9. rész

Leon egész éjszaka nézte Sorát. Félt, ha még egyszer történne valami, már nem tudná visszahozni a lányt. Ám Sora egész este szabályosan lélegzett, és szabályosan vert a szíve. Leont valamikor hajnal felé elnyomta az álom. Egy olyan álomba jutott, ami már szebb nem is lehetett volna. A trapézokon tánoltak Sorával, és ő mosolygott. Majd, amikor már majdnem megcsókolta a lányt, az zuhanni kezdett. Elsuttogta az utolsó mondatát, és rámosolygott. Hirtelen felébredt. A lány még mindig nem mozdult, de azt örömmel vette, hogy az állapota nem romlott. Így ment ez három napon keresztül. Leon nem igen mozdult a lány mellől. Enni is csak úgy kellett kivonszolni, vagy hogy mást is beengedjen. Sorát áthelyezték egy másik szobába. Ahol nyugodtan pihenhet, de még tudják ellenőrízni. Leont onnan már fel sem lehetett rángatni. Az újságok tele voltak azzal, hogy Sora Naegino leesett a trapézról.
" A Jéghercegnő hibázott"
" Sora Naegino súlyosan megsérült."
" A sztár utólsó szavai."
" Sora Naegino Leon Oswaldhoz intézte utólsó szavait. Vajon van valami köztük?"
" A Kaleido sztár tragikus balesete"
" A világsztár élet és halál között"
Ezekkel a címszavakkal hírdették a történetet. Mocskos, undorító módon, még képeket is tettek be. Az egyiken Leon éppen Sora arcát simogatja. A férfi már három napja ugyan azzal a lidérces álommal ébredt. Mikor felijedt egy gesztenye színű tekintet nézett rá. Sora... Mérhetetlen boldogság töltötte el. Azonnal felkelt, és csak nézte a lányt. Nem tudta elhinni, hogy felébredt. Hogy él. Elmosolyodott, napok óta először. Majd lehunyta a szemeit, és halk fohászt mondott. Mikor kinyitotta a szemét a lány még mindig őt nézte. Majd Sora gyengéden elmosolyodott, és letörölt egy könnycseppet Leon arcáról.

- Ne bánd!- szólalt meg lágyan.- Az álom sorsa az ébredés.
- Ez az álom nem olyan volt, amibe szívesen maradtam volna.- majd próbált úgy mosolyogni, mint szokott.- Amibe most kerültem, az sokkal szebb.
- Hát Leon, te már nem fogsz megváltozni.- nézett rá rosszallóan.
- Ne is várd, cicám.- mosolygott dévajul, de csak azért, hogy leplezze az örömét.- Szólok Dr. Katenek.- majd még visszafordult az ajtóból.- De előbb valami.

Leon közelebb hajolt Sorához, aki döbbenetében meg sem tudott mozdulni. A férfi lassan puha ajkait a lányéhoz érintette. Gyengéden kezdte ízlelgetni. Lassú csókot váltva partnernőjével. Sora hirtelen észbekapott, és átfonta Leon nyakát, miközben az egyik kezével beletúrt a hajába. A férfi felbátorodva ezen, lassan átcsúsztatta a nyelvét Sora szájába. Nyelveik érzéki és szenvedélyes csatát vívtak. Leon egy idő után elhúzódott. Látni akarta Sora tekintetét, a csók után. Sora lassan kinyitotta ragyogó gesztenye színű tekintetét, melyben valami különös fény csillogott. Leon nem tudta beazonosítani, ezért egy másik jelre várt. Sora megértve mit szeretne, lusta mosolyra húzta ajkait. Leon azt se tudta hova legyen örömében. A szíve majdnem kiugrott a helyéről. Sora... mosolygott. Tényleg mosolygott. Viszonozta, majd megfordult, és elment megkeresni Dr. Katet. Nem sokkal később megtalálta a nőt, aki gondterhelt arccal nézte a kezében tartott papírt. Ám amikor meglátta Leon ragyogó arcát, elmosolyodott.

- Mi történt Leon?- kérdezte.
- Doktornő.- mosolygott vidáman.- Sora felébredt. Valami baj van?- nézett a nőre.
- Igen Leon.- mondta sóhajtva.- Azért kellett megműteni Sorát, mert méreg került a szervezetéba. Méghozzá a leghatásosabb fajtából. Nagy szerencse, hogy nem halt bele.
- Ez nem igaz.- rökönyödött meg Leon.
- Leon!- szólította meg.- Vele kell maradnod éjjel- nappal. Most az elkövetkező hónapban nagyon kell rá vigyázni, mert akármi megölheti. És valaki meg akarja ölni. Vigyáznod kell rá!
- Vigyázok.- bólintott, majd vissza indultak.
- Na kisasszony!- lépett be mosolyogva Kate.- Hogy érzed magad?
- Már jobban.- mosolygott vissza.
- Sora...- döbbent meg egy pillanatra a nő, de nem volt sok ideje, mert beléptek a többiek.
- Sora!- ölelte meg azonnal a lány Layla.- Úr isten, azt hittem itt hagysz minket.- csordultak ki a könnyei.
- Nyugi Layla.- ölelte át.- Mostmár itt vagyok.- majd eltolta.- Egyébként meg azt hitted, itt hagylak titeket?- mosolyodott el halványan és Leonra nézett.- Szeretnék veled négyszemközt beszélni, Layla.- majd mikor mindenki kiment folytatta.- Szeretnék bocsánatot kérni. A francba Layla igazad volt. Mindenben. Nem vagyok tökéletes. Senki nem az. És senki nem kerülheti el a végzetét. És akár elfogadom, akár nem... az én végzetem Leon Oswald.
- Végre, Sora.- mosolyodott el Layla.- Ő az egyetlen, aki segíthet rajtad. Végre megjött az eszed te liba.
- Igen.- mosolyodott el Sora.
- Sora...- telt meg könnyel Layla szeme.- Újra mosolyogsz. Olyan vagy, mint régen.
- Nem teljesen.- mondta könnyedén.- Ehhez a ti segítségetek kell.
- Sora!- lépett be újra Kate, az egész társasággal a nyomában.- Egy hónapig, semmi edzés, sportolás, megeröltető foglakozás. Csak pihenés kikapcsolódás. És vidámság, szórakozás. Rád bízom, Leon.- nézett a férfira.
- Meglesz.- villantott Sorára egy ördögi mosolyt.
- Miért ő?- kérdezte Yuri.
- Leon a partnere.- válaszolt Kate.- Vagyis az az ember aki a legközelebb ál hozzá. És akiben leginkább megbízik. Ráadásul egy házban lakik vele. Yuri kérlek ne ellenkezz!- mondta mikor a férfi már nyitotta a száját.- Súlyosabb dologról van szó, mint gondolnátok, ezért kell valaki, aki folyton vele van. És mások, akik körülötte. Sora, majdnem meghalt egy elég veszélyes méregtől.
- Mi?- döbbent meg mindenki kivéve Leon, aki Sora rakcióját várta.
- Hát persze.- suttogta a lány.- Az ásványvíz.
- Már vártam, hogy mikor jössz rá.- mosolygott Leon.- Szerintem is az volt.
- Sora, ki tehette? Van ötleted?- kérdezte Kalos.
- Van.- bólintott a lány.- De nincs rá bizonyítékom. És addig nem tehetünk semmit. De ha ő volt, akkor ezt bízzátok rám. Kérlek.
- Rendben.- bólintott Kalos, majd szinte mindenki távozott, kivéve Yuri, Layla, Sophie és Leon.
- A segítségeteket szeretném kérni.- mosolyodott el Sora.- A Jéghercegnőnek meg kell halnia.- bejelentését döbbent csönd követte.
- Megőrültél?- csattant fel Yuri.- Mi ez az újabb hülyeség? Mi az, hogy meg kell halnod? Elment az eszed, Sora Naegino? Nem, nem te soha nem is voltál teljesen normális, de most túlmégy minden határon. Mond, mi ütött beléd te liba?- hadarta egy szuszra, mire Sora felnevetett.- Te... te nevetsz.- döbbent le a férfi.
- Yuri, én nem arra gondoltam, hogy nekem kell meghalni.- mosolygott.- Hanem annak, akivé váltam. És ebben ti tudtok segíteni. Megteszitek?

Mind a négyen egyszerre bólintottak. Nem sokkal később Layla, Yuri és Sophie is távozott. Csak Leon maradt ott a lánnyal. Sora hiába akarta tagadni, de élvezte Leon közelségét. És tetszett neki, hogy a férfi mindig meg akarja nevettetni, de ez még nem ment olyan könnyen. Sora kezdte elismerni, hogy Leonnak köszönheti, hogy újra tud mosolyogni, és a szívében nem érez már olyan űrt. Rájött arra, hogy mit veszített, de arra is hogy milye van. És ezért harcolt. Itt még vannak emberek, akik számára fontos. És itt van Leon. Egy percet nem tölt nélküle. Ahányszor elalszik, vagy felkel, ő ott van. Mosolyog rá, és próbálja elcsábítani. Sora bár nem ismerte el, de élvezte, amikor a férfi édes szavakat suttogott neki, vagy amikor flörtölt vele.
Még két nap telt el. Leon éppen otthon volt, és evett. Készült bemenni Sorához, amikor a cselédlány berontott az ebédlőbe ezzel megzavarva Sophiet, és a férfit.

- Mi történt, Carmen?- nézett rá, enyhe döbbenettel.
- Valaki várja odakint, Leon úrfi.- mondta a lány pirulva.
- Köszönöm.- ment kifelé, de ahogy a nappaliba ért rögtön ledermedt.- Mi a fenét csinálsz itt?
- Mi az, hogy mit?- mondta egy érzéki női hang.
- Sora Naegino!- mondta dühösen.- Mégis, hogy képzeled ezt, te bolond lány?
- Mit?- nézett ártatlanul.
- Hogy képzeled azt, hogy csak így kisétálsz a kórházból?- dühöngött és közelebb lépett.- Ráadásul nem szóltál senkinek, hogy menjen érted. Mi lett volna, ha valami bajod lesz, te ostoba liba?
- Ne aggódj!- mondta könnyedén, miközben helyet foglalt a kanapén.- Kate azt mondta, hogy legfeljebb hányingerem lesz, és szédülni fogok egy kicsit. Semmi több.
- Nem érdekel. Hogy jöttél haza?- rántotta fel a lányt.
- Mégis, hogy jöttem volna?- nézett rá szórakozva.- Taxival. És most Leon elengednél?- majd mérgesen összehúzta a szemeit.- Azt hittem örülni fogsz, erre letámadsz. Hát ez szép. Egyébként, miért vagy ilyen mérges? Csak nem megzavartam valamit? Esetleg egy nővel voltál?- kérdezte mérgesen.
- Eltaláltad.- mondta a férfi.- Szóval... kárpótolnod kell!- villantott felé egy mosolyt, majd a lányhoz lépett, és ölbe kapta.
- Leon Oswald, azonnal tegyél le!- mondta morcosan Sora.- Hé! Hallod? Most hova viszel?- kiáltott fel, amikor a lépcsőn mentek felfelé.- Leon! Tegyél le! Most mit akarsz?

Leon belökte Sora hálószobájának az ajtaját. Lerakta az ágyra a lányt, és fölé emelkedett. Sora szíve hevesen verni kezdett. Tudta nagyon jól, hogy Leon mit akar, mégis félt. Tőle, és attól, amit tenni készült. Bízott benne, de erre még nem volt készen. Mégis... úgy vágyott rá, mint még talán soha semmire. Leon lassan lehajolt, és édes csókot váltott partnernőjével, ami egyre szenvedélyesebb lett. Sora átfonta a férfi nyakát, és elhatározta. Azt csinál, amit akar. Ha megbánná, akkor legalább majd elmondhatja magáról, hogy azért megpróbálta. Leon lehajolt, és a nyakát vette célba. elkezdte kigombolni a lila blúzt. És minden egyes centimétert csókjával borított. Leon hirtelen megállt. Mintha valami nem hagyta volna, hogy őrült vágyában azonnal magáévá tegye az alatta fekvő szépséget. Mintha valami arra késztette volna, hogy gyengéd legyen, és felejthetetlen. Belenézett Sora homályos gesztenye tekintetébe. Hirtelen nem volt biztos magában.

- Sora, mond, hogy te is akarod!-kérte szinte sóvárogva.- Mond, hogy te is kívánsz engem!

Sora csak nézett rá. Hogy lehet, hogy egy olyan csábító, mint Leon kételkedik a saját vonzerejében. Sora belenézett az ezüst színű tekintetbe, és döbbenten látta a sebezhetőségéget. A lány hirtelen rádöbbent mire is készül. Éppen oda akarta adni magát egy olyan nőcsábásznak, mint Leon Oswald. Hirtelen Sora felült a férfi szemeibe nézett.