Leon sietősebbre vette a lépteit. Ekkor hirtelen egy villám hasította keresztül az eget, majd hatalmasat dörrent. Leon az égi játékra kicsit összerezzent, majd folytatta útját. Úgy öt perc múlva elérkezett egy hatalmas kertes házhoz. Majd gyorsan előhúzta zsebéből a lakáskulcsot, és belépett a biztonságot rejtő falak közé. Majd egy világosszürke hajú lány futott Leon felé.
-Szia Leon! Már megint kit szemeltél ki magadnak? - kérdezte Leon húga, Sophie.
-Sophie, ez most más...
-Hogy más?
-Sophie... én.... én szerelmes vagyok! - fakadt ki Leon. Sophie csak döbbenten nézett. Majd felugrott a bátyja nyakába.
-Nah végre! És ki az a szerencsés? Ugye nem Maybe szerettél bele? Ugye tudod hogy ki nem állhatom azt a libát?
-Igen, Sophie, tudom. És nem, nem May. Ma szakítottunk. És az a szerencsés pedig... Sora Naegino.
-Huh... Már megijedtem. És ki az a Sora? Hogy néz ki? És kedves? Mond hogy nem plázacica!
-Nyugi hugi. Várjál. Lecuccolok, és keresek neked egy osztályképet. Rendben?
-Igen.
-Akkor rögtön jövök.
Az egyik hatalmas házban egy szürke hajú várta a bátyját. Majd meglátta a lépcső tetején, egy fényképpel a kezében.
-Itt van, Sophie. Megtaláltam.
-Rendben. Naa, mutasd már, nem látom!
-Látod ő az. A lilás hajú. Ő Sora Naegino.
-Jól néz ki... Összeilletek! Ugye majd bemutatsz neki??
-Persze hugi. De most megyek. Ma amúgy pizzát rendelünk. Nincs kedvem főzni.
-Rendben! De bátyus...
-Igen Sophie?
-Van egy ötletem. De csak akkor, ha holnap én főzhetek.
-Jézusom mi lesz ebből..... Nah mondd az ötleted.
-Hívd el holnap vacsorára Sorát!
-De te főzöl? Szegény Sora... - mosolygott gúnyosan Leon.
-Igen én! És miért szegény? Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy rosszul főzök?
-Nem.
-Akkor jó! Már kezdtem azt hinni! Ja, és Leon!
-Igen Sohpie?
-Ááá mindegy, hagyjuk. Semmi. - majd ezzel elindult a lépcsőn fel a szobájába. Leon is követte a példáját.
Eközben Sora még mindig a földön ült. Kimondhatatlanul boldog volt. Majd hirtelen világos lett a lakásban. Visszajött az áram. Majd a lány felállt, elment fürödni, megvacsorázott, majd elment tv-zni. De semmire nem tudott odafigyelni. Egyfolytában egy szürke szempár járt az eszében és az aznap váltott csókjuk. Majd kikapcsolta a tv-t. Megpróbált elaludni. De ekkor meglátott egy kék pulóvert. Rögtön tudta, hogy Leoné. Odament a kanapéhoz, majd felemelte és magához szorította. Nyírfaillat áradt a ruhából. Majd a pulóvert még mindig magához fogva visszament az ágyba. Most már békésen tudott aludni. De viszont az álma már nem volt ilyen békés....
,,Sora egy kihalt utcán áll egyedül. Majd két ismerős nevetést hall. Az egyik Leoné, a másik Mayé. Majd meglátja őket. Ott állnak az utca közepén, egymást ölelve, és csókolóznak. A lány érzi, hogy elkezd folyni a könnye az arcán. Majd változik a helyszín. Egy templomban van, a szokásos Nászinduló szól, Leon az oltárnál áll. Majd kinyílik az ajtó, és belép rajta Layla, Sarah, Mia és Ana, és rózsaszirmokat szórnak. Mögöttük May az apjába karolva jön befelé. Majd megállnak az oltárnál, elmondja a pap a szöveget, és kimondják a Boldogító Igen-t. Sorának még jobban folyik a könnye. Majd ismét változik a helyszín. Most már egy hatalmas villa nappalijában áll. Egy 5 éves kislány fut a 7 éves bátyja elől. Majd May jön be Leonnal.
-Drágám, mennünk kell! Apával ma szerveztünk nektek egy kis meglepetést.
-Gyertek, majd meglátjátok, fantasztikus lesz. - mosolygott Leon is, majd átölelte Mayt, és megcsókolta."
Sora egy hangos, mégis fájdalmas kiáltással ébredt. Könnyei lassan folytak végig az arcán.
-Leon Oswald.... Hát ennyire hiányzol? Mit teszel velem? - suttogta maga elé.
Leon Oswald is az ágyban forgolódik. Egyfolytában a ma váltott csókjuk jár az eszében. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindul az erkélye felé.
Kinn gyönyörű látvány fogadta. De mást nem látott a csillagokban, mint két barna szempárt.