2. rész

- A nevem: Sora Naegino.- mondta közömbösen.

Leon csak nézett. Ő azt hitte... A másik lányra pillantott, aki vidáman mosolygott. Akkor ő kicsoda? Ez a kérdés lényegtelennek tűnt. Tekintetét visszafordította a szirénre. A lány jeges, metsző pillantással méregette. Hogy a fenében tudja megtartani ezt a hűvös viselkedést mindenkivel szemben? Mintha nem is hús- vér ember lett volna. Valami földöntúli, megfoghatatlan. Leon olyan vágyódást érzett, mint még soha. Ez a lány... olyan... szomorú. Villant át az agyán. A tekintete egy pillanatra megváltozott. Olyan törékenynek látta. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Csak a jeges mélység maradt. Leon lassan lusta mosolyra húzt az ajkait. Ez az a lány, akit a partnerének akart, már akkor, amikor még nem is tudta, hogy ő Sora Naegino. Igen ez a lány jelenti azt a kihívást, amit eddig keresett. Sora lassan végigmérte a férfit. Szemében nem látszott mit gondol róla. Pedig Leon annyira szerette volna kiolvasni. Hirtelen egy gyengéd érintést érzett a karján. Oldalra fordulva húgát pillantotta meg. Sophie eztüst szeme melegen csillogott. Összehasonlítva Sora jeges tekintetével, csupán arra jött rá, hogy a lány relytéje immár valósággal vonza. Ő akart az lenni, aki felolvasztja a jeget ennek a szirénnek a szemében. És mikor végzett vele, olyan tűz fog ott égni, mint soha. Ilyen kalandban még soha nem volt része. És talán soha nem is lesz. Kalos és Layla is odalépett.

- Sora, Leon lesz a partnered!- jelentette be az igazgató.- Remélem, nem fogod megőríteni, úgy, mint az előzőt.
- Kalos én nem őrítettem meg.- mondta a lány nyugodt hangon.- Csupán nem tettem eleget a kérésének.
- Nos Leon, mint láthatod, a kisasszony nagyon makacs.- mondta Kalos széles mosollyal.- Soha nem fogja azt tenni, amit te akarsz. Ő olyan, mint egy betöretlen ló. Aki pompás, de veszélyes.
- Kalos, ha megkérhetlek, ne hasonlítsd egy állatéhoz a személyiségemet.- mondta Sora éles hangon.- Tudtommal, még nem viselkedtem állatiasan.
- De még lehet.- mosolygott huncutul Leon.
- Mr. Oswald.- fordult felé metsző tekintettel.- Ha azt akarja, hogy elfogadjam a partneremnek, akkor fékezze ezt a... szánalmas viselkedést.
- Mhm.- mosolygott még jobban Leon.- Vagy ha maga akar az én partnerem lenni, kisasszony.- nyomta meg az utólsó szót.
- Úgy látom, most emberedre akadtál, Sora.- kacagott fel Layla.- Vigyázz vele.
- Sora!- kezdte Kalos.- Mivel nem akarom, hogy Leon, és Sophie egy szállodában lakjanak, ezért úgy döntöttem,, hogy nálad lesznek.
- Igen?- kérdezte a lány gúnyosan.- És miért nem Laylánál vagy Yurinál?
- Csak.- zárta le a vitát az igazgató.- Különben is a házad nagyobb, mint az övéké. Ellesztek. És Leon a partnered lesz. Vagyis össze kell szoknotok. Légy szíves és menj most haza, és mutasd meg a házat.
- Jó.- mondta teljesen hidegen a lány, majd elment átöltözni.

Leon és Sophie már kint vártak rá, amikor megjelent a fekete együttesben. A férfi elé nem várt alkalom kínálkozott. És ő nem fog habozni kihasználni. Már előre tetszett neki, hogy a lánynál kell lakniuk. Sora csak rájuk pillantott, majd átvetette a lábát a motoron, és feltette a bukósisakot. Előre dőlt, és beindította. A jármű éles hangja végigdübörgött, mire Sophie kicsit összerezzent. Leon egy elismerő mosollyal nézte a lányt, aki lábát feltéve elindult. A testvére k beültek a limuzinba és a lány után indultak. Sora fantasztikusan vezetett. Az éles kanyarokat úgy szelte keresztüll, hogy szinte teljesen a földet súrolta a motorral, ahogy oldalra dőlt. Majd ugyan azzal a könnyedséggel, amivel kihajolt, visszaállt az eredeti helyzetébe. Leonnak el kellett ismernie, hogy a lány lenyűgöző. Nem csak éles nyelvű, de történeteses káprázatos, és minden tekintetben úgy csillog, ahogy azt ő a saját partnereitől elvárta. Eddig még nem sokan tudták lenyűgözni, de Sorának sikerült. Játszi könnyedséggel vezetett egy sportmotort, amire más nőnek eszébe sem jutott volna felszállni. Úgy látszik ennek a tüneménynek minden kihívást jelent, és a legtöbbet ki is akarja próbálni. Kb. Húsz perc múlva egy hatalmas villa kocsifeljáróján hajtottak fel. Sora a bejárati ajtót megelőző lépcső előtt állt meg. Leon észre sem vette, hogy megérkeztek, csak akkor, amikor Sophie húzni kezdte kifelé. Na igen. Nézett körbe. Egy csillag megengedheti ezt magának. A ház hatalmas volt. A kert pedig óriási. Tele szebbnél szebb virágokkal. Lassan követték Sorát befelé, a házba. Egy ízlésesen berendezett előtérbe jutottak, ami kb. felért egy kisebb ház nagyságával. Eléjük sietett egy cselédlány. Illedelmesen elvette Sorától a bukósisakot, majd a vendégek felé nézett. Amint Leonra esett a pillantása epirult, és úgy iszkolt el, mintha rajta kapták volna valamin. Sora hátra nézett, és látta, ahogy a férfi mindentudó mosolyra húzza ajkait. Rosszalló szisszenéssel jelezte, hogy nem akar ilyet látni még egyszer, és nem is nyerte meg a tetszését, az előbbi kis jelenet. Némán intett a testvéreknek, akik követték az emeletre. Ahogy Sora a lépcsőket rótta, a fekete nadrág megfeszült rajta, ezzel memutatva fekene lágy, feszes ívét. Leon egy halk nyögés kiséretében elfordult. Megálltak egy szoba előtt, és a szirén hozzájuk fordult.

- Sophie, ha neked is megfelel, ez lesz a szobád.- fordult hozzá, és bár szemében nem tűnt el a jeges fény, hangja valahogy lágyabb lett, majd benyitott.

A szoba falai menta zöldek voltak. És szinte minden ehhez a színhez kapcsolódott. Sophie elragadottan lépett be. Az ajtóval szemben egy egészfalas ablak volt. Az ablak melletti egyik falnál egy hatalmas baldachinos ágy volt. Menta színekben pompázott, az ágynemű és a párnák. Egy szófa volt bent, szintén menta színben, és mellette egy kandalló fehér kerettel. Fésülködő asztal, és egy szobából nyíló ajtó, ami biztos a fürdő volt. És egy kisebb ajtó, ami talán a gardrób. Leon mosolyogva nézte húgát, ahogy leül az ágyra, majd rögtön felpattan, mint egy kisgyerek és az ablakhoz siet. Sora intett neki, hogy ők menjenek tovább. Majd a lány végigment a folyasón, és befordul egy másikba. Hirtelen megtorpant, és Leon csaknem beleütközött. A lány jeges közönnyel végigmérte a férfit. Majd egy nagyot sóhajtott, és tovább ment. Leont hirtelen düg fogta el. Egyik nő sem tudott még úgy végignézni, ahogy néhány pillanattal ezelőtt Sora. A lány olyan közömbösen nézett rá, mintha egy fahasáb lenne. Semmi nem sértette még így a büszkeségét. Majd tekintetét levette a lány hátáról, hogy nehogy valami őrültséget tegyen. A folyasón vörös szőnyeg volt. Mintha csak előre tudták volna, hogy a lány egy csillag lesz, és hozzá méltó bánást érdemel. Majd Sora megállt és benyitott egy szobába. Leon belépett utána. Hát ezért nézte meg? A szoba pont olyan volt, ami illett a férfi stílusához. A falak ezüst színnel voltak bevonva. És az ablak előtt egy mélykék függöny helyezkedett. Ugyanolyan volt a berendezés, mint húga szobájában, de leginkább az ezüst, és a mélykék színeiben. Az ablakból elé táruló látvány pedig mesés volt. Virágok áradata ameddig szem ellát. Sehol egy felhőkarcoló vagy ilyesmi. Szabadon látni lehetett az eget.

- Remélem, megfelel.- hallatszott Sora hűvös hangja.
- Igen.- mondta csendesen a férfi, majd megfordult, és újra azzal az ellenállhatatlan mosollyal nézte a lányt.- És melyik a te szobád?
- Egy: nem engedttem meg, hogy tegezzen.- mondta kisség élesen.- Kettő: Semmi köze sincs hozzá, de hogy kielégítsem a kíváncsiságát, az öné mellett van. Jobbara.- majd sarkon fordult, és kiment.

Leon felnevetett. Makacs kislány. De nagyon szép. Túlságosan is ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja. És nézzenek oda, egyetlen modnatával, hogy fel tudta tüzelni a lányt. Bár az arcán nem látszott. Vonásai közömbösek maradtak, mégis egy pillanatra a geszetenye színű tekintetben a harag lángja lobbant. És bár gyosan eltűnt onnan, Leon mégis észre vette. Minden nőnek megvan a maga gyenge pontja. Sora Naegino sem kivétel. Ó dehogynem, mondta egy belső hang. Nagyon is az. Soha nem találkozott még egy olyan nővel, aki határtalanul szép, mégsincs ennek tudatában, és nem is igyekszik kihasználni. Olyan furcsa volt minden a lány körül. Relytéjes. És Leon meg akarta fejteni ezt a relytéjt. Vajon a lány honnan tudta, hogy hozzá és Sophiehoz ennyire illenek a szobák. Nem most csinálta csettintésre az biztos. Gondterhelten elfeküdt az ágyon. Az istenért, nem is kellene, hogy foglalkoztassa a lány családja vagy élete. Csupán fel kéne szítania benne a tüzet, és az ágyába csábítania. Hiszen ezt akarta. Egy része, azonban tudni akarta mi okozta ebben a lányban azt, végtelen keserűséget, ami lassan jeges üreséggé fajult. Ennek kiderítését el is kezdi... most azonnal, döntöttel el. Mindenféle önérzet és gátlás nélkül indult a lány szobája felé. Kopogott, de nem válaszolt senki. Belépett. Ahogy betette a lábát, máris fellobant benne a vágy. Jázmin, könnyed érzéki illata lengte be a levegőt. A szoba nem is illett ahhoz a lányhoz, akit megismert. A falak barackszínben játszottak. A hatalmas franciaágyon a selyem takaró bordó volt. A párnák fehérek. És az ablak előtt lévő függöny szintén bordó. A bent lévő kényelmes szófa élénk piros volt. A szőnyeg szintén bíbor színű. Ez az egész ésszerűtlen volt. Egy ilyen hideg lány, a kékbe vagy a fehérbe kellett volna, hogy burkolózzon. Ezzel ellentétben Sora egész szobája forróságot árasztott. Meleg vágyat. Ahogy a hatalmas baldachinos ágyra nézett, azonal az rémlett fel előtte, ahogy Sora a kéjtől nyögdécsel a karjai között, miközben az ő nevét kiáltja a gyönyör mámorában. Ahogy a haja ziláltan tapad a testére, miközben ütemesen mozgonak, minden lökéssel közelebb jutva a csúcshoz. Hirtelen víz csobogása ütötte meg a fülét, és egy érzéki hang. Szóval a kislány fürdik, mosolyodott el ördögien. Nagy meglepetés fogja várni, mire kijön. Tekintete hirtelen egy képre esett. Azon a képen Sora még egészen kicsit volt, talán 12 éves. Már akkor sem mosolygott. Egy szép nővel és egy jóképű férfival állt, akik vidáman néztek. Az akkori kislány tekintete szomorú és megtört volt. Mégis volt benne valami, ami miatt Leon azt hitte, hogy útálja a szüleit. Mikor felvette a képet a kandaló széléről, kiesett a tartóból valami. A férfi felvette, és döbbenten nézett a rámosolygó kislányra. Sora már akkoriban is nagyon szép volt. Nem tudta levenni erről a csodáról a szemét, habár tudta, hogy vannak mások is a fotón. Majd arra kényszerítette magát, hogy a többi alakra nézzen. Egy Soránál fiatalabb kislány volt, és nem is olyan szép, mint ő, de a szemük egyforma volt. Egyformán mosolygott. Mellettük egy férfi és egy nő. Leon látta már mi volt olyan furcsa. Az előző képen lévő emberekben és Sorában nem volt semmi hasonlóság, de most...

- Te meg, mi a fenét csinálsz?- hallatszott egy meglepett, mégis dühös hang.