Tizenharmadik r�sz - �breszt�

N�m�n, sz�tlanul �lltunk egym�ssal szemben. L�ttam rajta, hogy � is ugyan olyan zavart, mint �n.

- Szia! - k�sz�ntem v�g�l els�k�nt.

- Sora? - m�g mindig �rtetlen�l �llt el�ttem, pedig nagyon j�l tudta, hogy aznap el�g nagy val�sz�n�s�ggel �sszefutunk. Nem igaz�n tudtam mit mondani, lehajoltam �s megsimogattam a kutyust, aki hevesen csaholt fark�val m�g mindig, majd a k�vetkez� pillanatban egy hirtelen �tlett�l vez�relve fur�snak eredt. Ism�telten azt vettem �szre, hogy csak bamb�n, �rtetlen�l mered�nk egym�sra.

- Mennem kell - n�zett a sz�rm�k ut�n, majd lassan, a zavart tekintet�vel egy�tt t�rsa ut�n indult. �n m�g egy darabig figyeltem t�volod� alakj�t, majd folytattam az utam a sz�npad fel�.

Mikor oda�rtem m�g b� m�sf�l �ra volt a kezd�sig. Layla m�r a l�nyokkal volt az �lt�z�be, mikor fel�rtem.

- Bej�hetek? - nyitottam be, �s a k�vetkez� pillanatban Rosetta m�r a nyakamban l�gott. Nem volt id�m a t�rt�nteken morfond�rozni. Ott �lltunk Laylaval, a k�t l�nyt figyelve, ahogy k�sz�l�dnek. A ruh�kkal b�bel�dnek, majd a sminkkel �s hasonl�kkal. Nem hagyt�k, hogy seg�ts�nk, de azt akart�k, hogy az utols� pillanatig vel�k legy�nk. J� volt l�tni �ket, hogy mennyire egym�sra tal�ltak. A tekintet�k elsz�nt volt, ak�r egykor a mi�nk. Mi m�r akkor tudtuk, hogy megcsin�lj�k. �s igazunk volt. Megcsin�lt�k. K�ls� szeml�l�k�nt n�zve is egy f�ld�nt�li �rz�s ker�tett hatalm�ba. Layla is �gy volt vele. Akkor nem csak Rozetta �s May sz�rnyalt az �gen. Mi ketten is ott voltunk vel�k.

Az el�ad�st k�vet� egy-k�t �ra pillanatok alatt telt el. Miel�tt visszaindultam volna a sz�ll�ba m�g bementem, hogy egy�tt lehessek egy kicsit r�gi t�rsammal. Csak �ltem csendben, a s�t�tben �s �jra hozz� besz�ltem. Minden zagyvas�gr�l, ami �ppen eszembe jutott. � pedig csak hallgatott. N�m�n t�rte a fecseg�sem. Mit is v�rtam? Hogy megsz�lal? Hogy �jra besz�lni kezd velem?

Igen. Mindenn�l jobban akartam, de � csak hangtalanul t�rte jelenl�tem. Nem h�vott �jra mag�hoz, de el sem tasz�tott. �gy h�t csak v�rtam.

Lassan s�t�ltam v�gig a st�gen, t�volodva igaz �lmaim otthon�t�l, mikor p�r pillanatra meg�lltam a holdf�nyben t�nd�kl� h�borg� hull�mokat n�zve. Megfordultam �s visszas�t�ltam a parkol�hoz. Leon aut�ja m�g ott �llt. Odas�t�ltam mell� �s finoman nekid�lve v�rtam. Nem igaz�n voltak c�ljaim, de l�tnom kellett. Tudtam, hogy mi van vele, nagyj�b�l. Az �js�gok m�g akkor is sokat cikkeztek r�la, de abb�l hogy mi igaz, �s mi nem, soha nem tudni. Bar�taimt�l is hallottam fel�le valamicsk�t, de nem nagyon mer�lt fel besz�lget�seink sor�n, mint t�ma. Olykor egy-k�t elsz�l�s volt r�sz�kr�l nev�nek eml�t�se, �s mikor visszak�rdeztem, vonakodva, de besz�ltek r�la p�r mondat erej�ig. A saj�t szememmel kellett l�tnom, �s hallanom. P�r perc v�rakoz�s ut�n, hallottam a h�ts� ajt�t kiny�lni, �s azonnal odafordultam. Csak egy kell�kes fejezte be aznapra a munk�t. Kicsit csal�dottan, de m�gis n�mileg megk�nnyebb�lve fordultam vissza. Megfordult a fejemben, hogy m�g �szrev�tlen�l felsz�v�dhatok, de amint elvetettem a gondolatot, megjelent �. Hat�rozott l�ptekkel k�zeledett fel�m. Nyoma sem volt annak a d�lut�ni zavarodotts�gnak rajta. Bezzeg �n, �gy �reztem reszketek, mint egy ny�rfalev�l. A sz�vem ism�t ki akart ugrani a hely�b�l, �s egy hatalmas gomb�c volt a torkomban.

- Szia! - nem v�laszolt csak betette a t�sk�j�t a csomagtart�ba.

- Mit akarsz? - rosszul esett, hogy olyan hangnemet �t meg velem szemben, de valahol jogosnak �reztem.

- Ehetn�nk valamit - javasoltam, mik�zben besz�llt az aut�ba, v�lasz n�lk�l. Mivel azonban nem hajtott el azonnal, ezt valamif�le igennek vettem, �s besz�lltam mell�. Az aut�ban egy sz�t sem sz�lt, �s a vacsora k�zben sem igaz�n volt besz�des kedv�ben, �s valahogy bel�lem se t�rtek el� m�teres mondatok. Az akkori �letemr�l mes�ltem. Az �letemr�l n�lk�le. Mindek�zben � nyugodtan fogyasztotta az el� felt�lalt �telt. Olyan volt mint r�gen. Rideg �s k�z�ny�s. Ha k�rdeztem �s v�laszolt, akkor is csak p�r t�mondat, egy igen vagy egy esetleges nem hagyta el a sz�j�t. Nem tetszett, amit l�ttam, hallottam. F�jt, �s valahol m�lyen tudtam, m�g ha nem is akartam akkor beismerni magamnak, miattam v�lt ism�t ilyenn�. M�g a desszert felszolg�l�sa el�tt elegem lett ebb�l a helyzetb�l. Szabadulni akartam.

- Menj�nk innen! K�rlek! - mondtam ki nehezen. K�t perccel k�s�bb m�r a kocsiban �lt�k, mik�zben a sz�ll� fel� hajtott.

Reggel a karjaiban �bredni csod�s volt �s egyben ijeszt�. Nem akartam belegondolni a t�rt�ntekbe, �s az esetleges k�vetkezm�nyekbe. Csak �lvezni akartam azt a p�r pillanatot, amit b�k�ben mellett t�lthettem. Elhessegettem a zavar� gondolatokat, �s csak n�ztem, n�ztem, ahogy alszik, �s arc�n hat�rtalan nyugalom �l. �vatosan h�trafordultam, majd mikor l�ttam, hogy lassan t�z �ra, kim�sztam a karjaib�l. Felemeltem a telefont.

- Reggelit szeretn�k, k�t szem�lyre.

- ...

- Hozzon mindenb�l egy keveset.

- ...

- Igen, a 817-esbe. K�sz�n�m - csevegtem el a szobapinc�rrel. Majd mivel �gy v�ltem, hogy Leon m�g mindig alszik, elmentem gyors lezuhanyozni. Lehet hogy nem voltam olyan gyors, mint terveztem mert mire v�geztem a szobapinc�r m�r felhozta a reggelit �s Leon is fel�bredt. Val�sz�n� a szobapinc�r volt az aki fel�bresztette.

- Hova tehetem a kocsit? - tolta a fekete-k�k egyenruh�t visel� fi� a reggelinket, mikor kil�ptem a f�rd�b�l.

- Az erk�lyre. - sz�ltam, mire mind a ketten r�m kapt�k a tekintet�ket.

- Igen, asszonyom. - majd el�k�sz�tette a reggelinket. �n fel�lt�ztem miut�n a szobapinc�r t�vozott, Leon pedig k�vetve p�ld�m lezuhanyozott. � valamivel gyorsabban v�gzett, mint �n. K�zben kaptam egy telefonh�v�st, aminek k�vetkezt�ben egyszerre �lt�nk ki az erk�lyre �s l�ttunk neki egy igencsak k�sei reggelinek.

- Leon - kezdtem bele egy mondatba, annak ellen�re, hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondhatn�k. Fura helyzet volt. Neve hallat�n fel�m emelte azokat az ez�st�sen csillog� szemeit, �s �n �gy maradtam, sz�tlanul, elveszve a tekintet�ben. Az �rtetlen, szinte gyermeki tekintete mosolyt csalt az arcomra. - Ne haragudj - mosolyogtam tov�bb - , csak kicsit, ez az eg�sz - hebegtem �ssze vissza.

- Meddig maradsz? - mindig tudta, hogyan tudja el�rni, hogy egy pillanat alatt legal�bb kett�t forduljon velem a vil�g. Tov�bb m�r nem igaz�n mosolyogtam.

- Az egyik d�lut�ni j�rattal el kell mennem, mert - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a szavamba v�gott.

- �rtem. Jobb, ha �n most megyek - p�r pillanatra �jra ridegg� v�lt a tekintete, de csak p�r pillanatra.

- K�rlek - fogtam meg a kez�t, mikor elmenni k�sz�lt, �s siker�lt meg�ll�tanom. V�g�l az abszurd helyzet ellen�re eg�szen j�l elbesz�lgett�nk. �s nem csak �n besz�ltem. � is mes�lni kezdett, m�g ha nem is sokat, de mes�lt. Megtudtam, hogy a kutya, akivel volt szerencs�m el�z� nap tal�lkozni, az a mi kis Eliz�nk volt. Az els� kutyus, akit p�r �ve befogadtunk egy h�napra. Nem sokkal a t�voz�som ut�n ker�lt Leonhoz. Mes�lt a sz�npadr�l, a fell�p�sekr�l, az �j ugr�sokr�l, �s hogy valami m�r nem az igazi. Hogy valami hi�nyzik. �s ez a valami �n vagyok. Nagyon j�l tudtam, mennyire neh�z lehetett ezt kimondania. A szemeim hirtelen k�nnyesek lettek. V�g�l a besz�lget�s�nknek egy telefonh�v�s vetett v�get. Mennie kellett, nekem pedig a sz�vem egy kicsit ism�t megszakadt, mikor az ajt�ban elb�cs�ztunk.

- Rendben leszel? - n�ztem fel r�.

- Ezt nem nekem kellene k�rdeznem, kicsil�ny? - cs�kolt meg gyeng�den.

- Olyan neh�z lett volna egy egyszer� igennel v�laszolnod?

- Rendben leszek, de rem�lem te is. - egy mosollyal v�laszoltam, majd utolj�ra megcs�koltam.

Azt hiszem, csak akkor b�cs�ztunk el igaz�n, akkor engedt�k el egym�st.

Sok ostoba d�nt�st hoztam eddigi �letem sor�n, de egyiket sem b�nom annyira, hogy ne tenn�m meg �jra. Ha b�rmi is egy kicsit m�sk�pp alakul, ma nem �lln�k itt, �s nem �n lenn�k. Mert vannak hib�k, amiket el kell k�vetni.

--- --- ---