa szólt az ezüsthajúnak, hogy szedje össze a cuccaimat, és ha végzett a suliban, akkor adja vissza nekem. A címemet is megadta neki. Saukra utánam néhány perccel érkezett meg, mikor kijöttem a mosdóból, leültünk és vártunk. Két órával később kijött egy doki és közölte, hogy Sasuke túl van az életveszélyen, de 2 hétig bent tartják. Én elbúcsúztam rózsaszín hajú barátnőmtől és megnyugodva mentem haza. Mikor beléptem a nappaliba, furcsa meglepetés fogadott. Ideiglenes padtársam holmimmal a kezében ült a kanapén.

- Szia, köszönöm, hogy elhoztad a cuccaimat. – mondtam, majd leültem a fotelbe. – Mary! – kiáltottam, mire a szobalány besietett.

- Mit óhajt kisasszony? – kérdezte a lány.

- Két jázmin teát. – mondtam, majd a fiú felé fordultam.

- Nem maradok, köszönöm. – közölte, majd felállt.

- Értem. Mary, kérlek, kísérd ki az urat. – utasítottam a lányt, aki megtette. Kinyitottam az ajtót, majd meghajolt.

- Viszontlátásra fiatalúr. – búcsúzott.

- Viszlát. – hajolt meg a fiú is zavartan. Ami miatt egy halvány mosoly kúszott át az ajkaimon. De mikor ezt megéreztem, azonnal hátat fordítottam. Összeszedtem a dolgaimat, majd felmentem a szobámba. Elpakoltam, majd elmerültem egy kád, forró vízben. Miközben elgondolkodtam a váratlan vendéről. ,,A tekintete hűvös, de nem olyan, mint az enyém. Nem érzelem mentes, nem jeges. Vajon miért érzem, azt, hogy a közelében, ismét mosolyogni tudnék? De nem, nem mutathatom meg az igazi énemet. Soha többet!” Ezekkel, a gondolatokkal másztam ki a kádból és öltöztem fel. Lementem vacsorázni, majd lustán bedőltem az ágyamba és szinte azonnal elaludtam. A másnap reggelem, ugyanúgy indult. Ébresztés, hideg zuhany, öltözés és reggelizés. Ám mikor kiléptem a kapun, nem várt senki. Amin nem lepődtem meg, mert Sakura minden bizonnyal Sasuke-nál van bent. Rozmary, pedig talán otthon piheni az ijedtséget. Egyedül vettem az utamat az iskola felé, miközben megnéztem az órarendemet. Melyben az első óra, torna szerepelt.