Sophie kívánsága

Történetem abban az időben játszódik mikor  Sora visszajön a színpadhoz és a Rómeó és Júlia előadása közben berángatja a színpadra Leon faképnél hagyván Mayt. És miután Sorának nincs más esélye megküzd May-el de miután Leon segítségével végrehajtja az angyalok táncát May-nek semmi esélye nem maradt. Amint Sora visszaérkezik a trapézra ugrik tovább, de Leon utána lép ezzel kockáztatva életét és a mélybe zuhan.
Sora másnap meglátogatja Leont és virágot visz neki. Mivel Leon nem ébred fel Sora visszamegy a szállásra. Nemsokára Leon felkel és meglátja a csokrot de nem tudja ki hozta.
Másnap Sora nem bír aludni így korán reggel már az edzőterembe gyakorol annak ellenére hogy mindenkinek szabadideje van amíg Leon fel nem épül. 10 körül mikor Kalos végigjárja a színpadot zajra lesz figyelmes, ami az edzőterem felől jön. Benéz és meglátja a most már teljesen kimerült lányt amint elrugaszkodik az egyik trapézról de nem kapja el a trapézt így a hálóba landol. Nem szól semmit csak figyeli a történéseket mikor egy női kéz a vállán landol.
            - Szia Kalos.
            - Layla? Mit keresel te itt?
            - Halottam Leon balesetéről és hogy Sora magát okolja-e miatt.
            - Ez így van. Pont őt nézem. Mondta szomorú hangon Kalos.
Mikor Layla benéz a terembe Sora épp egy ugrás közepén tart.
            - Mióta van itt?
            - Nem tudom de nagyon kifáradtnak tűnik. Amióta nézem több mint 10-szer leesett pedig ő nem szokott hibázni.
            - Ez nem jó, tönkre fogja magát tenni. És a mondat befejezésével benyitott az edzőterembe.
Kalos, Laylaban bízva hátat fordított és elment.
            - Sora?
            - Layla kisasszony? Mit keres itt?kérdezte meglepetten a kimerült lány és lemászott.
            - Hallottam magadat okolod Leon balesete miatt? Ez igaz?
            - Tudja kisasszony ha nem vagyok ott akkor…
            - Ne folytassad nem te vagy a hibás megértetted?
            - De…
            - Semmi de. És mióta vagy itt az edzőterembe?
            - Nem tudom kb. olyan 6-7 órája.
            - 6-7 órája??? Normális vagy te így csak tönkreteszed magad. Ezt most abbahagyod menny átöltözni elviszlek ebédezni.
Pár perc múlva már a kocsiban ültek és egy éterem felé vették az irányt. Miután jóllaktak mindketten Laylát felhívták telefonon.
            - Egy pillanatot kérek ezt el kell intéznem. És ezzel kicsit távolabb ment Sorától.
            - Tessék ki az?
            - Én vagyok az Kalos.
            - Mit szeretnél pont Sorával ebédezek.
            - Most hívtak a kórházból. Leon magához tért. És arra gondoltam hogy vidd el Sorát de te ne legyél jelen a beszélgetésnél ha megkérhetnélek. Ja és Sorának ne mond el hogy kihez mentek. Jó??
            - Persze elviszem és egy szót se szólok. És ezzel letette a telefont. És visszament Sorához.
            - Sora elkísérnél a korházba? Van ott valami dolgom és nem szeretnék egyedül menni.
            - Persze szívesen. Mondta most már nyugodtan a lány.
Mikor odaértek Layla ismét magára hagyta egy pillanatra Sora-t hogy megmondja a doktornőnek hogy Sorának ne mondjon semmit.
Layla elkísérte Sora-t egy ajtóig majd megkérte hogy itt várja meg. Sora nem nézte meg hogy Layla hova küldi be így nem tűnk fel neki hogy abban a teremben már volt mikor meglátogatta Leon-t. Mikor belépett Layla becsukta utána az ajtót. Mikor meglátta Leont amint az ágyban ül olyan boldog volt hogy beleugrott volna az ölébe.
            - Leon??? Jól vagy ???? Nem is tudod mennyire örülök.
            - Szia Sora. üdvözölte ridegen a férfi a lányt. Mit keresel te itt?? Mi történt és főképp mért vagyok itt?? 
Sora elmesélte neki hogy mi történt vele. Ekkor Leonnak eszébe jutott a húga.
            - Sophie?
            - Sophie? Ki ő?
            - Ő a húgom.
            - A húgod??? Mért nem meséltél róla? Kérdezte meglepetten Sora
            - Igen. Mert meghalt 3 éve.
            - Bocsánat nem tudtam.
            - Tudod azért ugrottam utánad az előadáson mert benned őt láttam viszont.
            - Bennem? Én hasonlítok a húgodra???
            - Nem is tudod mennyire.
Sora egész nap bennmaradt a kórháza, még este se volt hajlandó hazamenni pedig a végén Leon is kérte, de ő nem tágított a férfi ágya mellől. Hamar elaludt Leon mellet mert nagyon fáradt volt. Leon még egy ideig figyelte az alvó lányt majd őt is elnyomta az álom. Reggel Leon ébredt fel korábban és vette észre hogy a lány az ágyra dőlve alszik miközben a keze a férfi kezén volt. Nem akarta felkelteni így óvatosan kihúzta kezét és csengetett egy nővérért.
            - Jó reggelt Leon úrfi. Köszöntötte a nővér kicsit hangosan amire Sora megmozdult de nem kelt fel.
            - Mit látja vendégem van és úgy gondolom hogy egy darabig maradni is fog úgyhogy kérem hozasson a szobába még egy ágyat mert nem szeretném hogy minden estét egy kemény széken kelljen töltenie.
            - Értem. És jobban érzi magát???
            - Igen sokkal. És az ágyat…
            - Egy pillanat és itt lesz. És ezzel kiment a szobából.
Sora még mindig aludt mikor behozták az ágyat elhelyezték majd fel akarták rakni a lányt de Leon kiülte őket hogy hagyják. Mikor már nem volt senki a szobába rajtuk kívül Leon felkelt az ágyból hogy Sorát az ágyba rakja. Miközben felemelte akarat nélkül is át kellet ölelnie de ez őt nem nagyon zavarta.   Mire Sora mocorogni kezdett és átölelte Leont. Miután letette visszafeküdt ő is és ismét lepihent. Mid ketten dél körül ébredtek fel. Megebédeztek majd Sora elment megmondani a többieknek hogy Leon már jobban van és nem sokkárra kijöhet a kórházból. Mindenkinek feltűnt hogy Sora ismét boldog és életvidám. Először Kaloshoz ment.
            - Jó napot főnök. Köszönt vidáman Sora
            - Jó napot. Hogy vagy Sora és hogy van Leon???
            - Én jól vagyok és azt hiszem hogy Leon is jól van már és nem sokkárra visszajöhet a színpadhoz.
            - Akkor jó de tudnod kell hogy vele vagy nélküle meg kell tartani a következő műsort.

            - Inkább velem szólalt meg az ajtóban Leon.
            - Leon te mit keresel itt??? Hogyhogy kiengedtek???
            - Gondoltam benézek.
            - Örülök hogy jobban vagy Leon.
            - Én is. Mondta mosolyogva Sora.
            - Leon elkell kezdened az edzést May-el mert nem sokkára premier lesz. Ennél a mondatnál Sora elszomorodott és kiment a termből.
            - Értettem. Mondta a férfi miközben nézte a csukódó ajtót. De hirtelen visszafordult.
            - Kalos?! Lenne egy kérésem.
            - És mi lenne az?
            - El szeretnék menni Franciaországba pár napra hogy meglátogassam Sophie sírját.
            - Persze menny csak megértelek. mondta nyugodtan Kalos.
            - ÖÖÖ nem lenne probléma ha magammal vinném Sorát???
            - Sorát???? Őt meg minek??? Mért pont őt??? Ő beleegyezett már???
            - Tőle még nem kérdeztem meg de ha igent mond eljöhet velem??
            - De mért pont őőő?
            - Nem tudom hogy mért de mellette valahogy mindig megnyugszom.
            - Értem, hát ha belemegy akkor én szabad utat adok nektek de csak 3 napig lehettek mert utána már készülnöd  kell a premierre May-el, megértetted??
            - Igen és köszönöm. Ezzel megfordult és kilépett a teremből.
Elindult az edzőterem felé hogy megkeresse Sorát mikor valaki a nyakába ugrott nem kis meglepetést okozva ezzel Leonnak.
            - May???? Kérdezte megdöbbenten a férfi
            - Mi az? Nem örülhetek hogy visszajött a partnerem??
            - Azt nem mondtam, de ne ugrálj a nyakamba. Megértetted? Ezzel le is zárta a vitát és bement az edzőterembe. És meglátta Sorát az egyik trapézon gubbasztva. És úgy gondolta hogy inkább nem zavarja. Sora már csak a csukódó ajtóra nézett abba az irányba ahol az előbb Leon állt. Lemászott és elment ebédezni. Leon elkezdte a gyakorlást May-el de valahogy nem tudott odafigyelni mert teljesen más járt az eszébe. Sora közben visszament a szobájába gondolkodni. „ Mért csinálta? Mért May??? Mért érdekel ez engem egyáltalán??????” Jó pár órát gondolkodott mikor kopogtak az ajtón.
            - Tessék gyere csak be.
az ajtón May jött be és lenézően nézte az ágyon ülő lányt.
            - May te mit keresel itt??
            - Semmi különöset csak megszeretném tudni hogy mi a jó fenét csináltál Leonnal hogy ennyire megváltozott.
            - Én Leonnal??? Semmit?
            - Ja persze akkor mért nem hajlandó az edzéseken rám figyelni? Mindig valami más jár az eszébe.
            - Na erről én meg végkép nem tehetek hogy nem figyel rád. Ilyen hülyeségekkel ne zavarja. És ezzel kiküldte a lányt a szobából. És ismét leült az ágyra.” Én megváltoztattam??? Mive??” Nem sokáig gondolkodott, átöltözött és visszament az edzőterembe. Mikor belépett Leon és May volt a nagyobbik trapézon így ő kénytelen volt a kissebben edzeni. May még mindig ideges volt és most hogy egy terembe voltak csak még jobban felhúzta magát. Sora nem zavartatta magát, elkezdett bemelegíteni.  Leon nem tudott  figyelni Mayre aminek az lett a következménye hogy majdnem leesett, nem mintha nagyot esett volna de akkor is. May észrevette hogy Leon nem tudja a  tekintetét levenni Soráról.
            - Leon rám is figyelnél egy kicsit??? Kérdezte felháborodottan a kínai lány.
 Miután a férfi észrevette magát rögtön May-re szegezte tekintetét.
            - Ja igen persze, folytassuk.