16. rész

- Rég találkoztunk Sora Naegino!- hallatszott egy mély hang.

Sora megmervedett, és azonnal felült. Szemei elkerekedtek és hevesen kapkodta a levegőt. Leon feje azonnal kitisztult, ahogy megérezte kedvese merev testét. Aggódva nézte a lányt, miközben a riadt tekintetet fűrkészte. Sora félt. Szíve egyre hevesebben dobogott. Fájdalmasan lélegzett, és minden lélegzetnél bevett forró levegő fájdalmat okozott számára. Hallotta a hangot, ami a volnal túl oldaláról jött, mégsem tudta elhinni. Mintha egy borzalmas álomba csöpent volna. Hányinger fogta el, és elgyengült. A testét nehéznek érezte, és forogni kezdett körülötte a világ. A telefon lassan kicsúszott a kezéből, és halk koppanással a napozóágyra esett. Leon egy pillanatig sem habozott. A készülék után nyúlt, és a füléhez emelte.

- Halló?- szólt bele, és felkészült minden borzalomra, amit hallani fog.
- Leon Oswald?- hallatszott egy gúnyos, mégis kellemes hang.- Azt ajánlom élvezd ki azt a boldogságot, ami a tiéd, mert hamarosan el fogod veszíteni. Vigyázz nagyon a partneredre, mert lehet, hogy már nem sokáig lesz tiéd. Az a nő, akit magadénak mondasz, hozzám tartozik, és hamarosan újra az enyém lesz.Vigyázz!
- Ki vagy te?- kiabált a telefonba Leon.- Ki vagy te? Szemét, nem mersz beleszólni?- de csak halk búgást hallott, ami jelezte, hogy a másik személy letette.- Sora!- fordult partnernője felé.- Sora! Jól vagy? Kérlek Sora!- rázta meg a lányt kétségbeesve.- Istenem Sora, szólalj már meg!
- Leon...- nyögte ki nagy nehezen a lány.- Ő volt.- suttogta, de nem nézett a férfi szemébe.- Ő volt az.
- Ki volt, Sora?- kérdezte Leon.- Ki volt az?
- A... Alden...- suttogta, majd tekintetét Leonra fordította, aki elkerekedett szemekkel nézett rá.

Sora tekintete... olyan jeges volt, mint amilyet még soha nem látott. Egyetlen csepp érzelem sem volt benne. Semmi abból, ami még pár perccel ezelőtt látható volt a gesztenye színű tekintet mélységében. Semmi nem volt abból a pajkosságból, ami még akkor csillogott a szemében, amikor megérkezett. De... ez a Sora még ahhoz sem hasonlított, akit két hónapja megismert. Sokkal hidegebb volt, szinte érezni lehetett benne az elmúlt évek gyötrelmét, szenvedését, amik ilyenné tették. Hideg, metsző tekintete lefagyasztotta Leon agyát. Nem tudott gondolkozni. Nem látott, nem hallott, csak az előtte lévő lányt nézte. Nem... nem Sora Naegino volt előtte. Most hirtelen szembe találta magát a Jéghercegnővel. Veszélyesen közel volt hozzá. És bár nehezére esett bevallani magának, de félt tőle. Félt attól a személytől, aki előtte volt. Nem tudta elhinni, hogy abból a tüzes nőből, aki az előbb még kacéran mosolygott rá, egy semmit nem érző, jégszívű lény lett. Annyira távoli. Mégis szépsége megbabonázta. Olyan volt, mint egy tigris. Ragadozó tekintettel méregette, és szemeiben hideg nyugalom ült. Tudta, ha akarja akármikor megölheti őt, mégis várt. Egy tigris még a zsákmányára is izzó tekintettel néz, és lesi, a percet, hogy mikor jelenhet meg. De a tigris nem tudja megölni a párducot, ahogy a nyilas nem tudja elpusztítani a skorpiót. Az álarc mögött csupán egy védtelen lány van, aki próbálja lerázni magáról a láncait. Segítséget nem fogad el, mert egy ragadozónak csak egy másik ragadozó nyújthat segítséget, anélkül, hogy belehalna. Leon megkeményítette a tekintetét. Ha fel akar érni ehhez a fenséges lényhez, akkor neki magának erősebbnek kell lennie. Lassan felállt, majd kimért pillantást vetett a lányra, holott a szíve hevesen vert, vágya feszítően lüktett. De most ezt meg kell tennie.

- Látom még mindig nagy hatással van rád ez a férfi.- mondta jegesen.- Akaratodon kívül is, de azt teszed amire ő számít. Tudja, hogy amikor félsz hideggé változol, és mindenkivel, aki közel áll hozzád, távolságtartó leszel. Azt hittem neked senki nem parancsol. Azt hittem, te mindenki felett állsz. Még a félelem felett is, de tévedtem. Sora Naegino, te is ember vagy. Emlékszel mit mondtál nekem? Még a Kaleido sztár sem tökéletes.- mondta de hangja egy pillanatra sem lágyult meg, bár nagy erőfeszítésébe került.- Félsz tőle, és ezt tudja. Nem hagyod mások segítsenek, mert túlságosan büszke vagy. Így semmi értelme.- fordult sarkon, majd befelé indult.
- Nem félek.- szólalt meg Sora már kevésbé nyugodtan, de a férfi nem állt meg.- Leon kérlek!- suttogta.- Leon!- kiáltott fel, mire az visszafordult.- Kérlek! Segíts!- suttogta, miközben a szemeiben forró könnycseppek jelentek meg.- Nem tudom megtenni egyedül. Szükségem van... rád.
- Látod Sora Naegino, ez az amit szeretek benned.- mosolygott és visszaült mellé.- Mégis csak beismered, hogy szükséged van valakire. De éppen rám?- simította végig az arcát, mire Sora a karjaiban keresett menedéket.- Tudod mit cica, elviszlek innen.

Sora felnézett Leon ezüst szemeibe, amik bíztatóan és szerelmesen csillogtak. Szerelmesen? Sora először megijedt, de ahogy érezte Leon illatát, érezte a testét, az ölelését, és látta a tekintetét, a szíve egyre hevesebben kezdett dobogni. Elmenni Leonnal a lehető legmesszebb. Csak ez járt Sora fejében, miközben egyre közelebb hajolt a férfihoz, akinek a tekintete már elfelhősödött a vágytól. Ajkaik forró csókban egyesültek. Sora átfonta karjaival Leon nyakát, aki egyre közelebb húzta magához. Nyelveik szenvedélyes táncot jártak. Elvesztek az érzésben, amit eddig is tudtak, de csak most vált számukra nyílvánvalóvá. A csókjukba vágyon, a szenvedélyen kívül belekeveredett a szerelem édes íze is. Hirtelen egy ág reccsent meg mögöttük, mire Sora elkapta a fejét, és arra nézett. Jenny és Bella láthatóan nagyon élvezte azt, amit láttak. Leon is arra nézett, mire Bella letámadta és ledöntötte a napozóágyról. Sora hangos nevetésben tört ki, ami nem kerülte el a küszködő férfi figyelmét. Lerázta magáról a kutyát, majd a lány felé indult és az ölébe kapta. Az a gonosz mosoly, ami a férfi ajkain játszott egyáltalán nem jelentett semmi jót. Leon a medence felé vette az irányt, mire Sora heves ellenkezésbe kezdett, aminek az lett vége, hogy párja belökte a nem éppen kellemes vízbe. Köhögve jött a felszínre. Haragosan összeszűkítette a szemeit, és úgy nézett a diadalmasan mosolygó Leonra. Kiúszott a lépcsőig, majd kijött a medencéből. Egy szó nélkül elment Leon mellett, aki nyelt egyet. Azonnal követte a lányt, aki a szobájába indult. Ám ahogy beért rögtön megtorpant. Leon, ahogy mögé ért kis híján átesett rajta, de még idejében megfogta a lány derekát, majd arra nézett amerre Sora. A szobában szétrszorva mindenhol ruhák hevertek. Szétszabdalva. Sora azonnal a gardróbhoz ment, de ott is ugyan így hevertek a ruhák. Sportos ruhák, edzőruhák, kosztümök, méregdrága estélyik és más különböző drága ruhaköltemények. Csakis egy valaki csinálhatott ilyet. Sora dühösen trappolt Leticia szobája felé, és kopogás nélkül berontott. A lány éppen Sora kedvenc estélyi ruháját próbálgatta. Ez volt az utólsó csepp a pohárban. Sora dühösen indult a lánynak, de még félúton egy erős kéz lefogta. Mély levegőt vett, mert tudta hogy Leon az. De miért ne ijjeszthetne rá a lányra, hisz láthatólag megijedt. Sora ficánkolni kezdett Leon karjai között.

- Leticia, ezt nem hagyom annyiban.- kiabált Sora.- Mégis hogy merészelted, te utólsó, ócska szajha? Te az én ruháimban mutogatod magad? Csak kerülj a kezeim közzé. Leon egngedj el!- mondta féfinak, de az nem engedett.- Esküszöm, hogy a két kezemmel fojtalak meg Leticia.- mondta mire a lány felvisított.
- Mostmár elég!- vette fel Sorát Leon, majd visszavitte a lány szobájába. Bezárta az ajtót, majd Sora felé fordult.- Ezt mégis mire volt jó?- kérdezte, de azonnal le is nyelte a mondat többi részét, mert Sora hangos nevetésben tört ki.- Kezdem azt hinni, hogy megbolondultál. Először majdnem megölsz a jeges tekinteddel, majd mosolyogsz és kérlelsz. Aztán dühös vagy, majd hisztizel most megint nevetsz?
- Ez vagyok én Leon.- mosolygott.- De most azt kellene megoldanom, hogy felvegyek valamit, és elmenjek vásárolni. Ez a szerencsétlenség az összes ruhámat tönkre tette.
- A sok millió ruhából egy sem maradt?- kérdezte Leon elhűlve.- Úr isten pedig azt hittem te nem szeretsz vásárolni.
- Leon én is nő vagyok, és imádom szépnek érezni magam.- mosolygott rá, majd lehajolt, hogy keressen egy épen maradt ruhát.- Ez alapos munkát végzett. Ráadásul az egyik kedvenc estélyimet próbálgatta.
- Nekem úgy tűnt, hogy az a ruha kicsit furcsán állt rajta, itt.- simított végig Sora derkán.- Itt.- futtatta végig a kezét a lány fenekén.- És itt.- mondta elfulló hangon, amikor a feszes, gömbölyű mellekhez ért, amit csak egy vizes fürdőruha felső fedett.
- Most nem ez a legnagyobb gondom.- lépett hátrébb, amikor a férfi meg akarta csókolni.- Honnan szedjek egy ruhát?
- Kisasszony, kimostam a ruháit.- lépett be Carmen, majd döbbenten nézett körbe.- Mi történt itt?
- Á semmi, de milyen ruhát mostál ki?- nézett rá.
- Egy toppot és egy nadrágot. És ahogy látom most nagy szüksége van rá.- mosolygott miközben odanyújtotta a ruhákat.
- Megmentettél. Carmen, majd szedjétek össze ezeket, és vigyétek a szemétbe.- mutatott a földön heverő cafatokra.

Sora felvette a drap színű csípő nadrágot, és vörös ujjatlant, aminek a dekoltázsa ejtett volt, így mutatva mellei közötti részt, majdnem a hasáig. Felvett egy fehér cipőt, majd egy napszemüveget és elindultak. Leon természetesen nem hagyhatta ki, hogy lássa Sorát különböző ruhákban forgolódni. Más nővel még csak be sem tette volna a lábát egy butikba, de Sora... ő más volt. Bementek egy boltba és Sora azonnal válogatni kezdett. A hely elegáns volt, tele szebbnél szebb ruhákkal. Na igen. A Kaleido csillag megengedheti magának. Leon fogott egy széket, majd a próbafülke elé húzta. Az eladók, tisztelettel vegyes csodálattal fogadták Sorát, de főleg őt. A lány rögtön el is vonult, majd visszatért egy sárga miniszoknyában, és egy fehér toppban, ami látni engedte mellei felső részét. Leon nyelt egyet, majd alaposan szemügyre vette, amikor a lány kecsesen körbefordult előtte. Érezte, hogy a vágya egyre csak növekedik, de nem tudta félre fordítani a tekintetét. Amikor Sora újra eltűnt a függöny mögött, nagyot sóhajtott. Sora egyre több- és több ruhával rukkolt elő, és Leon már úgy érezte, hogy szétpattan rajta a nadrág. Elvesztette az eszét az itélőképességét, és az időérzékét. Már csak azt érezte, hogy azonnal meg kell kapnia Sorát különben elájul a visszafojtott vágytól. Még tűrtőztette magát ám partnernője újra elé lépett, és Leon tudta, hogy nincs vissza út. A lány lábait nézte, majd egyre feljebb. Során egy pezsgő színű selyemruha volt, ami egészen a földig ért. Feszesen követte az alakját ezzel megmutatva mindent. A combja közepéig volt felvágva, és egy vékony pánttal volt összekötve a nyakán. Dekoltázsa mély volt, és majdnem az egész háta szabadon volt. Olyan hihetetlenül szép volt, hogy Leon csak nyeldekelt. Nem tudta elhinni, hogy ez a fenséges teremtmény az övé. Ráadásul a lány úgy fordult meg előtte, hogy Leonnak az a furcsa érzése támadt, mintha direkt csinálná. Oldalra kapta a fejét, és ahogy megállapította, hogy senki nem figyel rájuk, Sora felé indult majd betolta az öltözőfülkébe. Sora felnyögött, ahogy a háta a falnak préselődött. Leon behúzta a függönyt, majd izzó szemekkel a lány felé fordult.

- Leon, mit...- kezdte Sora rekedtesen, de párja beléfojtotta a szót egy durva, erőszakos csókkal.

Az öltöző nem volt túl tágas, de kényelmes. A helyiségben még volt egy szék, és egy hatalmas tükör oldalt. Leon mohón csókolta a lányt, miközben kezei Sora combjára tévedtek. Szinte éhezve simogatta. Ízlelte. Már nem bírta tovább. A szenvedély és a vágy teljesen magával ragadta. Keze Sora oldalára csúszott és kapkodva lehúzta a cipzárt, a fenséges ruhaköltemény pedig suhogva ért földet. Sora már nem bírta tovább, és sietve gombolni kezdte Leon ingét, de nem vette le. Mohón kezdte simogatni a forró férfi testet, miközben az a fekete melltartót próbálta kikapcsolni, közben ajkaival a nyakát kényesztette. Leon, ahogy levette a felesleges ruha darabot, keze máris leljebb vándorolt, de ajkai kényeztetni kezdték a feszes melleket. Lassan a faltanyi tanga is lekerült Soráról, de ő nem tudott mozdulni, annyira elvette az eszét a kéj. A férfi keze besiklott a combjai közzé, majd hevesen dörzsölni kezdte a csiklóját. Forró ajkait lassan a kívánatosan magasodó mellbimbó köré zárta, és mohón szopogatni kezdte, miközben nyelvével is ingerelte. Sora nyögni kezdett bárhogy is félt attól, hogy valaki rájuk nyit, nem érdekelte. Az az izgalom, hogy akárki megláthatja őket csak sokkal édesebé tette a gyönyört, és fokozta a vágyat. Sora érezte, hogy nedvei kéjesen folyni kezdenek belőle, ahogy Leon odalent ingerelte. Az élvezetek tengerében fürdött, olyan magasságokban, ahova még a trapéz sem tudja fellendíteni. Csupán egy valaki tudta ilyen magasra juttatni. Leon megérezve, hogy a lány közel áll az élvezethez, felemelte a fejét, és mélyen megcsókolta szerelmét, hogy elfolytsa a sikoltását. És szerencsére a lány száján csak egy halk nyögés futott ki. Leon érezte, hogy Sora nedvei elöntik a kezét, így lassan elvette a lány ágyékától, és mikor az megélte az összes gyönyörhullámot, elengedte az ajkait is. A lány remegve támaszkodott a falnak, miközben halántékán izzadságcseppek folytak le. Leon egy diadalmas mosoly kíséretében lenyalta az ujjairól szerelme édes nedveit. De az ő vágya még kielégítetlen volt. Kigombolta a nadrágját, és lehúzta a térdéig az alatta lévő boxerrel együtt, majd leült a székre. Sora azonnal vette a lapot és ráereszkedett Leon telt, kemény férfiasságára, neki háttal. Egyszerre nyögtek fel, majd Leon átkarolta Sora derekát. A lány felnézett és szemben találta magát a saját tükörképével. Az, amit látott nagyon izgatta. Látta szerelme minden mozdulatát, és látta, ahogy összeforrtak. Leon belecsókolt a nyakába, majd mozgatni kezdte a csípőjét. Sora nyögdécselni kezdett. A férfi egyre gyorsított az ütemen, kicsúszva, majd újra egyesülve szerelmével. Érezte maga körül a forróságot, a puha, nedves üreget. Minden pont ahol érintkeztek, maga volt a mennyország. Sora behunyta a szemeit, mert amit látott a tükörben teljesen önkívültebe kergette. Egy idő után már nem bírt iramot tartani Leon vad és durva lökéseivel ezért újra a tükörre tekintett. Ahogy várta, a kép amit látott megőrjítette. Leon, ahogy izzadságcseppek folynak rajta, miközben minden izma megfeszült. Haja ziháltan keretezte az arcát. Odakintről hangok szűrődtek be, és valaki közeledett. Sora szíve egyre sebesebben kezdett verni és az az izgalom, hogy meg is láthatják őket, csak fokozta a gyönyört. Teljesen önkívületbe esett. Kezét a melleihez tette, majd hevesen masszírozni kezdte, és körözött a mellbimbója körül. Leon szemei elkerekedtek, majd még gyorsabb ütemre váltott. Sora nyögni kezdett, érezte, ahogy szerelme teljes hosszában mozog benne, teljesen kitölti, érintve ezzel minden egyes pontját. Leon is nyögni kezdett és egyre szaggatotabbá váltak a lökései, ahogy közeledtek a csúcshoz. A függöny hirtelen elhúzódott egy kicsit. Sora megijedt, de Leon nem hagyta abba a mozgást. Helyette még gyorsabban és mélyebben lökött, miközben arcát belefúrta kedvese nyakába. Sora hevesen zihált és próbálta visszafogni a nyögéseit. Érezte Leon forró leheletét a nyakában, és hogy csókolgatni kezdi. A férfi láthatólag borzasztóan élvezte. A függöny még szélesebbre nyílt, és Sora abban a pillanatban hatalmas orgazmust élt át. Kis híja volt, hogy ne kiáltson fel, helyette belemélyesztette körmeit Leon combjába. A férfi hörögve lökött még egyet, majd magját mélyen beleengedte a lányba, miközben a nyakába fúrta arcát. Mind a ketten olyan gyönyört éreztek, mint még eddig soha. Élvezetük összekeverdett, és Sora testében folytatta tovább útját. A függöny visszahúzódott, és léptek jelezték, hogy az illető elment. Leon kicsúszott Sorából, mikor a lány zihálva felállt. A férfi letörölte az izzadságot a homlokáról és begombolta az ingét, majd dévajul a lihegő lányra mosolygott.

- Te... nem vagy normális.- mondta lihegve Sora.- Mi lett volna, ha valaki bejön? És te... pont úgy nézel ki, mint aki el sem élvezett.
- Drága Sora!- kezdte mosolyogva, miközben közel lépett hozzá.- Igen is elélveztem. Sőt, mondhatjuk azt, hogy duplán. És pokolian jó volt, de ahhoz több kell, mint egy öltözőfülkés egyesülés, hogy engem úgy láss, mint aki kilométereket futott. Ha akarod otthon megmutatom.- kacsintott.
- Kifelé!- förmedt rá.

Leon nevetve kiment, és leült. A boltban lévő nők, mind ránéztek, mire ő elmosolyodott. A nők pirulva fordultak másfelé. Sora nem sokkal később kilépett, immár felöltözve és a karján az estélyi ruhával, aminek mindent köszönhettek, ami az imént történt. Sora a felé siető eladónak adta a ruhát, hogy tegye a többihez. Leon, minden lépését követte, majd diadalmasan elmosolyodott, mire Sora kis híján felnyársalta a tekintetével. A lány még további megszámlálhatatlan ruhát vett Leon szerint, de azokat már nem próbálta fel, mintha attól félt volna, hogy újra megtörténik. Mikor végeztek Sora megmondta az eladónak, hogy hova szállítsák a ruhákat, majd fiezettek és távoztak. Természetesen nem maradhatott ki a fehérneműs bolt sem, de Leon oda már nem ment be. Leült egy szökőkút peremére, és várt. Egy fél órával később Sora kilépett, pár apróbb csomaggal, de a férfi sejtette, hogy itt sem csak ennyit vásárolt. A lány belekarolt, majd az autóhoz indultak. Sora hirtelen megtorpant egy ékszeres bolt előtt, és egy szép fehérarannyal kirakott karkötőt nézett. Szinte elbűvölten figyelte, majd a mellé lépő Leonra nézett, megrázta a fejét, és elindult. A férfi elmosolyodott, majd követte partnerét.
Eközben Sophie a színpad felé tartott, amikor beleütközött valakibe. A lány sűrű bocsánatkérések közepette nézett az idegenre. Ám abban a pillanatban megmerevedett. Egy igéző zöld szempárral találta szemben magát. A férfi lágyan elmosolyodott. Sophie alaposan megnézte. Szőke, rövidre vágott haj, szép arcvonások, edzett, izmos test. És a szája szinte vonzotta a lány tekintetét. Egy fehér nadrágot viselt, zöld inggel, ami tökéletesen illett a szeméhez.

- Elnézést kisasszony figyelmetlen voltam.- mosolygott sármosan.- De remélem még többször is figyelmetlen leszek. Esetleg megkérdezhetem a nevét?
- Sophie...- mondta a lány elpirulva.- És ön?
- Azt nem soká meg fogja tudni, bájos Sophie.- lehelt egy csókot a lány kezére, majd a másik irányba indult.

Sophie szíve hevesen dobogni kezdett. Szinte elolvadt ettől a férfitól. A csókja pedig égette a bőrét. Soha nem érzett még ilyet. A férfi lassan eltűnt a szeme elől, így Sophie már nem látta a gonosz mosolyt, ami átfutott az arcán.