6. rész

Sora ezúttal nem akart motorral menni. Sokkal inkább azért, mert szoknyát vett fel. Egy menta színű félvállas toppot, és egy kék színű térdig érő szoknyát. Haját felfogta, és felvett egy fehér szandát. Beült a fekete sportkocsiba és elhajtott. Nem akart találkozni Leonnal. Magában beismerte, hogy Fantomnak igaza volt. Az bántotta, ahogy reggel bánt a férfival. Olyan hihetetlenül jó érzés volt hozzá bújni. És reggel, amikor kinyitotta szemeit. Ó te jóságos ég. Milyen lehetett minden reggel így ébredni? És milyen hihetetlenül jó lesz majd annak a nőnek, akit végül szerelmének szólít. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy már csak azt vette észre, hogy megérkezett a színpadhoz. Amikor kiszállt, egyenesen Laylába ütközött. Belenézett baránője ragyogó kék szemeibe, és nagyot sóhajtott. Layla azonnal értette. Karon ragadta a lányt, és befelé indultak. Sora mindent elmesélt, és Layla csak figyelmesen hallgatta. Majd, amikor végig halgatta megállt.

- Sora!- kezdte emelt hangon.- Jól figyelj ide. Azonnal fejezd ezt be. Eleget büntetted már magad. Elég volt.- mondta a főnix dühösen.- Leon közeledik feléd, és te visszautasítod. Hogy lehetsz ilyen? Miért bünteted magad, és őt is? Sora, könyörgöm hagyd ezt abba. Élj végre úgy, ahogy régen. Leon nem olyan, mint Alden.
- Ezt nem tudhatod.- mondta jegesen.
- De te sem.- mondta dühösen.- Hagyd már abba te buta liba. Nem engedsz magadhoz senkit, amióta az a dolog történt Aldennel. Hagyd a hülyeséget, és próbálj kedvesebb lenni Leonhoz. És kezdj el megint mosolyogni. Nevetni. És oldódj fel. Feljets el mindent.- fogta meg a karját.
- Nem tudom Layla.- kiáltott fel.- Ilyet nem lehet elfelejteni. Kétszer hibáztam az éltemben, amiért súlyos árat fizettem. Többször nem fogok.
- Tudom, hogy a tökéletességre törkedtél mindig.- mondta megenyhülve.- Azóta soha nem hibáztál. Bármilyen nehéz is volt a mutatvány elsőre megcsináltad. Vagy ha nem elsőre, akkor addig senki nem látta, amíg nem volt tökéletes.- majd szemei összeszűkültek.- De senki nem tökéletes. Még te sem. A Kaleido sztár sem tökéletes.
- Layla!- kiáltott barátnője után.- Layla várj!- de a lány már messze járt.

Sora nagyot sóhajtott. Nem értette, hogy Layla miért lett ilyen dühös. Ennyire azért még ő sem törődhet vele. Lassan elindult az öltöző felé. Kinyitotta az ajtót, és amikor megfordult Leticiával találta szemben magát, aki már edző ruhában volt. A lány gúnyos pillantással méregette Sorát. De ő sem maradt le tőle. Az a jeges pillantás, amit felé küldött, majdnem elvette még az életkedvét is. Sora lassan öltözni kezdett. Felvette szokásos bordó edzőruháját, a haját pedig felkötve hagyta. Kifelé indult, és őt rögtön követte Leticia.

- Mondtam, hogy vissza fog jönni a partnered?- kérdezte gúnyosan, és neki támaszkodott a falnak, amíg Sora kivett az autómatából egy ásványvizet. De egy másik személy is hallgatta a beszélgetést.
- Nem, nem modtad.- válaszolt lenéző hangsúllyal Sora.- Na és melyik? Mert tudtommal, a partnerem most is itt tartózkodik.
- Ugyan már.- mondta felnevetve Leticia.- Mindenki tudja, hogy Leon Oswald nem a partnered. Csak egy valakivel tudtál jól összedolgozni, és az Alden Garcia.
- Mi?- nézett fel Sora, és a szeméből eltűnt a nyugodt jégpáncél.- A szemét visszajön?
- Pontosan.- válaszolt vidáman a másik.- És hivatalosan még mindig ő a partnered, vagyis Leon lesz az enyém.
- Ha. Azt várhatjátok, hogy én megint összeálljak Aldennel.- majd sarkon fordult, és Leticia ment utána, de az árny is követte őket.
- Visszatérve. Miattad eltört a karom.- mondta kissé felháborodva, miközben a begipszelt karját mutogatta.- Hogy lehetsz ilyen?
- Sajnálom.- mondta érzelem nélkül.- Ócsároltad a barátnőmet.
- Inkább azt a kis senkit véded, mint engem?- mondta dühösen.- Engem, aki az unokatestvéred vagyok?

Eközbe a mögöttük a falnál meglapulva az árny, teljesen megdöbbent. Nem számított ilyen fordulatra. De ha a rokona, akkor miért utálja? Hát persze, ő az akiről Sora azt mondta, hogy ugyan úgy fájdalmat okozott neki, mint a nevelőszülei. Mostmár megértette, hogy miért állt olyan keményen bosszút. Nem csak a Layla felé irányuló sértés miatt, de azért is, amit egykor vele tett. Már minden világos volt, és egyre több dologra derül a fény a lány relytéjes múltjából.

- Nem érdekel, hogy ki vagy.- mondta nyugodtan Sora, nem is sejtve, hogy más is hallja.- És te talán elfelejtetted, amit te és a szüleid tettetek? Nem felejtek egy könnyen Leticia, és a bosszú sem marad el. Véres könnyeket fogsz ejteni. És a szüleid is.- majd az edzőterembe indult.

Felugrott a kötélre és nyújtás nélkül gyakorlatozni kezdett. Majd felugrott, karjait oldalra nyújtotta, és az egyik lábát felhúzta. Mikor elég magasan volt, hátra fordult, és a lábát beakasztotta a forgó trapézba. A trapéz lassan forogni kezdett vele. Majd egyre gyorsabban, de közben minden mozdulata látható volt. Végül elengedte a trapézt, és újra megfordulva felfelé kezdett szállni, miközben fekvő helyzetbe lendült, és az egyik lábát kicsit felhúzta. Egészen a legfelső trapézig szállt. Majd ott belendült, és elugrott. Egy nyújtott szaltóval közeledett a másik trapéz felé. Majd amikor már majdnem elkapta, háttal fordult, lendületet vett és kis ívben hátra hajolt. Egész testét a kezével tartotta, miközben a rúd felett hátra hajolt. Végül leült a trapézra. Taps hangja visszhangzott a termen. Sora lenézett, és Leont látta meg. A férfi bár mosolygott tekintete komoly volt. Sora leugrott vissza a kötélre, majd Leon mellé. Belenézett a férfi szemébe. Eszébe jutott a reggeli csillogás. Gyorsan elkapta a fejét, és az ásványvízért indult.

- Micsoda ugrás.- mondta Leon, de hangjába gúny vegyült.- Ehhez nem kell partner?
- Igazából az ugrás úgy lett kitalálva, hogy ketten csinálják.- válaszolt a lány.- De amikor a lány megérkezik a trapézhoz és háttal fordul, a férfi fellendíti magát, és ő emeli magasba a lányt.
- Jól hangzik.- lépett közelebb.- Mi a baj?- nézett a lányra aki az üveget nézte, amiben zöld színű folyadék volt.
- Ez a tiéd?- mutatta oda.
- Nem.- rázta a fejét.- Azt hittem a tiéd.
- Én ásványvizet hoztam be.- majd nagyot sóhajtott.- Valaki ásványvízre szomjazott, és amit kivettem az volt az utólsó, így ide tette a trópusi gyümölcsöset.- majd ivott a hideg folyadékból. Egy csepp víz az üvegről Sora ajkára csorgott, majd végig a nyakán, és becsorgott az edzőruha alá. Leon végigkísérte a csepp útját, és kis híján megbolondult. Érezte újra a vágyat magában.- Akartál valamit?- térítette magához Sora hangja.
- Igen.- fordult arra.- Miért nem mondtad meg? Miért nem mondtad meg, hogy Leticia az a gyűlölt unokatestvér, akiről beszéltél?- mondta a lány értetlen arcát látva.
- Honnan tudod?- kérdezte, majd meg is válaszolta.- Hallottad, amikor mondta.- majd felsóhajtott.- Igen Leticia az unokatestvérem. Azért nem mondtam el, mert még nem láttam készen magamat rá. És téged sem. Mindig is gyűlöltük egymást. De akkor most elmondom.- majd elfordult, hogy Leon ne lássa a szemére ereszkedő szomorú homályt.- Amikor ő csinált valami rosszat, akkor mindig rám vagy a húgomra fogta. Elég sokat veszekedtünk mindig. És amíg nem kezelhettem az örökségemet, addig az ő szülei rendelkeztek vele. Mindig felsőbbrendűnek érezte magát. És mindig lenézett engem. Azt mondta soha nem lesz olyan befolyásom, és hatalmam, hogy őt tönkre tegyem. Mert ő mindig felettem fog állni.- nevetett fel keserűen.- Aztán betöltöttem a 17- et. Megkaptam a vagyont, ami nem kis összeg volt. És egyre csak gyarpodott, míg Leticia apjának a kezében volt, hála annak a befektetésnek, amit még apa rendezett, és amiről ő nem tudott. Persze ha így vesszük, akkor majdnem az összes pénzt elköltötték, amiről tudtak.- majd újra felnevetett.- Nem tudták, hogy ezzek egy sokkal nagyobb vagyont tesznek a kezembe.- majd váltott.- 14 éves voltam, amikor csatlakoztam a Kaleido színpadhoz. Akkor már a húgom nem élt, és Layla és Yuri azt mondták jöjjek ide. Szerettem az akrobatikát. Már akkor olyan dolgokat csináltam, amiket senki. Azonnal bevettek. Így eljöhettem a házból. Laylánál laktam. Mindig velem volt ő és Yuri, mégha csak titokban találkoztunk is, de velem voltak. És tudtak mindenről. Layla szülei megvédtek, amikor vissza akartak vinni. Így nem sikerült. Laylával és Yurival az oldalamon, egyre feljebb és feljebb jutottam.- halványan elmosolyodott.- Sikert, sikerre halmoztam. Nem soká híres lettem. Aztán még híresebb. És egyre jobb. Gondolom tudsz róla, hogy világsztárként emlegetnek. Szinte mindent meg tudtam csinálni, amit akartam. És egyre inkább beletanultam a szerepembe. Közben Leticia is akrobatikát tanult Európában.- szünetet tartott.- És egyre jobb lett. Én közben utaztam, versenyeztem. Két évvel később találkoztam Leticiával, amikor ide akart jönni dolgozni. Ami végülis nem csoda, hisz ez a színpad a legjobb.- sóhajtott fel.- Nem engedtem. Akkor értem haza, Párizsból, egy versenyről. És keresztbe tettem neki. Szerinted Kalos mégis kire hallgatott?
- Rád. A sztárra, aki vonzotta a vendégeket.- mondta egyszerűen Leon, megdöbbenve a hallottaktól.
- Igen.- bólintott Sora.- Akkor már a Jéghercegnőként, tönkre tettem az álmait. De ez közel sem volt olyan fájdalmas neki, mint gondotam. Azt mondta nekem, hogy mindig felettem fog állni. És nézd!- nevetett.- Megakadályoztam, hogy a legjobbakkal említsék egy lapon. Olyan befolyásos lettem, amilyenről ő álmodni sem mert. Hála annak, hogy apám az volt, aki, és annak, hogy én híres artista lettem.- majd nagy levegőt véve folytatta.- Amikor megkaptam az örökségem, azonnal kiraktam őket a házamból, és akkor elmentek valamerre Európába. Két évig nem hallottam róluk. De amint látod a drága Leticia visszajött, amint megtudta, hogy Leon Oswald lesz a partnerem. Ennyi. Esetleg szeretnél még valamit tudni?- fordult felé gúnyolódva.
- Nem.- válaszolt a férfi még mindig sokkoltan.
- Helyes, akkor gyakoroljunk.- mondta és az ugróasztalhoz ment.- Gyerünk Leon.

A férfi azonnal utána ugrott. Amikor együtt mozogtak a trapézon, olyan furcsa volt. Mintha rég ismerték volna egymást. Mintha ismerték volna a másik minden gondolatát. Ahogy ugráltak olyan szenvedély és forróság keltkezett, mint eddig az edzőteremben még soha. Bár Sora nem mosolygott, nem vetett csábos pillantásokat partnerére, mégis mozgása maga volt a csábítás. És Leon, mintha elbűvölték volna, úgy követte a lányt. Sora maga volt a gonosz, aki bűnre csábított egy tisztalelkű férfit. Hirtelen Layla, Mia Kalos, Katy és Kenneth úr lépett be. Ahogy felnéztek, mindenki megtorpant. Azért jöttek, hogy az új műsorról beszéljenek, és Miának ötletet adjanak, de a látvány letaglózta őket. A rendező lánynak azonnal egy ötlet ütött szöget a fejében. És lassan kezdett megfogalmazódni a történet. A páros befejezte az ugrálást. Lihegve álltak egy- egy trapézon szemben egymással. Majd lassan észhez tértek, és lenéztek. Az oda gyűlt emberek még mindig nem tértek magukhoz a kábulatból. Sora leugrott, Leon pedig követte. A lány megint a kezébe vette az üdítőt, és majdnem megitta az egészet. Hirtelen, mintha megszédült volna, ezért megtámaszkodott a falnál. Majd egy pillanat múlva semmi nem volt. Lassan odasétált a csapathoz.

- Kenneth úr.- mondta kicsit lihegve.
- Szerbusz Sora.- mosolygott az öreg.- Az új műsor miatt jöttem. Kíváncsi vagyok, hogy tudtok, majd összedolgozni ezzel a Casanovával.
- Higyje el Kenneth úr, remek páros leszünk.- villantott egy mosolyt partnerére Leon.
- A francba Kenneth úr.- kiáltott fel hirtelen Mia.- Most miért zavart össze? Éppen kezdett kialakulni bennem egy ötlet, de maga keresztbe tett, és így egy másik is eszembe jutott. Így nem tudom, melyik legyen.
- Csak sorban Mia.- mondta Kalos.- Mond a címeket!
- Az egyik, ahogy Kenneth úr mondta a Casanova.- válaszolt mosolyogva, és pirulva.- A főszerepek Leoné és Soráé. És gondolom sejtik, hogy Leon lenne Casanova.
- Rá illik.- mondta gúnyosan Sora, de Leon úgy látta, mintha egy mosoly bújkált volna a száján.- És a másik?
- A másik.- majd Mia, mintha egy pillanat megváltozott volna, szemei égni kezdtek.- Maga a gonosz csábítása. Egy tiszta szívű, jóképű férfi, aki után bomlanak a nők. A lány a gonosz. Mégis maga a testet öltött csábítás, és szépség.
- És a címe?- kérdezte Leon, miközben lángoló tekintettel nézett Sorára.
- A címe?- ócsúdott fel Mia, majd szemében a tűzzel válaszolt.- A gonosz varázsa.
- Nem rossz!- hallatszott egy gúnyos hang.- És szerintem nekem kellene eljátszanom a főszerepet Leon mellett.
- Azt gondolod, hogy megengedem ezt?- kérdezt Sora, miközben meg sem fordult.- Ismerhetnél már Leticia.
- Gondoltam, hogy nem, ezért megkűzdünk a szerepért.- mondta vidáman.- Szóval egy hét múlva párbaj. És az ugrás mondjuk forgó trapéz, speciális trapéz, és körtrapéz.
- Mégis, hogy képzeled?- kérdezte Sora, majd hirtelen megfordult. Szédülni kezdett, és minden sötétült, meg akart kapaszkodni valamiben, de a talaj kicsúszott a lába alól.
- Sora.- kiáltotta Layla, de a lány már csak annyit érzett, hogy egy erős kar megtartja.

- A nyilas veszélyben.- mondta Fantom.- A felé közeledő bak, a vesztét akarja. És el fogja érni, amit akar. De a skorpió még okozhat meglepetést.