39. rész

Elérkezett a fotózás napja. Minden szereplő felvette a ruháját, és várták, hogy meglegyenek a képek. Már csak Sorának kellett elkészülnie. Leon csábítóan nézett ki a fekete fellépő ruhájában, aminek felsője egy kis belátást engedett az izmos mellkasra. Tényleg olyan volt, mint amilyennek a két rendező eltervezte; veszélyes és ellenállhatatlan. Hamarosan a porondra lépett a női főszereplő is. Során egy gyönyörű fellépő ruha volt, hosszú fehér anyagból készült, ami kissé átlátszó volt, és elől fel volt hasítva a combja közepéig. A felső rész sötét narancs színű volt, ami feszesen simult tökéletes alakjára, kiemelve minden szépségét. A vállairól pedig egy- egy ujjszerű anyag hullott alá, szintén fehér színben, de fel volt hasítva egészen a felkarjáig. Lábán egy fehér balettcipő volt, aminek szalagjait egészen a térde alatt kellett megkötni. Sminkje lágy volt, ezzel kiemelve természetes szépségét és ragyogását. Ajkain csábítóan fénylett a rózsaszínes rúzs. Haja hullámokba volt alakítva, és kontyszerűen feltűzték, miközben jó pár hullámos hajtincset kiengedtek annyira, hogy a válláig érjen. Az összes jelenlévő artista és díszlettervező elámult az ellenállhatatlan szépség láttán. Leont pár pillanat alatt elöntötte a vágy. Érezte, amint a nadrágja alatt megfeszül az ágyéka. Nyelt egy nagyot, majd próbálta levenni a szemeit Sora formás combjairól.

- Igen ez az.- hallatszott Mia, és Cathy hangja.- A boltívre fehér rózsákat, és lógjanak be cseresznye virágok. Mi van emberek?- kiáltott fel Cathy.- Mi ez az áramszünet?- majd amikor Mia oldalba bökte hátra fordult, és ledöbbent.- Sora!- nyögte ki nagy nehezen.- Ez fantasztikus lett kiscicám. Olyan káprázatosan nézel ki, mint amilyet még nem láttam. Mostmár nem tudom eldönteni, hogy Démonként vagy Angyalként vagy szebb.
- Köszönöm Cathy!- mosolyodott el csábítóan.- Nos, mi van a fényképezéssel?
- Máris, miután a drága fotósunk összeszedte magát.- nézett szúrósan a nyálát csorgató férfira.- Légy olyan kedves Sam!- förmedt rá, mire a fotós észbe kapott.
- Leon, szedd össze magad te is!- hallatszott Yuri kissé gúnyos hangja, miközben beléptek Laylával.- Mindjárt letámadod Sorát.- nevetett fel.
- Azért neki sincs mire panaszkodnia.- mosolygott Sora.- Csak van, aki jobban tudja leplezni a csodálatát.- kacsintott a férfira.
- Kezdhetjük, emberek?- kiabált Mia.- Helyes.- bólintott.- Leon, veled kezdjük.

Beállította, a még mindig kissé sokkos férfit a háttér elé, ami a sötéten hullámzó tengert ábrázolta, miközben egy havas hegyvonulat mellett a hatalmas hold körvonalazódott ki. Az egész Leon, vagyis Lucien sötét, veszélyes, mégis ellenállhatatlan lényét tükrözte. A férfi szemei sötéten megcsillantak a hátsó reflektor mögül, miközben végig Sorát nézte. A lány ezúttal, hogy teljesen élethűen tudja játszani a szerepét, angyali ártatlansággal nézett rá, ami Leon vérét az egekig tüzelte. Ahogy Cathy, úgy ő maga sem tudta volna megmondani, hogy Sora melyik énje tetszik neki jobban. Mind a kettőt imádta. Mia rászólt, hogy forduljon kicsit oldalt. A férfi megtette, majd partnerére nézett. Ahogy látta a lány elkerekedett tekintetét, ördögi mosolyra húzta az ajkait, mire a jelen lévő összes lány olvadozni kezdett. Hamarosan a férfi mellé beállt May, és Sora mély levegőt vett. A páros összebújt, ahogy mondták nekik, Sorát pedig valami különös féltékenység kerítette hatalmába. Tüntetőleg Layla felé fordult, és próbált tudomást sem venni a további képekről. Hamarosan Alex állt be Leon mellé, és a két férfi ellenségesen méregette egymást, miközben megálltak. Mivel a két rendező látta, hogy baj lesz, be is fejezték róluk a képeket. Alex és May egyéni fotója után, Sora következett. A lány háttere különleges volt. Méltó ahhoz, aki Ő volt. Méltó az Angyal ragyogásához. Sora beállt a kőből faragott, fehérmárvány boltív elé, aminek a két pillérjére fehér liliomokat raktak, a tetejére pedig fehérrózsákat. A boltív mögött egy vízesés és egy tó volt, és a vízesés szivárványosan ragyogott. A vízen pedig egy hattyú úszkált. A lány körül fehéres füst gomolygott mindenhol ezzel eltakarva térdig. A képbe cseresznyevirágok lógtak be. Az egész fotó egy fehéres vajszínű ragyogásban nyilvánult meg. Sora oldalasan fordult, kezeit keresztbe tette és ráfektette a mellkasára. Tekintete oldalra nézett és nem egyenesen a kamerába, miközben ajkai kissé megnyíltak. Az összes ember nyeldekelve és ámulattal nézte. Sophie szeme megtelt csodálattal, Layláé büszkeséggel, Yurié diadallal, Leoné tele volt vággyal, és mély szerelemmel. Sora tekintete ellágyult, és a férfit nézte. Hamarosan a lány mellé belépett Alex, és egy kicsit lazítva a beálláson hagyta, hogy a férfi hátulról átkarolja. Ahogy sejtette partnere szeme tele lett féltékenységgel. Néhány kép után, Alex helyét felváltotta May. A két lány ezúttal sem volt összhangban. Ezúttal azonban May játszotta a Démont. Majd Sophieval is készítettek egy pár közös képet, és elérkezett amire mindenki vágyott. Sora maradt a helyén és belépett mellé Leon. A férfinak először távolságot kellett tartania, és izzó szemekkel nézett a hátra forduló lányra. Végül egyre közelebb kerültek egymáshoz, és Leon átölelte a derekát, miközben maga felé fordította. Ajkaik csaknem súrolták egymást, tekintetük mély volt, és perzselt. Az emberek pedig szinte lemerevedtek.

- Jól szórakozol?- kérdezte Leon egy gonosz mosoly kíséretében, miközben Sora mögé lépett és ajkait a nyakára helyezte.
- Miért szórakoznék jól?- incselkedett szerelmével, miközben hátra nyúlt, és átölelte a nyakát.- Imádlak bosszantani nem tudtad?- dőlt rá a férfi vállára, miközben mélyen egymás szemébe néztek.- És különben is, te is ezt csináltad.- fordult újra felé.
- Remek, remek.- olvdozott Mia.- Szeretnék egy csókot is látni a végére. Leon emeld fel Sora egyik lábát a csípődig, és csókold meg!

A férfi örömmel teljesítette a kérést. Egy ösztönös mozdulattal felrántotta Sora lábát, mire a lány döbbenten felnevetett. Átkarolta szerelme nyakát, és egyre közelebb hajolt hozzá. Ajkai csábítóan megnyíltak, és arra sarkalták Leont, hogy birtokba vegye őket, és soha többé ne eressze. Lehajtotta a fejét, miközben a tekintete elsötétült. Viharfelhők játszottak a szemében. Sora tekintete mélybarnává változott és egyre lejjebb hunyta. Furcsa, soha nem érzett gyengédség lett úrrá az egész lényén. És mintha érezte volna, hogy a kettejükből létrejött pici csoda a hasában megmozdul. Leon csókja mézédes volt, könnyed és gyengéd. Majd még inkább magához húzta, és éhesen, mohón és hevesen kezdte csókolni. Sor lábai megroggyantak Partnere érezve ezt szorosabban, és szorosabban kezdte ölelni. Nyelveik lassú, szenvedélyes érintésekkel simogatták a másikét, miközben a csókjuk egyre mélyült.

- Jól van fiatalok, elég!- mondta nevetve Cathy.- Sminkeljetek le és mehettek. Premier két nap múlva. Kellemes pihenést!
- Sora!- fogta meg a távozni készülő lány kezét Leon.- Menj az öltözőbe!- mondta reszelős hangon.
- Hm...- sóhajtott fel, miközben lehunyta a szemét.
- Sora?- lépett közelebb a férfi.- Baj van?
- Siess Leon!- nézett rá furcsán csillogó szemekkel.
- Mit kívántál meg?- kérdezte mosolyogva, miközben átölelte.
- Joghurtos fagyit.- sóhajtozott kéjesen.
- Na indíts öltözni!- lépett hátra.- Mindjárt jövök.

Sora nevetve szaladt el az öltözők felé. Leon ellágyult tekintettel nézett utána, miközben mosolyra húzta ajkait. Mikor mind a ketten végeztek, Sora megkapta Leontól a hatalmas adag, joghurtos fagyiját. Az egész éjszakát együtt töltötték. Gyengéden szerették egymást éjjel és hajnalban. Elégtek a szenvedély lágy tüzében. Újra és újra egyesültek, majd a hajnal langyos mámorában, egymás karjaiban aludtak el.
Az este korábban eljött, mint gondolták. Az egész színpad fényárban úszott, és mindenhol a szereplők fotói, poszterei voltak. Leginkább Sorát és Leont csodálták meg, akik csodálatosan festettek minden képen. Sora már a fellépő ruhájában ült az öltözőjében. A helyiség tele volt virágokkal. Hatalmas csokor és kosár virágokkal. A lehető legtöbb színben és fajtában. Mosolyogva lélegezte be bódító illatukat, miközben tekintete szüntelenül a hatalmas kosár vörös rózsát vizslatta. Csábítóan fénylő ajkait démoni mosolyra húzta. Óó Démon? Mit keres ő itt? Ezúttal Angyalnak kell lennie. Mély levegőt vett, behunyta a szemeit, majd amikor újra kinyitotta egy fehér papírba csomagolt, hatalmas csokor narancssárga liliomot. Hm... szép volt azt elismerte, de valami furcsa érzése támadt tőle. Felvette a virágokat, és kivette a fekete borítékot. Éppen kinyitotta volna, amikor May rontott be az ajtón.

- Sora! Idő van.- mondta vidáman.- Leon már a színpadon van. Te jössz. Sok sikert Angyallány!

Sora letette a borítékot, és kisétált. Hallotta, amint a tömeg tombolva őrjöng odakint. Leon Oswald újra nagyot alkotott. A férfi mosolyogva lépett a porond hátsó részébe. Tekintete rögtön találkozott egy mélybarna szempárral. Leon ezüst szemei megvillantak a csodálattól. Sora azonnal kapcsolt, majd lendületből neki szaladt, és elsuhant partnere mellett, a következő pillanatban pedig a trambulinra érkezett. Egyetlen ugrással a középső periódusban lévő trapézra ült. A nézők őrjöngve álltak fel. Több kislány őrülten visítva tombolt, miközben a férfiak ordítva éljenezték. Sora hátra fordult, miközben az egyik lábát felnyújtotta a másikat behajlítva beakasztotta a rúdba. Majd megfogta a kezével, és kiakasztotta a lábát, miközben lengeni kezdett. Elengedve a rudat, a testét kifeszítve szaltózott és elkapta a következő trapézt. A kellékesek gondoskodtak róla, hogy a középső szinten a trapézok egymás után álljanak, majd belendítették őket. Sora egy könnyed fordulattal a trapézra állt. Miközben végigtekintett a közönség sorain emlékek rohamozták meg. Amikor először lépett a színpadra. Amit ez az álom nyújtott neki. Majd a sok szereplés, a rengeteg győztes verseny. Majd megérkezett Leon, és az álma sokkal különlegesebb lett, mint azt valaha is gondolta volna. És most... itt növekszik a bensőjében a világ legszebb álmának a gyermeke. Lassan hátra fordult és rátette a kezét a mögötte lengő trapézra. Az időzítés tökéletes, a mutatvány gyönyörű. A közönség szájtátva figyelte, amit véghez vitt. Amikor végigment a sorozaton ellökte magát és egy spirál forgás után a forgó trapézra érkezett. Belendítette, és forogni kezdett, majd anélkül, hogy megállt volna egy pillanatra is, a másik irányba fordította és beakasztotta a lábát. Ahogy közelebb élt a legfelső trapézhoz, kiakasztotta a lábát, majd egy csodálatos háttal érkezéssel megfogta a rudat. Fellökte magát, ahogy belendült, háromszor megfordult a tengelye körül, majd a rúd körül kezdett forogni. A nézők közben egy- egy úhh- t engedtek meg, és csodálkozó sóhajokat. Sora ellendült, és megfogta a speciális trapézt, felrántotta magával, miközben háta ívben meghajlott, majd ahogy a szerkezet visszalendült, felállt rá, és megtartotta az angyalpózt, amíg az körbe- körbe forgott. A közönség felállt és őrjöngeni kezdett pont, mint Leon előző ugrásánál. Sora egy nyújtott ugrással tovább ment, és fejjel lefelé érkezett a trapézra, amit a lábaival fogott meg. Mindenki őt ünnepelte. Hamarosan egy alak villanását vélte felfedezni. A lány leugrott a kötélre, és hagyta, hogy a háttértáncosok ott mutatványozzanak körülötte, amíg a partnere meg nem érkezett. Leon megállt vele szemben, miközben szemei élesen megvillantak. Sora értette a jelzést. Neki szaladt, majd egy könnyed mozdulattal átugrott a férfi felett, majd a kötélről az egyik lengő trapézra ugrott. Ahogy kellett, Leon követte. Elkezdődött a játék Angyal és Démon között. Az ártatlan szépség harcolt a vad, szenvedélyes álommal. Egy ugrás után, Sora és Leon egy trapéz felé ugrottak. Mind a ketten egyszerre fogták meg a rudat. A férfi szorosan magához ölelte, majd fellendítette magukat. Mind a ketten a trapézon ültek. Sora, Leon ölében.

- Kész?- kérdezte suttogva Leon.
- Mire?- nézett fel Sora.
- Hát elérkezett az én álmom ideje.- majd hevesen megcsókolta szerelmét.

Sora érezte, amint dőlni kezdenek Leon irányába. Hamarosan már együtt szálltak lefelé. Sora felült, és egy mozdulattal hátra dobta kibomlott haját, miközben a ruhák lekerültek róluk. Leon izzó szemekkel nézett gyönyörűséges partnerére. S bár a közönség nem láthatta, ők teljesen meztelenek voltak, miközben lassan zuhantak. Sora érezte, ahogy szerelme egy mozdulattal a testébe hatol. Nagyot nyögve hátra vetette a fejét, miközben körülöttük felcsaptak a vérvörös lángok. A tűz teljesen körbe vette a mámorban fürdő párost. Leon, kezeit Sora csípőjére helyezte, és segítette a mozgását, s lassan ő sem bírta magába fojtani az élvezetét. A szenvedély börtönében egyre mélyebbre zuhantak. Lezuhantak a pokol legmélyebb, legforróbb pontjáig. A közönség ámulva nézte, ahogy Sora előre hajolt, és megcsókolta szerelmét. Mozgásuk továbbra sem maradt abba, miközben nyelveik is szinte szeretkeztek. Bőr simult bőrhöz, test szorult testhez. Szív dobbant szívvel... Leon egyik kezét lefelé nyújtotta, majd ahogy elérték a trambulint, nagy lendületet véve visszalökte magukat. A szeretkezést egy pillanatra sem szakítva meg, szárnyaltak felfelé. A tűz mintha kirobbant volna belőlük, úgy izzott a testük alatt fénycsóvaként követve a két csillagot. Mikor felértek a legfelső trapézokhoz, Leon egy rudat megfogott a kezével a másikat a lábával. Mélyen szerelme szemébe nézett. Sora értette a célzást. Leszállt partneréről, és egyetlen lendülettel felugrott. Mintha egy Angyal szállt volna felfelé. Hamarosan megjelent mellette a párja is. Leon magához ölelte, miközben újra vízszintes helyzetbe kerültek. Mély csókot váltottak, és eljutottak a mennyekig, mind a ketten hangos nyögéssel jelezték, hogy elérték a legmagasabb pontot. Hatalmas fehér fény robbant körülöttük, mint beborítva, s az embereket elvakítva. Mire a fény eloszlott a közönség már csak azt látta, hogy a démoni páros egy trapézon áll egymást ölelve, ruhában és tökéletesen. Mindenki őrült tombolásba kezdett. Sora hátrafelé leugrott a trapézról, miközben egyik lábát felhúzta, és fejjel lefelé zuhanni kezdett. Hamarosan egy erős kéz állította meg a zuhanását. Ott állt a körtrapézon, mellette pedig Alex. A férfi átkarolta, majd beindította a szerkezetet. Sora is megfogta, és a lábával elengedte. Miközben a trapéz tovább lendült, csodálatos pörgéseket mutatott be, egyszer- egyszer elengedve a rudat. Amikor már magasan jártak elengedte, és hagyta, hogy fekve, kitárt karokkal zuhanjon. Egyik lábát felhúzta, miközben megjelent alatta a tűz. Hamarosan Leon is megjelent mellette egy hasonló pózban. Hamarosan mind a két test ívben meghajlott, és felfelé kezdett szállni. Hatalmas tűz és fény vette őket körül, majd egymás útját keresztezve, két szemben lévő ponton álltak meg, ahol megszületett a két Főnix. A nézők őrjöngve kezdtek tapsolni. Sora elmosolyodott, és lassú, habkönnyű mozdulattal zuhanni kezdett. Leon egy trapézra érkezett, majd érezte, amint átkarolják a derekát. Elérkezett a végpont. May lerántotta magával, és a Démon spirált végrehajtva érkeztek az Angyal trapézra. Vad ugrások között kezdődött közöttük a románc. Sora elkapta az egyik trapéz kötelét és forogva érkezett le. Alex azonnal odaugrott hozzá, majd magával rántotta. Egymás mellett zuhantak, fejjel lefelé, miközben egyik lábukat felhúzták. Lendületet vettek, és visszalökték magukat. A levegőben spárgáig nyitották a lábukat és átfordultak, majd egymás kezét megfogva kezdtek pörögni, és az Angyal trapézra érkeztek. Sora és Leon mozdulatai teljes összhangban voltak. Mindig egymás előtt, vagy egymás mellett ugrottak el, miközben végig egymás tekintetét lesték. Amikor megálltak egymással szemben, Sophie ugrott el közöttük. A lány megfogta Sora kezét, és magával húzta. A két Angyal habkönnyű, mégis csodálatos mozdulatokkal ugrált, mintha párbajoztak volna. Az Angyalok tánca egyes elemit mutatták be, tökéletes kecsességgel. Sophie megfogta Sora kezét, majd átlendítette Leonhoz, ő maga pedig leugrott. A páros átölelte egymást, és a lengő trapézon kezdtek csókolózni. Alex egy ötös szaltóval ugrott hozzájuk, Leon pedig lelökte Sora az alsóbb trapézra. A két férfi kardokkal kezdtek párbajozni bámulatos ugrásokat bemutatva. Kardok vad csattogása visszhangzott a tömeg őrült morajában. Végül egy óvatlan mozdulatban May a két férfi közzé ugrott, így őt találták el. A lány zuhanni kezdett. Kecses, démoni tartást felvéve ment utolsó útjára. Hamarosan Alex is követte, majd a két test beleveszett a lent tátongó sötétségbe. Sora és Leon egymásra pillantott. Elérkezett az idő. A közönség és az artisták lélegzetvisszafojtva várták a véget. Sora leugrott a trambulinra, majd ugyan azzal a lendülettel vissza. Partnere mellé érve, az elkapta a kezét, és felemelte. Repült szárnyak nélkül. Egyre magasabbra. A tetőt kinyitották, és a hold fénye beragyogta a színpadot. A fent szárnyaló Angyal pedig az emberek szívét. Mindenki nyugodt volt, és boldog. A szárnyaló lány mögött hamarosan megjelent partnere, aki Angyallá változott vele együtt. Leon átkarolta a, és egyre magasabbra szálltak. Az, amit az Angyalok tánca jelentett, minden ember megtapasztalhatott. A két ragyogó csillag egyre magasabbra szárnyalt. Egy új álom kezdődött el. Mindenki érezte, hogy ez a manőver valaminek a végét jelenti. Az örök boldogtalanság végét. Mert megszületett egy új, egy ragyogóbb álom. És a két legfényesebb csillag álma valóra vált. Mert a Démonok álma mindig valóra válik... Ahogy lihegve és egymást ölelve leérkeztek a legfelső trapézra, vakító fehér fény robbant körülöttük, és mindenki egy emberként kezdett tapsolni és hullámozva tombolni. Sora gyönyörű gesztenye szemeit kedvese tekintetére emelte. Mind a ketten érezték, hogy az új álmuk, megszületett.

A műsor befejeztével minden artista a porondra ment. Majd hamarosan megjelent a tökéletes megjelenésű sztárpáros, aminek következtében a közönség állva kezdett őrjöngeni. Sora és Leon egymás mellett álltak meg. Mivel az emberek továbbra sem akartak lenyugodni, Sora egy könnyed mozdulattal meghajolt. Sajnos ezzel csak még inkább rontott, ugyanis még nagyobb üdvrivalgásba kezdtek. Végül Kalos állt a páros mellé, és mogorva tekintettel intette csendre a közönséget, végül a lányra nézett.

- Nos, először is köszönöm mindenkinek, hogy megtisztelt minket a ma esti előadáson.- visszhangzott a teremben Sora édes hangja.- Úgy érzem egyikünknek sincs miért szégyenkeznie az előadás miatt. Gondolom sokan nem is sejtik, hogy ennek a mai premiernek- ami egyszeri lesz- sokkal nagyobb a jelentőssége, mint gondolnák.- majd mély levegőt vett.- Ezt a műsort, különlegesre szántam, ezért kaptam különleges szerepet. Ezúttal nem Démont, hanem Angyalt játszottam. A különleges szerephez különleges manőver illett. Minden egyes ugrás, amit a mai előadáson láttak. Mégis, az Angyalok tánca volt a legméltóbb a ragyogó szerephez, amit a magaménak tudhattam. A manőver méltó befejezése valaminek, és új kezdete egy másik álomnak. Egy nagyobb és ragyogóbb álomnak.- lágyan elmosolyodott.- A mai előadás méltó a visszavonulásomhoz.- döbbent moraj hangzott a színpadon.- Most sokan azt hihetik, hogy egy sérülés miatt történik, vagy valami rossz miatt. De nem. A lehető legcsodálatosabb dolog miatt kell most visszavonulnom. De azt ígérhetem, hogy még visszatérek. Csakhogy nem hiszem, hogy már túl sokáig tudnék szerepelni.- nevetett fel.- Jó pár év szenvedés után végre megtaláltam az igazi álmom. Egy álmot, ami megtanított nekem sok mindent. Ez az álom egy Démon.- tekintett Leonra.- Ő volt az, aki rávett, hogy legyek én is egy Démon. Magával emelt a csillagokon túlra, és megmentett attól, hogy elsüllyedjek a jeges tengerben. Felemelt, és új reményt adott nekem. Egy új álmot, ami sokkal jobban ragyog, mint bármi a világon. Egy olyan álmot, ami a legmagasabbra emel. És valami, ami velem együtt ragyog. Megtanította nekem, hogyan szálljak szárnyak nélkül. Hogyan legyek Démon. És most már arra is képes vagyok, hogy Démonként Angyallá változzak. Neki köszönhetek mindent. De még ha zuhanni is kezdenék tudom: hogy Ő ott lesz és elkap, mielőtt belevesznék a sötétségbe. Az egyetlen, akinek a kezébe adnám az életem, s ezt már többször is megtettem. Az egyetlen, aki mellett boldog vagyok. Az egyetlen, aki mellett ragyogok. Az egyetlen... akit igazán szeretek.- halkult el a hangja.- Az egyetlen, aki el tud kapni, ha zuhanok.- majd érezte, ahogy tekintetét elönti a könny és lassan kicsordul, mégsem fordította el a tekintetét, és mélyen Leon szemébe nézett.- Akit jobban szeretek, mint az életemet. És akinek köszönhetem azt a pici csodát, ami bennem növekszik.- tette a kezét a hasára.- Igen, azért vonulok vissza, mert a világ legszebb álmának a gyermekét várom. De visszatérek. Nem tudom mikor, de visszatérek. Szeretném megköszönni önöknek...- fordult az emberek felé.- a szeretetüket, a támogatásukat, ami nélkül nem lehetnék a Szívek hercegnője. S bár most feladok valamit, soha... soha, soha nem fogom úgy érezni, hogy megbántam volna. Most azoknak szentelem magam, akik olyan sokat jelentenek nekem, mint senki más. Az egyiknek a kezébe helyeztem mindent; az életem, a lelkem, a szívem. A másik kettőnkből születik majd.- majd könnyezve felnevetett.- Ennél szebb ajándékot egy álom sem nyújthatott volna. És ezért, valamint oly sok minden másért hálával tartozom.- majd újra nevetett.- Szóval ígérem visszatérek. De továbbra is az maradok, aki voltam; a Démonhercegnő. A bolondok útját szánták nekem, és én követem a sorsom. Mert a Démonok álma mindig valóra válik.- majd mélyen Leon derengő szemeibe nézett.- Legyél Te az álmom, Leon!

Leon derengő tekintettel, egyetlen heves mozdulattal szorosan magához rántotta szerelmét, és mohón megcsókolta. A közönség és a társulat tagjai enyhe döbbenet után hatalmas üdvrivalgásban törtek ki, miközben a sztárpáros démoni csókot váltott. Tudták, hogy ők örökre együtt maradnak. Majd Kalos egy kézintéssel elhallgattatta őket. Mosolygó szemeit a démoni párosra fordította.

- Egy érzés mely megérint és széttép... egy érzés, mit sosem fúj el a szél. Egy cseppnyi boldogság, vágyálom és ábránd. - mondta mosolyogva.- Ám az ő szerelmük még ennél is több. De ezt csak ők ketten tudják. A két Démon. Mert az van a szívben, amit szem nem láthat, szó ki nem mondhat. Ám én egyet megmondhatok: Visszavárunk Kaleido sztár!- majd a tömeg is egyszerre kezdte kiabálni az artistákkal.- Viszont látásra Kaleido sztár!

A tető lassan kinyílt, pont mint néhány órával ezelőtt az Angyalok tánca, egy álom megszületésénél. A sötét éjszakában a csillagok ragyogtak. Ám nem volt egyik sem olyan fényes, mint a két Démon lent a porondon, akik egymást ölelve néztek fel a sötétségre, miközben az első robbanások visszahangzottak. A tűzijáték szivárványos fényei játszottak az éjfekete égbolton, beragyogva a szárnyaló párost. Leon lassan lehajolt és mély, szerelmes csókot váltott szépséges szerelmével, miközben egyik kezét a hasára csúsztatta. Az ő szerelmük ezen az éjszakán szárnyalt, s már bizonyos volt, hogy nem halványul az idő múlásával sem, mert a szerelem két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás...