3. fejezet

Mikor hazaértek Kalos rögtön Sora elé futott.

- Erre nincs szükség Kalos. - mondta halkan Sora.
- Sora ... - szólt halkan Sophie - Én nem csak azért ... Én igazán ... Bocsánat.
- Semmi baj Sophie, azt hiszem.
- És akkor eljöhetek holnap is?
- Szerintem igen. - majd Leon felé fordult - Köszönöm szépen, hogy hazahoztál. Az adósod vagyok.
- Ugyan már! Ne viccelj. - mondta kicsit zavarban Leon - Legalább tudtam segíteni rajtad valahogy.

Ahogy kimondta már meg is bánta. Sora csak egy kicsit rezzent össze, majd megfordult és elindult a szobája felé. Leon bűnbánóan nézett utána. Tudta, hogy most nagyon elszólta magát. Ráadásul rosszul is fogalmazott. Percről percre jobban érdekelte a lány és annak múltja. Tudni akarta, hogy mi volt az, ami a reggeli magabiztos gyönyörűségből elő tudta csalni ezt az összetört szívű lényt. Követte tekintetével, amíg a lány eltűnt a szobaajtó mögött. Igen segíteni akart neki, de nem a szánalom hajtotta, hanem kíváncsisága és az a tény, hogy egy nő se keltette fel még ilyen téren az érdeklődését.

Jelenlegi barátnője aranyos lány volt, de nem nagyon mozgatta meg a fantáziáját mára már semmilyen téren. Az elején még látott benne valamit bizonyos dolgokban, de ma már nem is érti, miért van még mindig vele. Talán a megszokás. De Sora… Még így is csodaszép volt és figyelemreméltó. Soha nem látott még senki szemében ekkora mértékű rettegést. Tényleg komolyan gondolta, amikor azt fontolgatta, hogy soha többé nem akarja így látni a lányt. Elmélkedéséből keresztapja hangja zökkentette ki.

- Yuri! Csak jövő hétre vártunk.

Az ajtón belépő férfi magas volt és elegáns. Szőke haja, kék szeme és arcának finom vonásai nagyon emlékeztették valakire Leont, de nem tudta volna megmondani, hogy kire. Az idegen férfi kezet fogott Kalos-szal.

- Hol van? - kérdezte különös hangszínnel.
- A szobájában. Örülni fog neked, mert szüksége van most rád. De honnan tudtad?
- Mike hívott fel. Azonnal jöttem, ahogy tudtam. Nekem most mellette a helyem. Rég borult ki ennyire. Nem értem most mi történt. Mit keresett Sora az utcán, sötétedés után ráadásul egyedül?
- Miattam volt az egész, - kezdte bűnbánóan Sophie - mert belementem Kalos játékába.
- Mondtam Kalos, hogy nem fog neki nagyon tetszeni az ötleted. De ettől borult ki ennyire?
- Nem! Leon barátnője miatt. - folytatta Sophie.
- Ki az a Leon? - kérdezte a férfi.
- Én vagyok! - mondta dacosan az említett.

Leon nem értette, hogy ki ez a férfi, aki ennyi mindent tud Soráról, hogy azt meri mondani, hogy most a lány mellette van a helye. Fejébe már rég befészkelte magát a gyanú, hogy ez a féri Sora barátja, de valami miatt nem akarta ezt a szemmel látható tényt elfogadni. Hiába látta a férfi szemében az aggódást, a féltést, az csak tovább dühítette. Nem akarta elhinni, hogy Sora már másé. De hát mért zavarja ez? Neki is van valakije. Akit ugyan gondolkodás nélkül félredobna Sora kedvéért. De úgy tűnt a férfi nagyon szereti Sorát. Féltékeny volt.

- És mi közöd van Sorához? - kérdezte nem túl barátságosan Yuri.
- Semmi. - bár lenne valami, gondolta - Csak pár napja találkoztunk először.
- És?
- És semmi. Ma én hoztam haza.
- Ez esetben köszönöm! - Kaloshoz fordult – Most bemegyek hozzá. Menjetek nyugodtan. Estére itt maradok vele, hogy ne féljen.
- Rendben Yuri. Majd megbeszélem Keneth-el. Tudod, hogy nem szereti, ha itt töltöd az éjszakát.

Leon egyre dühösebb lett. Ez a férfi a ma estéjét Sora mellett fogja tölteni. Ráadásul nem először. Elmélkedéséből Sora ajtajának nyílása zökkentette ki.

- Kalos, - szólt csendesen Sora - bejönnél egy percre?
- Van itt valaki, akinek jobban örülnél. Persze csak amennyiben nem szakmai indíttatásból invitálsz meg a szobádba.
- Kicsoda? - kérdezte gyanakvóan Sora.
- Én! - lépett elő Yuri úgy, hogy Sora is láthassa.

Sora szeméből egy pillanat alatt eltűnt a félelem. Gyenge, de bíztató mosollyal jutalmazta meg a szőke férfit. Majd biztos léptekkel elindult felé. A férfi, mikor Sora odaér, készségesen zárta karjaiba. Szorosan ölelte, simogatta a hátát és a fülébe suttogott. Ahogy Leon ezt a jelenetet nézte, egyre ingerültebbé vált. Nem értette, miért zavarja ez az egész. Persze, Sora gyönyörű, és valami miatt érdekli is őt a múltja. De miért féltékeny egy olyan nőre, akit alig pár napja látott először. Hiába próbálta ezt megfejteni, csak annyit érzett, hogy szeretné, ha most ő lenne annak a férfinak a helyén. Ha az ő látványa űzte volna ki a lány szeméből a félelmet, ha az ő ölelésébe simult volna így bele a lány.

Miközben Sora a férfihez bújt, gondolatok cikáztak a fejében. Eddig csak Yuri mellett érzett biztonságot. Ám ma este ez megváltozott. Leon nem is sejtette, hogy Sora mennyire biztonságban érezte magát, amikor a könyvtártól sétált hazafelé. Persze nem tudta elfelejtetni vele teljesen félelmeit, de arra senki nem is volt képes. Nem értette Sora, hogy miért vált ki belőle ilyen érzéseket egy vadidegen. De most nem is akart ezzel foglalkozni. Örült annak, hogy a szívének oly fontos férfit újra láthatja.

- Na gyere kincsem. Ideje aludni. - mondta Yuri.
- Rendben. Sziasztok. - ám menet közben megtorpant.

Elengedte Yuri kezét és megfordult. Egyenesen a háttérben álldogáló Sophie felé nézett. Elindult felé, majd mikor elé ért, megölelte a lányt.

- Várlak holnap. És hozd a könyvedet!
- Köszönöm! De ...
- Nem rád haragszom. A helyzetre.
- Akkor holnap 10 körül itt vagyok. - ragyogott fel Sophie.
- Te is jössz Leon? - kérdezte csendesen Sora. Yuri felhúzta a szemöldökét.
- Rám már nincs szükséged, ahogy látom. - felelte Leon érzelemmentes hangon.

Yuri arcára mindent tudó mosoly ült ki. Sora visszabotorkált hozzá, kezébe tette kezét és elindultak a szoba felé. Még visszanézett, és Leon esküdni mert volna, hogy a lány az ő tekintetét keresi. Nem értette, hogy a lány miért játszik vele. Itt van mellette a párja, és mégis látni akarja holnap. Azt meg főleg nem értette, hogy ő, miért nem megy bele a játékba, mint általában. Miért akarja megóvni a lányt még saját magától is? Miért foglalkoztatja, sőt dühíti, hogy a lányt más oldalán látja? Még egyszer a lány felé nézett, majd húgát az ajtó felé terelte. Nem akarta hallani, ahogy keresztapja elmagyarázza, hogy Sora ma miért nem tölti egyedül az éjszakát.

Sora nem értette Leon dühös tekintetét és ingerült, barátságtalan szavait. Nem lepte volna meg az egész, ha nem látja Leon szemébe este a törődést, a féltést. Volt valami furcsa Leon viselkedésében, valami ijesztően ismerős. Danielre emlékeztette. Egyre több rossz emléket idézett fel benne ez a tekintet, ez a viselkedés. Kicsit összerezzent és közelebb húzódott Yurihoz. Nem történhet meg még egyszer vele ugyan az. Soha többet.