Jéghercegnő

Párizsban egy férfi ült lakásában. Félmeztelen testét a nap első sugarai simogatták. Az arany színű lágy simogatás izmos felsőtestén, talán kellemesebb volt, mint az összes nőé akivel eddigi élete során találkozott. Már nagyon vágyott arra, hogy valaki igazán képes legyen szerelmet nyújtani neki. Akit egyenlő félnek tekinthet maga mellett. Aki úgyanúgy csillog, mint ő. És aki igazán képes felszítani a tüzet benne. Létezik egyáltalán olyan nő, aki az oldalán úgy ragyog akár egy csillag? Talán. De ő még nem találta meg. Hirtelen egy újság akadt a kezébe. Los Angelesben, a Kaleido színpadnál van egy igazi sztár. Néhány napja kapta az ajánlatot a színpad igazgatójától, hogy menjen oda és legyen partnere a csillagnak. Természetesen elfogadta. Párizs már nem nyújtott neki kihívást, vagy kalandot. Már egy nő sem volt, aki felkeltette volna az érdeklődését. Bár még a régi szeretői is nagyon koslattak utána. Igazából talán egyik sem fogta meg, talán nem is kívánta őket. Csupán egy kis játék volt, amibe a nők szívesen belementek, legtöbbször kérés nélkül. De... egyik sem volt olyan, mint amilyennek elképzelte azt a lányt, akivel majd az életét akarja leélni. Gondolataiból halk kopogás térítette magához. Egy fehér hajú, ezüst szemű lány lépett be. Lépteit szinte meg sem lehetett hallani. Lassan közelítette meg a férfit, aki egy fotelben ülve nézte a kelő napot, az egyészfalas ablakból. A lány lassan elé lépett.

- Mikor indulunk Los Angelesbe, Leon?- kérdezte kellemesen megynugtató hangján.
- Csak nyugi, hugocskám.- villantott felé egy mosolyt.- Majd délben indul a gép.
- Leon.- guggolt elé.- Még mindig nem mondtad, hogy miért megyünk oda.
- Sophie, itt már nem vár rám semmi.- mondta közömbösen.- Új kihívást akarok, és egy nőt aki igazán a partnerem lehet.
- Hallottam egy lányról.- lépett az ablak elé.- A Kaleido színpadnál dolgozik. Ő a sztár. Azt mondják legendás szépség. És nagyon híres. A színpadon úgy ragyog, mint senki más, és mindenki számára ő a legyőzhetetlen. Az újságok és az emberek viszont általában nem a nevén emlegetik. Hanem csak a színpadi nevén: a Jéghercegnő.
- Jéghercegnő?- nézett rá unottan Leon.- Sophie kérlek, nics olyan nő, akit ne lehetne valamivel feltüzelni.
- Őt nem lehet.- rázta a fejét Sophie.- Férfiak milliói hever a lábainál, de ő tudomást sem vesz róluk. Lehet az akármilyen jóképű.
- Na erre kíváncsi vagyok.- mosolyodott el a férfi.- Mostmár biztos, hogy odamegyünk.

Délben már a magán repülőn ültek, és Los Angeles felé tartottak. Leon megvásárolta az összes újságot, ami csak említi a Jéghercegnőt. Egyre jobban felkeltette az érdeklődését. Egy új kaland. Ha a lány csak fele annyira szép, mint ahogy mondják, akkor már megérte a szípadhoz csatlakoznia. Lássuk, tényleg annyira fagyos, hogy még neki is képes lesz ellenállni, villant át az agyán, mire elmosolyodott. A gép hamarosan leszállt. Egy limuzint küldtek értük. Leonnak el kellett ismernie, hogy az igazgató nagyon alapos. Azonnal a színpadhoz mentek. Mikor kiszállt, Leont csaknem elütötte egy száguldozó motoros. Majd a járműt vezető személy, oldalra dőlt, és leállította a kék- ezüst színű motort. Egy kecses mozdulattal leszállt. Alakjából és mozgásából arra lehetett következtetni, hogy egy lányról van szó. A fekete trapézszárú nadrág és a testre feszülő, fekete kabát sejteni engedte, hogy a lánynak fantasztikus alakja van. Leon kissé megigézetten nézte a látványt. Nem látott, és nem érintett még ilyen tökéletes testű nőt. Formás lábak. Lágy ívű csípő, feszes gömbölyű fenék. Karcsú alak. És tökéletes, dús, formás mellek. Egy ilyen isteni testnek, akkor hogy nézhet ki az arca? Bár a férfi kissé félt, mert tudta, hogy egy nő sem lehet annyira tökéletes. Ha ilyen eszméletlen a teste akkor az arca, biztos, hogy csúnya. De a lány az előbb majdnem elütötte. Leon észbekapva dühösen indult felé. Ezüst szemei szikrákat szórtak. Mikor odaért a lány elé dühösen megállt, és széles mozdulatokkal segítette a mondanivalóját.

- Kisasszony!- kezdte szinte kiabálva.- Már ne is haragudjon, de majdnem elütött. Normális maga? Meg akart ölni, vagy mi?- mondta szikrázó szemekkel.- Figyel rám egyáltalán?- kiáltott fel.

A lány felemelte a kezét, és a fekete bukósisakhoz nyúlt. Lassan leemelte. A sisak alól hosszú, lilás hajtincsek hullottak ki, majd a lány egy könnyed mozdulattal hátra dobta a haját, és Leonra nézett. A férfi elhűlt a látványtól. Soha ilyen szépet még nem látott. A lány haja a derekáig ért, és selymesen omlott le a hátán. Az arcát, akár a testét, még egy istennő is megirigyelhette volna. A lány tökéletes volt. Leon bár nem hitte, hogy létezik ilyen, de most... itt állt előtte. Teljes életnagyságban. Egy káprázat. Egy szirén. Egy csábos istennő. Ha a teste nem lett volna elég, hogy felkeltse a vágyát, akkor ott van még az arca. Kecses nyak, kívánatos, telt ajkak. Gyönyörű gesztenye színű szemek. Álomszép vonások. Az egész... olyan hihetetlen volt. Érezte, ahogy a vágy kering benne, és a nadrgája egyre szűkebb. Egyetlen pillantás, és máris kívánta. Olyan megfoghatatlan élmény volt. És ebben a pillanatban Leon úgy érezte, hogy hiába ő a világ legnagyobb nőcsábásza, ez a lány még számára is elérhetetlen. Olyan távoli, és felülmúlhatatlan volt. A férfi mikor mélyebben a szemébe nézett csak akkor vette észre azt, ami előzőleg elkerülte a figyelmét. A tündér szemei olyan hidegek voltak mint a jég. Szinte átszelte a levegőt a benne kavargó fagyos szél. A lány egy pillanatra, mintha meglepődött volna, de a másik pillanatban már érdektelennek tűnt. Letette a bukósisakot, a motorra, majd sarkon fordult, és befelé indult. Leon csak nézett utána. Nem hitte el, hogy a lány olyan szép, mint egy szirén, de olyan fagyos mint a jég. Egy ilyen csodának, olyan tüzesnek kellene lennie, mint egy vulkán. De... mégsem.
Az igazgató irodájában megbeszélték, a szerződés egyes pontjait. Odabent csupán öten voltak. Ők ketten Sophieval, Kalos Eido, Lalya Hamilton, akivel már találkozott párszor, és Yuri Killien, akit a legjobb barátjaként tartott számon, és nagyon sokat talákoztak.

- Nos üdvözöllek benneteket a Kelido színpadnál.- mondta Kalos.- Gondolom, Laylát és Yurit már ismeritek, ezért nem mutatom be őket. Viszont van valaki akit szeretném, ha megismernél. A partnered:- majd egy kis hatás szünetet tartott.- Sora Naegino.
- Sora lesz a partnere?- tette fel a kérdést Yuri.- Azt hittem, hogy ő egyenlőre marad Layla mellett.
- Mert még nem találtam meg neki a tökéletes férfi párt.- mosolygott halványan Kalos.- Különben is a következő darab egy szerelmes műsor. És Layla nem alakíthatja a férfit. És te sem.- mondta a ki nem mondott kérdésre.- Sora a testvérének tekint, ahogy te is őt. Nekem tűz kell.
- Gyere Leon, Sora a jégpályán van.- mondta Yuri a férfinak.

Ők ketten elindultak, Sophie pedig Laylával ment az edzőterem felé. Ahogy közeledtek a pálya felé, Leon emlékezetében felvillant egy gesztenye színű szempár. A tekintet jeges nyugalommal időzött az övén. És az a test, azok a vonások. A kép lassan változni kezdett, és a lány tekintete démoni tűzben égett, miközben ajkai mosolyra múzódtak. Egyre kevesebb és kevesebb ruha volt rajta. Majd mikor végre teljesen meztelenül állt volna előtte, megérkeztek a pályára. Két lány volt ott. Úgy siklottak a jégen, mintha oda teremtették volna őket. Az egyik kékben, a másik bordóban volt. De az a lány, aki a bordó ruhát viselte sokkal merészebb volt. Olyan mutatványokat csinált, amit egyik profi sem mert volna bevállalni. Mozgása teljesen tökéletes volt. Olyan tűz égett benne, ami mindent felperzselt. Szinte felolvasztotta a jeget. Leon szeme hirtelen kikerekedett. Az a lány... ugyan az a szépség, mint aki majdnem elütötte. De mos nem az a jeges tekintet nézett. A gesztenye színű szempár izzott. Mozgása kecses volt, és érzéki. Leon elhatározta, hogy nem érdekli semmi, neki ez a lány kell. Majd lassan ráerőltette magát, hogy megnéze a másik lányt. Na igen... ahogy sejtette. A másik lánynak hosszú kékes- fekete haja volt. Finom vonásai és csábos teste. Pont olyan volt, mint amilyen nőkkel eddig Leon érintkezett. Gyönyörű, és csábító, tüzes. De nem felülmúlhatatlan, és nem is feledhetetlen. Közel sem olyan, mint a másik. Az a szépség, mint amilyen abban a szirénben volt, elérhetetlen bárki számára.

- Sora!- hallotta maga mellől Yuri hangját, mire a két lány megállt.- Had mutassam be nektek lányok, Leon Oswaldot. Sora, ő lesz a partnered.
- Leon Oswlad?- siklott oda hozzájuk, a kék hajú, kék szemű lány.- Nocsak micsoda meglepetés.- mosolyodott el.- Örülök.- mondta a lány édes hangon.- A legjobb artista a világon.
- És a legnagyobb nőcsábász a világon.- zengett a teremben egy gúnyos, mégis érzéki hang, amitől Leont kiverte a víz.
- Én is örülök.- villantott egy lehengerlő mosolyot az előtte álló lányra, majd a másikhoz fordult.- Azt hiszem, ön előnyben van kisasszony.- mosolyogott sármosan.- Mert ön tudja a nevem, de én nem tudom az önét.

Majd a lány egy könnyed mozdulattal odasiklott a férfi elé. Egészen a kordonig. Nagyon közel hajolt Leonhoz, de szemeiben jeges gúny ragyogott. A férfit mégis majdnem elbódította a belőle érkező jázmin érzéki illata, ami csak igazolta, azt amit eddig is tudott. A lány egy ízig vérig nő. Méghozzá a leggyönyörűbb aki létezik. Egy igazi istennő bájaival, és egy szirén csáberejével. Mégis a jég legfagyosabb leheletével.

- A nevem: Sora Naegino.- mondta közömbösen.