Majd a fiú beindult a szobájába mert fázott. Másnap reggel már fél hétkor fenn volt, de neki elég lett volna csak hétkor kelnie. Gyorsan felkapott magára egy farmert meg egy fekete pólót, majd írt egy levelet Sophienak, hogy ma korábban indult. Eközben egy nagy takaókupac kezdett mozgolódni az ébresztőóra fülsiketitő hangjára. Majd gyorsan kipattant az ágyból, és rohant a szekrényéhez. Kikapott belőle egy hosszú farmernadrágot, meg egy fekete pólót rózsás mintákkal. Majd gyorsan felkapta a táskáját, és reggeli meg minden nélkül rohant az iskolába. Majd amikor beért a terembe, azonnal Leont pillantotta meg. Majd oda akart sétálni a padjához, de nem tudott leülni, mivel azt körbeállták. Majd mikor végre átfurakodott a tömegen, egy lányt látott a helye mellett. Szőke haja volt, és nagy zöld szemei. Elég szép lány volt.A helyzet viszont furcsa volt Sorának, mivel mindig egyedül ült.
-Szia! Sora vagyok! Sora Naegino.-mutatkozott be a lány.
-Hello! Én meg Cristhine. Cristhine Brown. May unokatestvére!-mutatkozott be ő is.
-May unokatestvére?-nagyon megdöbbent a lány.~Ha ő is plázacica, akkor én itt akasztom fel magam!~-gondolkozott Sora.
-Igen.-válaszolt Cristhine helyett May.
-Gyere Cristh ne ülj emellett a szajha mellett.... Képzeld el, Leont is sikerült elvennie tőlem! Pedig milyen boldogok voltunk ketten.....
-Cristh, gyere el velem wcre, beszélni akarok veled!-majd elkezdte maga után húzni szegény lányt. Eközben a teremben mindenki döbbenten meredt a páros után.Leon sejtette, hogy ebből még nagy bajok lesznek. Makd Sora odafordult Miáékhoz.
-Figyeljetek lányok!-suttogta.
-Mi az Sora?
-Szerintem ez még rosszab mint May.-közbe lopva Leonra pillantott.- Ki kéne deríteni.
- Úgyis kiderül, majd. Szerintem ne ezzel foglalkozzunk. Menjünk el moziba. Úgyis most megy a Házinyuszi.
-Okés!-csapott össze a levegőben a három lány.
Ekkor becsöngettek. Az egyik szünetbe Leon ment oda Sorahoz.
-Szia Sora! Kérdezhetek valamit?
-Szia Leon és persze!
-Van kedved ma nálunk vacsorázni? Bemutatnám a hugomat....
-Rendben Leon!
-Okés! Este 6-ra érted megyek! Szia!-majd nyomott egy puszit Sora fejére és elment. Sora gyorsan elindult megkeresni Anáékat. Megtalálta őket a szokásos helyükön ülve.
-Ana, Mia! Ma nem érek rá! Nem mehetnénk inkább holnap?
-De.. De miért?
-Összejött valami..-erre a két lány összenézett, és jót vigyorgott.
Az összes óra gyorsan eltelt, de Sorának nagyon gyanús volt az új lány. Állandóan Leont bámulta. Sejtette, hogy tervez ellene valamit. De még nem tudta, hogy milyen súlyos következményei lesznek. Leon órák után rohant haza, hogy szóljon Sophienak, este 6-ra jön Sora. Mikor hazaért, gyorsan benyitott.
-Sophie! Megjöttem!
-Szia Leon! Na, mikor jön?
-Ma este 6-ra.
-6-ra?! Rendben akkor most nekiállok főzni. Hiszen addig már csak három óránk van! Tényleg, hol voltál te idáig? Úgy tudom, már fél kettőkor vége van az óráitoknak.
-Igen, de elmentem ezekért.-majd előhúzott egy fehér rózsákból álló virágcsokrot, aminek a közepén egyetlen egy szál vörös rózsa volt. Majd még egy dobozt húzott elő.
-Abba mi van?
-Ezt majd Sora szülinapjára akarom odaadni. Másfél hónap múlva lesz.
-Tényleg ma hanyadika van?
-November 3.
-Már ilyen késő van? Mindjárt itt a karácsony! Juhii!-ujjongott Sophie. Majd gyorsan berohant a konyhába, hogy megnézze, van-e itthon a vacsorához való kellékek.
-Leon!
-Igen?
-Be tudnál menni a zöldségeshez és a közértbe?
-Most?
-Igen!
-Be tudni be tudok...
-Rendben, összeírom mi kell-majd Sophie kijött a konyhából, kezébe vett egy tollat meg egy cetlit és írni kezdett- Akkor lássuk csak.... Kell egy kiló barack, két kiló eper, liszt, cukor, 10 db tojás. Jaaaaah, majdnem elfelejtettem a tejszínt, és a sütőport. Nah tessék, itt a papír, menj. De siess! Jaah, és vegyél gyertyát is! Nah szia Leon!-ezzel elvonult a nappali felé.
-Vajon ki fosztotta ki a lakást?? Na mindegy, ha sietek, Sophie nem szedi le a fejem.
Eközben Sora is hazaérkezett. Megtanult, majd lesétált egy virágüzletbe, mert úgy hallotta, hogy Leonnak van egy húga. Bement, vett egy fehérliliomokból álló csokrot, majd fizetett. Miközben hazafelé sétált elgondolkozott az életéről. ~ Mennyi szörnyűség volt idáig... és én itt vagyok: a suli leghelyesebb pasijával járok, egészséges vagyok, csak hát.... magányos. De nembaj! Ha idáig kibírtam, ezután is ki fogom. Mert Leon is el fog hagyni egyszer... Hiszen ő csak tárgyaknak tekinti a nőket, akiket csak úgy dobálni lehet. Sajnos. De mindegy. Nah de siessek, már negyed hat! Énnálam meg, ahogy anyu mondta régen, még egy reumás csiga is gyorsabb. Nah de sietek.~gondolkozott magában Sora. Majd hazaért, elment fürödni, fújt magára a kedvenc jázmin illatú parfümjéből, majd felkapott magára - a hidegre és az esőre tekintettel- egy hosszú farmernadrágot, meg egy fehér hosszúújjú pólót arany ,,KISS MY ASS" felirattal.
Eközben Leonéknál: Mikor Leon megérkezett azokkal a cuccokkal, amit Sophie vetetett, bevitte a csomagokat a konyhába. Ott miközben a lány elkezdett kipakolni, megszólalt.
-Leon.
-Igen?
-Szerinted jó lesz, amit mára gondoltam?
-Mire?
-Hát én úgy gondoltam, hogy levesnek őszibarackkrémlevest, utána palacsintát málnalekvárral és eperöntettel meg tejszínhabbal, majd desszertnek epertorta. Jó lesz??
-Persze. Sora édesszájú amúgy is, szóval szeretni fogja.
-Remek! Akkor most menj, rakj rendet, teríts meg, és gyújtsd meg a gyertyákat. Én addig megcsinálom a vacsit. Amúgy ha végeztél jöhetsz segíteni.- majd ezzel elfordult, jelezve, hogy nem akar többet beszélni. Leon kifele indult a konyhából. Útközben kivett a szekrényből egy szép kék étkészletet, majd elindult az étkező felé. Elővett egy hófehér terítőt, előtte a tányérokat biztonságos helyre rakva. Majd leterítette vele a nagy mahagóni asztalt, és megterített. Majd visszament evőeszközért és szalvétáért.
-Menj készülődni, indulnod kell. Jah, és...-kezdte volna a szürke hajú lány, mikor Leon közbevágott.
-Sophie. Figyelj, megértem, hogy egyedül vagyunk, meg mindne, de elegem van abból, hogy folyamatosan parancsolgatsz!
-Nah idefigyelj. Nekem is elegem van abból, hogy állandóan lenézel, és te még csak a szaros seggedet se mozdítod meg! Folyamatosan csak a nők után rohansz! Nem értem, hogy most is miért csinálom meg neked ezeket! Csináld te ha jobban tudod!-ezzel a lány sírva elfutott, otthagyva mindent. Később egy ajtócsapódást lehetett hallani, és csönd borult a házra. Leon úgy látta helyesnek, hogy felmenjen húga szobájába, és megvigasztalja. Hiszen ő kezdte a vitát.~ Hjajj, még ez is! Mér van ilyen sok gond a lányokkal? Mindegy, siessünk...~ezzel belépett húga halványsárga szobájába. Sophie az ágyra borulva szipogott.
-Sophie, figyelj, ne haragudj. De ez mostanában tényleg sok volt nekem is, neked is, és előtört belőlem. Bocsánat.- majd odasétált Sophiehez, és átölelte.
-Semmy baj. Én is eléggé feszült voltam az utolsó pár hónapba. Na, de most tényleg készülődj, mert elkésel! Én addig befejzek mindent.
-Rendben.- ezzel Leon elindult a fürdőszoba irányába. Ott gyorsan elkészült, befújta magát a szantálfa illatú dezodorával, felkapott magára egy fekete farmert, egy fehér pólót, meg egy fekete deszkás csukát. Sietős léptekkel beszállt a fekete Ferrarijába, és elindult. Fél óra múlva ott is volt annál a panelnél, ahol a lány lakott kicsike lakásában. Elindult felfelé a lépcsőn. Majd mikor felért, becsöngetett. Sora ajtót nyitott.....