12. rész

Sora egy utólsó próbálkozással felkiáltott, de egy újabb pofon elhallgattatta. Nem akarta, hogy Leonon kívűl más is érintse. De most itt feküdt kiszolgáltatva Maxnak. A férfi vadul rávetette magát, de valahonnan zaj szűrődött ki. Max arra kapta a fejét, viszont Sora nem látott semmit. A feje kongott és csak foltok körvonalai rajzolódtak ki. Hirtelen azt érezte, hogy Max eltűnik róla, őt pedig felültetik, és egy ruhát adnak rá. Pislogott párat, majd kezdett élsedni a kép. a ruha, ami rajta volt az ő fekete köntöse volt. Amiért Max eltűnt róla, azért volt mert Leon lerántotta. A férfi iszonyatos dühvel rontott neki. Már a földön verekdtek. Max volt alul. Esélye sem volt Leon vad dühe ellen. Sora hirtelen felpattant, amikor Max egy kést húzott elő és Leon karjába mélyesztette. A férfi felordított a fájdalomtól, de nem hagyta annyiban. Szinte eszét vesztve ütötte az alatta fekvő Maxot. A düh eltorzította finom vonásait. Maxnak már vérzett az orra, a szája felrepedt, és az is vérzett, valamint tele volt kék zöld foltokkal. Abban a pillanatban futott be Sophie is, aki döbbenten nézte a verekedő testvérét, és a zokogva kiabáló Sorát. Max felemelte a kést mégegyszer, és keresztülszántotta Leon mellkasát.

- Leon!!- sikított fel egyszerre Sora és Sophie.- Leon kérlek hagyd abba!- könyörgött tovább Sora.- Hagy abba, nem éri meg!- kiabált. Ekkor futott be Yuri és Kalos, meg Layla. A férfiak nagy nehezen lefogták a még mindig iszonyatosan dühös Leont, de éppen csak, hogy ketten meg tudták tartani.
- Leon! Csillapodj!- mondta nehézkesen Yuri, miközben próbálta tartani a vadul hadakozó férfit.- Leon, elég! Most inkább Sorával törődj, és a többit bízd rám!

Leonnak, mintha csak erre lett volna szüksége. Ahogy meghallotta Sora nevét, abbahagyta a vergődést. Szemeiből eltűnt a düh sötét fellege. Helyébe az aggódás és a féltés költözött. Sora felé fordította a fejét. A lány ott állt Sophie mellett, és magán szorosan összefogta a köntöst. Már nem sírt. Nem akarta ennyi ember előtt kimutatni a fájdalmát, és a félelmét, de Leon tudta. Tudta, hogy Sora igenis félt. Yuri elengedte, amint megérezte, hogy lenyugodott. Leon azonnal Sorához lépett. Át akarta ölelni, de a lány a tekintetével jelezte neki, hogy most nem. Yuri lassan, kimért léptekkel a szinte agyonvert Maxhoz lépett, és két akkorát húzott be a férfinak, hogy annak az orra már biztosan eltörött. Még tovább akarta püfölni, ha Kalos nem tolja arrébb. A mindig nyugodt férfi, dühösen rúgott egyet a már így is félholtra vert férfiba, majd Yuri ingjénél fogva, ami már igen csak véres volt, felhúzta és a bejárati ajtóhoz cibálta és szó szerint kihajította rajta.

- Ajánlom, hogy ne menj még egyszer Sora közelébe. Mostmár tudod, hogy van, aki megvédje!- ordította utána, majd visszament a többiekhez.- Sora! Jól vagy?- kérdezte aggódva a lánytól.
- Persze. Mostmár jól.- mosolygott erőtlenül.- Köszönöm. Ha megengeditek én felmennék.- mondta mire mindenki bólintott.
- Elkísérjelek?- kérdezte gyengéden Leon.
- Nem.- vágta rá rögtön Sora, amin mindenki meglepődött.- Layla! Velem jössz?- nézett baránőjére.
- Természetesen.- majd megvárta, amíg Sora elmegy, és odament Leonhoz.- Ne aggódj! Kiderítem, hogy miért ilyen veled.- mosolygott, majd barátnője után sietett.

Leon lábából abban a pillanatban kiment minden erő és a kanapéra huppant. Nagyon megíjedt. Ebben a fél órában élte át élete legrosszabb perceit. Először, amikor Sora olyan idegesen elrohant. Nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett. Fejvesztve rohant kedvese után. És ha még néhány percet késik, akkor örökre átkozta volna magát. És akkor biztosan megölte volna azt a szemetet. Életében soha nem íjedt még meg úgy, mint amikor meghallotta Sora sikolyát. És amikor meglátta, hogy az a férfi éppen meg akarja erőszakolni, iszonyatos düh borította el az agyát. Mindig nyugodtan, hideg fejjel tudott gondolkozni, de ez, elvette az eszét. Nem hallott, nem látott, csak azt tudta, hogy meg akarja ölni azt a férfit, aki bántotta a számára oly fontos személyt. Az agya teljesen elsötétült. Fékevesztett dühvel rontott neki a férfinak. Megmentette Sorát, de a lány most úgy tekint rá is, mint valami utólsó gerinctelen féregre. És talán soha többé nem érhet már hozzá. De Leont talán nem is ez bántotta a leginkább, hanem az, hogy Sora megint el fog távolodni tőle, és már soha többé nem bízik meg benne. Kétségbeesve a kezébe temette az arcát, amikor megérzett a vállán egy puha női kezett, és azt, hogy valaki leül mellé. Annak reményében kapta föl a fejét, hogy Sora az. Ám, amikor felnézett az ismerős tüzes gesztenye színű tekintet helyett, egy meleg kék szempár nézett rá. Leon reménykedve kutatta Layla teintetét, mire a lány csak elmosolyodott.

- Ne aggódj!- mondta kedvesen.- Sora megfürdött és lefeküdt aludni. Kicsit ideges volt, ezért adta, neki egy pohár konyakot.
- Mond Layla, miért viselkedett úgy?- kérdezte csalódottan.- Azt hiszi, én is bántani fogom?
- Nem.- rázta a fejét a szőkeség kedvesen mosolyogva.- Sora csak megíjedt. És nem csak attól, hogy meg akarták erőszakolni, hanem attól is, hogy neked valami bajod lesz. A kés miatt.- válaszolta Leon értetlenkedő tekintetét látva.- Sora félt, hogy megsérülsz. Azt mondta ő a hibás, amiért Max megsebesített. Nem tudja elfogadni, hogy miatta majdnem meghaltál.
- De hát nem ő a hibás.- mondta hitetlenkedve Leon.- Én... nem akartam, hogy baja essen.
- Menj, beszélj vele!- mosolygott rá, majd felállt.- Nekünk mennünk kell. Jó éjszakát! Sophie!- fordult a lányhoz.- Te ma aludj nálam, mert holnap korán kezdjük az edzést, és még szeretnék pár dolgot tudni.
- Rendben.- majd bátyjához fordult.- Jó éjt bátyus!- és egy puszit nyomott a férfi arcára.- Nem lesz baj. Vigyázz rá!- suttogta, majd mindannyian távoztak.

Leon nagyot sóhajtott, majd az emelet felé indult. Út közben újra és újra lejátszotta magában azt a jelenetet, amikor meglátta, hogy Sorát meg akarják erőszakolni. Iszonyatosan félt, és borzalmasan dühös volt. De, hogy mondja el ezt Sorának? Hogy mondja meg neki, hogy majdnem meghalt a félelemben? Hogy nem akarja elveszíteni, és hogy mindig vigyázni fog rá, amíg csak van benne élet. Lassan felért Sora szobájához. Gondolkozott, hogy kopogjon vagy ne, de végül is mindenféle előjelzés nélkül benyitott. A szobában már sötét volt, ahhoz képest, hogy odakint még nem ment le a nap. Szinte hang nélkül sétált oda a lány mellé. Az egész szobában a jázmin és a rózsa érzéki illata terjengett. Sora háttal volt Leonnak. A férfi lassan befeküdt mellé. Puhán, de erősen magához szorította. De Sora arréb ment, és kisiklott az ölelésből. Leon meglepetten nézte a sötétben, majd eszébe jutott, amit Layla mondott, és elszorult a szíve. Újra magához húzta Sorát, az arcát pedig a nyakába temette. Belélegezte a lány bódító illatát, és azonnal feltámadt benne a vágy. Nagyot sóhajtott, majd felemelte a fejét és a Soráéra fektette.

- Sora!- szólította meg halkan a lányt.- Sora! Figyelj rám! Szeretnék elmondani valamit.- mély levegőt vett, majd folytatta.- Amikor úgy elszaladtál, már tudtam, hogy baj lesz. Utánad jöttem. Amikor meghallottam, hogy felkiáltasz, egy pillanatra kihagyott a szívem is. Azt hittem, hogy valami bajod van. Nagyon... féltem. Féltem... hogy valami bajod lesz. Nem tudom, mit tettem volna, ha nem érek ide időben. Nem tudtam volna élni nélüled.- suttogta.- És tudod... nem bántam volna, ha meghalok, ha neked nem lesz semmi bajod.
- Leon!- suttogta Sora, de hallatszott a hangjából, hogy sírt, majd megfordult.- Az én hibám, hogy megsérültél. Nem bocsátottam volna meg magamnak, hogyha valami bajod lesz.
- De nem lett.- mosolygott lágyan.- Sora! Én mindig veled leszek, mindig. Megvédelek. És mellettem nem lesz semmi bajod.- majd megsimította az a lány arcát.- Többet jelentesz számomra, mint azt ki merem mondani.

Lassan fölemelkedett, és Sora fölé hajolt. A lány mosolygott, de gesztenye színű szemei csillogtak a könnycseppektől. Az egész teste remegett. De már nem a félelemtől. Leon ajkai egyre közelebb kerültek a Soráéhoz. És, amikor forró csókban egyesültek, a lány felsóhajtott, és mintha a nevetés és sírás tört volna ki belőle egyszerre. A könnyek sós, hideg íze keveredett a csókjuk forróságával és édességével. Leon nyelve lassan átsiklott Sora szájába, és végigsimított a lány nyelvén. Egyre szenvedélyesebben csókolta őt, majd észbe kapva gyengédebbre vette az iramot. Ajkait elvette a Soráétól, majd a lány bársonyos arcáról kezdte lecsókolni a könnycseppeket, míg végül áttért a nyakára. A vágy forrón lüktetett benne, de most nem akart elkapkodni semmit. Meg akarta mutatni Sorának, hogy ő más, mint az a szemét. Sora a kezeit Leon mellkasának támasztotta, mire a férfi felszisszent. A lány azonnal elkapta onnan a kezét, majd aggódva nézett partnerére.

- Ne haragudj!- mondta sajnálkozva, majd felállt és felkapcsolta a lámpát.- Had nézzem meg!- mondta Sora, majd széthúzta Leonon az elszakadt inget.- Úr isten.- meredt a hosszú sebre a férfi mellkasán.- Mindjárt jövök.- majd kiszaladt. Leon mosolyogva, kényelmesen hátradőlt, és várta a lányt.- Nos mivel miattam történt, az a minimum, hogy rendberakom.- majd egy vattapamacsra alkoholt öntött.- Ez kicsit csípni fog.- figyelmeztette.
- Soraa!- ordított fel a férfi.- Azt mondtad kicsit fog csípni.- mondta mérgesen.
- Úúú.- mosolygott gúnyosan Sora.- Ha látnád a tekinteted. Na figyelj! Ha ezt kibirod, utána akármit kérhetsz tőlem.- vetett rá egy csábos pillantást, majd visszanézett a sebre.- Ez nem mély, de hosszú. Bár ha kifertőtlenítem, akkor pár napon belül eltűnik. Ha nem... akkor legalább biztos lehetek benne, hogy semmilyen más nő nem fog együtt lenni veled.
- Micsoda?- nézett rá Leon kétségbeesve, hogy Sora nevetni kezdett.- Ez most komoly?
- Nem.- mondta komolyan, majd újra nevetni kezdett.- De olyan jól esett.
- Igen?- nézett rá játékosan Leon, majd dévajul elmosolyodott, és maga alá gyűrte Sorát.- Na szóval, hol is tartottunk? Bármit kérhetek?
- Ha ellátam a sebeket.- mondta Sora és visszanyomta a párnákra.- Na szóval, nyugi!

Sora ellátta először a mellkasán, majd a karján lévő sebet. És csodák csodájára, Leonnak nem volt egy hangja sem. Sora beközöte, majd dolga végeztével leoltotta a lámpát, bebújt Leon mellé, majd a férfinak hátat fordítva lehunyta a szemeit. Leon elment a fürdőbe, majd egy sötétkék selyem, pizsama nadrágban tért vissza. A felsőteste és a karja be volt kötve, hála Sorának. Bebújt a lány mellé, és átölelte kedvesét. Belecsókolt a nyakába, mire Sora felsóhajtott, és Leon felé fordult, miközben átölelte. A férfi nagyokat pislogva nézte az édesen alvó szirént. Lassan elmosolyodott, és a hátára feküdt, majd a mellkasára húzta a lányt. Bár ágyékában a vágy nem csillapodott, mégis most... nyugodt volt és boldog. Soha nem érezte még, hogy ilyen teljes az élete. Lassan őt is elringatta az álom.
Másnap reggel Sora ébredt fel előbb. Ahogy meg akart fordulni, egy nagy meleg test nem hagyta. Elmosolyodott, majd lefejtette magáról Leon karjait. Kiszállt, majd a fürdő felé vette az irányt. Lezuhanyozott, és felöltözött. Felvett egy fehér, félvállas toppot, és egy vörös térdnadrágot, fekete szandával. A haját felkötötte, és befújta magát parfümmel. Mikor legközelebb belenézett a fésülködőasztal tükrébe, Leon álmos, de mosolygó, ezüst színű tekintetével találta szemben magát. Sora a tükörbe mosolygott, majd megfordult. A nap éppen akkor kelt fel. Leon ezüst szemei szikráztak a nap sugaraitól. Sorát ez a látvány ugyanúgy elbűvölte, mint a legelső alkalommal, de most nyíltan kifejezhette az érzéseit. Felállt, a lehető legkecsesebben Leonhoz sétált, majd leült mellé, miközben a hátát a férfi mellkasának támasztotta. Leon átkarolta, és így ültek csendben. A férfi vágya növekedni kezdett, de nem akarta megzavarni ezt a pillanatot az állatias szükségleteivel. A gyönyörű pillanatot, halk kopogás zavarta meg, majd belépett Carmen, a fiatal szobalány.

- Kisasszony!- szólalt meg halkan, miközben a látványtól elpirult.- Azt hiszem jobb lesz, ha mind a ketten lejönnek, mert baj van.
- Rendben.- majd mikor a lány kiment Leonhoz fordult.- Hozzak neked ruhát?
- Nem volt még kedvem felöltözni.- mosolygott.- De igen. A sötétkék ing, és fehér nadrág. Ha lennél olyan kedves.
- Lehetek.- vetett rá egy csábos pillantást, majd egy csókot nyomott az ajkaira, és elszaladt.

Leon elmosolyodott. Bár majd meghalt a vágytól, de ezeket a pillanatokat nem adta volna semmiért. Már érezte, hogy nem találna ehhez a lányhoz foghatót. Nem kell neki senki más, amíg Sora mellette van. Ebben szirénben minden benne volt, amit csak férfi el tud képzelni. Ki a fene hagyta volna ott őt, egy másik nőért? A világon senki más nem kelthetett már benne olyan vágyat, mint Sora. Más érzelmeket pedig főleg nem. Felállt és az ablak felé fordult. Jól esett bőrének a nap meleg simogatása. Majd a hátán puha ujjak simítottak végig. Hirtelen egy test simult a hátához. De nem olyan volt, mint a Soráé. Mintha több ruha lett volna rajta. Hirtelen, és dühösen megfordult. Rögtön szembe találta magát egy játékosan ragyogó gesztenye szempárral. A harag azonnal eltűnt a tekintetéből. Lenézett, és meglátta, hogy a lány magához öleli a ruháit. Hát ezért tűnt másnak? Leon elvigyorodott, majd a ruhákat kivette Sora kezéből, és elhajította. A lányt magához rántotta, és hevesen megcsókolta. A csók percekig tartott. Majd Sora nevetve elhúzódott, és biztos távolságba ment, hogy Leon fel tudjon öltözni. A férfi direkt nyitva hagyta az inget, csakhogy Sora még jobban fel legyen tüzelve. A szantálfa keserédes illata áradt belőle, ami kis híján a lány vesztét okozta. Végül Leon átkarolta őt, és lefelé vették az irányt. Sora viszonozta és ő is a férfi dereka köré fonta a karját. Mikor leértek azonnal megtorpantak, a mosoly pedig az arcukra fagyott. Egy ismeretlen férfi állt előttük, egy nő, valamint Leticia a maga elegáns megjelenésével, és a gúnyos mosolyával, valamint az elég szép kinézetű Max. Sora észrevétlenül közelebb húzódott Leonhoz, amit csak ő vett észre így szorosabban ölelte.

- Mit kerestek ti a házamban?- kérdezte jeges hangsúllyal Sora.
- Nos, Sora örülhetsz!- mosolygott gúnyosan Leticia.- Én mondtam, hogy vigyázz!
- Miss Naegino.- kezdte az ismeretlen férfi.- Pereira ügyvéd vagyok. Azért vagyok itt, hogy érvényesítsem a bíró törvényes akaratát. Tegnap este önök itt súlyosan bántalmazták Max Martinezt. Ezért kénytelen elfogadni, hogy a sértett és a családja itt lakjon az ön házában, amíg saját elhatározásuk szerint el nem hagyják azt.