7. rész

Sora mikor felért a szobájába, magára zárta az ajtót. Leült az ágyra, és próbálta visszafolytani a könnyeit. Megfogatdta, hogy nem sír. Hirtelen egy lebegő alak szállt fölé. Az olajzöld hajú kis lény, sanjálkozva nézett Sorára. Fájt neki az angyal bánata, és érezte a fájdalmát. Megállt a lány előtt, és megvárta amíg az ránéz.

- A nyilas és a skorpió.- kezdte.- Két egymást követő jegy, ezért nagy ellentétek vannak közöttük. A nyilas érzékeny lelke és a skorpió erős jelleme. Tűz és víz. De az egyik nem létezhet a másik nélkül. És ti ketten sem létezhettek egymás nélkül.- magyarázta mosolyogva, majd jósolni kezdett.- A nyilas a kétség ködében veszett. A fénye egyre halványodik. De a skorpió nem adja fel. Jelleménél fogva, nem tud veszíteni.- ezzel be is fejezte, majd még hozzá tette.- Ha rám hallgatsz, figyeld meg jól amit majd mond.
- Hagyjuk ezt Fantom.- mondta a lány szomorúan, majd dühösen felállt, mivel valaki teljes erőből kivágta az ajtót.- Mégis hogy képzeled ezt?- kérdezte mérgesen.
- Meg fogsz hallgatni Sora.- lépett oda Leon, és keményen bevágta az ajtót.- Sora, én nem tudtam, hogy Lorena az. Meg sem csókoltam volna.
- Azt mondtad nem volt köztetek semmi.- sziszegte Sora.- Csak egyet szeretnék tudni Leon. Hazudtál?
- Én... nem.- mondta és próbált a lány közelébe menni, de az hátrált.- Nem jelentett számomra semmit. Egyik nő sem jelentett semmit. Nem úgy ahogy te.
- Hazudtál?- kérdezte összeszűkített szemekkel.- Csak ennyit akarok.
- Igen.- mondta lehajtott fejjel.- De nem...
- Nem érdekel.- vágott közbe Sora erélyesen.- Te hazudtál nekem. Tőled nem vártam ezt. Elárultál.- ordította.- Takarodj innen.- majd mikor a férfi közbe akart vágni hozzátette.- Gyűlöllek!

Leon nem mondott semmit. Elveszítette azt a személyt, aki a legfontosabb volt számára a világon. Sora szemei szikráztak a dühtől, mégis tele volt fájdalommal. És... szikrázó gyémántok folytak le széméből, végig gyönyörű arcán. Sora sírt. Leon döbbenten nézte. Soha nem látta a lányt sírni. Eszébe jutott, mit mondott egyszer Sora neki. "- Leon! Ne várd, hogy sírjak. Nem szoktam. Kivéve ha olyan fájdalmas dolog ér, amit nem tudok elviselni. Ez eddig kétszer volt. Amikor meghaltak a szüleim. A másik amikor a nevelőszüleim. Leon ugye te nem fogsz ilyen fájdalmat okozni?" Leon rájött, hogy bár akaratán kívül, mégis sikerült megsiratnia a lányt. De nem tehett róla. De hogy tudná ezt megmagyarázni a lánynak, ha nem engedi? Lehajtotta a fejét. Mégis dühös volt. Olyan tehetetlen mint még soha. Kinyitotta az ajtót, majd még egyszer visszanézett a lányra, de az elfordult. Leon a dühtől tajtékozva robogott le az emeletről. Meglátta a fesztelenül csevegő Lorenát. Felrántotta majd dühösen megrázta.

- Most remélem örülsz, te utólsó aljas dög.- majd kicsi híján felpofozta a lányt, de Yuri idejében lefogta.- Hagyj békén Yuri.
- Leon kérlek. Nyugodj meg!- mondta küszködve.- Higgadj le és utána beszélj még egyszer Sorával.
- Hát nem érted? Sora gyűlöl.- mondta megtörten, majd észrevette, ahogy Lorena elmosolyodik, és már lendült a keze, de Layla megelőzte.
- Te szemét.- mondta gyűlölködve a szőkeség.- Sora és én gondoskodni fogunk róla, hogy a pályafutásod véget érjen a színpadon.- majd barátnője után szaladt.

Sora még mindig az ágyán feküdt. Egyszerűen nem bírta elképzelni, hogy Leon képes volt ezt tenni vele. Hazudott neki. És ő még azon gondolkozott, hogy megmondja a férfinak, miért nem volt mellette amikor a húga meghalt. Istenem de hülye volt. Leon már nem olyan mint régen. Ő már a Halál isten. Tényleg az. Mindenkit elpusztít lassan. De még őt is? Ez fájt a legjobban neki, hogy néhány órája még azt mondta neki, hogy ő legfontosabb az életében, utána pedig egy másik lánnyal csókolózik. Lassan álomba sírta magát. Már nem látszott rajta semmi. Csak néha rándult össze. Mikor Layla felért már régen aludt. A szőke lány barátnője mellé ült és betakarta őt. Pár pillanat múlva Fantom lebegett a főnix elé.

- Lalya! El kell neki mondanotok, hogy mi történt.- mondta aggódva a lény.- Sora egy idő után meg fog halni, ha ez így folytatódik.
- Tudom Fantom.- mondta szomorúan a lány.- De előbb had beszéljen Leonnal.
- Nem fog neki hinni.- mondta sóhajtva.- A nyilas legalább olyan makacs, mint a skorpió.- mosolyodott el.
- Ezért hagyjuk, azt hogy minden menjen a saját útján.- mosolygott ő is.- De valaminek történnie kellene.
- Már történt is.- mondta sejtelmesen Fantom. Éppen, hogy kimondta, berobbant Mia.
- Mi történt?- kérdezte kissé álmos hangon Sora.
- Sora kisasszony Leon úrfi teljesen részeg.- mondta kétségbeesve.- Yuri alig tudja lefogni. Őrjöng, és a te nevedet kiabálja.
- Na most aztán fog kapni, azt garantálom.- indult Sora lefelé dühösen.

Layla és Fantom egymásra mosolygott, majd a főnix lefelé indult. Mikor Sora leért furcsa kép fogadta. Yuri és Kalos próbálta lefogni Leont, nehogy kárt tegyen magában. Eric és Alex a törhető dolgokat szedték el az útjából. A lányok pedig csak döbbenten nézték és próbáltak kikerülni az útjából. De ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy Lorena az egyik sarokba menekült be, és félve nézte az őrjöngő Leont. Sora összeszedte magát, és a férfi felé vette az irányt.

- Yuri, Kalos engedjétek el!- mondta határozottan.
- És ha bántani akar?- kérdezte Yuri, miközben még tartani próbálta a férfit.
- Azt próbálja meg.- mondta félig nevetve.- Engedjétek el!

Eleget tettek a kérésnek. Leon Sora felé fordult, de nem tett semmit. Majd megindult felé, és szinte elkábultan ölelte át. Sora bódultan esett majdnem a karjai közzé, de erőt vett magán. Összeszedte az összes erejét, majd elkezdte Leont felfelé rángatni. Szitkozódva ment végig a két emeleten, miközben a férfi összefüggéstelenül motyogott, és nevetett. A többiek követték őket és teljesen meg voltak döbbenve. Sora benyitott a fürdőbe, és belökte rajta Leont. Levette róla a pólót, a nadrágot, és a cipőt. Egy szál boxeralsóban lökte be a zuhanyzófülkébe, majd rányitotta a hideg vizet. Leont ez sem érdekelte. Sora Layla felé fordult, és megkérte hogy hozzon egy törölközőt a férfinak, majd bezárta az ajtót. Egy ideig nézte a franciát, majd az megcsúszott. Sora egy pillanatra megdöbbent, és már csak azt érezte, hogy Leon magával rántja. Néhány pillanattal később arra eszmélt fel, hogy a férfi fekszik, ő padig rajta volt. Lassan szemét elhomályosította a szenvedély köde. Egyre közeledett Leonhoz, de elkapta a fejét és felállt. Ráterítette a beadott törölközőt, majd a szobájába vitte. A férfi lefeküdt az ágyra és nyugton maradt, de ahogy Sora odament mellé, magára rántotta. A lány végül engedett. De Leon nem csókolta meg.

- Sora.- a lány érezte, hogy a férfi brandyt ivott, és wiskyt is.- Én soha nem szerettem Lorenát. Amikor vele voltam, mindig te jártál az eszemben. Téged láttalak. Te vagy az egyetlen, akit tiszta szívemből szeretek. És soha nem is lesz más.- suttogta.- Nagyon szeretlek, angyal.
- Leon. Tényleg igaz?- kérdezte és érezte, ahogy az alkohol szinte neki is elveszi az eszét.
- Szeretlek Sora.- mosolyodott el.- Soha nem szerettem senkit így.
- Én is szeretlek.- mosolygott, majd megcsókolta a férfit.

Leon simogatni kezdte Sora hátát, és egyre szenvedélyesebben csókolta. Akarta a lányt. Oly régen vágyott rá. És most nem tudja visszafogni magát. És nem is akarta A férfi átfordította Sorát, így ő volt felül. Belenézett a lány szemébe, és ő engedélyt adott. Engedélyt, mindere. Leon lehajolt, és a lány nyakát kezdte kényeztetni. Forró csókokkal borította a selymes bőrt. Érezte, ahogy Sora remeg alatta. Ő pedig sznite eszét vesztve tépni kezdte a lányról a ruhákat. Sora felnyögött és simogatni kezdte Leon még mindig vizes hátát. A férfi leszedte a lányról az összes ruhát és jólesően felnyögött. Egyszerűen nem bírt magával. Ráhajolt a lány melleire, és kényeztetni kezdte. Nyalogatta, majd keményen szívogatta és harapdálta. Sora nagyokat nyögött alatta, ami még inkább felszította a tüzet benne. Lassan haladt egyre leljebb kínzóan lassan. Majd elért a lány nemi szervéhez. Démonian elmosolyodott, és lehajolt. Nyelvével kezdte kényeztetni a lüktető bimbót, míg kezével továbbra is a lány melleit kényeztette. Sora felsikított, ahogy Leon nyelvével behatolt. Egyre gyorsabban, és hevesebben ostromolta a szűk, nedves barlangot egyre a gyönyör felé hajszolva a lányt. Sora szinte önkívülteben volt, nem úgy, mint a férfi. Verejtékezni kezdett. Pár pillanattal később az angyal felsikított. Visszajutott a mennyországba, egy démon segítségével. A kéj forrón folyni kezdett belőle, amit Leon élvezettel nyalt le. Majd egy érzéki mozdulattal letörölte a szájáról, és megcsókolta Sorát. Csók közben levette a boxeralsót magáról, és egy erőteljes mozdulattal behatolt a lányba. Sora lábait Leon derekára kulcsolta, és a férfi egyetlen mozdulattal még bejjebb hatolt. Lassan kezdett mozogni, miközben ajakit Sora nyakára tapaszotta. Mozgása egyre fokozódott. Érezte a forróságot, a tüzet maga körül. Mint a legbársonyosabb, legillatosabb olaj. Leon sem tudta már visszafolytani feltörni készülő nyögéseit. Szinte Sorával egyszerre ziháltak. Mind a ketten verejtékben fürödve élveztek. Nem létezett senki és semmi. Csak ők, és ez a feledhetetlen gyönyörű pillanat. Leon telt volt és merev. Oly régen várt már erre a pillanatra, mikor újra érezheti a lány édes gyönyörét. Már régen elveszítette a józanságát. Szemei vadan, és hevesen csillogtak. Az ezüst színű szemprár oly vágyról tanúskodott, amit ember ép ésszel fel sem foghat. És mégis, Sora tudta, hogy ez a kép örökre az emlékeibe ivdódott. A férfi teljes hosszában mozgott. Erőteljesen, szenvedélyesen. Most kitört belőle az összes szenvedély, ami az évek során felgyülemlett benne. Mint vad démon, aki a zsákmányát ízlelgeti. Egy angyalt. Sora egyre nedvesebb lett, és élvezte, ahogy partnere egyre vadabbul mozog benne. És tényleg Leon egyre vadabb volt. Vágya hajtotta ilyen hevesen. Beteljesedni akart. És végre annyi idő után újra magáénak akarta mondani a lányt. A férfi pillantása elsötétült, és csak nézte a gesztenyeszínű szempárt, mi egy angyalhoz tartozott. Minden lökéssel egyre beljebb jutott a lányban. Leon minden izma megfeszült, és a veríték csillogva folyt le rajta. Sora lebegő örömöt érzett, és hogy egyre feljebb jut. És kétségbeesett szükségét annak, hogy adjon és elvegyen. Leon, érezve, hogy közeledik a csúcs, a lány nyakába temette az arcát. Sora felkiáltott. Ő már elérte a mennyországot. Az a gyönyörű szilánkokra hasító érzés átfutott a testén. Leon lökött még párat, majd ő is követte. Ordítását belefolytotta a lány nyakába. Az angyal segített a démonnak felemelkedni egészen a mennyig. És a lány lába között forrón patagzott a szerelem. Leon kicsúszot belőle. Az oldalára fordult, és átölelte a reszkető lányt. Mosolyogva takarta be mind a kettejüket, és várta, hogy a lány és a saját légzése is csillapodjon.

- Sora?- szólalt meg.
- Hm?- hallotta a lány álomtól ittas hangját.
- Szeretlek.- suttogta, de a lány már nem válaszolt. Ő is elaludt és együtt folytatták a szeretkezést az álmok birodalmában.
- Íme a sztárpáros.- mosolygott Fantom, miközben nézte őket.- Eggyé váltatok. Eljött az ideje, hogy megcsináljátok a mutatványt. Hisz ti egy pár vagytok. Az életben és a sznípadon is. A lehetőség megadatott. A többi már csak rajtatok múlik. Mennyire vagytok erősek?- majd eltűnt a sötétségben, magára hagyva az angyalt és a démont.