- Ez nekem nem ilyen egyszerű. – válaszoltam csendesen. – Régóta élek ilyen jeges börtönben, melyet magam köré vontam.
- Tudok várni, és ha kell, megtanítalak ismét igazán szeretni és bízni az emberekben. – ült fel velem együtt és mélyen a szemembe nézett, majd egy apró csókot, nyomot az ajkamra.
- Jó. – bólintottam, majd kézen fogva lesétáltunk az ebédlőbe, ahol nem kis feltűnést keltettünk. De ezzel nem foglalkoztunk, csatlakoztunk Sophie-ék asztalához.
- Hát ti? – kérdezte ledöbbenve Márk.
- Ne mond, hogy neked nem tűnt fel, már az elején. – kuncogott Kurcz.
- Én örülök, hogy a bátyám boldog. – mosolygott ránk kedvesen Sophie.
- Én is, hogy Sora is az. Igaz unokahúgi? – kacsintott Melissa, mire Márk leköpte a vele szemben ülő Kurcz-ot teával.
- Hogy mi? – értetlenkedett a két srác egyszerre.
- Igen, Melissa az unokatesóm. – válaszoltam hűvösen. Magam is alig hittem el, hogy ez a saját hangom. Szinte majdnem kedvesen mondtam ki a mondatot. Ezen a többiek döbbent arcot vágtak, de a testvérek, csak mosolyogtak. Ahogy így egymásra néztek, elszomorodtam. Eszembe jutott Kosuke, és a vele eltöltött szép idők. ,, Mostantól megváltozok! Érte, Sohpie-ért, Melissa-ért, Márk-ért, Kurcz-ért, Sasuke-ért, Sakura-ért és Rozmary-ért is. Megteszem, értük és érted bátyám!” döntöttem el magamban, és tudtam, hogy Leon segíteni fog nekem.
- Sora, minden rendben? – kérdezte Sophie.
- Igen, csak elbambultam. – mosolyodtam el.
A következő napokban a mi 6-osunk piknikezett, úszott a folyó sekélyebb részében. Közben pedig elkezdtük a felkészülést az utolsó esti produkcióra. Melissa elhozta a gitárját, ami mellett egyik este a tábortűz mellett dalolászott az egész osztály. Egészen megkedveltem mindenkit, kivéve azokat, akik megpróbáltak rámászni, az én Leon-omra. Hát, ha nem Leon, akkor Sophie üldözte el őket. Még sosem voltam ilyen boldog. Esténként mikor kettesben voltunk elmeséltem Leon-nak, hogy miért lettem ilyen. Bár, mint később kiderült, Melissa már elmondta. Lassan kezdtem megváltozni. A tekintetem érzelem dús lett, nem húzódtam el a társaságból, és rengeteget nevettem.
Eljött az utolsó este, és mind összegyűltünk a hallban. A szállón egy kis zongora is volt, amit a fiúk áthoztak a hallba. Márk és Kurcz egy paródiát adtak elő, amit végig nevettünk. Utánuk jött kedvesem és húga, akik táncoltak. Erre is csak Sophie tudta rávenni, ebben biztos voltam. Ugyanis rengetegszer megjegyezte, hogy nem szeret táncolni. Mikor végeztek, Leon kifulladva huppant le mellém. Mi voltunk az utolsók.
- Soha többet nem táncolok. – panaszkodott kedvesem. – Alig élek, újraélesztésre lesz szükségem. – mosolygott sunyin.
- Mi vagy te Csipkerózsika? – kérdeztem nevetve, majd felálltam, mert Melissa és én közös számmal készültünk.
20. fejezet
Emlékek dallama
Melissa leült egy székre, gitárával a kezében, míg én elfoglaltam a helyemet a zongora előtt. Egy pillanatra összenéztünk, majd én elkezdtem bejátszani az ütemet. Felejthetetlenül jó érzés volt ismét zongorázni. Miután dalra fakadtam, Melissa utána lépett be a gitárral.
Waking up I see everthig is ok
The first time in my life and now it’s so great
Slowing down I look around and I am so amazed
I think about the little things that make life great
I wouldn’t change a thing about it
This is the best feeling
This innocence is brilliant,
I hope that it will stay
This moment is perfect, please don’t go away,
I need you now
And I’ll hold on to it pass you by
I found a place so sale, not a single tear
The first time in my life and now it’s so clear
Feel clam I belong, I’m so happy here
It’s so strong and now I let myself be sincere
I wouldn’t change a thing about it
This is the best feeling
This innocence is brilliant
I hope that it will stay
This moment is perfect, please don’t go away,
I need you now
And I’ll hold on to it pass you by
It’s the state of bliss you think you’re dreaming
It’s the happiness inside that you’re feeling
It’s so beautiful it makes you wanna cry
It’s the state of bliss you think you’re dreaming
It’s the happiness inside that you’re feeling
It’s so beautiful it makes you wanna cry
It’s so beautiful it makes you wanna cry
This innocence is brilliant
It makes you wanna to cry
This innocence is brilliant, please don’t go away
Cause I need you now
And I’ll hold on to it, don’t you let it pass you by
This innocence is brilliant
I hope that it will stay
This moment is perfect, please don’t go away. I need you now
And I’ll hold on to it, don’t you let it pass you by.
21. fejezet
Akkor, most kié?
Mikor befejeztük a dalt, mindenki néma csendben, és tátott szájjal ült, vagy állt. Mikor hirtelen Daniel állt fel a székéről és tapsolni kezdett. Őt követték Leon-ék, majd a többiek. Nagyon boldog voltam, és biztosan tudtam, hogy Kosuke, most látott és büszke rám. Mosolyogva hajoltunk meg, majd huppantunk vissza a helyünkre.
- Nem is tudtam, hogy zongorázol. – mosolygott rám kedvesem.
- Ezt a dalt Kosuke írta. Eredetileg ő zongorázott, amíg Melissa gitáron kísért. Én csak énekeltem. – válaszoltam mosolyogva. – 12 évesen tanította meg nekem elzongorázni a dalunkat. Egyébként mást nem tudok játszani. – vallottam be az igazat.
- Akkor is gyönyörű volt. – ölelt át Sophie.
- Örülök, hogy tetszett, mert a ti kedvetekért játszottam. – mosolyogtam barátaimra.
- Köszi. – örült meg Sophie, míg bátyja hátulról átölelt.
- Én is köszönöm a szép dalt. – suttogta kedvesen.
- Khm… - köhögött Daniel, miközben elsétált mellettünk. – Szeretnék gratulálni az összes produkcióhoz. És remélem, élveztétek az itt eltöltött két hetet. Jó éjszakát holnap reggel 08:00-kor körbejárjuk a szobákat, és ébresztőt fújunk. – intett búcsút az igazgató, majd utunkra engedett minket. Sophie, és Melissa hulla fáradtak voltak, így még Kurcz pajzán ötleteiért sem vágták pofán. Így mindenki elvonult a saját szobájába, aludni. Amint beléptünk, felkaptam egy törölközőt és besiettem vele a fürdőbe. Nem zártam be, hiszen nem volt rá szükség. Kivételesen kipróbáltam Leon tusfürdőjét. Miután végeztem, elzártam a csapot és kiléptem a fürdőkabinból. De mikor megfogtam a törölközőt, volt egy kis meglepetés. Ugyanis a nagy sietségben, kedvesem törölközőjét kaptam fel. Ezen csak elmosolyodtam, magam köré csavartam a szürke törcsit és kiléptem a fürdőből. Leon nekem háttal, éppen a bőröndjében kutatott.
- Kész vagyok. – szóltam oda neki.
- Jó, de nem tudod véletlenül, hol van a törölközőm? – kérdezte, de továbbra sem hagyta abba a keresgélést.
- De igen, rajtam. – válaszoltam nevetve.
- Mi? – fordult meg, majd tágra nyílt a szeme a látványtól. Amit nem is csodáltam, tekintve, hogy remekül állt rajtam a szürke törcsije. A pillanatnyi döbbenet után, mosolyogva lépett elém. Majd gyengéden megcsókolt. Már éppen elmerültem volna a csókban, mikor egy mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt és megszakította a csókot. Végül pedig kajánul elmosolyodott.
- Most már, rajtam. – közölte, majd bement a fürdőbe, engem pedig ott hagyott a szoba közepén meztelenül.
- Szép dolog, mondhatom! – kiáltottam utána morcosan.
- Te kezdted! – kiáltotta vissza, majd hallottam, amint megnyitja a csapot. Kénytelen voltam annyiban hagyni a dolgot. Legalább is egyelőre. Magamra kaptam egy kék bugyit, és kedvesem pulcsiját. Az elmúlt 1 hétben nem is volt szükségem a hálóingemre, mert ebben aludtam. Bebújtam az ágyba és betakaróztam. Méghozzá Leon oldalára. Nem sokkal később, immár pizsomában cirógatta az arcomat.
- Ez így nem ér. Elviszed a törölközőmet, a pulóveremet és most kitúrsz az ágyrészemből. Ez valami bosszú? – kérdezte tetetett sértődéssel.
- És ez még csak a bosszúm kezdete. – mosolyogtam hamisan.
- Tényleg! – pattant be mellém az ágyba. Amint elfeküdt, én rögtön a karjaiba bújtam. Átölelt, majd felemelte a fejem és megcsókolt. De ez a csók, más volt, mint az eddigiek. Szenvedély és mohóság sugárzott belőle. Ugyanilyen érzésekkel telve viszonoztam, miközben egyik keze a combomat simogatta. Csak akkor váltak szét ajkaink, mikor már minden levegőnk elfogyott. Tudtam, az alvásról ezennel lemondhatok, bár nem bántam. Órákig szeretkeztük, majd zihálva dőltünk egymás karjaiba. Leon gyengéden átölelt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
