2. rész

- De…
            - Kérlek, fontos lenne.
            - Jó, de mikor?
            - Ma délben.
            - Ööö és milyen ruhába kell meni? „kérdezte miközben kicsit elhúzta a száját”
            - Elviszlek venni egy ruhát, ha neked most megfelel.
            - Persze. Találkozzunk 20 perc múlva a színpad előtt.

            - Jó. Akkor 20 perc.

Sora felvett egy másik ruhát, majd elindult Leon szállása felé. Mikor odaért, kopogott párszor majd rányitott az ajtóra ami nyitva volt. Kicsit félénken belépett, és meglátta a hófehér szobát.

Összehajtotta a kabátot, majd egy cetlit írt, amit utána ráhelyezett. Mikor kifelé ment az ajtóban össze ütközött a férfival.
            - Leon? Te mit keresel itt?

            - Ezt én kérdezhetném nem gondolod? „kérdezte kedvesen”
            - Jahh, bocs csak az …izé.. a kabátodat hoztam vissza, és… és megszerettem volna köszönni a tegnap estét, hogy… „válaszolt kicsit zavartan”

            - Értem. És szívesen „mondta elmosolyodva”
            - Bocsáss, meg de most mennem kell várnak már.
            - Yuri?
            - Honnan tudod?
            - Tegnap elkezdtem mondani, hogy versenyzünk, de én nem tartom tisztességesnek, hogy te nem tudsz róla. De te elaludtál, így…

            - Miről nem tudok? „kérdezett vissz miközben berántott a férfit a szobába és becsapta utána az ajtót.
Miután a férfi gyorsan elmondta a verseny lényegét, a fiatal artista, teljesen ledöbbent, és egyben megijedt. Félt, hogy elveszíti az egyik legjobb barátját, másrészt pedig, hogy Leont.  (A másodikért jobban aggódott.)
            - Bocs, de el kellet mondanom.

            - Semmi baj, örülök, hogy elmondtad, de most már tényleg mennem kell, majd még beszélünk. „köszönt el és elindult az ajtó felé”
A férfi hirtelen megragadta a kezét és visszahúzta.
            - Ez a tiéd.
            - Mi ez?

            - Nyisd ki és megtudod. „mondta miközben átadta a hosszúkás dobozt”
            - Ööö ez gyönyörű. „válaszolt amint meglátta az ezüst nyakláncot, amin sárga ezüst keretes szárnyak voltak.”
            - És a tiéd.
            - Hogy az enyém? Mért?
            - Születésnapod alkalmából.
            - Köszönöm. „mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a férfi arcára”
            - Szívesen. Most már mehetsz. „mondta mosolyogva a férfi.

            - Szia. „mondta miközben már futott Yurihoz.

Mikor leért Yuri már az autóban ült.
            - Késtél.
            - Muszáj volt „mondta miközben elmosolyodott”
            - Indulhatunk?
            - Igen, de hova megyünk?

            - Ismerek egy márkás ruhaboltot, ott majd választhatsz magadnak ruhát.
            - De, nekem nincs sok pénzem…
            - Azt nem is mondtam, hogy neked kell kifizetni. Mivel én hívtalak el, én állok mindent.
            - Ezt nem fogathatom el. „mondta kicsit akadozva”
            - De, hogy nem! És nincs vita.

Mikor odaértek Sorának sorba adták a ruhákat, de egyik se tetszett neki.
Nem is nagyon törődött azzal amit épp csinál, mert a gondolatai Leon körül forogtak.

            - Valami baj van Sora? „kérdezte Yuri, ezzel kizökkentve az elmélkedésből.”
            - Nincs, csak… ez nem az én világom.
            - Próbálja fel ezt. „mondta az eladónő és átadott egy ruhát.”
            - Jó.
Mikor felvette nagyon jól nézett, ki még Yurinak is elakadt a szava. Során egy spagetti pántos fekete, térdig leérő szoknya volt, amin kis fehér virágok voltak. A szoknya formája rendkívül kiemelte a lány nőies alakját.
            - Ezt kérjük. „szólalt meg végül Yuri”

Miután becsomagolták, Yuri elindult egy ékszerüzlet felé.
            - Most hova megyünk?
            - Nyakláncért.
            - Az nem kell , kaptam egyet, ehhez a ruhához jó lesz. De különben mért kell így kiöltözni, hova megyünk?
            - Az majd meglátod. És kitől kaptad a nyakláncot?
            - Leontól.

            - Kitől? Mikor? „kérdezett vissz rögtön dühösen”
            - Leontól, ma. De kérlek most vigyél vissza gyakorolnom kell.
            - Rendben , de 11-re érted megyek addigra kérlek légy késsz.
            - Jó.

Mikor visszaértek a színpadhoz Yuri rögtön Leont kereste meg.
            - Megegyeztünk, nem?
            - Miben?
            - Hogy nem szólsz, hozzá.
            - Abban igen, de mit tehettem volna ő keresett meg a szállásomon. „mondta egy gúnyos mosollyal”
            - Kerüld el két napig. Gondolom nem fogsz belehalni.
            - Jó, két nap.
            - Rendben.
10 körül Sora abbahagyta az edzést, letusolt, majd visszament a szobájában. Felvette a fekete szoknyát, mellé egy szintén fekete tűsarkút, és a Leontól kapott nyakláncot, és kontyba tűzte a haját.
Pontosan 11-kor kopogtak az ajtón.

            - Gyere be nyugodtan.
Igaz, hogy Yuri már látta ezt a ruhát, de ismét megdöbben, de a szeme megakadt a nyakláncon miközben végignézte a lányt.
            - Ez az a nyaklánc?

            - Igen, szép ugye?
            - Nekem nem tetszik.
            - Mért?

            - Csak, vedd le.
            - Nem. Nekem tetszik.
            - Azt mondtam, vedd le. „emelte fel a hangját”
            - Nem. De úgy látom a ruhát vissza is adhatom, mert már elment a kedvem az egésztől.
Azzal a férfi szeme előtt levette a szoknyát és az arcába vágta, nem törődve azzal , hogy így fehérneműben van. Kiküldte a szobából majd rácsapta az ajtót a még mindig döbbent férfire. Magára húzott egy pólót és egy rövidnadrágot, majd dühösen leült az ágyára.

            - Sora?
            - Takarodj. „válaszol dühösen”

            - Bejöhetek?
            - NEM.
            - Bocsáss meg.

            - Nem.
            - Maradhat a nyaklánc.
            - Még szép, hogy marad ezt alapból nem te döntenéd el.
            - Kérlek vedd vissz a szoknyát és mennyünk, téged is várnak.

Eközben a folyosó másik végén Leon, figyelte az eseményeket, és nagy örömmel töltötte el amit lát. De ez megváltozott mikor meglátta, hogy a lány végül elfogadja a szoknyát.
            - Rendben add ide… „mondta miközben kinyitotta az ajtót és átvette a ruhát”

Leonnak elakadt a lélegzete mikor meglátta a fekete szoknyában. Mikor Yuri észrevette a férfit átkarolta a lányt és gúnyosan hátranézett, amitől Leont elöntötte a féltékenység. De annak örült, hogy a lány viseli a nyakláncot, „így talán nincs minden veszve.”Gondolta.
Egész úton nem szóltak egymáshoz.
Mikor odaértek Sora kicsit meglepődött, mert egy tengerparti étteremhez étek. Yuri kinyitott a kocsi ajtaját a lánynak majd az oldalán belépett a vendéglőbe. Yuri leült egy asztalhoz, ahol már ült egy férfi.
            - Jó napot. „mondta félénken Sora, majd leült.”

            - Hello Yuri. „szólalt meg a szőke hajú férfi”
            - Hello, ő az akiről beszéltem. „mondta miközben Sorára pillantott”

            - Jó napot én Killien egyik barátja vagyok, egyben a műsorainak a szervezője. És megtudtam, hogy vele fog szerepelni a következő előadásán. A nevem Tom. „ mondta végig mosolyogva”
            - Hm? Előadásán? „mondta miközben a Yuri felé fordult” Még az sem biztos, hogy te nyersz.
            - Hogy én nyerek?
            - Leon mindent elmondott a kis fogadásotokról, amiről úgy látom te elfelejtettél szólni. Nem gondolod, hogy túlzás, hogy az első nap kijelented, hogy te nyertél?
            - Nem. Hisz Leonak úgysincs esélye.
            - Csak, hogy tudd, most ebben a  pillanatban nagyon esélye van mint, neked. „mondta miközben felállt az asztaltól.”

Fogott egy taxit és visszament a színpadhoz. Yuri elköszönt barátjától és utána rohant.
Mikor végre megtalálta épp az ebédlőbe volt, a barátnőivel együtt. (most már edzőruhában)
            - Sora. Végre megtaláltalak. „mondta ügyet se vetve arra, hogy a többiek is ott voltak”
            - Mit akarsz? Nem fogod fel, hogy elegem van belőled. „válaszolt dühösen miközben felállt az asztaltól és gyors léptekkel elhagyta az ebédlőt.
Yuri sarkon fordult és követte a lányt.
Az ottmaradt társaság nem nagyon értette, hogy mi történt, de jobbnak látták nem beleavatkozni.
            - Belőlem? Egész nap kedves akartam lenni veled, te meg …
            - Én meg? Hogy viselkedek? „kérdezett vissza a másik szavába vágva”
            - Mint ha kicseréltek volna. Nem ilyen szoktál lenni, velem végképp nem. Mi történt, hogy…?
            - Semmi. És nem hiszem, hogy veled másképp viselkednék mint bárki mással. „mondta miközben belépett a szobájába és a férfi arcára vágta az ajtót.”
            - Sora?! Nyisd ki légy szíves, ne gyerekeskedj.
            - NEM!
Yuri nem szólt vissza, elment.

Sora a nap hátralévő részét a szobájában töltötte, és gondolkozott. Tudta, hogy Yurinak igaza volt, de idegesítette is az amit az ebédnél hallott. Addig gondolkodott míg elnyomta az álom.
Másnap reggel kopogásra ébredt.
            - Sora?!
            - Ki az? Yuri? „kérdezte miközben felismerve a hangot kikecmergett az ágyból és gyorsan felöltözött.”

            - Igen én vagyok az.
            - Mit akarsz, már megint? „kérdezett ismét miközben résnyire kinyitotta az ajtót”

            - Beszélhetnénk?

            - Most? Miről? „kérdezte fáradtan és mivel kicsit már magához tért dühösen”
            - Bemehetek?

            - NEM.
            - Értem, akkor kijönnél egy picit?
            - Hát…na jó. „mondta végül elmosolyodva”
            - Egy pizza?
            - Most?
            - Mért, úgy is felkeltél, mit veszthetsz?
            - Rendben.
Elmentek a parton lévő egyik étterembe és rendeltek egy pizzát.
            - Sora? „szólalt meg Yuri mikor leültek”
            - Igen?

            - Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésemért.

            - Semmi gond és is hülyén viselkedtem.
            - Akkor béke?
            - Jó legyen, „bátyus”. Mondta nevetve a kis sztár”
A bátyus szónál Yuri kicsit meglepődött, igaz hogy ezt már megbeszélték, de ő azért úgy gondolta, hogy azért ennél több, de ezt nem tette szóvá.

A nap hátralévő részét a parton töltötték, nagyon jól szórakoztak és a nap végére úgy viselkedtek, mintha nem is történ volna semmi tegnap. Már majdnem éjfél volt mikor visszamentek a szállásra és elköszöntek. Sora gyorsan elaludt, mert várta, hogy Leon mit talál ki.
Reggel korán felkelt és várta a férfit, de semmi nem történt.
Végül reggelinél találkozott vele.
            - Szia Leon.
            - Hello, milyen volt az elmúlt 2 nap?
            - Jó. De… most…
            - Jössz gyakorolni? „kérdezte miközben a lányra nézzen és meglátta a nyakláncot”
            - Persze szívesen.

            - Látom viseled.
            - Mit? „ kérdezte meglepetten”
            - A… „nem tudta folytatni mert Sora közbeszólt”
            - Ja igen nagyon tetszik a nyaklánc, köszönöm még egyszer.
            - Szívesen. „mondta miközben elmosolyodott”
            - Mehetünk?
            - Igen.
Szinte az egész napot az edzőteremben töltötték, dél körül elmentek együtt ebédelni, amin a többiek kicsit, nem nagyon meglepődtek. Főleg Yuri.
Mikor visszamentek gyakorolni Leon lassan odahajolt a lányhoz és megkérdezte.
            - Megcsináljuk a manővert?
            - Alig várom már. „mondta mosolyogva”

A manőver tökéletesen sikerült, még talán jobban mint a legelső premieren. Mind a ketten nagyon jól érezték magukat egymás közelében. De itt egyikük sem gondolt a másikra testérként. Már sötét volt mikor kiléptek az edzőteremből és egyszerre megszólaltak.
            - Nincs… „ mondák majd elnevették magukat”
            - Nincs kedved sétálni? „kérdezte meg ismét Leon.”

            - Ugyan ezt akartam én is kérdezni.
            - Akkor?

            - Jó. Mennyünk.
Elindultak a part felé és ott leültek egy padra.

            - Nagyon jó volt a mai nap, köszönöm. „mondta mosolyogva a fiatal artista.”
            - Nem rajtam múlott. „válaszolt miközben elmosolyodott”
            - Kérdezhetek valamit?

            - Miről?
            - Mért nem akartad először elvállalni azt, hogy a partneremként előadjuk az Angyalok táncát.
            - Nem tudom.
            - Értem.
Leon észrevette hogy a mellette ülő lány vacog, így ráterítette a kabátot és bátortalanul magához húzta majd átölelt. Sorat nem zavarta a férfi közelség, inkább megnyugtatta, így szorosan hozzábújt amin a férfi nagyon meglepődött, de őt se zavarta.

Jó pár percig így ültek szótlanul végül ismét egyszerre szólaltak meg miközben a kis sztár felemelte a fejét
            -Leon, Sora.  „ Majd elnevették magukat”
A férfi kicsit hamarabb abbahagyta a nevetést és csak nézte a lányt. Majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolta.
Sorának elakadt a szava mikor Leon felemelte a fejét. Nem tudott mit mondani, csak meglepetten nézett a férfi holdtól csillogó szemeibe.

            - Bocsáss meg, nem lett volna szabad. „mondta a férfi miközben tekintetét hirtelen levette a lányról”
            - Ööö… Semmi baj. „Mondta végül még mindig csodálkozva és még jobban a férfihoz bújt.”

            - De baj, hisz, te meg…
            - Én meg ???
            - Semmi. „mondta végül miközben levette kezét a lány válláról” Vissza kéne menni.

            - Igen. „mondta szomorú hangon és felállt”
 A visszafele úton egy szót sem váltottak. Leon elkísérte a fiatal artistát a szobájáig, majd elköszönt, visszakérte a kabátot és elment a saját szállására.
Sora még egy jó darabig nem tudott aludni mert gondolkozott a csókon és az, az utáni mondatokon. Végül elnyomta az álom.
Majdnem délben ébredt fel, de akkor is csak azért mert valaki dörömbölt az ajtaján.
            - Sora, Sora??!!
Álmosan kimászott az ágyából, majd kinyitotta az ajtót.
            - Na végre, hogy felkeltél.
            - Mi a baj Ken?

            - Le.. Leon. Siess.
Azt nem tudta, hogy mi történt gyorsan visszalépett a szobába felöltözött (zárt ajtó mögött) majd futott Ken után.
Útközben kérdezgette Kent de nem nagyon értette, a válaszokat.
Mikor odaért Leon szobájához, már szinte az artisták többsége ott volt, az élen Kaossal.

            - Mi történt főnök?
            - Pont ezért vagy itt.
            - Hogy mi?
            - Leon csak veled hajlandó beszélni.
            - Ezért ez a nagy tömeg?
            - Azt mondták a többiek, hogy korán reggel veszekedett Yurival, azóta nem hajlandó beszélni senkivel rajtad kívül.
Sora az ajtóhoz lépett és bekopogott.
            - Leon. Én vagyok az kérlek engedj be.
Az ajtó hirtelen kinyílt és egy kéz berántotta a lányt, majd becsapta az ajtót.

            - Mi a baj? Mi történt? „kérdezte kicsit ijedten a neki oldalt álló férfinak.”
            - Yuri. „válaszolt röviden dühvel a hangjában”
            - Mi? Nem értem.
            - Mondhattad, volna hogy már választottál akkor nem gyötörtem volna magam.
            - Választottam?
            - Ne tetesd az ártatlant Yuri elmondta, hogy már megbeszélted vele és valami Tom nevű emberrel.
            - Ez hülyeség még át se gondoltam, hisz…
ekkor Leon megfordulta és a lány meglátta a sebet a férfi bedagadt száján. Közelebb lépett hozzád, de Leon ellökte.

            - Csak segíteni akartam. „mondta megszeppenve”
            - Mint mindig. „vágta rá a férfi olyan közönnyel és ridegen ahogy még soha”
            - Te megőrültél. Nem tudom, hogy mért hívtál ide, de úgy látom felesleges volt, megmondtam már Kalosnál, hogy a gyerekes játékaitokból engem hagyjatok ki.
            - Én gyerekes?
Hirtelen megragadta Sora csuklóját és magához húzta.

             - Ez szerinted gyerekes? „mondta miközben vadul megcsókolta.”

             - Engedj! „ válaszolt miközben kiszabadította kezét a férfitól és az ajtó felé vette az irányt.”
De mielőtt kiléphetett volna a férfi utána ordított.
            - Ha kilépsz azon az ajtón engem elfelejthetsz örökre. „mondta dühösen az utolsó szót jobban megnyomva”
Sorának már kinn volt az egyik lába, és az barátai csodálkozva nézték, mikor visszalépett és becsukta az ajtót.
            - Jó maradok, de akkor hallgass végig.
            - Ez azt jelenti, hogy…
            - Nem. Vagyis nem tudom, csak nem hagylak itt ilyen állapotban.
            - Értem.
            - Na szóval nem tudom, hogy mért verekedtetek össze, de én még nem választottam, és különben is szerinted hordanám ezt, hogyha Yuri lenne a partnerem? „ mondta miközben bizonyításként megemelte a nyakában lévő nyakláncot.
            - Hmm.
            - Kinek, hiszel neki vagy nekem?
            - Nem tudom.

            - Tudd meg van rá kb. 2 perced, amíg én elérek az ajtóig. „mondta olyan határozottan amit a férfi meglepődött.”
A kis sztár már a kilincsért nyúlt mikor Leon megszólalt.
            - Várj. Neked hiszek csak gyere már vissza kérlek. „mondta miközben a végén kicsit elmosolyodott”
            - Jó.

Visszament a férfihoz és mélyen a szemébe nézett, majd hirtelen megszólalt.
            - Van valami erős italod?

A kérdésen Leon meglepődött, majd mosolyogva válaszolt.
            - Nincs még túl korán hozzá?

            - Nem nekem lesz.
            - Hanem?
            - Neked!
            - Hm?
            - A sebedre.
            - Ja.
            - Na szóval van?
            - A konyhában.
Pár pillanat múlva megjelent egy pohár itallal és egy maroknyi zsepivel.
Majd közeledni kezdett a férfi felé.
            - Leon. Nyugton maradnál egy kicsit? Leülnél?„szólalt meg végül”
            - Igen. „válaszolt és leült az ágy szélére.”  :P
            - Akkor elkezdem. „monda miközben az egyik zsepit átitatta a pohárban lévő itallal”
Ahogy egyre közelebb hajolt a férfihoz, egyre gyorsabban vert mindkettőjük szíve, mikor a zsepi