Az angyalok tánca óta minden megváltozott, sajnos. Én is, de legfőképpen Leon. Még most is szeretek vissza emlékezni azokra a pillanatokra mikor Leon olyan kedves volt, mikor fogta a kezem, mikor megölelt,(az Angyalok táncakor)mikor.... azt hittem ő is érez irántam valamit...pedig nem, az Angyalok tánca óta megint visszatért a Halál Isten kivéve Merszedesszel szemben. Merszedesz a "rokonom", ráadásul az egyik legjobb barátnőm és Leon barátnőja. Leon velem a darab óta megint rideg és utálatos, ami nekem nagyon fáj, hisz teljes szívemből szeretem. Na elég az ábrándozásból, gyerünk edzeni. NAgyon remélem, hogy nem lesz ott senki legfőképpen ő nem. Gyerünk Sora....nagy levegő aztán irány gyakarolni. Szép lassan megfogom a kilincset és reménykedek benne, hogy nem lesz ott. Na akkor most tényleg kinyitom és bemegyek. Gyorsan körülnéztem. -Pff...nincs itt senki, örülök, vagyis nem igazán mert szeretném látni, de jobb ez így. - azzal elindultam az öltöző felé. Bementem és elkezdtem vetkőzni, már csak egy melltartó és egy csipkés tanga volt rajtam mikor..... Folytatás köv..

2. rész

Mikor hangokat hallottam a zuhanyzó felől, de nem foglalkoztam vele gondoltam, hogy May az. Még mindig alsóneműben voltam mikor megcsapott egy ismerős illat. Felnézek és..és ilyen nincs...Leon áll előttem félmesztelenül. A sokkból csak pár perc múlva tértem észhez akkor jutott eszembe, hogy egy szál fehérneműben csücsülök a padon. Megláttam a mellettem lévő törölközőt s gyorsan magamra tekertem. -Le..Leon! Izé...Én most azt hiszem me...megyek.-dadogtam zavaromban. Hiszen ennél cikisebb helyzetet el sem tudtam volna képzelni, de Leon még csak zavarba sem jött... semmi. Csak bólintott a fejével. Aztán felkaptam a cuccaim és ahogy tudtam rohantam kiszaladtam és rohantam a lány öltöző felé. Leraktam a törölközőt s felvettem egy spagettipántos rózsaszín testhez álló felsőt meg egy rózsaszín tapadós rövidnadrágot ami éppen, hogy a fenekemig ért, az alá pedig egy térdig érő fehér pamut harisnyát, felvettem az edzőcipőmet, lófarogba kötöttem a hajam, majd a tükörhöz sétáltam. A ruha tökéletesen kiemelte az alakomat és a színek összeállítása is jó volt. Bezártam a kisszekrényemet majd kiléptem az ajtón. Nagy szerencsétlenségemre Leonnal egyszerre. Mikor elmentem mellett éreztem ahogy hideg tekintete átfut rajtam, de tudtam ez nem jelent semmit. A bejárati ajtóban megláttam Mercedeszt, gondolom Leon is észre vette mert levette rólam fagyos tekintetét. Oda sétáltam Mercedeszhez és három puszit nyomtam az arcára, egy kis undorral. Szerettem, nem akartam vele rosszba lenni ezek ellenére még is utáltam. Kapcsolatunk megváltozott, vagyunk vagyis voltunk legjobb barátnők, de úgy látszik, hogy barátságunk nem elég erős ehez, mivel a legjobb barátnőm...volt, természetesen tud Leonról. Nem tudtam tovább gondolataimban merengeni mert megérkezett Leon is. -Sziasztok.-Mondta megszokottan hideg hangnemben majd egy csókot lehelt barátnőm ajkaira. A fájdalom majd szét feszített, Leon sajnos ismeri az érzelmeimet így hát ahol csak tud fájdalmat okoz nekem. Ilyenkor mindig szegény Maynek panaszkodok aki időközben a legjobb barátnőm lett s viszont. Így akár miről is legyen szó rá mindig számíthatok szerencsére, mert ha ő nem lenne nem is tudom mi lenne velem. -Sziasztok. Jó szórakozást! -Szia Sora. Köszönjük.-mondta Mercedesz érzéseimmek nem is foglalkozva. -Szia.-Köszönt Leon is jég hideg s közömbösen, majd átölelte barátnője derekét s elindultak kifelé, én pedig könnyes szemmel a trapézok felé rohantam. Levettem a védő hálót, leengedtem az angyal trapézt s felugrottam rá. Könnyeimmel küzködtem, de egy idő után nem bírtam már tovább a szomorúság és a fájdalom eluralkodott rajtam. Nem bírtam tovább...elengedtem a trapézt..zuhanni kezdtem Folytatás köv..

3. rész

Zuhantam, zuhantam és egyre csak zuhantam. Eszméletemet elvesztve csak egy kiáltást hallottam. -Sora!-Nem ismertem fel a hangot mert nem voltam már magamnál. A következő pillanatban egy fehér szobában ébredtem ahol két ismerős alak vitatkozott. -Nem hiszem el Leon! Tisztában vagy Sora érzelmeivel még is úgy kezeled mint egy rongyot! Pedig ő nem tett semmit ellened!-Ordította egy ismerős női hang, melyet nem nagyon tudok felismerni. -May! Ne avatkozz bele, ehhez semmi közöd! Úgy bánok vele ahogy akarok, engem nem érdekel Sora, megmondtam!-A férfi az biztos, hogy Leon a lány pedig ezek szerin May. -Igen?! Ha nem érdekelne akkor nem lennél itt! -Csak azért vagyok itt mert Mercedesz megkért rá...! -Jaj Leon, ne magyarázkodj! Akár, hogy tagadod.... -Elég legyen! Hagyjátok abba!-Ordítottam rájuk, nem bírtam tovább hallgatni a veszekedésüket. Kinyitottam szemem, s láttam, hogy mindkettejük szeme rám szegeződik, amint néhány könnycsepp folyik végig az arcomon forró ösvényt hagyva maga után. -May, tudod milyen Leon...semmire sem tud rendes magyarázatot adni. A másik, hogy nem kértem, hogy védj meg! Nem véletlenül hívják Halál Istennek!-Gúnyolódtam miközben felálltam, elindultam az ajtó felé, Leon pedig közvetlen az ajtó mellett állt. -Azt viszont én sem tudom, hogy mit keresel itt...Leon! Mert Mercedesz nem olyan hülye, hogy ideküldjön téged!-Mondtam miközben az ajtó előtt álltam, majd távoztam köszönés nélkül. Könnyeim újra peregni kezdtek, nem érdekelt hányan néztek, mert sírnom kellett. Kimentem a kórház elé, fogtam egy taxit, beültem s pár perc múlva már a tenger parton sétáltam, s a gondolataimba merültem...”Miért? Miért teszi ezt velem? Istenem kérlek...mond meg miért, Mercedesz mivel jobb nálam? Mivel?” s sírva rogytam a földre, össze húztam lábamat, összekulcsoltam kezem, s néztem a naplementét. Újra s újra eltöprengtem szánalmas életemen, melyben ismételten ugyan az a kérdés fordult meg a fejemben...Mivel jobb Mercedesz mint én, de mint mindig most is May szavai jutottak az eszembe”Sora, mondtam már, hogy semmivel! Őt szereti és kész!” Néha azért jobb lenne ha csendbe maradna, még ha kérdezem akkor is, mert ezzel a mondattal még egyszer a sírba visz. Na most már kezdem unni a sajnálkozást...így hát úgy döntöttem, hogy vissza megyek a színpadhoz, s gyakorolok tovább, hát ha picit eltereli a figyelmem. Felálltam s elindultam vissza, nem jutottam sokkal messzebb, de a szívem zakatolni kezdett, megtelt keserűséggel, s fájdalommal. A látvány felébresztette bennem a gyűlöletet s minden elnyomott érzésemet.... Folytatás köv...

4. rész

A látvány felébresztette bennem a gyűlöletet, s minden elnyomott érzésemet. Könnycseppjeim végig peregtek az arcomon, fájó ösvényt hagyva maga után. Hogy mit is láttam?? Húú hát megpróbálok nem csúnyán fogalmazni...egy csajt és egy pasit vadul csókolózni, a csaj az én ”barátnőm” Mercedesz a pasit azt nem ismerem. Előkaptam kamerás mobilom amivel néhány képet csináltam, s Mercedesz is elég jól kivehető volt rajta...Ilyen ideges még sohasem voltam egy rész amiatt, hogy a ”barátnőm” fájdalmat okoz a szerelmemnek más részt becsapott engem is. Nem is szereti Leont, még is hagyott szenvedni. Itt végleg elásta magát előttem. Rohantam a szállásra Mayhez, hogy megmutassam a képeket amiket készítettem. Kopogás nélkül berontottam a szobába, teljesen ledöbbentem attól a látványtól ami fogadott. Könnyek záporait hullattam. Leon félmesztelenül ült az ágyon egy szál trikóban és egy alsónadrágban. May pedig ekkor lépett ki mosolyogva a fürdőszobából Leon nadrágjával a kezében, de ahogy meglátta az arcomat egyből leolvadt róla a mosoly. Én pedig sírva elrohantam a szobámba, hallottam, hogy May még utánam jött, s az ajtón kopog, de nem érdekelt. Ez a mai nap már nagyon sok volt....A gépemhez ültem, felraktam a képeket és kinyomtattam, beraktam egy borítékba ”May” névre címezve. Foglaltam egy repülő jegyet Párizsba, ami holnap 5-kor indul. Megkerestem Kalost, felbontottam vele a szerződést, összepakoltam a cuccaimat, majd lementem vacsorázni. May odaült mellém, beszélni akart velem, de nem hallgattam meg. Így hát egy idő után megunta és elment. Nem sokkal később én is befejeztem a vacsorát, s mentem a szobámba, hamar lefeküdtem, mert másnap korán kellett kelnem. Az este hamar eltelt, bár szörnyű álmaim voltak, nagyon szenvedtem a tegnapi nap miatt, de valahogy túl kell rajta lépnem. Felöltöztem, bezártam a szobám ajtaját, s May szobája felé indultam. Az ajtó alatt egy vékony levelet csúsztattam be, majd kimentem a reptérre, s negyed óra múlva már útban voltam Párizs felé. Eközben May éppen ébredezik, majd ahogy meglátta az ajtó előtt heverő levelet kiugrott az ágyból, s olvasni kezdte. Drága barátnőm,May! Nagyon szomorú voltam mikor megláttam Leon félmesztelenül a szobádban! Elvártam volna tőled, hogy beszámolj az érzelmeidről Leon iránt. Mert ez általában így szokás legjobb barátnők között. Mivel ezt a fájdalmat már nem tudtam volna elviselni, hogy te vagy Leon barátnője, így úgy döntöttem, hogy elmegyek....A borítékban találsz néhány képet hogy ha Leon nem akarná ott hagyni Mercedeszt. Ezeket tegnap akartam megmutatni csak hát.....Na mindegy sok szerencsét mindkettőtöknek. Legyetek boldogok! Ui: emailon elérsz Barátnőd: Sora Folytatás köv...

5. rész

Jajj Sora...Hogy tudsz mindent így félreérteni?! Visszatérve Sorához az az hozzám, már a szobámban voltam s pakoltam mikor találtam egy levelet, ami ”Sorának” tehát nekem volt címezve. Drága Sorám! Mindent félreértesz! Leon és köztem nincs semmi! S mivel nem hallgattál meg személyesen...muszály vagyok levélben leírni. Azért volt a szobámban mert behívtam, hogy rólad beszéljünk. Megkínáltam egy kávéval, mellyel szerencsésen leöntötte magát, s kisúroltam a nadrágjából a kávét, ezért volt a kezemben. Remélem most már mindent értesz! Hogy lehetek ilyen hülye?! Szegény May..remélem nem haragszik rám a hülyeségem miatt, de olyan félreérthető volt...Írok neki e-mailt, hogy tisztázzuk ezt a kisebb félreértést. Drága May! Jajj ne haragudj rám! Úgy félreértettem...! De most jót tesz egy kis távollét mindentől, legfőképpen Leontól és Mercedesztől. Veled mi van? Mit szóltál a képekhez? Ezt nem gondoltam volna Mercedeszről, átvert engem is, és Leont is. Mindkettő rettenetesen szíven ütött, hiszen kihasználta az érzelmeimet. Tudott a Leon iránt érzett szerelmemről és mindenről. Leonnal mi van? Írj vissza gyorsan. Sok sok puszi: Sora Na ezzel kész is vagyok, ameddig Maytől megérkezik a válasz addig pakolok tovább..de ha jól sejtem akkor nem sokat kell várnom a levélre mert valószínű, hogy May most is, mint mindig a kép előtt ül... -Na ezt meg hova rakjam? Jajj istenem ennyi szekrényt...még az én több ezer ruhám is elveszeik ebbe a szobába...-Mosolyogtam, s közben a monitorra pillantottam. -Jéé meg jött a levél!-Pattantam a gép elé reszkető kezekkel, s kíváncsian olvastam barátnőm levelét. Sorám! Nem haragszom, csak kicsit rosszul esett, hogy ennyire nem bízol bennem...bár nekem is be kell ismernem, tényleg eléggé félreérthető helyzet volt. De akkor is...Hát lehet, hogy neked jót tesz a kiruccanás, de nekünk nagyon hiányzol. A képek.. azok teljesen megdöbbentettek, nem csak engem hanem Leont is. Megkértem, hogy ne mondja el Mercinek, hogy honnan vannak a képek, de amikor végignézte őket egyből telefont ragadott, s szakított vele. Egyépként úton van Franciaországba vagy már talán ott is van! Sok puszi Úristen! Leon Franciaországban....?! Folytatás köv...

6. rész

Úristen! Leon Franciaországban van...?! Jesszus..Lehet, hogy miattam jön? Nem, az kizárt, senki sem tudja hol vagyok. De akkor...még is miért? Végül is mindegy, most azt hiszem inkább megyek edzeni. Mit is vegyek fel? Hm...Mivel Leon nincs itt, legalább is nem ennél a társulatnál szált meg, de amilyen szerencsétlen vagyok mostanában még a végén kiderül, hogy tévedek...Na de mindegy akkor is úgy fogok most öltözködni ahogy a kedvem tartja. Azt hiszem a sminkel kezdem talán az a legegyszerűbb, ez a púder szerintem épp megfelel, na ezzel meg is vagyok, már csak a szájfény és a szemhéj púder kell, és azt hiszem a sminkkel kész vagyok. Azt hiszem helyesen döntöttem a rózsaszínnel kapcsolatban. És a hajammal mi legyen? Á meg van, lófarokba fogom ezzel a szép barna, aranymintás csattal, elől pedig kiengedek néhány tincset. Most már csak a ruha kell, na most esek kétségbe...pff fogalmam sincs mit vegyek fel, van ezer megy egy ruhám, de hát....Na lássuk csak mi van itt..A meleg miatt valami toppot és rövid nadrágot kéne vennem. Mivel rózsaszín a sminkem talán a legjobb választás egy rózsaszín nyakban megköthetős topp lenne, csak találjam meg. Na meg is van, már csak a nadrág kell, hmm...itt van ez a pink színű, ez nem jó nem vagyok barbie, de van itt egy másik, nem, ez sem jó, ez túl meleg. -Ó istenem! Kitalálta fel az öltözködést?!-Kérdeztem idegesen. -Hát én nem tudom, de minden esetre nagyon hülye ötlet volt tőle!-Szólt hozzá a lebegő kis zöld szellem. -Fantom tűnj el innen azonnal. -De Sora...! -TŰNÉS!-Ordítottam. -Jó-jó...-vett egy nagy levegőt, s eltűnt a szemem elől. Jól is tette, mert nekem dolgom van. Na meg is van, ezt a fehér pamut rövid nadrágot veszem fel, és most már csak a tornacipő kell azt pedig könnyű kiválasztani. A tükörhöz sétáltam s elég csinosnak találtam magam, de hirtelen eszembe jutott, hogy még sem vagyok elég szép és csinos, hogy elnyerjem szerelmem szívét. Na de ettől, hogy én itt siránkozom, inkább megyek edzeni azzal legalább nem pazarlom az időmet. Na akkor gyerünk...De szép idő van! Bárcsak velem lenne Leon! Nem Sora! Felejtsd el Leont! Verd ki a fejedből! Nem érdekled őt! De jó lenne ha minden ilyen könnyű lenne, hogy kívánom és úgy van..De akkor nem ezt kívánnám, hogy eltudjam felejteni, hanem, hogy szeressen...Legalább egy kicsit..annak a szeretetnek a negyedével is beérném amit én adnák neki, csak az enyém lenne...Jé már itt is lennél? Jól elgondolkodtam, na mindegy nagy levegő, aztán nyomás befelé. Az ajtón belépve valami olyat láttam.... Folytatás következik...

7. rész

Beléptem az ajtón és-és egy csomó félmesztelen pasit láttam. Hát igen...Én csak álltam az ajtóban miközben minden férfi tekintete rám szegeződött. Tekintetük csillogott, s minden egyes alkalommal mikor végig mértek átjárta a testemet a melegség. Úgy néztek mintha..mintha sohasem láttak volna nőt. De most valami másfajta érzés fogott el. A szívem a torkomban dobogott, a hasam pedig írtózatosan kavargott. Mi ez az érzés? Ezt csak akkor szoktam érezni mikor...mikor Leon a közelemben van. De az nem lehet! Tudom, hogy Franciaországban van , de..de, hogy itt?! Ilyen szerencsétlen nem lehetek! Ugye? Mik ezek a lépések?! A folyosó felől jön ez...ez! Már itt is van? Ez nem lehet ő! Istenem, kérlek ne ő legyen! -Látom lazsátok..-Mondta egy hideg hang a hátam mögül, miközben tekintetével végig mér. Már biztos voltam benne, hogy ő az, de nem fordultam meg, csak háttal neki köszöntem. -Szia Leon!- Mondtam semmi érzéssel a hangomban amit gondolom észrevett. ”Sora?” -Mit keresel itt?-Kérdezte hidegen miközben megfordultam. -Én is kérdezhetném tőled.-Ezzel kitérve a válasz elől, ő pedig felráncolt szemöldökkel tovább ment a fiúk felé. -Ő Sora.-Kezdtem rajta csodálkozni.-Azért van itt, hogy mindenki magáévá tegye.-Mondta gúnyosan, és érzéketlenül.. Na várj csak Leon Oswald! Azért még megfizetsz! Rettenetesen dühös voltam rá! De láttam a fiúk tekintetében a kedvességet, és a megértést, s ez valahol megnyugtatott, hogy nem hitték el rólam azt amit Leon mondott.. -Mindig így mutat be?-Kérdezte egy 18 év körüli, jóképű srác, egy mosollyal a szája szélén. -Nem igazán!.-Mondtam mosoly helyett egy kis grimasszal. A fiú valószínű észrevették, szememben a szomorúságot...de nem szóltak semmit, amit némán meg is köszöntem nekik. -Sziasztok. Sora Naegino vagyok. Leon partnere... -És még a partnere is?! -És hagyod, hogy így bánjon veled?-Tettek fel egyből két kérdést, de én egyikre sem válaszoltam, a talajra szegeztem a tekintetem. Majd végül nagy nehezen, de sikerült megszólalnom. -Nem tehetek mást! De ez mostantól másképp lesz! Elegem van abból, hogy állandóan porig aláz....Valamelyikőtöknek lenne kedvem velem gyakorolni ameddig itt tartózkodom?-Kérdeztem, melynek hatására kezek sokasága volt a magasban, de én már az elején kiszemeltem magamnak valakit. S odasétáltam hozzá. -Szia Sora vagyok.-Nyújtottam neki kezet, de ahelyett, hogy kezet rázott volna velem, lágy csókot lehelt rá. A csóktól az egész testem megborzongott, -Szia én meg Kevin.-Még mindig a kisebb sokk hatására csak álltam, szó nélkül előtte. S próbáltam nem megfulladni mélykék szemének tengerében. Testemet elfogta a bizsergés mell egyből tudatta velem, hogy az előttem álló ember iránt érdeklődést mutatok, ennek pedig nagyon nem örültem... -Sora! Jól vagy?-S csábító mosollyal nézett rám, mely szinte megbabonázott. Legszívesebben ott olvadtam volna el a karjaiban. De én Leon szeretem, s elfordítottam tekintetemet róla, ne hogy valami olyan dolgot csináljak amit később megbánhatnák. -Igen persze.-Mondtam viszonozva mosolyát. -Akkor jó!-Mondta miközben átölelte a derekam. -Mondjátok meg Leonnak, hogy elmentem Sorával!-Az utolsó szót elég hangsúlyosan mondta ahhoz, hogy mindenki megértse. Aztán kifelé menet Kevin egyre közelebb s közelebb férkőzött hozzám, kezdtem kicsit kellemetlennek érezni a helyzetet nem akartam , semmi érezni iránta..Vagyis miért ne? Leonnál úgy sincs esélyem..Utunk egy fekete nyitott tetejű Cabriohoz vezetett. Szép volt az autó, látszik, hogy a ”gazdája” nagyon vigyáz rá, egyszóval biztos, hogy az én kezembe nem adná a kormányt. De na.. Hova megyünk?-Kérdeztem kíváncsian, bár kicsit félve és bűntudatosan az előbbi gondolataim miatt..Én Leont szeretem és senki mást! -Majd meglátod..!-Felelt egy huncut mosoly kíséretében majd betessékelt az autóba. S ő is helyet foglalt a mellettem lévő ülésen. Félóra kocsikázás után megérkeztünk egy Francia étterembe amiről, gondolom nem is kell mondanom, hogy mi vagyis inkább ki jutott az eszembe. Végül is...hát Franciaországban vagyunk egyszóval más étterembe nem is hozhatott volna. Kevin fizetett s bementünk a luxus étterembe, majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál melyről a tengerpartra nyílt kilátás. Eközben az edzőteremben: -Fiúk, jön Leon!-Suttogta valaki halkan. Mire Leon belépett a terembe mindenki elfoglalta a saját helyét. Ő közben tekintetével Sorát kereste. ”Hol ez a lány?!” Tekintetével tovább kereste, de végül feladta, s kifelé indult. -Leon úrfi...-Szólalt meg egy halk és félénk hang Leon mögött. -Kevin elment...-Nyögte ki, Leon pedig tovább indult. -Sorával..-Tette hozzá egy fiatalabb srác... Folytatás köv.