" Hmmm... De kellemes ez a nyári szellő, ahogy megérinti a lábam... Kellemesen langyos. Hallom a tenger hívogató szavát... A habok csak úgy szelik a partot... A nap már felkelt... Érzem, ahogy a lábamat égeti... Ahhh olyan jó itt a pihe puha ágyamon... Mi?!" - Sora szemei hirtelen felpattantak. - Hány óra van? - gyorsan felnézett az órájára... - Mi?! Már 8 óra...?! Megint elfogok késni... - hirtelen felállt és a fürdőszobába rohant... Kicsit rendbe szedte magát majd evett egy-két falatot és felöltözött... Sora már az ajtónál állt, mikor megjelent Fantom... - Nem adsz egy puszit Fantom bácsinak? - azonnal meg is bánta, amit mondott mivel Sora megfogta és hozzá vágta a szekrényhez... Sora gyorsan a színpadhoz ment… Kifújta magát, átöltözött és bement az edző terembe, ahol Leont látta meg a trapézokon elgondolkodva... Egy ideig nézte, de aztán észhez kapott és közelebb ment... - Szia Leon! - mondta kedvesen Sora. - Szia Sora! - Leon feltűnően kedves volt. Sora felugrott a trapézokhoz... Gyakoroltak és új ugrásokon gondolkodtak... "Milyen gyönyörű... Mi, miket beszélek? De akkor is... Ideje lenne magamnak is bevallanom, hogy mit is érzek... De nem megy... Én nem ez vagyok... Ez Leon Oswald... Akit a Halál Isten elkergetett már rég… De ez az Angyali teremtés visszahozta azt az énem, akit megutáltam és elnyomtam mélyen magamban..." Sora rosszul engedte el a trapézt és elkezdett zuhanni. Leon észbekapott és utána ugrott. A hálóba estek. Leon Soran kötött ki… eléggé furán néztek ki. - Sora! Sora... öh... azt hiszem zavarok... - Mia elindult kifelé, amikor a hálóban fekvő két fiatal észrevette, hogy mi történik és gyorsan leugrottak a hálóról. - Mit akartál mondani Mia? - kérdezte kedvesen Sora. - Hm? Jah... csak annyit, hogy Kalos hivat. Megvan az új darab. - mondta csillogó szemekkel Mia. - Tényleg ez csodálatos. És mi a címe? - kérdezte kíváncsian Sora. - Szerelmi háromszög. De a többit, majd a főnök irodájában megmondom. - Akkor induljunk! - mondta kicsit ridegen Leon. - Gyere be! - mondta az ajtó túloldaláról a már megszokott érces hang. - Na... végre. Azt hittem már sosem értek ide. Szeretném nektek bemutatni Jack Simpson-t. Nálunk fog tartózkodni majdnem egy évig... Nos, ha mindenki itt van, kezdhetjük is. Mia? - Öhm... Igen... Az új darab címe: Szerelmi háromszög. Egy lány Emma mindig egy barátjával van, aki szerelmes belé. Természetesen Emma ezt nem tudja. Egyik nap Emma szülei látogatót fogadnak, még pedig régi ismerősüket. Egy fiatal férfi is érkezik a családdal (Erick). Ericknek nagyon tetszik Emma és ezt meg is mutatja a lánynak. Ajándékokkal halmozza el stb. Emma barátja (George) elmondja neki, hogy szerelmes belé régóta. Emmában felélednek az érzések , és Leont választja. Hát nagyjából ennyi. - Jó lesz! - mondta kicsit morcosan Kalos. - Sora? Neked tetszik? - kérdezte kíváncsian. - Hogy... Ja persze. De kik a szereplők? - Oh igen... azt el is felejtettem. Emma-t Sora játsza... Erick: Jack úrfi... George: Leon úrfi. Ja és a darab végén Emma és George csókolóznak. - Mi?! - kérdezte Sora és Leon egyszerre, majd egymásra néztek. Sora elpirult és Kalosra nézett. Senki nem értette ezt a jelenetet, de inkább nem foglalkoztak vele. - Vállaljátok? - kérdezte nemet nem tűrő hangon. Persze mit mondhattak volna erre? - Igen... - válaszoltak kórusban. Sora az idegenre nézett, aki már régóta figyelte Sorat. "Milyen aranyos... Jaj... Miket beszélek?" Sora csak egy pillanatig látta Jack-et, de máris megtetszett neki. - Akkor mehettek is gyakorolni. Egy hetet kaptok nem többet. Mehettek. - Sora kifelé menet újból Jack-ra nézett. Leonnak is feltűnt, hogy Sora érdeklődik a fiú iránt és ez fordítva is igaz. Leonnak kicsit rosszul esett ez a jelenet. Látta, ahogy Sora a férfit fürkészi. Azt hitte, felrobban a dühtől és féltékenységtől. Leon nem akart tudomást venni erről, de nem nagyon ment neki főleg amiatt, amit látott. Folytatása Következik

2. rész

Azt hitte, felrobban a dühtől és féltékenységtől. Leon nem akart tudomást venni erről, de nem nagyon ment… neki főleg amiatt, amit látott... Jack odament Sorahoz... - Jó napot kisasszony! A Kaleido Csillagához van szerencsém? Sora Naeginohoz? - kérdezte lágyan és kedvesen. Soranak kicsit szokatlan volt, hogy egy férfi ennyire kedves is lehet. Nem nagyon volt hozzászokva, mivel Leon mindig rideg és kemény volt. De nagyon jól esett neki ez a kedvesség. - Öhm... Igen! Nagyon örvendek. - Sora kezet nyújtott Jacknek, aki finoman megfogta apró puha kezét és megcsókolta. Mindenki meglepődött, aki csak arra járt de Jacket ez nem zavarta. Hozzá volt szokva a fürkésző szemekhez, már csak azért is, mert akrobata... - Én is nagyon! - Sora nagyon meglepődött és zavarba is jött, aminek hatására egy kis pír jelent meg az arcán. " Jaj milyen aranyos és kedves ... " - gondolta magában Sora. Nagy zavarában kicsit oldalra fordult, így észrevette Leont, aki őket figyelte nem túl szépen... Sőt nagyon féltékeny volt. Legszívesebben odament volna Jackhez és jól bemosott volna neki egy nagyot, de inkább türtőztette magát. Megfordult és büszkén távozott. Sora nem értette, mire vélje Leon furcsa viselkedését, de inkább nem foglalkozott vele, mivel volt már, hogy így nézett rá. Jack Sora gesztenyebarna szemeibe nézett . Elbűvölték azok a csodaszép szemek . - Kisasszony... - Szólítson kérem, Soranak! Tegeződhetnénk? - kérdezte félénken Sora. - Rendben. Hát persze de akkor én Jack vagyok :). - mindketten elmosolyodtak. Elmentek egy kicsit sétálni a tengerpartra. Rengeteget beszélgettek. A nap lemenőben volt. Leültek a homokba és nézték a szép napot. Bár Sora inkább Jackat nézte. - Tudod Sora nekem a kedvenc helyem a tengerpart... És az a legszebb, mikor lemegy a nap. Csodálatos látvány, ahogy a nap és a tenger összemosódik. Legalábbis ilyen látványt nyújt nekünk. És ahogyan a tenger morajlása behízelgi magát a fülembe, hogy halljam édes dallamát. - Sora csodálta Jack romantizmusát. - Tudod Sora ... - Jack lassan Sora felé fordította a fejét és a lány szemeibe nézett. - én... Költő szerettem volna lenni régen... De a sors fintora... Akrobata lettem és nagyon is megszerettem... de... Valami hiányzik... Csak nem tudok rájönni, hogy mi az... Talán... A szerelem. - Sora tágra nyitotta a szemét. Meglepődött. Sejtette, hogy mire gondol a fiú, de nem tudott megszólalni. Annyira meglepte, amit mondott Jack, hogy csak figyelni tudta, nem tudott és nem is akart megszólalni. Csak Jack hangját akarta hallani. - Sora... - mondta lágyan Jack, amitől Sora majdnem elolvadt. - Igen... Jack? - kérdezte izgatottan. - Talán... Találkozhatnánk holnap? - Persze. - Sora szeme felcsillant. Örült annak, hogy holnap újra kettesben lehet Jackkal, aki maga sem tudja miért, de nagyon tetszett neki. - Rendben... Holnap 8 fele érted jövök... Elviszlek egy csodálatos helyre. - Egy ennél is csodálatosabbra? - kérdezte kíváncsian Sora. Jack elmosolyodott Sora pedig rájött, hogy elárulta magát, így azt sem tudta hova bújjon hirtelen. - Még ennél is csodálatosabbra. - A nap lement, így Soraék is hazamentek. Jack hazakísérte Sorat és elköszönt tőle. - Aludj jól Sora. Akkor holnap 8-kor itt leszek. Ne késs. - mondta huncutul, mert ismerte Sora Színpadi késését. Jack adott egy puszit Sora arcára, amitől a lány majdnem elolvadt. Sora lassan felment a szobájába, majd kinyitotta az ajtót. De váratlan vendéget talált a szobájában... Mikor Sora észrevette nagyon megijedt... Folytatása következik

3. rész

De váratlan vendéget talált a szobájában... Mikor Sora észrevette nagyon megijedt... - Le...Leon? Mégis mit keresel a szállásomon? - kérdezte kicsit felháborodva, aminek hatására Leon felhúzta ében fekete szemöldökét... Lassan, de magabiztosan felállt Sora ágyáról. Lassú léptekkel a lány felé vette útját, aki hátrált volna, de a kemény fal pajzsként állt ezzel nem engedve, hogy Sora elmeneküljön Leon elöl. - Le... Leon... én.. - Leon lassan Sora ajkaira helyezte ujját ezzel elhallgatatva őt. Sora szaporábban kezdte venni a levegőt. Csak úgy látni lehetett közöttük az izzott levegő ködfelhőjét... Mintegy lassú filmben Leon, úgy hajolt Sora kecses nyakához, és érezte a lány kíváncsiságát és egyben félelmét is. Ugyanolyan lassússággal felemelte fejét, s belenézett a meleg és gesztenyebarna szemekbe. Megbabonázták egymást. Már ha egymás szemébe néztek is felforrt a vérük. Sora nem tudott megszólalni, kíváncsisága felülmúlta a józan eszét. Nem ismerte ezt a Leon Oswaldot, de meg akarta ismerni. Leon birtokba vette Sora puha és kiszáradt ajkait. Sora visszacsókolt és átölelte Leon nyakát. Az üvegajtó mellettük lassan kinyílott. Mindkettőjük hajába belekapott a szél. Elvetemült harcot vívtak nyelveik. Mindketten lassan, de biztosan felfedezték egymás szájüregét. Nem tudtak elszakadni egymástól. Mintha minden összekötötte volna őket. Ám Soranak hirtelen eszébe jutott valami. Felpattantak a szemei és abbahagyta Leonnal a csókolózást a fiú legnagyobb meglepetésére. Sora hátrébb ment. A lány szeme könnyes lett. Lassan végigfolytak puha arcán a könnyek, mint a hajnali harmat cseppek a levelekről. Leon nem tudta mire vélni a lány viselkedését, hiszen együtt éreztek és voltak... - S... Sora - Leon a könnyező angyal felé nyújtotta a kezét, aki a fiú szemébe nézett. Szenvedélyt és szerelmet fedezett fel a hamuszürke szemekben. Már majdnem megfogta Leon kezét, amikor újra eszébe jutott az előbbi dolog, megrázta a fejét és elszaladt. Csak úgy ömlöttek a könnyei, mint a patak. Az utca csöndjét és nyugodtságát egy menekülő lány zihálása törte meg. Sora egyenesen a színpadra szaladt. Bár nem látta merre tart, a fejében mindig ott marad a megszokott út melyet tiszta szívéből szeretett. Sora beszaladt és megállt, majd felnézett. Majdnem 1 órát álhatott a színpad előtt. Tejesen megnyugodott megfordult és a tengerpartra sétált... Éjfél lehetett a Hold visszatükröződött a tenger habjain. Levette a sportcipőjét és a vízbe ment. A tenger habja csak úgy szelték a partot, s Sora lábát körbefonta. - Sora... - egy mély férfias hang szólította meg az ábrándozó lányt. - Sajnálom Leon... én... - Leon felé fordult. - Nem akartam... én nem akartam... Sajnálom... Leon én szeretlek, de csak mintegy barátot. - Leon szeme kitágult és nem hitt a fülének. Újra és újra visszahallotta a mondatot, amely összeszorította a szívét. Leon felvette a megszokott álarcát és ridegségét. - Hát kit szeretsz? Csak nem azt a Jack gyereket? - gúnyosan felnevetett. – Sora, én szeretlek. - Tudom... és sajnálom, de őt szeretem... Akaratlanul is beleszerettem... - Sora te nem szeretheted őt... - Miért mondod ezt? Miért nem fogadod el az érzéseimet? Emlékszel? Nemrég még azt mondtad, hogy csak Sophiet látod bennem. - Sora elszomorodott. Leon lassan a lány felé ment és meg akarta fogni, de Sora lassan elment mellette. Leon hirtelen utána kapott és...