8. fejezet

A szoros ölelés után elváltak egymástól. Ha ezután Sora rögtön Leont, kereste volna kezeivel, akkor talán ki is megy hozzájuk. Hiszen a lány őt választotta. Persze, hogy zavarta, ez a kitörő lelkesedés egy pusztán barát megjelenése miatt, de akkor is, bíznia kell Sorában. Ám, ami ezután következett az már felőrölte Leon edzett idegeit is. A lány odakucorodott Yuri ölébe és meghitt csevegésbe kezdtek, miközben Yuri kezébe tartotta Sora apró kis kezeit.

Leonnak elborult az agya. Három alternatíva villant fel szemei előtt. Az egyik az volt, hogy kisurran a meghitt párocska mellett, úgy hogy ne vegyék észre, és ne kelljen magyarázkodni. Ezzel az volt a probléma, hogy úgyis észrevették volna, másrészt nagyobb önbecsülése volt annál, minthogy elsunnyogjon. És amúgy se neki kellene sunnyognia. Sora tart egyszerre két vasat a tűzbe a látszat alapján. Nem értette, hogy miért mondott neki igent Sora, ha van még valaki a képben. Habár említette, hogy van valaki, aki már régóta udvarol neki, de nem hitte, hogy azt teljesen komolyan mondja. Akkor is eszébe jutott persze Yuri, de inkább ugratásnak vélte az egészet. De mostmár ki tudja.

A második eshetőség az volt, hogy most azonnal odamegy a pároshoz, és megzavarva az idillt, valamint számon kéri Sorát. A harmadik lehetőség esetén, pedig szépen visszabattyog a szobába és megvárja, míg Sora megunja a férfi társaságát, vagy éppen csak elfárad és visszapártol hozzá. Ezt a lehetőséget választotta. Nem csak azért, mert így ő kisebbet puffanhat – mert valahol mélyen továbbra is bízott Sora ártatlanságában. A másik indok önzően hangozhat, sőt talán az is, de remélte, hogy így kelt egy kis lelkiismeret furdalást a lányban, amiatt, hogy őt csak úgy faképnél hagyta.

Így hát, szépen visszament a szobába, levett egy könyvet Sora polcáról és beletemette magát, míg a lányra várt. Így legalább több esély van arra, hogy nem alszik el, valamint hogy a sötétben gyártott összeesküvés elméletek nem fogják felhergelni. Ám nagyon úgy tűnt, hogy Sora nem igazán akar visszamenni Leonhoz. Egyre dühösebb lett a férfi. Hiába próbálta nyugtatni háborgó lelkét, sikerült mégis nagyon felhúznia magát.

Ahogy ott üldögélt a sötétben és körülvette Sora illata, sok gondolat átvonult a fejében. Visszaidézte az első találkozást, amikor még nem sejtette, mennyire fel fogja kelteni az érdeklődését ez a kis hölgyemény. Majd az elmúlt pár nap eseményeit futatta végig agyában. Még mindig nem értette, hogyan sikerült meggyőzni a folyamatosan mormogó belső hangot, hogy jó lesz, ha idejön. Titok volt előtte, hogy Sora vajon mennyire örült neki, ám így visszagondolva, ha nem is mutatta, de biztos megmozgatott benne valamit hirtelen felbukkanása. Annyira boldog volt tegnap, amikor Sora felajánlotta neki, hogy aludjon vele, amikor a karjaiba zárhatta, amikor megcsókolhatta. És most?! Itt várja, egyedül, miközben ő kint enyeleg egy másik férfivel, és nem zavartatja magát miatta.

Már éjfél felé járt az idő, amikor Leon hallotta a bejárati ajtón lévő szélcsengő csilingelését. Tudta, hogy újdonsült párja nemsokára feltűnik az ajtóban. Felült és az ágy szélére húzódott. Próbálta nyugtatni magát, de nehezen sikerült eloszlatnia szemei elől a féltékenység ködét. Mert várakozása alatt rájött, hogy nem egyszerűen csak az dühíti, hogy a lány nem foglalkozik vele. Borzasztóan féltékeny volt. Egyszerűen elvette az eszét az a gondolat, hogy Sorához valaki más is hozzáért, holott a lány az ő barátnője volt. Akármennyire neheztelt a lányra mégis azt akarta, hogy az ő ölébe üljön így, hogy neki szenteljen ilyen mértékű figyelmet.

- Azt hittem már alszol! - mondta Sora. Leon annyira a gondolataiba mélyedt, hogy észre se vette, ahogy a lány megérkezik a szobába.
- Inkább remélted, nem? - kérdezte ridegen Leon.
- Mi a baj? - Sora tényleg nem értette a férfi rideg stílusát.
- Oh, semmi különös - egyre dühösebb lett Leon és Sora értetlenkedése csak rontott a helyzeten - Csak azt hittem azért hívsz át, hogy velem legyél.
- Te komolyan ... Féltékeny vagy ... - Sora még mindig nem fogta fel - Yurira. Az én Yurimra?
- Ja, hogy a te Yurid - állt fel Leon az ágyról - Na idefigyelj Sora, - kezdte indulatosan Leon és elindult a lány felé - nem fogom hagyni, hogy hülyét csinálj belőlem - Sora elé ért - miközben ÁLLÍTÓLAG - fel is emelte a hangját - az én barátnőm vagy.

Sora nem reagált, csak átsuhant valami a tekintetén. A félelem. Mikor Leon meglátta ezt, nagyon megbánta, hogy megrémítette Sorát. Alig pár napja fogadta meg, hogy meg fogja védeni a lányt, és máris saját maga szegte meg a szavát. Kicsit visszavett a hangjából és hátra lépett párat.

- Nem akartalak megrémíteni kincsem - lágyult el Leon hangja - Be kell valljam, hogy igen, féltékeny voltam. És az se javított a helyzeten, hogy a Te Yuridnak hívtad. - Sora még mindig csak megdermedve álldogált hátával a falhoz simulva - Ne nézz így rám, kérlek.
- Menj el Leon - suttogta szinte hang nélkül Sora - Menj el innen.
- De ... - nagyon megdöbbent Leon. Beférkőzött agyába az a gondolat, hogy valamit nagyon-nagyon félreértett.
- Kérlek! - keményítette meg hangját Sora.

Ez kellett csak Leon lelkének. Tudta, hogy ezek után ma este - de lehet hogy végérvényesen - nincs keresnivalója Sora szobájában. Magát szidva, lehajtott fejjel ment az ajtó felé, amikor Sora mellé ért még oldalról a lányra sandított, de nem merte megérinteni, akármennyire akarta. Mikor kilépett az ajtón, Sora megszólította.

- Mi a nevem? - kérdezte halkan Sora. Leon nem értette, pontosan miért kérdezi most ezt a lány.
- Sora Naegino - mondta.
- Mi Yuri teljes neve?
- Ha jól emlékszem Killian Yuri Killian.
- És mi az én teljes nevem?
- Nem tudom ... - kezdte sejteni Leon a megfejtést, de ha az, amire gondol, akkor kifele menet a falba fogja verni saját fejét.
- Sora Naegino Killian!

Nincs rá jobb szó, Leon bepánikolt. Nem akarta latba dobni önbecsülését, de legszívesebben addig duruzsolt volna Sorának, amíg el nem tűnik szeméből a félelemmel vegyes megbántottság. De nem akarta tovább feszíteni a húrt. Fájó szívvel és hatalmas önváddal indult el az ajtó felé. Nem akart így elmenni, nem akarta így itt hagyni Sorát. Muszáj volt mondania valamit.

- Sajnálom Sora. Bocsáss meg, kérlek. Nem megyek el. Kint alszom a nappaliba. Ha kellek ... - de nem fejezte be, mert Sora szorosan hozzásimult a hátához.
- Nem szeretnék haragudni rád - lehelte Leon hátára a szavakat Sora - Ugye nem tudtad, hogy Yuri a bátyám.
- Esküszöm Sora, hogy nem.
- Akkor csókolj meg és menjünk aludni. Együtt.

Leon karjaiba zárta Sorát. Édes kis semmiségeket suttogott a lány fülében, miközben próbálta felfogni Sora mérhetetlen bizalmát, amit az imént szavazott meg neki. Mindezalatt Sora végig gondolta az egészet. Nagyon megijesztette az imént Leon, de mostmár ismét megnyugtatóvá vált a férfi közelsége, illata és testének melege. Attól függetlenül, hogy haragudott a férfire kirohanása miatt, minél többet gondolkodik, annál jobban meg tudja érteni. Hiszen Leon csak annyit látott az egészből, hogy egy idegen férfihoz közeledik. Értelmet nyert Leon dühös tekintete is azon az estén, amikor hazakísérte. Szorosan hozzásimult Leonhoz. Rájött, hogy mennyire kezd ragaszkodni hozzá, és hogy mennyire boldoggá teszi, hogy ez az érzés kölcsönösnek látszik.

- Menjünk aludni. Álmos vagyok. - suttogta fülébe Leon - És végre magamhoz akarlak ölelni, úgy hogy ne tudj menekülni.
- Ki akar itt menekülni - kacagott fel Sora.
- Esélyt se adok.

Leon az oldalára feküdt és megvárta, amíg Sora is megkeresi a neki kényelmes testhelyzetet. Borzasztóan aranyos volt a lány, ahogy Leon karját igazgatta a feje alatt. Egy mély szusszanással jelezte a külvilágnak, de főleg Leonnak, hogy megtalálta az ideális fekvőpózt. Leon átkarolta Sora derekát, de a lány megragadta Leon kezét és magához ölelte. Leon még hallgatta egy kicsit, ahogy Sora légzése egyre mélyebb és egyenletesebbé vált, majd ő is álomba szenderült.