34. rész

Sora lassan nyitotta ki a szemeit. Egy vakítóan fehér szobát látott, s gépek hangos csipogását. Egy fáradt sóhajt engedett ki. Lassan kinyílt az ajtó, majd belépett egy ezüst szemű, fehér hajú lány. Puha léptekkel közeledett az ágyban fekvő Démon hercegnőhöz. A lány olyan volt, mint egy Angyal. Sora szemei először elkerkedtek, majd lágyan elmosolyodott. Sophie leült az ágyra, majd egy újságot nyújtott át a sztárnak.

- Mit írnak? Esetleg, hogy részeg voltam, vagy hogy halálos beteg vagyok?- kérdezte vidáman.
- Még jobbat. Olvasd csak el!- mosolygott a lány.
- Mi ez?- kiáltott fel Sora.

Az újság címlapján egy nagy kép volt. Amikor Sora elájult, Leon időben ért oda, és megfogta, hogy nehogy baja legyen. A férfi térdelt, Sora pedig az ölében feküdt. És Leon szemei... tele voltak aggodalommal. Sora nagyot nyelt a tekintet hatására. A címszöveg pedig ez volt: A sztár áldott állapotban van!
Sora nem akart hinni a szemének. Miből következtettek erre? Aztán olvasta tovább:" Leon Oswald, a híres artista herceg visszatért Los Angelesbe, a Kaleido színpadhoz. Éppen jókor, mert olyan meglepetés fogadta, amire még maga sem számított. Tegnap Sora Naegino a gyönyörű előadása után hirtelen összeesett. A Francia démonnak, még volt annyi ideje, hogy megfogja a sztárt. Először senki nem tudott rájönni a rosszullét okára, mivel eddig ilyen még nem történt. Ám látva, Leon Oswald tekintetében az aggodalmat rájöttünk, hogy még ő maga sem tudta. Csak is egyetlen válasz lehet rá: A szívek hercegnője állapotos. Micsoda boldogság lehet ez most, hogy visszatért a gyermek apja. Ugyanis Sora Naeginot senki mással nem láttuk közeli kapcsolatban Leon Oswaldon és Yuri Killenen kívül. És az utóbbi nem lehet. Remélhetjük, hogy Miss Naegino gyönyörű műsort hoz össze a visszavonulása alkalmából, ezúttal az igazi partnerével." Sora nyelt egy nagyot, majd Sophie felé fordult. A lány mosolygott, mint a vadalma.

- Mi az?- kérdezte Sora.
- Tényleg terhes vagy?- kérdezte, s szemeiből csak úgy sugárzott a boldogság.

Ám mielőtt Sora válaszolhatott volna, kinyílt az ajtó. Immár szemtől- szemben találta magát egy ezüst tekintetű Démonnal. A férfi tekintete komoly volt, s távolságtartó. Mintha az élet összes szeretete elpárolgott volna belőle. Mintha félne, hogy újra bánatni fogják. Sora szíve összeszorult. "- Mit tettek veled Leon Oswald? Hol van a Démon? Hol van az én Démonom? Én tettem ezt veled.- gondolta szomorúan.- Bocsáss meg nekem! Nem bírtam. Csak azt észleltem, hogy újra elárultak, hogy az árult el, akit a legjobban szeretek. Ez sokkal jobban fájt, mint eddig akármi. De a fájdalomtól és a dühtől elvakultan nem láttam, hogy te is szenvedsz. De mi már nem lehetünk együtt boldogok. Ha szerettél is valaha, annak már vége. S most összetéveszted a vágyat a szerelemmel. Látod, bebizonyosodott, hogy mi nem lehetünk együtt. De nem akarlak ilyennek látni. Ne aggódj, nem veszem el tőled a boldogságot. Te már kétszer visszaadtad nekem a Démont, s megajándékoztál valami olyannal, ami belőled van. Most én segítek neked, hogy boldog lehess. Újra te leszel a Csábító démon, erre megesküszöm.- határozta el." Leon közelebb ment, majd intett Sophienak, hogy hagyja őket egyedül. Mikor a lány kiment, Leon csak állt, s nézte Sorát. A férfi tekintete váratlanul letévedt a lány hasára, s valami felragyogott az ezüst szempár mélységében. Sora szíve meglágyult, de próbálta magával elhitetni, hogy Leon tekintetében nem remény csillant. S mivel a férfi nem szólt, ő tette.

- Gondolom szeretnél valamit kérdezni.- s döbbenten hallotta, hogy hangja rekedt.
- Terhes vagy?- tért rögtön a lényegre.
- És mi van akkor, ha az vagyok, Leon?- kérdezte Sora kíváncsian.
- A gyerek az enyém.- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Mégis honnan veszed?- kérdezte Sora idegesen.- Honnan tudod, hogy a tiéd? Hisz lehet másé is. Mi van akkor, ha Alexé?- kiabált.
- Az enyém.- lépett oda mérgesen az ágyhoz Leon.- Csak én érintettelek, csak az enyém voltál. És három hónappal ezelőtt, mielőtt elmentél, újra az enyém lettél. Szóval nem tagadhatod, hogy a gyerek az enyém!
- Logikus. Nagyon logikus.- gúnyolódott Sora, hogy leplezze idegességét.- Mindig nagyon okos voltál. Igazi Démon vagy.- mosolygott.- De megnyugtatlak. Nem rombolom le a boldogságodat és a békédet. Nem vagyok terhes. Sem tőled, sem mástól. Nem kell aggódnod, nem rondítok bele az életedbe. Boldog lehetsz. S én csak ezt kívánom, Leon Oswald!
- Hazudsz!- szűrte a foga között.- Nem ájultál volna el...
- Leon!- lépett be Kate.- Sora azért ájult el, mert mostanában túlhajszolja magát. Valamint vérszegény. Semmi más baja nincs.

Leon mélyen, Sora gesztenye színű tekintetébe nézett. Az ezüst szempárban szomorúság és csalódottság csillogott. Mintha bánta volna, hogy Sora nem állapotos. Mintha vágyott volna utána. Lassan hátat fordított, s kisétált a szobából. Sora oldalra fordította a fejét, s lassan forró könnycseppek csorogtak ki szomorú szemeiből. Hinni akarta, hogy Leon nem volt csalódott, hogy helyesen döntött. Ám az a kétségbeesett vágy, ami férfi tekintetéből és hangjából áradt meghazudtolta. Talán rosszul döntött? Talán. De mostmár nem volt visszaút. Megcsinálják az utolsó közös előadásukat, ő visszavonul, és örül annak, amit Leontól kapott, s majd egyszer visszatért. Leon pedig végre boldog lehet, és a Csábító démon újra ragyogni fog. Hangtalan zokogás rázta az egész testét. Érezte, hogy valaki leül mellé, és lassan végig simít a hátán. Monoton lassúsággal fordult meg, és nézett bele egy világos barna szempárba.

- Köszönöm Kate.- mondta halványan mosolyogva.
- Biztos, hogy jól döntöttél Sora?- kérdezte a nő szomorúan.- Hisz minden rendbe jött volna, hogyha elmondod neki az igazat.
- Nem Kate. Semmi nem jött volna rendbe.- ült fel.- Miért rontottam volna el az életét azzal, hogy egy kötelességet varrok a nyakába? Nem Kate. Ő boldog lehet. Ha mást nem, ezt megtehetem érte. Értük.- fektette a kezét a hasára.- Nekem marad valamim, ami örökre rá emlékeztet.- mosolyodott el.
- Értem.- viszonozta a doktornő is.- Ma már haza mehetsz. De Sora! Megtiltom, hogy azzal a nagystílű előadással vonulj vissza! Találjatok ki valami mást. Ez veszélyeztet téged is... és a babát is. Ó igen. És viataminok. Gyümölcs. És minden, amit megkívánsz.- majd kiment a szobából.

Minden, amit megkíván. Furcsán hangzott, de ebben a pillanatban semmit nem kívánt jobban, mint Leonnal lenni. Szeretkezni vele. Tudta, hogy a nők ilyenkor jobban kívánják az együttlétet, de hogy ennyire. Mosolyogva állt fel a ágyról, és ahhoz a ruhához lépett, amit behoztak neki. Felvette a hosszú, farmer nadrágot, egy piros nyakba akasztós toppal, ami kiemelte mellei felső ívét, s egy fekete magasarkú papucsot. Odament a szobában lévő egészalakos tükörhöz. Alakja nem változott. Most is hibátlan volt. Ám ha oldalról nézték, a hasa már kicsit gömbölyödött. Észrevétlen maradt, de ha valaki jobban megnézte, látta, hogy már nem olyan lapos. Felvette a táskáját, és egy napszemüveget, majd kifelé indult. A rosszkedve, mintha egy pillanat alatt elpárolgott volna. Boldog volt. Azzal, amit kapott, s azzal, amire emlékezett. Beült a fekete limuzinba, ami rá várt. Igen boldog volt. Nagyon boldog. Mégha nem is lehetett vele, mégis a közelében volt. És volt még egy nagy oka örömének. Hisz micsoda boldogság volt Leon Oswald gyermekét hordani a szíve alatt.
Mikor a házhoz értek kiszállt, és befelé indult, ám valaki megfogta a karját. Sora meglepetten fordult hátra, majd mérgesen rántotta ki a karját a nő kezéből. A zöld tekintetből gyűlölet és megvetés sugárzott, ám ott volt egy kis távolságtartás is. Sora dühösen indult befelé, ám újra eltérítették a céljától.

- Megmondanád, hogy mit akarsz?- nézett az előtte álló lányra.- És miért akadályozol meg abban, hogy bemenjek a házamba.
- Hazudtál.- mondta a lány megvetően.- Hazudtál Leonnak, Sora!
- Ezt inkább beszéljük meg odabent.- majd beléptek a házba mind a ketten.
- Sora kisasszony, jobban van?- sietett eléjük Carmen.
- Ingen, Carmen. Köszönöm.- mosolygott rá.- Kérlek hozz nekünk egy teát!- majd a nappaliba vezette nem kívánt vendégét.- És most mond miről van szó... Rébecca!
- Hazudtál Leonnak.- ismételte újra a lány.- Azt mondtad neki, hogy nem vagy terhes. Mégiscsak az vagy, és az ő gyerekét várod.
- És mit teszel most?- kérdezte Sora teljesen nyugodtan.
- El is mondhatom Leonnak, hogy hazudtál.- mosolyodott el Rébecca.
- Mond el!- vette át a teáját.- Lássuk mit fog szólni hozzá! Szerinted?
- Megvetne téged, amiért hazudtál!- válaszolta egy magabiztos mosoly kíséretében, miközben belekortyolt az italába.
- Édesem!- mondta Sora nyugodtan.- Hogy lehet ilyen agysejtromboló felfogásod?- kérdezte gúnyosan.- Azt hiszed, hogy Leon megvetne? Tévedsz! Képzeld el, hogy az a nő vár gyereket tőle, akit szeret! Szerinted mit mondana? A gyerekével maradna. Sőt. Boldog lenne. Megkockáztatod, hogy ez megtörténjen? Megkockáztatod, hogy Leon elhagyjon?
- És te miért nem akarod, hogy megtudja, ha visszamenne hozzád?- kérdezte a nő.
- Az az én dolgom.- mondta miközben felállt.- Viszlát Rébecca!- majd miután a nő elment hozzá tette.- Hazudtam. Hazudtam, hogy boldog legyen... veled.- majd szomorúan elmosolyodott.- Carmen!- kiáltotta.
- Igen, kisasszony?- lépett be a szobalány.
- Carmen, mindenhová virágokat akarok.- mosolygott.- Azt akarom, hogy az egész ház tele legyen virágokkal. Nem érdekel mennyibe kerül.
- Értettem kisasszony.- mosolyodott el a lány.

Sora immár megkönnyebbűlten ment fel a szobájába. A saját szobájába. Már nem félt. Már nem félt attól, ami történt. Csupán a szép emlékek éltek benne erről a szobáról. A gardróbhoz sétált és kivett belőle egy kényelmes farmer ruhát, aminek nem voltak pántjai. A felső része szorosan símult alakjára, ezzel megmutatva minden tökéletes pontját. Az alja, comközépig ért, és kissé bővebb bolt. A haját pedig felkötötte. Hirtelen a kezébe akadt egy vörös parfümös üveg. Soha nem használta. Talán épp itt volt az ideje. Befújta magát, és megdöbbenve vette észre, hogy milyen érzéki, csábító illata van. Felismerte benne a jázmin érzékiségét, és könnyedéségét, ám ott volt még rózsa csábítása és édes forrósága. Hát el kellett ismernie, hogy Leon igazán jól tudott válogatni. Mosolyogva csóválta meg a fejét, mikor megcsörrent a telefon. A készülékhez lépett, majd felvette. Természetesen Kalos hívta. Ki más is? Kate már értesítette a férfit, hogy Sora nem vonulhat vissza azzal a műsorral, amit terveztek, így azonnal beszélni akart a lánnyal. Sora az autójához sietett, majd elindult. Régen vezetett. De most szüksége volt rá, hogy szabadnak érezze magát, és hogy ne gondoljon semmire.
Eközben egy ezüst színű sportkocsi állt meg a Kaleido színpad előtt. Leon kissé döbbenten szállt ki az autóból, és nézte az összegyűlt embertömeget. Lassan befelé sétált, miközben az emberek felől hangos ordítás, és fütyülés hallatszott. Szinte már hisztérikusan kiabáltak a fiatal lányok. Az autóból kiszállt egy világos barna hajú, zöld szemű lány. Fekete toppot viselt, ami nem éppen diszkrét volt. És egy fehér térdnadrágot. Boldogan integetett az embereknek, miközben Leonba karolt. A férfi forgatni kezdte a szemét, majd kirántotta a karját, és elindult. Éjfekete autó állt meg, ami pont olyan volt mint a férfié. Az összes ember elhallgatott, majd újra őrületes ordítozásba kezdtek. Leon és a partnere azonnal arra néztek. Sora Naegino ragyogott. Leon tekintete csillogott a büszkeségtől, a diadaltól, a csodálattól, a vágytól és a szerelemtől. Ez persze nem kerülte el a mellette álló nő figyelmét. Sora egy sztárhoz illően, minden lány bálványa volt. Az összes tinédzser kislány olyan akart lenni, mint a Démon hercegnő. Ezzel egyetemben meg akarták hódítani a hercegnő partnerét. A férfiak pedig majdnem elolvadtak, ahányszor csak rájuk nézett. Hirtelen vakuk villanását lehetett látni. Sora a páros mellé ért. Belenézett Leon ezüst tekintetébe, majd elmosolyodott. A férfi viszonozta, majd a karját nyújtotta a lánynak. Sora mosolyogva karolt bele, s együtt indultak befelé, miközben az ámuló Rébeccát ott hagyták. Ahogy a páros belépett, azonnal lehervadt az arcukról a mosoly, és elengedték egymást. Mind a ketten Kalos irodájába tartottak, szótlanul. A csöndet csak Rébecca folyamatos csacsogása törte meg, aki lassan beérte őket. Az irdoába beérve, már mindenki ott volt. Sora leült Layla mellé, aki rámosolygott. Leon pedig Kalossal szembe, Yuri mellé. Persze Rébecca állva maradt, ugyanis neki már nem maradt hely.

- Sora!- kezdte Kalos komolyan.- Beszéltem Katetel, és elmondta, hogy nem kerülhet megrendezésre az a műsor, amit terveztünk, mert veszélyeztetne téged és a...- de gyorsan elhallgatott a jelen lévő összes lány tekintetére.- Az egészségedet.- mentette a helyzetet, mire Leon összehúzta a szemét.- Szóval csökkentjük a terhelést rajtad. A másik darab majd a visszatérésedhez kell. Szóval, Mia és Cathy kitalált egy másikat, ami szintén gyönyörű lesz. Mia, Cathy!
- Rendben.- állt fel Cathy.- Nos a nehézségek miatt, egy nem olyan nehéz, de látványos, és őrülten jó történetet hoztunk össze. Ám most van két változás. Egyrészt a darab a férfi szereplőről fog inkább szólni, de a partnerének legalább annyi szerepe lesz. A főszereplő nőnk karaktere nem a megszokott lesz. A lány nem egy Démont játszik. Sokkal inkább egy érzéki, intelligens, gyönyörű, ártatlan... Angyalt.
- És a darab címe:- vette át a szót Mia.- A veszedelmes!