Hatodik r�sz - Ugr�sra k�szen. Vagy m�gsem?

Nem �reztem m�st, csak az eg�sz l�nyemet el�nt� boldogs�got. Hossz� pillanatokig szinte csak hitetlenkedve b�multam a sz�npadot. Lassan l�pkedtem lefel� a hossz� l�pcs�soron, majd le�ltem a n�z�t�r egyik sz�k�re. Akkor megfogadtam magamnak �s neki, hogy m�g egyszer megmutatom mit is �rzek ir�nta. Lehet, hogy ez most k�l�n�sen hangzik, de ami k�ztem �s a sz�npad k�z�tt volt, van, �s biztos vagyok benne, hogy mindig is lesz, ez a kapcsolat szavakkal le�rhatatlan. Csak kevesen �rthetik meg, kevesen �lhetik meg. A n�z�, mint olyan funkci�j�t bet�ltve �r�kk� csak egy k�ls� szeml�l� marad, mert teljes val�j�ban sosem �rezheti ennek a k�tel�knek a var�zs�t. Term�szetesen kap bel�le, nem is kicsit, hisz egy el�ad� feladata, hogy ezt bemutassa, de - mert mint mindig tudjuk, hogy van egy de, l�tezik, s�t szinte sz�ks�gszer� - azaz �rz�s annyival kevesebb. �s pont ez volt az, ami akkor engem megr�m�tett, mikor csak n�zhettem a t�bbieket.

Egyszer csak eszembe jutott Fantom. Az ideges�t� kis perverz bar�tunk. Akit a baleset �ta nem l�ttam. Ez az egy momentum volt az, ami tudatta velem, hogy valami hi�nyzik, hogy valami m�giscsak megt�rt bennem, hi�ba minden. F�lre tettem a nyomaszt� gondolatokat, eltettem egy kis dobozba, majd gondosan r�csuktam a tetej�t.  �sszeszedtem magam, majd elindultam a f�n�kh�z. �szre sem vettem, hogy mindv�gig figyelt valaki. Kalossal mindent alaposan megbesz�lt�nk, b�r er�sen ellenezte terveimet.

Mindent az alapokt�l kezdtem, de mivel a testem �gymond csak eml�keztetni kellett mindenre, sz�pen �temesen haladtam. Alig h�rom h�nap m�lva �jra ott �lltam az emelv�nyen. Ugr�sra k�szen. Vagy m�gsem?

Este volt. A sz�npadn�l m�r csak p�ran voltak, �s �k is hazafel� k�sz�l�dtek. Teljes nyugalom lepte be a hatalmas termet. Lassan l�pkedtem felfel� az emelv�nyre, hogy v�gre, �jra vele lehessek. Hirtelen z�dult r�m, az a nyomaszt� �rz�s, mikor fel�rtem a tetej�re. Ott �lltam kezemmel a trap�z r�dj�t er�sen szor�tottam. Csak egy mozdulat az eg�sz. M�gis k�ptelen voltam megtenni. Egyszer�en megb�nultam. Remegtem az eg�sz testemmel. Szemeimben k�nnyek gy�ltek, mik�zben pr�b�ltam magam meggy�zni arr�l, hogy menni fog, hogy meg tudom csin�lni. Egy egyszer� mozdulattal elrugaszkodom, �s akkor �jra sz�llhatok, mint r�gen. M�gsem siker�lt. M�r majdnem �sszeestem, mikor egy er�s k�z fon�dott a derekamra. Tudtam, hogy � az, de nem �rtettem, mi�rt? Id�m sem volt gondolkozni. Kicsit megemelt, majd megfogta a trap�zt �s elrugaszkodott. Velem. �jra rep�ltem. Sz�lltam. Vele.

A sz�npad, � �s �n �jra egyek voltunk. M�g ha csak p�r pillanatra is.

Teljesen �sszezavarodtam. Csak az ut�n t�rtem igaz�b�l magamhoz, mikor a t�loldali emelv�nyen gyeng�den letett. Megfordultam, de m�r csak azt l�ttam, hogy elt�nik a s�t�ts�gben. M�ly leveg�t vettem, magamba szippantottam az illat�t, ami m�g percekkel k�s�bb is tiszt�n �reztem.

Ezek ut�n m�r csak p�r nap kellett, hogy beler�z�djak. Besz�ltem Kalossal majd Mi�val. Lassan elk�sz�lt az utols� el�ad�som t�rt�nete. Mia �jra valami nagyszab�s�t alkotott. Egy b�cs�hoz m�lt� el�ad�st hozott �ssze. Nekem. K�t h�napot kaptam, hogy elk�sz�ljek. Az id� rohamosan fogyott, �s csak azt vettem m�r �szre, hogy a fele el is r�ppent.

Nem ker�ltem leont, de nem is kerestem a t�rsas�g�t. Napokon kereszt�l csak pillanatokig l�ttam. De az a p�r pillanat maga volt a pokol. L�ttam az arc�t. �s nem l�ttam rajta semmit. Az �gvil�gon semmit. F�jt. Tudtam, hogy miattam van. Elsz�ntam magam r�, hogy besz�lek vele �s megkerestem. Nemes egyszer�s�ggel �gy tett, mintha azt sem tudn�, mir�l besz�lek, mikor meg akartam k�sz�nni azt, amit akkor �rtem tett. D�h�s voltam r�, ugyanakkor h�l�s.

�gy viselkedett velem szemben mintha nem is l�tezn�k. Ha net�n �sszefutottunk a folyos�n, �gy ment el mellettem, mintha nem is lenn�k ott. Mintha csak egy k�bor szellem lenn�k, akit senki sem l�t. Mikor valami kapcs�n felt�tlen k�z�s helyis�gben kellett tart�zkodnunk �s volt kegyes r�m emelni a tekintet�t �res szemekkel n�zett r�m. Ez is egy olyan dolog volt, amit fogtam �s betettem abba a bizonyos kis dobozk�ba. Nem volt id�m vele foglalkozni. Egy dologra koncentr�ltam. �gy is f�jt.

K�t h�t sem volt h�tra az el�ad�sig. A man�vert gyakoroltam, a f� sz�mot, az utols� ugr�som. Nem akart �sszej�nni sehogy sem. Nem egyszem�lyes sz�m volt. De nem akartam beismerni. Makacsul ragaszkodtam, ahhoz a vari�ci�hoz, hogy �n egyed�l csin�lom meg. Az utols� spir�ln�l azonban ism�t a h�l�ban k�t�ttem ki. Jobbnak l�ttam, ha beiktatok egy kis pihen�t. Az �sv�nyvizes �vegem fel� vettem az ir�nyt. B�r ne tettem volna. Ez volt az els� gondolatom, mikor megl�ttam az engem figyel� Leont.

- Leon? - k�rdeztem �gy, mintha szelemet l�tn�k. - Mit keresel itt?

- Ink�bb �n k�rdezhetn�m, hogy mit keresel itt ilyen k�s�n - rideg volt a hangja. Nem rideg, ink�bb k�z�ny�s. P�r perccel k�s�bb azonban a k�z�ny elillant, �s indulatoss� v�lt a hangja.

- Gyakorlok - k�z�ltem vele a t�nyeket, nem mintha ezzel nem lett volna tiszt�ban. M�sra c�lzott. Term�szetesen �rtettem. De a mostani viszonyunkat tekintve nem tartozok neki semmi f�le sz�mad�ssal.

- Ostoba. Mit akarsz ezzel el�rni? - esett nekem. Nem tudtam hova tenni az indulatait, de mindenk�ppen pozit�v dolognak tekintettem, hogy legal�bb valami f�le reakci�t l�thatok rajta.

- �n csak... - vissza akartam v�gni, de nem b�rtam egy �pp mondatot kiny�gni. Ott �llt k�zvetlen el�ttem. Azaz illat lassan k�szott fel�m, szinte �szrev�tlen�l kezdte megint felpiszk�lni bennem azt az �rz�st. Nem tudtam mit csin�lok.

- Megcs�koltad?

- Megcs�koltam.

- Komolyan?

- Igen. De m�g most �vekkel k�s�bb sem tudom mi�rt pont ott �s akkor �s �gy t�rt�nt az eg�sz.

- �s ut�na?

- Elrohantam. Kiny�gtem valami bocs�nat f�l�t, �s otthagytam. Tudom, ne is mondd. Nem volt sz�p t�lem, de megijedtem. F�ltem a reakci�j�t�l.

- Mes�lj tov�bb.

- J�, de el�tte f�z�k m�g egy te�t.

- V�rj, seg�tek.

A sz�npadot ellepte a n�ma csend. Egy ez�sthaj� f�rfi �rtetlen�l b�mul maga el�. A percekkel ez el�tt t�rt�ntek hat�sa alatt van. T�tov�n �rinti meg ajkait kez�vel, mik�zben egy nevet suttog.