- Mégis mit jelentsen ez? - rivallt rájuk Yuri
- Méltóságos uram! Én... én... - szállt le könnyes szemmel Sora a lováról
- Leon! Magyarázatot követelek! - lépett egyet az éppen leszálló fiú felé
- Ugyan már! Csak szórakoztunk kicsit! - tette lazán zsebre a kezét - Nem igaz? - fürkészte a lányt, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve berohant a kastélyba, kezeivel pedig könnytől ázott arcát próbálta elrejteni a világ elől
- Mit műveltél vele? - sziszegte Layla
- Na de kérem! Csak beszélgettünk! - nevetett közben, ami nem éppen hitelesítette szavait
- Csak hogy tudd, Oswald! Nem tűröm meg a házamban a cselédeket zaklató embereket! - vágott vissza neki az úrnő
- Nem is vártam el mást egy... - kezdte, minek a válasza egy ököl volt Yuri részéről, amivel a férfi. nemes anyagú kabátjának gallérját ragadta meg
Szemeiben, azokban az eddig égszínkék szemekben most vihar tombolt, villámokkal és mennydörgéssel. Leon tudta, hogy túl messzire ment, de már nem tudott mit tenni ellene. Yuri egészen gyerekkora óta a barátja, és sosem nézte jó szemmel a szolgákkal való kapcsolatát.
- Most szépen eltakarodsz innen önszántadból, megértetted? - súgta erősen
- Elnézést az előbbi viselkedésemért. - igazgatta meg öltözetét - Akkor az engedelmükkel, most távoznék.
- Egyetértek. - karolta fel kedvesét és egy könnyed csókot lehelt annak finom homlokára
- Akkor a viszont látásra. - hajolt meg kissé és forgószélként lépdelt a kastély felé
Akár egy tornádó, lassú, mégis mindent eltipor, ami az útjába kerül. Ha meg is próbál valaki fellépni ellene, könyörület nélkül tapossa a földbe. Sora eközben riadtan zárkózott be a szobájába, ahol egyetlen dolog volt képes elterelni a gondolatát, mégpedig virága, mely úgy tűnik, lassan megadja magát a sötétségnek.
Kopogtattak. Tudta, hogy ez lesz. Akárhová is bújik, tudta, hogy amit tett, helytelen volt egy cselédhez képest. Megbukott. Mia és Ana összekulcsolt kezekkel álltak ajtaja előtt és a szomorú, fénytelen barna szemekbe meredtek. Ők is tudták, hogy baj van. A ház ura és úrnője nem hívat magához ok nélkül bárkit is a dolgozó szobába.
Sora nehéz szívvel lépdelt a fényes padlón, fejét lehajtva. Észre sem vette, hogy a bejáratban épp egy férfi távozik, de lopva feléjük pillantott. Valószínűleg ő is tudta... mint mindenki... de eddig még senki sem mert megszólalni.
A hatalmas faajtó résnyire nyitva volt, jelezve, várják a lányt. Illedelmesen kopogott és beengedte magát. Lord Killien egy széles asztalnál ült, egyik kezével a székének karfájára támasztva fejét, Lady Layla pedig kissé szomorú arccal, de biztató mosollyal nézett fel kényelmes kanapéjáról.
- Hívattak? - vett nagy levegőt a lány
- Sora. - kezdte a férfi - Nem tudom, mi történt pontosan odakint, de sajnos ez már nem is számít.
- Értem... - állt úgy, mint egy cövek, fejét lehajtva, szemét az asztal gondosan megmunkált virágdíszére meresztve, mozdulatlanul
- Nem is az indíték a lényeg, hanem a tények. Te kilovagoltál egy nemes lován a vidékre, ahol rengetegen megláthattak téged... titeket... A szívem szakad meg érted, de sajnos el kell, hogy hagyd a kastélyt. - mondta kissé letörten a férfi
- Yuri... - súgta neki kedvese, ám neki is be kellett látnia, hogy a kedveskedés már nem segít
- Értem... - jött a monoton válasz
- Bizonyára te is megérted. - lépett hozzá az úrnő - Hiszen ha valaki észrevett téged, és még mindig itt dolgozol, az ellenszenvet vált ki a társaságában.
- Mikor kell, hogy elmenjek? - kérdezte gépiesen, ám szemét egyre inkább homályosították a könnyek, melyek hangtalanul folytak le arcán
- Még ma. - hallatszott a kegyetlen válasz Lord Killien-től
- Értettem. Engedelmükkel akkor visszavonulnék. - hajolt meg és távozott
Az ajtó előtt várakozó barátnők Sora arcát látva sírni kezdtek. Egymásra borulva zokogtak, majd tértek vissza szobájukba. Igazán megkedvelték ezt a helyet és remekül bántak velük. Mia kapcsolata Ken-nel már egészen jól alakult, Ana pedig az egyik kertésszel került közelebb kapcsolatba.
A nap épp lemenőben volt, mikor a három lány épp készült volna indulni. Layla és Yuri mér el akartak búcsúzni Sora-tól, és meglepte őket a látvány.
- Hát ti hová készültök? - kérdezte a nő
- Az asszonyom elbocsátott minket. - pislogott nagyokat Ana
- Csak Sora-t! - felelte kedvese helyett Yuri
- De ha ő megy...
- Akkor mi is megyünk! - fejezte be barátnője mondatát Ana
- Sajnálom, de rátok itt van szükség. - mosolygott Layla kicsit értetlenül
- Lányok. - fordult feléjük Sora - Maradjatok itt. - tette két kezét a két lány vállára
- Na de kisasszony... - léptek közel hozzá
- Csss! Nem lesz semmi baj. - kacsintott
- Na de... - lábadt könnybe mindkettejük szeme - Mi lesz, ha valami kegyetlen ember fogadja fel? Mi lesz, ha soha többé nem látjuk egymást? Mit tegyünk? Kisasszony! - ragadták meg a kezét.
Sora ekkor hűvös szellőt érzett a háta mögül. Érezte, hogy egy tekintet pontosan rajta állapodott meg, és tüzetesen vizsgálgatta tetőtől talpig. A hideg is kirázta. A nap melege, amely az ajtóból tört rájuk, most hirtelen sötétségre váltott. A lány hallotta, hogy valaki közeledik. Egy lovaglócsizma hangos kopogása rázta fel a csendes termet és egyre csak erősödött, közeledett felé, majd közvetlenül mögötte megállt.
Apró porszemnek érezte magát a hatalmas test mellett, ami mögötte feszült, bár felnézni nem volt ereje vagy bátorsága. Érezte, hogy ez a valaki odakintről jött. A kissé hűvös idő különleges illatát hordozta és azt az érdes, szantálfa illatot. Már tudta... rá sem kellett nézni, pontosan tudta, ki áll mögötte. Ezt az illatot érezte akkor is, mikor tegnap betakarta őt... Igen... Lord Leon Oswald volt.
- Majd én elviszem magammal. - hallatszott a mennyeket döngető, erős hangja, melybe minden jelenlévő szíve beledobbant kissé
Layla és Yuri értetlenül nézték az eseményeket. A két cselédlány kissé megnyugodott ettől, hiszen ők nem ismerték a részleteket. Úgy hitték, ott majd biztonságban lesz. Hisz miért ne lenne... Leon úrfi Yuri legjobb barátja.
- Biztos vagy benne? - dördült el Yuri hangja is
- Igen. Elvégre én okoztam a bajt, majd így rendbe hozom. - felelte
Sora még mindig nem mozdult. Érezte a férfi leheletét, ahogy a nyakát cirógatja. Kezei kicsit megremegtek és kissé megfeszültek.
- Hát legyen. - ítélkezett Yuri, így Sora minden reménye elszállt - Vidd magaddal és bánj vele tisztességesen!
- Úgy lesz. - ívelődött arcán egy halvány mosoly és észrevétlenül lenézett a neki háttal álló, még mindig mozdulatlan lányra
Leon felvette Sora csomagját és kivitte a kocsihoz. A nő még gyorsan megkérte az egyik cselédet, hogy szaladjon vissza valamiért a szobájába. A virág... a cserepes liliom kissé megviselten pihent immár az ő kezében. Egy gyors búcsú és már szaladt is kifelé. A kastély ura és úrnője kikísérték a vendégeiket és a lépcsőről figyelték azok távozásait.
Sora előreengedte magát, ahogy azt az etikett tanítja, ezzel még nagyobb okot adva Leon-nak a gyanakvásra. Hisz honnan is tudhatná egy cselédlány, mi az illem? Pár szó Yuri-val, majd ő is beszállt a kocsiba. Megdöbbenve, vagy inkább elégedetten nézte a lány kezében nyugvó virágot.
- Hát ez? - kérdezett rá végre
- Már mondtam. A kedvencem.
- Milyen igaz. A Killien kastélyban egyetlen liliom sem nyílik. - próbált utalni a félbehagyott beszélgetésükre, amit a tisztáson kezdtek
- Így van. - helyeselt és unatkozón tekintett ki az ablakon
Az út a férfi birtokára majdnem egy órás volt. Sora napja pedig túlságosan eseménydús és fárasztó volt ahhoz, hogy egy ilyen úton ébren tudjon maradni. Szemei lassan adták meg magukat az álomnak, mely eluralkodott elméjén.
Leon megbabonázva figyelte az alvó nőt. Olyan csodálatos volt. Ennyi báj, elegancia és kifinomult érzék nincs benne, nem lehet benne egyik cselédben sem, éljen az bármilyen sokáig egy királyi családban. Tekintete akaratlanul is továbbsiklott a kecses nyakon, a fejét tartó, bársonyos csuklón, a kívánatos melleken le egészen formás lábain, melyet szoknyája csak sejtetni mert. Ha nem lett volna feltett szándéka a lány megtörése, azonnal rávetette volna magát. Akarta, mindennél jobban, és ezt már nem tagadhatta maga előtt. Kalandozó fantáziájából halk szavak juttatták vissza a jelenbe. Sora ugyanis álmodott, álmában pedig hevesen tiltakozott valami ellen...
- Mi a titkod? - kérdezte alig hallhatóan, szinte magától
- Ne... nem akarom... ő gonosz... nem teheted... nem megyek hozzá...
Leon szemei kipattantak. Legalább egy kis részlet megvan a múltjából.
- Tehát kényszerházasság. Érdekes. Cselédeknél ez egyáltalán nem szokás. Sőt. Nemeseknél is csak a magasabb rangúaknál. Hmm... velem is megesett... - gondolkozott magában és elmosolyodott
Az út további részében ő is aludt. A megbeszélés, melyre olyan sokat készült, most elnapolódott. Nem értette igazán, hogy miért, de most nem is bánta. Legalább egy kis ideig szórakozhat, játékának pedig Sora-t fogja tekinteni.
A lány, épp mielőtt megérkeztek volna a birtokra, felébredt. Álmosan pislogott és ránézett Leon-ra, aki messze járt az álmok birodalmában. Pontosabban ő úgy hitte.
- Hmm. Így nem is olyan rémisztő. - kuncogott halkan, nem is sejtve, hogy a fiú éberebb, mint gondolná, így ezt is tökéletesen hallotta
Ahogy azonban visszanézett, ki, keresztül az ablakon, egy újabb gyönyörű kastély tárult a szemei elé. Hosszú tornyai messziről hívogatták őt, előkertje pedig tele van apró fehér rózsákkal. A kastélyhoz egy hosszú hídon keresztül juthattak át, ugyanis a birtok egy gyönyörű szigeten fekszik. A híd kőből volt, melyek két végét egy-egy kőből faragott oroszlán védte. Kissé ijesztő volt elsőnek, de egész barátságosak. Ahogy a birtokra értek, egy fehér hajú kislány szaladt eléjük. Hosszú hajával kellemesen játszott a szellő, rózsaszín ruhácskája pedig úgy omlott utána, mintha selyemből lenne. Nem is tévedett.
A kocsi lassított, majd meg is állt. A kislány izgatottan ugrált odakint. Sora egy kérdő pillantást vetett Leon-ra. Annyira lenyűgözte a látvány, hogy észre sem vette, mikor ébredhetett fel, de különösebben nem foglalkoztatta a dolog.
Leon-t viszont annál inkább. Ahogy a lány arca kipirult kissé, mikor a tájat pásztázta, a fiú arcára is őszinte mosolyt csalt. Udvariasan kinyitotta a kocsiajtót és kisegítette belőle Sora-t. A kislány rögtön a férfi nyakába ugrott és hosszan ölelte. Sora visszanyúlt a kocsiba a virágért és így állt meg a leány előtt.