1.fejezet

Mi�rt van az, hogy ha kicsit is boldog lenn�k, �s m�r sz�rnyaln�k, mindig j�n valami, ami miatt

lezuhanok?! S�t, bele is d�ng�lnek a f�ldbe, hogy ut�na m�g nehezebb legyen a talpra�ll�s...

Amikor k�z�lt�k velem, hogy elment, az arcomra semmif�le �rzelem nem �lt ki. Mellette nagyon j�l

megtanultam elrejteni a benns�mben �l� �rz�seket, hogy cs�p�s szavaival ne mindig engem ostorozzon.

A r�gi �nem fokozatosan t�nt tova. Szemeimben a t�zet nem tudta eloltani. M�g mindig l�ngolt. De b�rmit

hozott a sors, �br�zatom kifejez�stelen maradt. Eleinte megpr�b�lt jeges nyugalmamb�l kiz�kkenteni.

Zavarba akart hozni, majd g�nyol�dott, hogy l�ssa, f�j-e... Nem adtam meg neki ezt az el�gt�telt. M�g

lelkem t�kre sem �rulkodott... Ett�l �benne t�madt fel az �rtetlens�g. Szinte ki�lt d�bbenete

m�rv�nyszobor-arc�ra... r� volt �rva nagy bet�kkel a k�rd�s: Mi t�rt�nt?!

Majd l�ttam a meg�rt�s szikr�it k�l�n�s sz�n� szemeiben. Mintha r��bredt volna, mit tett... megb�n�s,

sajn�lat, bizonytalans�g, szomor�s�g �s m�g valami �rv�nylett tekintet�ben, ahogy r�m emelte azt.

Nem sz�lt. Nem volt soha kenyere a sok besz�d. Nem k�sz�nt el, csak sarkon fordult, �s m�lt�s�gteljesen

elvonult.

K�s�bb visszagondolva �rtettem meg pillant�sa jelent�s�g�t: abban a percben... szemeivel k�rt t�lem

bocs�natot, �s egyben b�cs�t is vett t�lem.

Akkor �s ott lelkileg �sszerogytam a r�m nehezed� k�n s�lya alatt. Bar�taim azonban ebb�l mit sem

vettek �szre. Nem akartam, hogy b�rmelyik�k is tudjon f�jdalmamr�l, vagy ak�r csak megsejtse.

M�sodik �ve k�nl�dtam magamban, vigasz n�lk�l, t�rsaim k�zt is mag�nyosan. Emelt f�vel viseltem a Sors

r�m m�rt kem�ny csap�s�t.

Legkedvesebb bar�tn�mnek n�ha elkaptam gyanakv�, vizslat� pillant�s�t... ilyenkor fel�bredt bennem a dac.

�lltam tekintet�t, fagyosan, semmitmond�an. M�g vele sem akartam megosztani legm�lyebb �s legf�j�bb

titkomat. Azt a rejtegetett �rz�st, amire csak akkor j�ttem r�, hogy l�tezik, amikor � m�r elment...

Hideg sz�l s�v�tett a csupasz fa�gak k�z�tt. A kora tavasz m�g nem �rkezett langyos, balzsamos �rint�ssel...

A neh�z, sz�rke felh�k hasa szinte s�rolta a komoran z�ldell� feny�k tetej�t. Alkonyodott, de ebb�l csak

annyit lehetett �szrevenni, hogy er�sebb� v�lt a hom�ly. Majd es�cseppek kezdtek el kopogni k�r�l�ttem,

eleinte csak itt-ott, majd egyre s�r�bben...

Hazafel� tartottam, �s nem volt n�lam eserny�. Soha nem cipeltem feleslegesnek �t�lt holmit. Most alaposan

megb�ntam... Hossz� hajamon patakokban folyt az �ltet� ned�. Tincseim v�g�b�l meg�ll�s n�lk�l csepegett,

vizezve arcomat �s �titatva ruh�mat.

Hunyorogva pr�b�ltam megakad�lyozni, hogy az es� a szemembe essen. Egy�bir�nt meg belet�r�d� k�z�nnyel

fogadtam, hogy p�r perc alatt teljesen el�ztam. A parapl�nak am�gy sem vehettem volna sok haszn�t.

A sz�l annyira f�jt, hogy kiford�totta volna, �s csak bajl�dni kellett volna a rendbet�tel�vel.

A pocsoly�kkal bor�tott j�rd�n siettem h�t tov�bb, n�ha kiker�lve, n�ha beleg�zolva a t�cs�kba.

V�g�l csatakosan estem be az �p�let ajtaj�n. A l�pcs�h�zban vizes l�bnyomokat hagyva magam m�g�tt

siettem fel a l�pcs�n, majd dideregve nyitottam be kicsiny lakoszt�lyomba.

Az eg�sz egy-egy apr� el�szob�b�l, szob�csk�b�l, �s sz�k konyh�b�l, f�rd�b�l �llt.

Megk�nnyebb�lten l�ptem be a f�rd�be, �s megnyitottam a meleg vizet. Teljesen �tfagytam, �s ha k�vetkez�

napra nem akarok beteg lenni, azonnal cselekednem kellett... mert a hivat�som m�snap is v�r.

Mivel lak�t�rsamat sehol nem l�ttam, gyorsan ledob�ltam �tnedvesedett holmimat, �s megk�nnyebb�lt s�hajjal

s�llyedtem bele a k�dba. A forr� v�z j�t�konyan meleg�tette dermedt testemet. A vacog�som lassan al�bbhagyott.

Ezzel egyidej�leg megint megrohantak a lassan k�t �ve visszaj�r�, mindig egy szem�ly k�r�l forg� gondolataim.

Az em�szt� k�rd�sekre v�laszt nem kaptam... vajon fogok-e valaha? Tal�lkozom-e m�g vele? Az id� m�l�s�val

ez egyre val�sz�n�tlenebbnek tetszett. Az�ta egyszer sem keresett meg... igaz, �n sem. Arr�l viszont nagy

vonalakban mindig tudtam, merre j�r. Err�l a m�di�k gondoskodtak.

K�nz� tan�cstalans�gomat csak a munk�m csillap�totta. Abba mindig bele tudtam feledkezni, sz�vvel-l�lekkel

v�geztem. Abban egyre magasabbra sz�rnyaltam. A magasztal� szavak azonban hidegen hagytak. Lelkem akkor volt

kicsit boldogabb, amikor l�ttam munk�m eredm�nyek�nt a csillog� szemeket... Az kiss� felmeleg�tette sz�vem

jeges zsibbadts�g�t.

J�l �tmelegedve l�ptem ki a k�db�l, �s fel�ltve k�nt�s�met a t�k�rbe n�ztem. Egy v�kony, sportos l�ny n�zett

vissza, hidegen csillog� szemekkel. �gy �reztem, egy ismeretlen tekint r�m...

A konyh�ba mentem. Teavizet forraltam, �s kev�s vacsor�t k�sz�tettem. Csak naponta k�tszer �tkeztem, akkor sem

sokat.

Ev�s ut�n egy cs�sze forr� te�t fogva s�t�ltam be a szob�mba. Le�ltem �gyamra, �s mit sem l�t� szemekkel b�multam

ki az ablakon, a k�zben teljesen bes�t�tedett, �zott vil�gba.

Mellettem b�natt�l �titatott halk hang sz�lalt meg. �sszerezzentem...

2.fejezet

- �dv�zletem, Sora! Megint b�nk�dsz...

- Fantom! R�g l�ttalak! Hol volt�l?

- Itt is, ott is... - titokzatoskodott az apr�cska szellem.

Mostan�ban nem viaskodom vele... belef�radtam abba, hogy perverzebbn�l perverzebb besz�l�sain �s

�tletein m�rgel�djem. Valami elt�rt bennem... �s Fool l�tott a lelkembe egyed�l... mert � mindent

tud... hiszen a Sz�npad Szelleme.

- Mes�lj! - adtam meg magamat belet�r�dve.

- Nincs sok mmondanival�m. Csak annyi, hogy j�soltam.

- Hmm... �s legal�bb �rdekes dologr�l szerezt�l tudom�st?

- A k�dbe burkol�dzott Nyilast meg�rinti a v�ltoz�s szele. Vihar k�zeleg... sz�tt�pi a sz�rke

p�rat�meget... a k�d lassan feloszlik...

- Vihar? V�ltoz�s? -  t�n�dtem hangosan, majd keresni kezdtem telefonomat, ami valahol a szob�ban

elkezdett cs�r�gni, egyre hangosabban. V�gre megleltem a fotel t�ml�j�ra k�sz�tett h�l�ruh�m alatt.

A kis figura csak b�lintott, �s arr�bb lebegett. Fel�lt a ruh�sszekr�nyem tetej�re.

A telefon kijelz�j�n f�n�k�m nev�t olvastam. " Mit akarhat? Hiszen nemr�g �rtem vissza a sz�ll�somra

a sz�npadt�l..."- gondoltam.

- J� est�t, f�n�k! Valami baj van?

- Szervusz, Sora! Nem tudtam sz�lni, hogy reggel 9-re v�rlak az irod�mban. Egy nemzetk�zi versenyre

kellene menned... partnerrel. Angli�ba.

- Hmm... Yuri elutazott.

- Tudom. Reggel bemutatom az �j partneredet, akivel a versenyen egy�tt indulsz.

- J�. Ott leszek.- v�laszoltam t�m�ren, majd elk�sz�ntem.

Vajon most kit fog a nyakamba varrni?! Yurival m�g ment volna a dolog valahogy... de egy teljesen

idegennel...

Hi�ba t�rtem volna ezen a fejemet. �gy v�llat vontam, majd n�mi vacsora ut�n �gy d�ltem v�gig az

�gyamon, mint akit fejbevertek.

Furcsa m�don nagyon kor�n �bredtem. Mivel szok�somt�l elt�r�en nem tudtam visszaaludni,�gy egy nagy

ny�jt�zkod�st k�vet�en megmosakodtam, fel�lt�zk�dtem, �s bementem a sz�npadhoz. Sehol senki... M�g

szinte s�t�t volt. Le�ltem a hatalmas helyis�gben a n�z�t�rre. Elgondolkodva b�multam bele a hom�lyba.

Majdhogynem fizikai f�jdalmat �reztem, ha arra gondoltam, megint n�lk�le kell valamit v�ghezvinnem.

A sz�npad s�t�tje r�g elm�lt �lmokr�l, megval�sult v�gyakr�l suttogott... �s kegyetlen trag�di�kr�l.

Igen. A cirkusz vil�ga csak k�v�lr�l l�tva ragyog� cukorm�z.

Ha benne �lsz, tapasztalod... leteper, megfojt, v�rrel kevert k�nnyeket k�vetel... rengeteg lemond�st,

hogy egy-egy �lom val�ra v�lhasson, �s felemeljen magasra, elk�pzelhetetlen, sz�d�t� szf�r�kba... �s

sokszor a legnagyobb �ldozat is kev�s ahhoz, hogy �gy csillogj... hogy a k�z�ns�get elk�pr�ztasd �s

sz�veiket t�gra nyisd...

Mennyit szenvedtem �n is azokon a kem�ny edz�seken... de v�gigmentem az �ton. V�gig kellett mennem,

mert elhat�roztam, hogy az Angyalok t�nc�val l�trehozom a csat�kt�l mentes sz�npadot... Sophie Oswald

�lm�t... ami tulajdonk�ppen az �n �lmom is volt. Egy�ttal Leonnak is seg�tettem bev�ltani azt az

�g�retet, amit haldokl� h�g�nak tett. Az el�ad�sok �t is megv�ltoztatt�k. Milyen r�g volt mindez! Azt�n

n�h�ny h�nap m�lva m�g ridegebb lett, mint valaha...

Miut�n j�gg� fagyasztott, elment. Vajon most hol lehet? �s �rzelem-mentess�ge bilincse lehull-e r�la

egyszer?

Engem nem tett t�nkre olyan �rtelemben, mint a t�bbieket. Nem szereztem maradand� s�r�l�st mellette.

"Csak" a lekemet vitte mag�val... �s �n nem tudtam haragudni r�. Nem �reztem azt a gy�l�letet, mint

amikor el�sz�r tal�lkoztunk, �s cs�ny�n leteremtett... F�jdalmat �reztem. Lehunytam a szemeimet. Magam

el�tt l�ttam megint, ahogy ott sz�ll fent, a kupola alatt... Lehunyt pill�im k�z�tt utat tal�ltak

k�nnyeim.

Csat�k n�lk�li sz�npad... de hiszen mindig harcolni kell... maga az �let is k�zdelem...

Nem tudom, meddig �lhettem ott, de Fantom megjelen�se r�ngatott ki keserves mereng�semb�l. Akkorra m�r

elapadtak a k�nyeim, mintha sosem lettek volna... de �t, egyed�l �t nem lehetett becsapni, meg a volt

partneremet...

Feln�ztem az apr�, lebeg� szellemre. Halv�nyan elmosolyodott, �p szem�vel kacsintva, szinte azt mondta

vele: "fel a fejjel!" Ezzel egy kis mosolyszer� fintort siker�lt csalnia az arcomra. L�ttam szem�ben az

el�gedetts�get; m�r ez is eredm�ny volt...

Vil�gosodott. Benns�mbe a k�n karmait v�jta... ord�tottam h�t n�m�n... csak gondolatban. Fel�lltam az

�l�sr�l, majd a porond k�zep�re s�t�ltam. Piriny� k�s�r�m a v�llamra �lt. Felszegtem a fejemet, �s csak

figyeltem felfel�. N�ztem a trap�zokat, ahogy a f�lhom�lyban sejtelmesen kirajzol�dnak. Mindegyiknek j�l

ismertem a hely�t, egym�st�l l�v� t�vols�g�t. Becsukott szemmel is meg tudtam volna csin�lni a F�nixet,

vagy az Angyalok t�nc�t...

Hmm... mi�rt is ne?!

Az esti edz�s ut�n m�g ott volt a gumiasztal. �t�lt�zn�m nem is volt fontos, mert k�nyelmes edz�ruh�t

vettem magamra, miel�tt ide indultam volna. Egy kicsit bemelegtettem, ny�jtottam, majd elrugaszkodtam az

ugr�asztalr�l. Fantom addigra kiss� t�volabbra lebegett. �reztem rajta, hogy meglep�dik... m�r amennyire

egy szellem meglep�dhet...

F�l k�zzel elkaptam a fejem felett l�v� rudat. Hirtelen egy f�nyk�r vet�lt r�m. Ken... h�t m�r ilyen kor�n

itt van?! Folytattam az ugr�st, megt�zdelve n�h�ny r�gt�nz�tt elemmel. M�r sokkal jobban �reztem magamat,

mint az el�bb... nem annyira nyomorultul. Arcomon halv�ny mosoly j�tszott. Most csak mi voltunk itt, ketten,

egym�snak �s egym�s ellen... a Sz�npad �s �n.

Meg�reztem, hogy n�z�k�z�ns�gem akadt. A lenti s�t�tben nem tudtam kif�rk�szni, ki az, de csak a t�rsulatt�l

lehet valaki. � nem. Ebben biztos voltam.

Mire v�geztem mindk�t ugr�ssal - amiket jelen pillanatban term�szetesen partner n�lk�l vittem v�ghez -

teljesen kivil�gosodott. Ezt onnan gondoltam, hogy Mia �s Ken a technikusi kabinban mutogatt�k nekem, hogy

id� van...

Mennem kell Kaloshoz. Intettem nekik, hogy meg�rtettem, majd elt�ntem az �lt�z�mben, �s kiss� rendbeszedtem

magamat. Hogy ki volt, aki gyakorlataimat v�gign�zte Mi��kon k�v�l, az nem der�lt ki. Id�k�zben elt�nt.

Az �lt�z� ajtaja kicsap�dott. Oda sem kellett n�znem, ki �rkezett. Ilyen bel�p�t csak egyvalaki szokott

produk�lni...

- Szia, May! J� reggelt!

- Neked is, Sora! Hogy-hogy te m�r itt vagy?!

- Kiv�telesen kor�n �bredtem. De megyek is, mert a f�n�k v�r.

- Voltam az el�bb n�la. Az irod�j�ban �lt egy helyes sr�c. Azt mondt�k, a t�rsulat tagja... �j. Azt hiszem,

v�gre lesz m�lt� partnerem...

- Mennem kell. Szia!- k�sz�ntem el, �s futva indultam az igazgat�i szoba fel�, hogy el ne k�ssek. Az ajt�

el�tt megtorpantam, vettem egy m�ly l�legzetet, hogy a v�gta ut�n zih�l�som csillapuljon. Kopogtam, mire az

irod�b�l Kalos hangj�t hallottam:

- Gyere be!

Nyitottam az ajt�t, �s �gy maradtam... m�g k�sz�nni is elfelejettem, �s �ltal�ban rezzenetlen arckifejez�semet

�szinte d�bbenet v�ltotta fel. A sz�mat nyitva felejtettem... �rdekes l�tv�ny lehettem.

De f�n�k�m is b�nultan �lt a karossz�kben... Ide-oda cik�zott a szeme a szem�vege m�g�tt...