15. rész

Reggel 9 óra körül, Sora fáradtan nyitotta ki a szemeit. Érezte a hátához simúló forró, kemény testet, és a derekát szorosan ölelő erős karokat. Boldog volt. Olyan hihetetlenül, boldog, mint eddig soha. Már úgy vágyott erre a nyugalomra, boldogságra. Az élete mégis izgalmas volt. Vérbeli artista volt, akinek az élete tele van veszéllyel, viszont olyan varázslatos mint egy álom. Voltak barátai. Két ember, aki olyan közel állt hozzá, mintha a testvére lenne. Egyszerre két apa, az egyik, mintha tényleg az lett volna. A másik pedig a főnöke. És volt egy kislány, akire vigyáznia kellett, mint a húgára. És ott voltak az ellenségei, akik eddig nem tudtak kárt tenni benne. És ott volt Ő... A partnere, a társa, a védelmezője, a szeretője, a szerelme... az élete... az álma. Leon volt az, aki igazán meg tudta fűszerezni az életét. Aki olyan boldogságot tudott nyújtani neki, mint addig senki. És érezte... hogy a férfi nagyon is élvezi. Sőt. Olyan... furcsa érzés volt az a gondolat, hogy... szereti őt. Óvatosan megfordult az ölelő karokban, és szembe találta magát, egy békés, nyugodt Leonnal, akinek egy boldog, érzéki mosoly terült el az arcán. Egy hajtincse az arcába lógott. Sora önkéntlenül is elmosolyodott. Elképzelte milyen lehetne, ha örökre így ébredne fel. Kisimította a hajat a férfi arcából, mire az megrándult. Sora ijedten nézett rá. Vajon megzavart valamit? Leon szeme megrezdült, majd lassan kinyotta. Sorát szíven ütötte a látvány. A férfi ezüst tekintete kissé ködös volt, de mégis úgy ragyogott, mint a hold az éjjel. Sora elbűvölve hajolt egyre közelebb, majd egy lehelet finom csókot adott Leonnak, akinek döbbenetében elkerekedett a szeme. A férfi hirtelen felült, majd megrökönyödve nézte a lányt, aki kicsit összehúzta a szemeit.

- Ki vagy te?- szólalt meg mély hangon Leon.
- Mi?- értetlenkedett Sora.
- Ki vagy te?- ismételte meg a férfi.- Az éjszaka egy Jessica nevű bombázóval feküdtem le, aki úgy viselkedett, mint egy igazi vadmacska, reggelre pedig egy izzó szemű szirén kerül mellém. Hogy van ez?- mosolyodott el a végére.- De tudod, mit? Te sokkal inkább illesz ide, mint ő.- majd visszafeküdt Sora mellé, az arcát a nyakába fúrta és csókolgatni kezdte.
- Leon!- nevetett fel Sora.- Leon, hagyd abba!- kiáltozott, majd mikor a férfi felkönyökölt, durcásan ránézett.- Szóval ki az a Jessica? És mikor mentél el mellőlem az éjszaka?
- Ugyan csak vicceltem.- próbálta menteni magát, de látva a lány durcás arckifejezését, inkább belecsókolt a nyakába engesztelésül.- Megbocsátasz?
- Nem.- mondta mérgesen a lány és a bordó színű takarót maga köré tekerve kimászott az ágyból, így az erős karok fogságából is.
- Sora!- szólította meg a lányt.

Majd ő is utána mászott. Feállt, megfogta a takaró végét, és megrántotta. Nem tudta, hogy Sora akaratlanul, vagy akarva engedte el, de a takaró leesett a földre. Leon diadalmasan elmosolyodott. Ám ez a mosoly az arcára fagyott, amikor Sora megfordult. A férfi még a száját is eltátotta. Sora az egészfalas ablak előtt állt, ahol nap éppen megvilágította, mennyei fénybe vonva egész testét. Hosszú haja a derekáig ért, csodálatos keretbe foglalva gyönyörű arcát, és levezetve a tekintetet, a hibátlan, csábos testre. Sora tudta jól, hogy Leon mit néz. Lustán elmosolyodott, és szemérmetlenül nézett végig a férfin, akinek a vágyakozása már kőkeményen meredezett. Leon odalépett és szorosan magához ölelte, majd mohón megcsókolta. Sora átölelte partnere nyakát, és elmerült abban az élvezetben, amit a férfi szája okozott, és ahogy a bőre az övéhez símul. Ahogy ágyéka az övének préselődik. Benne is feléledt a démon, ami kitörni készült. Érezte, ahogy ágyéka lüktetni kezd, és egyre nedvesebb. Leon keze simogatni kezdte, de az idili pillanatnak hangos kiabálás vetett véget. A folyasón Leticia ordítozott, mint ahogy az várható volt. A páros nagyot sóhajtva vált el. Mind a ketten azt hitték, hogy az egyik szobalányt illeti ilyen durva szavakkal. Sora dühösen nyúlt a bordó selyemköntösért, ami a fenekét takarta. Leon is felvett egy nadrágot, de Sora leültette, mondván, hogy majd ő elintézi. A férfi örömmel belement, és nyugodtan eldőlt az ágyon. Sora mérgesen nézett rá és kiment. Ahogy kilépett, már csak azt látta, hogy Leticia egy hatalmas pofont kever le Sophienak. Sora gondolatai közzé egy emlék suhant be. Leticia, amint egy kislányt pofoz fel. Aztán ugyan abba a kislányba belerúg, amikor már halott volt. Sora dühösen összehúzta a szemét, majd az unokanővére felé kezdett futni, és lendületből egy olyan pofont kert le neki, hogy hátra esett. Undorodva és dühösen nézett le az előtte ülő nőre, aki az arcát szorongatta. Amit előző este Leontól kapott, az ahogy előre látható volt, szépen bekékült. Nem soká a lány háta mögött megjelent Diana és Max. Sora undorodva nézett a férfira, és maga mellé húzta Sophiet, magán pedig összébb húzta a köntöst. Még sem az asszony sem a férfi nem volt felöltözve. Sora legnagyobb bánatára, Max csak egy nadrágot viselt. Kéjesen végigmérte a lányt, és ahogy előre látható volt, hogy vágyakozása máris a lehető legnagyobbra növekedett, ezzel nagy durdort okozva a nadrágján. Sora felé kezdett közeledni, egy kaján mosollyal a száján, de a lány nem hátrált meg. Éles pillantással méregette a férfit. Hirtelen azt érezte, hogy valaki mögé lép. Nagyot sóhajtva nyugodott meg. Ahogy kicsit hátra nézett Leon komoly arcát pillantotta meg. A férfi egy fekete nadrágban volt, és egy begombolatlan méregzöld ingben. Jegesen méregette Maxot, aki megtorpant, ahogy meglátta.

- Mi folyik itt?- kérdezte Leon.
- Tudod, ez a drága hölgyemény itt velem szemben, megütötte a húgodat.- válaszolt Sora negédesen.
- És miért is ha szabad tudnom?- kérdezte mérgesen a férfi.
- Mert megmondtam neki, hogy őt soha nem szeretnéd úgy, ahogy Sorát.- szólalt meg Sophie.
- Szerintem ebben nem volt semmi hazuság.- mondta a férfi mosolyogva, de komolyan.- És szerintem ezt te is tudod Leticia.
- Sophie, készülj, mert bemész Leonnal a színpadhoz.- mondta a lánynak, mire az bólintott és visszament a szobájába.
- Vagyis te nem mégy?- kérdezte Max leplezetlen kíváncsisággal.
- Nem.- válaszolt mosolyogva Sora.- Nekem még tilos ugrálnom. És ha bemennék akkor nem tudnám megállni, szóval kifekszek a medence mellé. És ha most megbocsátotok.

Leticia leplezettlen vággyal méregette Leont, Max pedig Sorát. A lány karon ragadta Leont és beráncigálta a szobájába, mielőtt az valami hülyeséget csinált volna. Sora egyből a fürdő felé vette az irányt, Leon pedig morogva ült le az ágyra. Tudta, hogy Sora direkt mondta el Maxnak és Leticiának, hogy ő nem megy el és teljesen egyedül lesz. A lány után trappolt a fürdőbe, majd elrántotta a kabin ajtaját. Sora, már meg sem lepődött. Szembe fordult a férfival, és nekidől a falnak, majd várta, hogy kezdje.

- Mégis, hogy képzeled ezt?- kérdezte mérgesen, és próbált tudomást sem venni a lány testéről.- Megmondod, hogy egyedül maradsz, hát normális vagy te?
- Mondtam, hogy nem lesz baj. Van egy kis meglepetésem nekik.- válaszolt a lány, majd megsimogatta a férfi arcát.- Ígérem, hogy a Leticia meglepetését te is látni fogod.- kacsintott, majd kiment.
- Sora kérlek.- követte.- Most nem leszek itt, se én se Yuri. Miért nem jössz velünk?- támaszkodott neki a gardrób falának, amíg Sora öltözött.- Nem hiszem, hogy Leticia vagy Diana megvédene Maxtól.- majd megdöbbenve nézte a falatnyi bikiniben kilépő lányt.- Nem gondolod komolyan, hogy ebben fogsz lejteni.
- De igen.- válaszolt incselkedve, majd érzékien körbefordult.- Nem tetszik?- mutatott a bordó bikinire, aminek háromszög alakú felsője szépen mutatta a lány tökéletes melleinek külső íveit. Az alsója egy tanga volt, ami rávezette az emberek szemét a feszes, gömbölyű fenékre, és megkoronázta egy fekete kendővel.
- Egy pillanat.- tért észhez Leon.- Az egy dolog, hogy nekem tetszik, de nem kéne más férfi előtt ebben parádéznod.
- Hagyd már abba!- mondta Sora és a férfi elé lépett miközben finoman a testéhez dörgölőzött.- Azt hittem elbódít ha egy nőt bikiniben látsz, de úgy látom a Leticiáé jobban tetszett.- mondta tetetett szomorúsággal és hátrébb akart lépni.
- Nem mondtam.- mosolyodott el Leon, és visszarántotta, miközben a kezeit lecsúsztatta a lány fedetlen fenekére, és simogatni kezdte.- Nincs még egy nő, aki ilyen gyönyörű lenne bikiniben, ruhában, vagy a nélkül.- majd megcsókolta, és elfúlló hangon hozzátette.- Kívánlak Sora.
- Én is, de most menned kell.- lépett el tőle, majd elkezdte begombolni Leon ingét.- Figyelj, álljon a kötélen fél lábon úgy fél órát. A másik felet a másikon. De ne egyszerűen fél lábon. Tartsa meg az angyalpózt. És miután ez megvolt, kezdjétek a mozgó kötélen a hajón. Kb. egy óra elég lesz. Váltott lábbal.
- Értettem főnök asszony.- mosolygott, majd kifelé indultak egymás derekát ölelve.
- Nos Sophie, sok sikert!- mondta a bejáratnál a lánynak.- Leon, semmi kíméletesség! Odakültem Laylát, és Yurit.

Majd a bejáratban forró csókot váltottak. Sora felnézett, és az egyik ablakban meglátta Leticiát. Diadalmasan elmosolyodva visszarántott Leont, és hevesen megcsókolta. A férfi egy ideig dermedten állt, majd visszacsókolt. Sora az autófeljárót övező tujafák között elűnt és hátra ment, míg Leon és Sophie a limuzinhoz. Sora a hatalmas kertet csodálta, miközben vidáman ment a medencéhez. A kertet az édesanyja tervezte, és még Diana sem mert hozzá nyúlni. Sora imádta ezt. Ahogy hátra felé ment mindenféle gyönyörű virág volt. Az édesanyjának a kedvence egy csodálatos tulipánfa volt, ami ontotta a virágotkat. Aztán volt még egy rakás tujafa, majd következtek a színes csoportokba ültetett minden féle tulipán, amik nagyra nőtt nyírfákat öveztek, azok pedig egy kisebb tavat vettek körül, amin tavirózsák úszkáltak. A virágok csodálatos kavalkádja az egész kertet beborították. A víz pedig egy kisebb sziklacsoportról folydogált. De Sorának, mégsem ez volt a kedvence. Még hátrább indulva egy út vezetett, aminek két oldalán csodálatos virágok voltak, és boldogan zöldelő fák, kellemes hűvöst nyújtva. Majd az út után újra pázsit következett, azon pedig vasból készült boltívekre felfuttatva rózsák voltak. Sárgák és fehérek. Majd kiérve a rózsák rengetegéből egy kék vízű hatalmas medence volt. Amellett pedig egy kisebb, kör alakú pezsgő fürdő. A medencében egy oválisan ívelő lépcső volt. A két medencét pázsit vette körül. Volt egy két napozó ágy, és egy hintaágy. És mindenhol vörösrózsák voltak, amik ontották a csodálatos illatukat. Sora nagyot sóhajtva leült az egyik napozó ágyba, majd feltette a napszemüvegét, és olvasni kezdte a magával kihozott újságot. A nap forrón sütött, és minden olyan tökéletes volt. Kb. két és fél órája ülhetett kint, amikor megjelent Leticia egy lenge, fehér nyári ruhában. Mi tagadás nagyon jól állt neki, de azért nem volt olyan lehengerlő sem. Sora kicsit előre csúsztatta a szemüveget az orrán és úgy nézett rá. Tudta, hogy valamikor mostanában kellene megérkezni Leonnak is. Ördögien elmosolydott. Itt az idő egy kisebb fajta elégtételre.

- Szóval Leticia, mit akarsz?- kérdezte negédesen.- Meg akarod magyarázni, hogy miért akartad megcsókolni a partneremet?
- Ne nagyzolj Sora!- mondta mérgesen.- Ez még közel sem a vég. Majd meglátod mire vagyok képes. Kíváncsi vagyok, hogy Leon akkor is így fog védelmezni, amikor megismeri a Jéghercegnőt.
- Én már nem vagyok az.- mondta Sora dühösen.- És nem ajánlom, hogy most veszekedj velem, mert még valami bajod esik.- mosolygott gonoszan.
- Igen?- kérdezte Leticia gúnyolódva.- Lássuk.
- Te akartad.- mosolygott.- Jenny, Bella!- kiáltott.

A tujafák, és virágok közzül hirtelen egy hatalmas bernáthegyi, és egy husky szaladt elő. A két gyönyörű állat egyenesen Leticiának rontott, majd tépni kezdték a ruháját. Sora teljesen nyugodtan ült a napozóágyon, majd hangos nevetésben tört ki, amikor Leticia már teljesen meztelenül állt. Sora, mikor úgy gondolta, hogy elég, intett a kuytáknak, amik leültek mellé. Leticia izzó szemekkel nézett Sorára, de a lány csak mosolyogva nézte az enyhén zavart Leont, és a kuncogó Sophiet. Leticia döbbenten fordult hátra, majd visítva szaladt befelé. Sora újra nevetni kezdett, de abbahagyta, ahogy Leon leült mellé homályos tekintettel. Sora elmosolyodott, majd végigsimított a férfi mellkasán ameddig az ing engedte.

- Nos, tetszett?- kérdezte kacéran.- Jobban néz ki, mint én meztelenül?
- Mi?- nézett rá Leon.- Hmmm.... egyáltalán nem.- hajolt oda és megcsókolta a lányt, miközben láthatatlanul, de érezhetően végigsimított Sora mellének külső részén, és az oldalán.- Azt mondanám, hogy a hal nem ér fel a szirénhez.
- Jesszus, Leon.- nevetett fel Sora.- Nem költőnek születtél.
- Most miért?- kérdezte vidáman.- Figyelj! Ha porba íruk valamit elfújja a szél,
De ha szívünkbe véssük, örökké él.
Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet,
A szó: Szeretlek, s a név: a Te neved!
- Leon.- ködösült el Sora szeme.- Visszavonom, amit mondtam.
- Köszönöm.- válaszolta a férfi.
- Sophie!- fordult a lány felé Sora, hogy ne kelljen tovább a férfi szemét néznie.- Milyen volt?
- Jó. Elég sokáig bírtam.- mosolygott.- De megyek leöltözök, és megfürdök.
- Rendben.- majd, amikor Sophie elment Carmen érkezett a telefonnal a kezében, és egy pohár limonádéval.- Köszönöm.- vette át a készüléket.- Halló?- szólt bele, majd felnevetett, amikor Leon belecsókolt a nyakába.
- Régen találkoztunk Sora Naegino!