Történetünk az Angyalok tánca utolsó előadása után kezdődött. Épp a karácsonyi időszakba járunk, mikor is mindenki lázasan készülődik az ünnepre. Kivéve egy személy, aki húga halála óta nem ünnepelt. Nem is sejtette, hogy idén olyan ajándékot fog kapni, ami megváltoztatja az életét… Mia épp az edzőterembe rohant, hogy bemutassa az új darabot. Mikor odaért mindenkit ott talált. - Emberek kis figyelmet! – kiáltotta el magát- amint Kalos is, ideér ismertetném az új előadás részleteit!- pár perccel később Kalos is megérkezett! – Tehát, mint tudjátok, kiadtunk egy kérdőívet, hogy mit hiányolnak az emberek a darabokból, és erre az eredményekre dolgoztam ki egy romantikus előadást!- mindenki feszült csenddel figyelte Mia-t – A következő előadás a Szépség és a szörnyeteg lesz! Mindekit arra kérek, hogy kivételesen maga találja ki az ugrásokat. Viszont a szereposztás a következő: Bell- Sora, Szörnyeteg – Leon, Guston – Yuri, Csészike – Rosetta, Kanna mama – May, és a többi szerep még kiosztásra vár. Nos hát röviden ennyi lenne köszönöm a figyelmet! Ja és 1 hónap múlva premier! – miután Mia végzett mindenki elindult a dolgára, amikor… - Sora, Leon idejönnétek egy pillanatra! – Kérte Kalos, mire az említettek odamentek – Nos a kérdőív eredménye miatt lesz egy csók jelenet az előadásba! Sora már épp közbe akart szólni, de… - Vitának helye nincs! - mondta erőteljesen a főnök. – remélem érthető voltam. - I….igen- mondta Sora pironkodva, majd Leonra vetett egy pillantást, aki szokásához végett most se mutatott semmilyen reakciót! - Rendben csak ennyit akartam! Sziasztok! – ezzel kiment a teremből. Sora gondolataiba mélyedve elindult az ajtó fele, észre se véve, hogy ki áll előttem és nekiment. - Ööö… Sajnálom Leon, csak el… elgondolkodtam… - Azért még figyelhetnél!- mondta gorombán – holnap 10kor várlak. Elkezdjük az edzést! Sora csak bólintott és elindult a szobájába. Néhány perc gondolkodás után Leon követte a példáját és ő is elment lefeküdni. Az este csendesen telt, csak két ember nem tudott aludni. Mindkét személy gondolkodott az előadáson és csókon!

2. rész

Másnap reggel a kis csapat az ebédlőbe ült és reggeliztek. Mindenki a karácsonyi ajándékozással volt elfoglalva, mivel már hagyománnyá vált, hogy megajándékozzák egymást. Persze az új darabbal próbái se maradhattak el. A próbák nagyon jól mentek és Sora meg Leon is egyre jobb összhangba voltak, de amikor a csók jelenetre került volna a sor valamit mindig sikerült elhibázniuk. Ez lassan 2 hete ment így és sehogy se akart összejönni. Már lassan azon gondolkoztak, kiírják a darabból, valahogy amikor is… - Sora, koncentrálj már… nem hiszem el, hogy egy ilyen egyszerű ugrást egyfolytában elrontasz! Mi történt veled? Ha így folytatjuk nem fogunk végezni! – mondta szokásos kemény hangján Leon – vagy talán azt szeretnéd, ha May átvenné a helyed??? Mert megoldható lenne! Sora-nal eltört a mécses. Sírva ugrott a hálóba majd berohant az öltözőjébe. - Miért? Miért ilyen velem? Miért kell neki így viselkednie? És miért érzem ilyen rosszul magam a szavai hallatán? Teljesen össze vagyok zavarodva – gondolkodott miközbe felöltözött és bár tél volt elindult sétálni. Akik látták zavartan nézték a még mindig könnyeivel küszködő sztárt. Pár perccel Sora elrohanása után Leon is elment átöltözni és ő is jobbnak látta, ha kisszellőzteti a fejét. Nem is figyelte merre megy, ahogy Sora sem és végül, mint ketten a játszótéren kötöttek ki. Sora az egyik hintába ült és gondolkodott, míg Leon elbújt egy fa mögött és csak nézte a kisírt szemű lányt. - Vajon mért nem tudok úgy rá nézni, mint régen? Talán…- gondolkodott hangosan a lány – talán… Nem verd a fejedből Sora! De mi van ha mégis igaz? Mi van, ha beleszerettem a Halálistenbe? – még pár percig ott volt, de mivel kezdett esteledni visszament a szállásra. Vett egy forró fürdőt, persze előtte megkötözte Fantomot, nehogy bármi rosszat csináljon. Majd lefeküdt aludni. Eközben a játszótéren egy hosszú ezüsthajú fiú elbámulva nézett maga elé, és a hallottakon gondolkozott… - Szeret?? Sora szeretne? De hát hogy történhetett ez meg? És én mért érzem ennyire nyugodtan magam mellette? Csak nem lehet, hogy én is szeretem őt? Az kizárt… De mégis… Igen! Szerelmes vagyok beléd Sora Naegino! De jobb, ha te nem tudsz róla! Nem akarok fájdalmat okozni neked… Azt hiszem az lesz a legjobb, ha holnap elmegyek! Visszamegyek Párizsba! – ezekkel a gondolatokkal ért haza. Vajon mi lesz a sztár párosunkkal? A következő részekből kiderül!! :P

3. rész

Két órával később Leon már a Párizsba tartó járaton ült és remélte, hogy a lány, akit szeret, minél előbb elfelejti őt. A színpadnál mindenki reggel tudta meg a szomorú hírt, miszerint elhagyta véglegesen a Kaleidót. Amikor Sora megtudta, hogy szerelme elment teljesen kétségbe esett. Sírva rohant az egyetlen helyre, ami talán megkönnyebbítené a helyzetet, de tévedett. Csak rontott rajta. Eszébe jutott számos emlék. Amikor a 10. tökéletesen sikerült angyalok tánca után Leonnal volt itt és csak nézték a tengert, a horizonton elbújó napot. Az volt élete eddig legszebb élménye. És most elment. Elment és nem jön vissza többé. Ezen a helyen megfogadta, ha törik, ha szakad soha többet nem fog senkit se szeretni szerelemből. Az idő gyorsan perget. Lassan 1 év telt el Leon távozása óta. Azóta rengeteg minden változott. A színpadhoz új artisták jöttek, és egyre több ember jött el megnézni egy egy előadást. Viszont és ami talán a legmeglepőbb Sora teljesen megváltozott. A mindig vidám lányból csak árnyék maradt. Nem nevetett, csak gyakorolt és gyakorolt. Volt már olyanis amikor az ájulás határán volt, de nem ált le. És ez mindig rosszabb lett. Egyik nap is épp a gyakorló terembe volt amikor az ajtóba egy szőke nő jelent meg és figyelte a lányt. A gyakorlat közbe viszont elvesztette az egyensúlyát és a hálóba kötött ki. - Ej kislány… Mi történt veled? Hova lett az a Sora akit ismertem? Aki mindent megtett azért, hogy a színpadon boldogság legyen? Aki a mosolyával elvarázsolta a közönséget? Hol van a régi Sora? – kérdezte Layla Hamilton a Kaleido egykori sztárja. - Az a Sora már 1 éve elment. Amikor is Leon kisétált az életéből – mondta határozottan. - Na de egy férfi miatt feladni az álmod? Ezt sose gondoltam volna. - De SZERETTEM ŐT! AHOGY MOST IS SZERETEM – kelt ki magából a japán lány, és lassan már az őrülthöz hasonlított, amikor Layla felpofozta ezzel visszahozva őt. - Értem, hogy szereted, de ezzel a viselkedéssel csak magadat teszed tönkre. A japán lány sírva borult a földre. Könnyei már záporként hullott a padlóra. Barátnője lehajolt hozzá és nyugtatásként átölelte. Pár perccel később már meg is nyugodott és mivel már késő volt elmentek aludni.

4. rész

Másnap már sokkal nyugodtabban ébredt és kezdett vissza térni a régi önmaga. Reggel vett egy forró fürdőt, persze először megkötözte fantomot, nehogy leskelődni merjen. Vidáman ment le az ebédlőbe és leült barátnői közé, akik ugyan nem értették a változás okát, de örültek neki, hogy a régi Sora-val találják szembe magukat. Nagyon jól szórakoztak a mai nap, mivel épp volt egy szabadnapjuk ezért elmentek vásárolni. - Nézzétek milyen jó kis bolt! Menjünk be! – vetette fel az ötletet Mia, amibe persze minden lány bent volt. - Sora – szólt Anna – szerintem ezt a ruhát próbáld fel. - Biztos jól fog állni. - Rendben van. Sora bement egy próba fülkébe és felpróbálta a ruhát. Egy nyári narancssárga egybe ruha volt, és mintha rá öntötték volna. Mikor kijött, hogy megmutassa a lányoknak mindenki egyetértett, hogy meg kell vennie. Így is tett. Oda mentek és fizettek. A eladó egy igen jó képű srác volt, ami az összes lánynak feltűnt. Félhosszú ében fekete haja és fekete szeme megbabonázta a kis csapatot kivétel nélkül. Eközben Párizsban egy hosszú szőke hajú férfi a temetőbe egy sírnál volt. Amióta elment csak egy lányra tudott gondolni, ámbár közbe lett egy mennyasszonya, akit nem szeretett ugyan, de azt hitte, így könnyebben elfelejti a számára oly kedves lányt. De tévedett. Gondolataiba mélyülve nézte a sírt. - Jaj húgocskám, miért nem tudom elfelejteni őt? Hiába van itt nekem Nadia, de mégse értem nála azt, amit Sora-nál. Viszont az a baj, hogy még mindig… még midnig szeretem őt! Azt akarom, hogy ő legyen mellettem, de elszúrtam mindent… Én hülye… Most mit csinálja?? – gondolat menetéből egy női kéz hozta vissza. - Mehetünk drágám? – kérdezte nyájasan mennyasszonya. - Persze. A pár lassan elveszett a sötét utcákon. Nem is sejtve hogy hamarosan olyan dolgok veszik kezdetét amire nem is számítottak sose. Bocsi, hogy ilyen rövidke lett, de így láttam jónak. A következő Jfejezetig mindenkinek jó olvasást. 

5. rész

Sora és a boltban megismert srác, akiről időközbe kiderült, hogy Ryan-nek hívják egyre több időt töltenek együtt. A többi lány idővel  ). Ma is voltLbelátta, hogy nem az esetük (írói megj.: szegény Ryan..  egy randijuk, amit a tengerparton töltöttek. Már elég régóta lehettek ott, de nem nagyon törődtek az idő forgásával. Sora úgy érezte lassan sikerül elfelejtenie Leon-t, és újra tudna szeretni. Épp sétáltak és közbe beszélgettek elég sok mindenről. - És mond csak Sora, hogy jött az ötlet, hogy artista légy? Az említett itt egy kicsit elszomorodott, de végül elkezdte a mondandóját. - Tudod, még kicsi voltam mikor a szüleim először elhoztak a színpadhoz. Épp az Alice csodaországba játszották és nagyon megfogott. Ez volt az utolsó előadás, amit a szüleimmel együtt néztünk meg. Miután meghaltak elhatároztam, hogy én leszek a Kaleido sztárja és hát nem kis nehézségek árán sikerült is. - Értem, és sajnálom a szüleidet. - Köszönöm. Apum unokatestvére és a felesége nevelt fel. Rendesen lányukként. A fiú elmosolyodott. Majd egy kisebb csend következett, amit Ryan tört meg. - Sora… Tudom, hogy csak pár hete ismerjük egymást, és azt is, hogy nem én vagyok a csajok álma, de szerinted lehetséges lenne, hogy talán…tudod… - Sora kérdőn nézett a srácra, aki eléggé belepirult a mondandójába – Szóval szeretném megkérdezni lennél e a barátnőm?? - Ryan – kezdte a lány – Nagyon rendes vagy, és nagyon aranyos, de tudod, szerintem még korai lenne… - lehajtotta a fejét – sajnálom, nem akarlak megbántani. Talán később, de most még nem. - Semmi baj! Megértem – kicsit elszomorodott – de akkor még van esélyem ugye?? - Ez nem kérdés… Még sokáig sétáltak a parton és sokáig beszélgettek. Közbe a színpadnál egy telefonhívás kezdődött… és talán ez a hívás lesz a sors kerekének mozgatója?? JJJMegtudhatod a következő részből! 

6. rész

Párizsba megszólalt Leon telefonja. - Leon Oswald! Kivel beszélek? - Szia Leon fiam! Kalos vagyok. Emlékszel még rám?? – kérdezte kis gúnnyal a hangjába? - Persze, hogy emlékszem, de miért hívtál? - Hmmm… Látom a modorod semmit se változott… - Rá térhetnénk a tárgyra? Eléggé sietek.. – mondta cseppet sem kedvesen. - Persze, nos Kenneth úr úgy döntött, mivel olyan nagy sikere volt a Hattyúk tavának, ezért újból előadjuk. - Igen! És nekem ehhez mi közöm van? - Hát csak annyi, hogy külön kérése voltm hogy te és Sora legyetek ismét az előadás főszereplői. Leonba, egy pillanatra megállt az ütő. Hogy megint együtt kelljen szerepelnie az angyallal. Így se tudta elfelejteni, nem hogy újra egy darabba szerepeljen vele… - Leon? Itt vagy? - Öööö… igen, de nem igazán tudom, hogy vállalom e. - Miért is? Csak nem félsz? - NEM – felment a pumpa – Mikorra legyünk ott? - Holnap után, de legyünk?? - Igen a mennyasszonyommal… - Értem…- kicsit elkomorult a hangja – akkor várunk szia – ezzel letette a telefont. - Szia… - Ki volt az édesem? – kérdezte Nadia. - Csak Kalos… - Értem, és mit akart? - Csomagolj, holnap indulunk Los Angelesbe. – ezzel lezártnak vélte a beszélgetést. A telefonbeszélgetés után Kalos mindenkit az irodájába hivatott, viszont Sora-t senki nem találta csak fél órával később. Tehát mikor mindenki ott volt el is kezdte. - Tehát tegnap felhívott Kenneth úr és szeretné…ha megint előadnánk a a Hattyúk tavát! - Igen főnök, de van egy kis gond… Leon nincs itt… - Tudom, Sora ezért is hívtam fel, hogy jöjjön vissza!! - HOGY MI? LEON VISSZAJÖN??? – kelt ki magából a japán lány. - Igen… most mindeki elmehet… Vajon mi lesz Sora-val és Leon-nal? Ne mulaszd el a következő fejezetet J

7. rész

- Na de főnök… Miért pont Leon? - Jajj Sora… nagy levegőt vett – Tudod Kenneth úr kérésére. Mondtam, hogy Párizsba van, de mindenképp őt akarta. - Rendben akkor kereshetnek valaki mást az én helyemre – dühösen fellökött mindenkit és kirohant az irodából-, Persze elmegy, szenvedek miatta már lassan 1 éve és erre bejelentik hogy visszajött…. Ezt nem hiszem el!! Közbe pedig itt van Ryan… Minden a fejetetejére áll… – mérgelődött magába és közbe elért a tengerpartig, ahova mindig ment, ha valami bántotta. Sokáig lehetett kint, mert kezdett hűvösödni és egyre sötétebb lett. Végül jobbnak látta hazamenni és várni az elkerülhetetlent. Másnap reggel Ken dörömbölésére kelt fel. - Sora! Sora… Kelj már fel… Sora… - Jól van! Jól van! Nyitom már – nagy nehezen kikászálódott az ágyból és kinyitotta az ajtót – tessék nyitva van… De miért kellett ennyire dörömbölni?? - Kalos hivat! Azt mondta sürgős… - Már megint mit akarhat… Pár perc és ott vagyok – ahogy mondta 10 perc múlva már az ajtó előtt volt és bekopogott. Miután megkapta az engedélyt belépett és egy kellemetlen meglepetést talált bent. - TEE?? – kezdte idegesen. - Neked is szia Sora. Mielőtt nagyon elfajult volna a dolog Kalos közbe szólt. - Sora kérlek, foglalj helyet! - Inkább állok, de köszönöm! - Hát rendben. Azt hiszem tudod miért hívattalak. - Nem… - Az előadás miatt – szólalt meg Leon – hogy képzelted, hogy mást keresünk helyetted? Csak te vagy képes végre hajtani az Angyalok táncát! - Nem érdekel! Tegnap mondtam amit mondtam! - Na de – közelebb ment a lányhoz – mi történt veled? Azt hittem a színpadért bármit megtennél… - Ez még most is így van, de 1 év alatt sok minden történt. Nem vállalom és kész! - Sora, ha most nem vállalod ki vagy rúgva! - Na de… - Semmi, na de! Remélem érthető voltam! - Igen – mondta kelletlenül és már indult volna ki a teremből, amikor… - Viszont van egy kis változás az előadással kapcsolatba. A végén mikor leérkeztek lenne egy csók jelenet! - HOGY MI??? – ránézett Leonra akit láthatólag nagyon nem zavart a dolog - Jól hallottad. Most mehettek. Miután kiértek megálltak egymással szembe. Nem lehetett róluk semmit leolvasni csak a félelmet, a vágyakozást és az elfojtott érzelmeket. Leon lassan nagyon lassan közeledett Sora-hoz, hogy megcsókolja, amikor megjelent Nadia! Vajon most mi lesz? Lebukik a szerelmes pár, vagy valahogy kibújnak a dologból? Sora tovább harcol az érzelmeivel?? Megtudhatod a következő fejezetbe!

8. rész

Mielőtt Leon megcsókolhatta volna gyorsan faggatózni kezdett…. - És milyen volt Párizsba? – kezdte gúnyosan. - Jó, de hiányzott a színpad. - Na persze- mondta alig hallhatóan. - Nem hiszed el látom… - Hát őszintén? Nem. Szó nélkül elmentél és visszajössz, mert megint elő kell adni az Angyalok táncát… Mondhatom remek… Egy éven keresztül próbáltam elfelejteni minden fájdalmat, de persze ez téged nem érdekel – egyre jobban ki kel magából – Szükségem volt rád Leon, de te cserbenhagytál – épp most odaért a drága mennyasszony. - Sziasztok – köszönt nyálasan és hozzábújt Leon-hoz – talán megzavartam valamit? - Nem dehogyis, De- válaszolta egyszerre a japán lány és Leon. - Aha – kicsit furán nézett rájuk – jaj milyen modortalan vagyok Nadia La Fleur vagyok Leon mennyasszonya. Szegény Sora teljesen földbe gyökerezett a lába, még hogy a mennyasszonya??? Nem válaszolt semmit csak elrohant a helyszínről, majd mikor kellő távolságba ért síni kezdett. - Ennek meg mi baja van?? – kérdezte egy kis gúnnyal a hangjába. - Neked muszáj mindent elrontanod? – kérdezte hidegen, majd ő is elment. A mi kis sztárunk nem figyelte merre szalad, csak menekült, menekült az érzései, és Leon elől. Egyszer csak beleütközött valakibe. Igen Ryanbe. - Sora…- meglátta a lány kisírt szemeit – mi történt? Bántott valaki? - Ne…nem – szipogta - de menjünk innen kérlek. - Rendben. Gyere tudok egy tökéletes helyet a bánat elűzésére. Sora csak bólintott majd elindultak. Rövid séta után elérkeztek egy parkba, ahol csend volt és nyugalom. Pár perc után Sora megnyugodott és mindent elmesélt Ryannek… Vagyis majdnem mindent. Hogy hogyan fog alakulni a továbbiakba? Sora összejön Ryan-nel? Megtudhatod a következő részből. :P

9. rész

Miután mindent megbeszéltek Ryan ismét megkérdezte, bár tudta, hogy Sora csak Leont szereti, de megpróbálta a dolgot. - Sora… Tudom, hogy tegnap azt mondtad legyünk barátok, és én tiszteletbe tartom… De biztos nem próbálhatnánk meg?? - Nézd Ryan… Nem akarom, hogy csalódj, és nem is akarok hazudni neked, de én, Leont szeretem, és nem hiszem, hogy eltudnám felejteni. Hiába van neki mennyasszonya - mondta szomorúan – de nem érdekel. Egyelőre nem tudnék komoly kapcsolatot kezdeni. - Értem. Tényleg… Neked véletlenül nem ma van a szülinapod??? - Ööö… honnan tudod? - Ugyan már… Tudod hallottam, az esti buliról Anna-éktől és arra gondoltam ezt- közbe Sora kibontotta a neki szánt ajándékot, ami egy gyönyörű ruha volt – ezt felvehetnéd. - Köszönöm ez csodálatok – ölelte meg Ryan-t nem is sejtve, hogy valaki figyeli őket. Még pár percig kint voltak és mindketten hazamentek készülődni. Sora partner hiányába meghívta barátját, kísérje el és ő boldogan igent mondott. A buli pontban 9kor kezdődött, de az eleji pangás után lassacskán  Fél 10 felé márJmegérkeztek az emberek. Még Kenneth úr is ott volt.  majdnem mindenki ott volt csak egy személy, és partnere hiányzott. Végül ők is befutottak. Minden szem rájuk szegeződött, a zene elcsendesedett olyan jól néztek ki egymás mellett. - Sora!Sora! – lépett oda hozzá Mia és az egész lánybanda. - Sziasztok lányok! Mi… Mi ez a nézés?? - Semmi, de láttad Leon arcát, amikor beléptetek??? - Az leírhatatlan ugye láttad? - Ráadásul a szemébe a féltékenység… Ugye láttad?? Ezek és még számos ilyen kérdéssel bombázták szegény lányt, aki azt se tudtad mi történt hirtelen… - Nem… nem láttam, de miért? És különben is ott a mennyasszonya…Az a… Na…Nadia vagy hogy is hívják. A többiek elképedtek… Leonnak mennyasszonya?? - De… De a viselkedése… - Lányok! Biztos rémeket láttok! És különben is Leon nem szerelmes belém. – szegény Ryan amíg a csajok beszélgettek addig ő elment inni valamit, de sajnos rossz társaságba keveredett. Mégpedig a mi kis Ezüst „lovagunkéba”. - Szép jó estét! - Neked is – szegény fiú mikor meglátta ki köszönt neki egy kicsit elsápadt-, Miben segíthetek?? - Mond csak, mi van közted és Sora között? - Hm? Ne haragudj, de szerintem nem tartozik rád! - De igen, mivel a partnerem és mivel kihatnak rá az érzelmei. Tehát ha megbántod akkor rosszabb teljesítményt fog nyújtani! Akkor lőttek az egésznek! Tehát mi van kettőtök között? - Csak nem féltékeny vagy?? - NEM – mondta kicsit idegesen, hiszen nem valta be neki mégis az volt – válaszolnál a kérdésemre? - Igen válaszolok és semmi… Sajnos mást szeret, de ezt vele kéne megbeszélned… - Ne aggódj! – nyugodt le picit – Meg lesz! Azzal ott hagyta és kiment az erkélyre, ahol Sora is volt. Nah most mi lesz vajon? Sora elmondja, mit érez? Netán megtartja magának Nadia miatt?? Megtudhatod a következő fejezetből!

10. rész

Mikor kiért és meglátta a számára oly kedves személy egy pillanatra megtorpant. Vajon mit reméljen. Mi fog történni… Végül is a lány mögé ált és egy darabig csak nézte, majd végül is nagy nehezen rászánta magát és elkezdte a mondanivalóját. - Sora… - az említett kicsit megijedt, de mikor megfordult és meglátta kiszólt dühös lett. - Mi akarsz itt Leon? Hol hagytad Nadia-t? - Otthon! És beszélnünk kell! - Nem! Nekünk nincs miről beszélnünk! – ezzel elindult, hogy vissza megy a többiekhez, de egy erős kar megállította. - Várj! Szerintem igenis van! Mi történt veled? Te nem az vagy akit megismertem. - Ahogy mondom! Megváltoztam. Te változtattál meg! Amikor elmentél, egy világ omlott össze bennem Leon! Kelt ki magából, de nem kiabált inkább csak erélyesen beszélt- Szerettelek Leon! És el is mondtam volna csak te se szó se beszéd elmentél. Nem tudod milyen rossz volt egy darabig! Ha nincsenek a lányok és Ryan még most is magam alatt lennék! És ha most megbocsátasz, jobb ha megyek. Szegény Leon villámként érték a lány szavai. Tudta, hogy szerette, de nem akart neki fájdalmat okozni. És ha most hagyná elmenni, megtörténne még egyszer. És ezt nem akarja. Mikor mellé ért, megfogta a csuklóját magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. A lány először tiltakozott. Próbálta ellökni magától, de mivel nem sikerült feladta a harcot. És ámbár nem akarta viszonozni a csókot az érzelmei győztek a józanész felett. Tudta, hogy ha megtudja Nadia elég ronda világ lesz és csak reménykedett benne, hogy nem így fog történni, de sajnos tévedett. A csóknak egy hangos női hang törte meg! - MÉGI MI A FENE FOLYIK ITT? LEION! MEGMAGYARÁZNÁD? HOGY KÉPZELTED EZT? ÉS TE KIS CSITRI?? A 2 ember egyszerre nézett oda és már csak annyit vettek észre, hogy a megsértett mennyasszony felpofozta Sora-t, aki elrohant a helyszínről. Keresztül vergődte magát a tömegem és a szobájába ment, ahol is elkapta a sírás. Tudta, hogy nem lett volna szabad viszonoznia a csókot, de még mindig szereti a francia fiút, és ez ellen sajnos semmit se tud tenni. Eközben a bulin. - Jajj Leon ezt most miért kellett? Eddig nagyon jól megvoltunk erre jött ez a csitri… - NE MERD CSITRINEK NEVEZNI! ÉS, HOGY ŐSZINTE LEGYEK MINDIG IS ŐT SZERETTEM! TE CSAK AZÉRT KELLETTÉL, HOGY ELFELEJTSEM, DE SAJNOS NEM SIKERÜLT! ÉS TUDOD MIT NEM ÉRDEKEL SEMMI MÁS CSAK, HOGY VELE LEGYEK! JOBB LESZ HA ELTAKARODSZ INNEN ÉS AZ ÉLETEMBŐL IS ÖRÖKRE! FELBONTON AZ ELJEGYZÉST! –mondta elég kemény hangnembe amin szegény lány csak pislogni tudod, de mielőtt Leon elment volna utána szólt. - Látod, ez az amit sose vártam volna tőled, és az igazság az, hogy azért mondtam nemet, mert a pénzedre fájt a fogam! És örülök, hogy vége…bár meg kell hagyni most pénz nélkül, maradtam. De a francia fiú már az utolsó mondatot nem hallotta és elindult megkeresni szerelemét. Folyt. köv