13. fejezet

A t�ra kezdete

Reggel hangos kopogtat�sra �bredt�nk. Holt k�m�san m�sztam ki az �gyb�l, m�g Leon-nak csak arra volt ereje, hogy fel�lj�n.

- J�v�k. – motyogtam, szinte csak �gy az ajt�nak. Mikor kinyitottam, k�t csod�lkoz� szem�

fi�val tal�ltam szembe magam.

- J� reggelt. – k�sz�ntem. – Gyertek be. – �s�tottam egyet, majd h�tat ford�tottam �s elvonultam a f�rd�szob�ba. Leon egy sz�l fekete als�nadr�gban �lt �s pr�b�lt mag�hoz t�rni.

- Mit m�veltetek, Leon ez egy t�bor! – sz�lt r� er�teljesen mosolyogva Kurcz.

- Nem csin�ltunk semmit. Legal�bb is az alv�son k�v�l. – �s�tottam egy hatalmasat. Majd v�gleg elt�ntem a f�rd�ben, �s megejtettem mindennapos hidegzuhanyomat. Miut�n v�geztem t�r�lk�z�ben, kil�ptem a szob�ba �s magamhoz vettem a ruh�imat. Amit a h�rom fi� d�bbenten n�zett v�gig. Majd ism�t elt�ntem a f�rd� rejtek�ben �s fel�lt�ztem.

- Nem sz�gyell�s, az egyszer biztos. – jegyezte meg Kurcz.

- H�t, ja. – k�z�lte M�rk. 

- Tulajdonk�ppen, mi�rt is j�ttetek? – k�rdezte az ez�sthaj�.

- Csak az igazgat� k�rt meg, hogy kelts�nk fel titeket, ha m�g aludn�tok. Mindj�rt reggeli, igyekezzetek. Ut�na, pedig kezd�dik a t�ra. – mondt�k m�g az ajt�b�l.

- Sora igyekezz! – sz�lt be, mire �n kinyitottam az ajt�t.

- Mehetsz. – k�z�ltem, majd a b�r�nd�mben kezdtem el pakol�szni. Egy nagym�ret� fekete t�razs�kba pakoltam �ssze a fontosabb dolgokat. Vizet, t�rk�pet �s ir�nyt�t. Mikor Leon is elk�sz�lt, egy�tt ment�nk le reggelizni, m�g t�ska n�lk�l. A reggelit k�vet�en Daniel ism�t, a hallba rendelt minket, a t�ra menet�nek ismertet�se v�gett.

- A t�ra, 2 teljes napb�l fog �llni. – k�z�lte. – Mivel a k�pess�geitek k�l�nb�z�ek, ez�rt fi� l�ny p�rok fognak indulni. A c�l, hogy a leghamarabb �rjetek vissza ide a sz�ll�hoz. Szedj�tek �ssze a csomagotokat, �s 10 perc m�lva tal�lkozunk. Kivisz�nk titeket az erd� t�loldal�ra, term�szetesen busszal. Az �tlelt, itt kapj�tok meg. – k�z�lte, majd sz�pen elvonult egy tan�rral egyeztetni. Mi felment�nk a szob�nkba. Am�g �n �tn�ztem, a t�sk�mat, addig Leon �sszek�sz�tette a saj�tj�t. Miut�n minden fontos dolgot �sszeszedt�nk, t�sk�val a h�tunkon lement�nk a f�ldszintre. Mikor v�gre teljes lett a l�tsz�m, kettes csoportokra osztottak minket.

- W�ber �s Mao, Sophie Oswald �s M�rk Luis, Leon Oswald �s Naegino… - mondta, �s csak mondta. V�g�l elfogyott a leveg�je �s szerencs�re a nevek is. �tvett�k az �lelmiszereket, majd felsz�lltunk a buszra. R�pke 4 �r�s �t ut�n letettek az erd� t�l oldal�n �s szabadon engedtek minket. Egy gyors pillant�ssal b�cs�t vettem Melissa-t�l, majd Leon-nal az oldalamon az erd�be vetett�k magunkat.

- A sz�l�n menj�nk! Nem vagyok hajland� kereszt�l g�zolni rajta. – jelentettem ki ridegen.

- De �gy gyorsabb. – v�gott vissza. –Fel a hegy fel�ig �s vissza a sz�ll�hoz.

- Igen, de, csak ha nem botlunk orvvad�szok csapd�iba. – v�gtam vissza �res tekintettel.

- M�g is j�rt�l itt. – c�vekelt le velem szemben. – Mi�rt hazudt�l?

- Ahhoz semmi k�z�d, ink�bb menj�nk. – mondtam, majd megel�ztem �s egyenesen a hegy fel� vettem az utamat. N�ma csendben gyalogoltunk az elk�vetkez� 5 �r�ban, mikor eleredt az es�.

- Remek, m�r csak ez hi�nyzott. – jegyezte meg morcosan �tit�rsam.

- Ez csak egy kis es�. – k�z�ltem, mikor hirtelen vill�m cik�zott �t a fej�nk felett, �n pedig remegni kezdtem. Ezt � is �szrevette, ez�rt m�g�m l�pett �s maga fel� ford�tott. A szemem m�rhetetlen retteg�st sug�rzott.

- F�lsz a vill�ml�st�l? – k�rdezte m�ly hangj�n.

- Igen. – suttogtam. – Rossz eml�keket id�z.

14. fejezet

Hegyi kis h�z

- Gyere, �lj�nk le, am�g el�ll az es�. – mondta, majd megfogta a kezemet �s egy vaskos fat�rzs fel� h�zott. De �n nem mozdultam. Nem akartam m�g egyszer hib�t elk�vetni.

- Nem kell, igazad volt, hazudtam. �n m�r j�rtam itt, de nem szeretn�k r�la besz�lni, csak menj�nk. – k�rtem �s h�ztam magam ut�n. Ezt � megad�an t�rte �s k�vetett. Csendben haladtunk k�zen fogva. V�g�l el�rt�k a hegy azon r�sz�t, ahol Leon kereszt�l akart v�gni. Az es� egyre jobban szakadt �s s�r�n vill�mlott.

- Gyere, itt van egy kis h�z a k�zelben. Ott megpihenhet�nk �jszak�ra. – h�ztam magam ut�n a fi�t. 10 percig ment�nk, mikor v�gre kibontakozott egy kis t�glah�z k�rvonala. Elford�tottam a gombot, de sajnos z�rva volt. �gy k�nytelen voltam j�l bev�lt m�dszeremhez folyamodnom. El�kaptam a t�sk�mb�l egy hajt�t �s kipiszk�ltam vele a z�rat. Az ajt� halk nyikorg�ssal felt�rult. Leon �s �n pedig besiett�nk �s becsuktuk magunk ut�n.

- Minden h�zba bet�rsz? – k�rdezte szemreh�ny�an.

- Nem, csak a saj�t nyaral�mba. – k�z�ltem higgadtan. – Nem hoztam el a kulcsomat. Nem gondoltam, hogy sz�ks�g lehet r�. Menj fel az emeletre, ott vannak a szob�k. Hozz le n�h�ny takar�t. – utas�tottam a csod�lkoz� fi�t.

- J�. – b�lintott n�h�ny pillanattal k�s�bb, majd elt�nt a l�pcs�fordul�ban. �n bevonultam a konyh�ba �s bekapcsoltam a g�zt, hogy valamennyire meg tudjunk sz�r�tkozni. M�r kezdett �tmelegedni a konya r�sz, mikor az ez�sthaj� leped�kkel a kez�ben t�rt vissza.

- Csak ezeket tal�ltam. – mondta, mik�zben letette a h�rom leped�t az asztalra.

- J�k lesznek. – k�z�ltem, mik�zben megszabadultam a vizes ruh�imt�l. Ott �lltam feh�rnem�ben a teljesen v�r�s arc� fi�val szemben. Felkaptam egy leped�t �s magam k�r� csavartam, mint az �kori r�maiak a t�g�t.

- Te is vedd le a vizes ruh�kat, k�l�nben meg f�zol. – mondtam, majd h�tat ford�tottam. N�h�ny perccel k�s�bb mikor megfordultam, m�r Leon is leped�be burkol�zott. Ett�nk p�r falatot, majd lekapcsoltam a g�zt takar�kra. A konyha kellemesen meleg volt.

- Pr�b�ljunk meg aludni. Reggelre a ruh�ink is megsz�radnak. – mondtam, majd leped�mmel magam k�r�l, a h�tamat a falnak vetettem �s lehunytam a szemem.

- J� �jt. – hallottam Leon m�ly, megnyugtat� hangj�t.

- Neked is. – suttogtam, szinte csak magamnak. Majd mindketten az �lmok mezej�re l�pt�nk. Reggel a konyha ablakon besz�r�d� hom�lyos f�nyre �bredtem, ahogy t�rsam is. Lassan fel�lltam �s magamhoz vettem, imm�r sz�raz ruh�imat. Leon is �gy tett, majd mikor fel�lt�zt�nk le�lt�nk k�t sz�kre �s �n el�vettem a t�rk�pemet. 

- V�ltoztatnunk kell az ir�nyon. Eg�sz �jjel esett. Ha hegynek megy�nk, belefuthatunk egy f�ldcsuszaml�sba. Itt nagyon ingatag a talaj. – magyar�ztam.

- A t�bbiek is sz�molnak ezzel, rem�lem. – agg�dott Leon.

- M�rk vigy�z r�. K�l�nben is, Melissa �s Kurcz a sarkukban liheg. – h�ztam mosolyra ajkaimat.

- Ezt hogy �rted? – �rtetlenkedett a fi�.

- Amikor Melissa-ra pillantottam, jeleztem neki, hogy k�vesse Sophie-t, mert nem b�zom az er�nl�t�ben. – k�z�ltem.

- Melissa is j�rt itt? – k�rdezte k�v�ncsian.

- Igen. – v�laszoltam t�m�ren. – Megker�lj�k a hegyet, �s az oldal�n�l, egy v�zes�s mellett megy�nk. – mondtam, majd �sszehajtottam a t�rk�pet. – Menj�nk, k�l�nben m�g a v�g�n utols�k lesz�nk.

15. fejezet

Vesz�lyben

- J�. – �llt fel � is, majd magunkhoz vett�k t�sk�inkat �s elhagytuk a h�zat. J� ideje sz�tlanul ment�nk egym�s mellett, mikor el�rt�k a hegy perem�t.

- Itt nagyon vigy�zz, ha leesel, akkor sz�pen lef�ldeled magad. – intettem �va t�rsamat.

- J�. – v�laszolta, majd megindult ut�nam. A peremen v�gig lassan �s vigy�zva kelt�nk �t. Sikeres �tjut�s ut�n tov�bb ment�nk, �s n�h�ny �ra m�lva el�rt�k a v�zes�st. Itt azonban nagy bajba ker�lt�nk.

- A hegy belsej�ben l�v� v�zmos�s meglaz�totta a talajt. El kell t�nn�nk. – sz�ltam r� idegesen t�rsamra, de m�r k�s� volt. Leon-t elragadta a homok t�meg, engem pedig szint�n mag�val sodort. Egyenesen a v�zes�s fel� vitt mindkett�nket. �n azonban sikeresen megkapaszkodtam egy sziklakisz�gel�sben. Leon azonban belecsobbant a hideg v�zbe.

- Neeeee! – sikoltottam, majd elengedtem a szikl�t, �s ledobtam magamr�l a zs�komat. R�gvest Leon ut�n vetettem magamat a j�ghideg v�zbe. Mikor felbuktam, szememmel azonnal �t kerestem, de nem l�ttam. Rettenetesen megijedtem, m�ly leveg�t vettem �s lebuktam a v�z al�. Ott v�gre megl�ttam. Eszm�letlen�l sodr�dott a foly� feneke fel�. Siker�lt megragadnom a kez�t, �s felh�znom a felsz�nre. A fej�n egy kisebb v�rz� seb volt. Eszm�letlen volt, �n pedig nem tudtam neki seg�teni. Nagyon er�s volt az �raml�s, ahhoz, hogy ki�sszak vele a partra. Nem volt mit tenni, engednem kellett, hogy a foly� sodorjon minket. Nem tudom, mennyi id�t t�lthett�nk a v�zben, de kezdtem �loms�ly�nak �rezni a testemet. De ekkor megpillantottam az ismer�s t�jat. Egy hatalmas t�rzs� cseresznyef�t, mely �ppen ebben az �vszakban vir�gzik. Sietve megragadtam az egyik v�zbe l�g� �g�t, �s megkapaszkodtam benne, j� er�sen.

- M�r szinte mindenki meg�rkezett, kiv�ve egy p�rost. – k�z�lte Daniel. – Ha �k is megj�ttek, megejthetj�k az eredm�nyhirdet�st. – mosolygott az igazgat�. Aki teljesen nyugodt volt, �m volt valaki a t�megben, aki viszont, igencsak agg�dott.

- Sora m�r j�rt itt. Valami nem stimmel. – mondta Melissa Sophie-nak.

- Ezt hogy �rted? Szerinted valami bajuk esett? – agg�dott az ez�sthaj� l�ny.

- Nem tudom, de agg�dom. Rossz el��rzetem van, tekintve, hogy tegnap esett. – magyar�zta Melissa.

- Ne agg�dj, am�g Leon vele van, nem lesz baja. – nyugtatta meg �ket M�rk.

- Csak igazad legyen. – suttogta alig hallhat�an Melissa. De az es� ism�t eleredt, ez�rt mindenki bevonult a sz�ll� hallj�ba. Mindenki, kiv�ve k�t fiatalt.