- Kedvesem.- kezdte a nő negédesen.- Egy: én vagyok Winter- hall úrnője. Kettő: Anthony Farley, Sora vőlegénye.

 

Mindenki síri csöndben volt. Néma pillantások száguldottak a helyiségben. Sora lehajtotta a fejét, s haja teljesen eltakarta dühtől égő csokoládé szemeit. Leon érdeklődve nézte, majd tekintetét a belépő alakra fordította. Valamiért mindig rosszul volt ettől a férfitól. Hála a jó égnek, Anthony Farley nem mert szembe szállni Blackheath hercegével. Az kellett volna, vágott egy fintort. A belépő férfi nyájasan elmosolyodott. Majd megállapodott a szeme Leonon. Szinte azonnal lefagyott az arcáról, mire a herceg gonosz mosolyt engedett meg magának. Anthony tekintete Sorára siklott. A férfi még csak leplezni sem tudta éhes, vágytól fűtött pillantását. Szemei újra és újra végigpásztázták a csábos, és tökéletes idomokat. Leonnak minden lelki erejére szüksége volt, hogy vissza tudja fogni magát. Nem értette, hogy miért akarta annyira betörni a férfi képét, mert egyáltalán rá mert nézni Sorára. Márpedig abban biztos volt, hogy kell neki ez a nő, és tombolt benne az a vágy, hogy egyáltalán ne engedje senki másnak, hogy hozzá érjen. Csak saját magának akarta ezt a különleges, és fenséges nőt. És eldöntötte magában, hogy végre csillapítja azt a borzalmas fájdalmat, ami az ágyékában lüktetett. Tekintete jegessé és veszélyessé vált, amikor újra találkozott Anthonyéval. A férfi kicsit vissza is hőkölt. Majd elbűvölő, nyálas mosollyal lépett Sora elé. A kezébe fogta a kezét és hosszan megcsókolta. Leonban forrt a düh, hogy ez a pojáca úgy csókolta meg, ahogy ő szokta. Viharszürkévé vált tekintete Sorára siklott. A vágy szinte elviselhetetlen volt az ereiben. A forróság egyszerűen őrjítő volt, és nem sok kellett neki, hogy robbanjon. És ezt a vágyódást, még a dühe is fokozta. Soha nem kívánt így nőt, és tudta; Sorát még évtizedek után sem tudná megunni. Végre Anthony is szíveskedett leszállni a lány kezéről, és Leon a férfi belépése óta első ízben tudott Sora szemébe nézni. A csokoládé színű tekintet forrt a dühtől, az undortól és unalomtól. Láthatólag elege volt már a férfiból, de nagyon. A herceg ennek láttán gúnyos mosolyt eresztett meg. Anthony tovább lépett és kezet csókolt Clarissának és Pamelának is. A pojáca, nem tudja mi az illem. Sora még mindig a bátyja mellett maradt, és próbálta visszafogni végtelen haragját. Undorodott Lord Anthonytól. A férfi báró volt. Tehetős vagyonnal, és birtokokkal. Persze közel sem annyival, mint az ő apja, és főleg nem, mint Blackheath hercege. Anthony nem volt csúnya, sőt. Jóképű volt, de azért hagyott maga után némi kívánni valót, főleg a herceg után. Sora vére soha nem forrt úgy tőle, mint Leontól. Mosolya soha nem bűvölte el úgy, hogy a karjaiba ájult volna. Teste soha nem ébresztett benne olyan gondolatokat, amitől a legtöbb nő elpirult volna. Nem úgy, mint Leontól. Anthony edzett testalkatú férfi volt, és jól állt rajta a sötét nadrág, és kék ing. Haja rövidre volt vágva, és barnás árnyalata volt. Szemei, mintha bronz színűen ragyogtak volna. Jóképű volt és sok nő megfordult utána, de hol volt ő Brandonhoz képest. És hol volt a herceghez képest? Sora elmosolyodott, amikor a cseléd szólt, hogy készen van a vacsora. Leon ragadozó tekintetét Sorára fordította, mire a lány megengedett magának egy lusta mosolyt. Mielőtt Anthony odalépett volna hozzá, hogy az étkezőbe kísérje, Leon megelőzte. Sora gúnyos mosolyt eresztett meg "vőlegénye" felé, majd hagyta, hogy a herceg elkísérje. A férfit érinteni egyszerre volt kemény, mint a hideg fém, mégis forró, mint a vulkán. Érezte a belőle áradó szantálfa illatát, ami keveredett valamilyen különleges aromával. Nyugtató volt, és a végtelenségig izgató. Mint az északi szélben kavargó levegő lágysága, és az erdő mély illata. Leon érezte magán Anthony gyilkos pillantását, de valahogy nem tudta érdekelni. A figyelmét sokkal jobban lefoglalta a belékaroló szépséges szirén. Érezte a belőle áradó jázmin és rózsa illatot. Ó igen. Tökéletesen illett hozzá. Elkábította, és egyszerűen nem bírt magával. Végigsimított a bársonyos kézen. Sora, ha észre is vette, csak az a kis mosoly mutatta, ami a zamatos ajkain játszott. Leonnak nagy kedve lett volna újra ízlelni őket. Sokkal de sokkal hosszabban. Szinte magukon érezték Clarissa, Pamela és Anthony gyilkos pillantásait, ez azonban mind a kettejüket csak szórakoztatta. Hamarosan beértek az ebédlőbe, ahol leginkább a fa színei voltak a döntők. A nagy, ovális asztalon ezúttal csak hét személyre volt terítve. Leon kihúzta Sorának a széket, és ismét nem állhatta meg, hogy végig ne simítson rajta, ám ezúttal a hátán. Majd vele szemben foglalt helyet, és egy győzedelmes pillantást vetett felé. Sora egyik oldalára Brandon ült a másikra nagy szerencsétlenségére Anthony. Az asztalfőn a gróf ült, mellette két oldalt pedig Clarissa, és Pamela, aki Leon mellé telepedett le. Szemérmetlenül vizslatta a herceget, ő azonban nem igen figyelt rá. Vacsora közben Anthony is megszólalt, miután észrevette a herceg és Sora között lévő kacér, és feltüzelt pillantásokat.

 

- Drága Sora!- szólította meg, mire a lány gyűlölködő pillantást vetett rá.- Ugye tisztában vagy vele, hogy ki az, aki veled szemben ül?- kérdezte hízelegve.

- Mondja csak hülyének néz?- csattant fel.- És legyen olyan kedves, nem tegezni!

- De hisz a vőlegényed vagyok.- mondta hitetlenkedve.- Kedvesem.

- Áh milyen vőlegényem?- kérdezte Sora visszafojtott dühvel.- Nem kérte meg a kezem, én meg nem mondtam igen.- majd amikor a férfi már szólni akart volna, folytatta.- De ha megkérné sem mondanék.- majd mély levegőt vett és bájosan Leonra mosolygott.- Aki velem szemben ül, Blackheath nagyhatalmú hercege.

- Kedves, nem tudsz mindent az itt jelen lévő úrról.- mondta gonoszan annak szemébe nézve.- Ugyanis a méltóságos úr igen jártas az alivág elit osztályában.- Leon erre egy sötét pillantást vetett rá, ám a férfi már annyira bele lovallta magát, hogy nem tudott leállni.- Messze zeng a világ a nő ügyeitől. Szóval szépségem, vigyázz vele! Tudod az alvilági elit körök úgy nevezik: Lucifer.

- Nagyon kedves, mylord.- nézett Leonra, aki értetlenül nézett vissza rá.- De nem szeretem, ha befolyásolni próbálnak.- majd elmosolyodott.- Oh igen Lucifer... Az én véleményem szerint ez több dolgot is jelenthet. Vagy az, amire ön gondol vagy... Pokolian veszélyes, pokolian rejtélyes. Pokolian őrjítő, pokolian jól néz ki, és pokolian jó az ágyban.- majd ártatlanul vállat vont.- Nem tudom meg mondani, de ígérem, kipróbálom.

- Sora!- kiáltott fel megbotránkozva Clarissa.

- Nocsak Sora!- nevetett fel Brandon.- Igen... szókimondó lettél.

- Egyet értek a bátyáddal Sora.- mosolygott a gróf is bár próbált szigorúnak tűnni.- Kissé erős volt főleg, hogy a herceg is itt ül.

- Ugyan nincs semmi baj.- mosolyodott el Leon, és gonoszan villanó szemeit Sorára szegezte.- A kisasszony nagyon őszinte és bátor. Sokkal inkább becsületes, és tiszteletre méltó, mint néhány ember.

- Ugyan kegyelmes uram.- hízelgett Pamela, miközben közelebb hajolt.- Sora igazán szemtelen. Hisz hogyan is nézne rá ön éppen rá.- mondta lenézően, ami csepegett a gúnytól.

- Nem tartja valószínűnek?- nézett rá Leon sötét, jeges pillantással.- Pedig a mylady sokkal figyelemre méltóbb, mint akármelyik nő a világon. Biztos vagyok benne, hogy megdobogtatja az összes férfi szívét 15- től 95 éves korig.

- Nagyon kedves, kegyelmes uram.- mondta hízelegve Pamela.- De meg kell mondjam, hogy nem kell ilyen kegyes hazugságokkal legyeznie Sora önérzetét. Így is túlságosan beképzelt.

- Nem szeretem a hazugságokat semmilyen formában.- jelentette ki egy lenéző pillantás kíséretében.- Csakis az igazat mondom most is. A mylady páratlanul szép, és tökéletesen biztos, hogy nincs még egy ilyen fenséges nő.

- Most az egyszer egyet kell értenem a herceggel.- szólalt meg Anthony.- Nincs nő, ki utolérhetné Sorát.

- Rendben köszönöm a dícséreteket, és a sértéseket is.- nézett a három félre.- De most, ha megengedik szeretnék kimenni.- nyomatékosította, és felállt. Majd minden férfi így tett.- Jó éjszakát!- nézett Leonra, és távozott.

- Ha megbocsátanak, szerintem eléggé megsértettük a ladyt.- mondta a herceg, majd utána ment.

- Pamela!- szólalt meg a gróf, miközben újra a vacsorájának szentelte magát.- Lord Farley, kérem, meséljen nekem a...

 

Odakint sötét, mégis kellemesen meleg éjszaka volt. Hál' istennek, most nem volt az a tikkasztó forróság, mint amilyet mostanában megszokhattak. A virágok illata szállt a levegőben. A rózsa meleg szépsége, és a jázmin csábítása volt a hangsúly. Leon már nagyon szűknek érezte a nadrágját. A tujafák között haladt el. Hallotta a szökőkút csobogását. Majd az egyik fasor mögül Sora lépett ki. És amilyen indulatos volt, egyenesen nekiment a kemény mellkasnak. Sora hátra is esett volna, ha erős karok nem fonódnak a derekára, és közelebb nem rántják. Sora önkétlenül is felnézett a viharszürkévé sötétült szemekbe. Leon nem mosolygott. Tekintete végtelen, halálos vágyat tükrözött. Sora egy pillanatra elbizonytalanodott, majd lusta mosolyt engedett meg magának. Kissé eltávolodott a hercegtől, majd leült a szökőkút peremére. Ennek a férfinak a jelenléte elűzte belőle a feszültséget, helyette a vére forrni kezdett. Érezte a hirtelen rátörő forróságot, a vágyat. Hamarosan azt vette észre, hogy Leon leül mellé. Nem nézett rá. Mégis érezte a kérdő tekintetét. A férfi várt, amíg ő nem mondja mi a baj. Semmit nem akart erőltetni, bár a vágy szinte szétfeszítette. Mégis meg tudta őrízni híres nyugalmát.

 

- Nincs semmi bajom, mylord.- sóhajtott fel Sora.- Én már ezt igazán megszoktam. És, aki elég sokat van itt, azok is megszokták.

- Nem igazán rajong Farley- ért.- mosolyodott el gúnyosan.- Nem is csoda. Igazán gratulálok azért, amit mondott neki. Nagyon hatásos volt a leteremtés.

- Köszönöm.- nevetett fel Sora.- Az az idóta nem tudja hol a helye. Csak, mert a mostohaanyám őt választotta a vőlegényemnek, azt hiszi mindent megtehet. Hát bennem aztán csalódnia kell. Ha azt hiszi, hogy majd szépen behívom a szobámba, és szétteszem neki a lábam, hogy tegyen, amit akar, nagyot téved.- mondta élesen, és szavai csepegtek a gúnytól.

- Igazán szókimondó, és tüzes, mylady. Csodálatra méltó, és gyémántfénnyel ragyogó személyiség.

- Mondja honnan jönnek ezek a bókok?- mosolyodott el Sora.- Tudtommal, ha egy férfi akar valamit azért nem igen mond ilyeneket. Megelégszenek azzal, hogy gyönyörű vagy, a világon a legszebb.

- Oh... még nem említettem, hogy titokban poétának készülök?- kérdezte bujkáló mosollyal.

- Nocsak Blackheath hercege verseket ír?- kacagott fel Sora.- Méghozzá titokban. És mondja méltóságos uram, nekem milyen verset szán?

- Mivel hihetetlenül intelligens nő, nem hiszem, hogy titkolni tudnám a szándékaimat.- mosolyodott el gonoszan.

- Pontosan.- viszonozta a mosolyt Sora.- Engem akar. A gyűjteményébe megfelelnék?- kérdezte gúnyosan.

- Nem.- rázta meg a fejét a férfi.- Minden nő között a legfenségesebb. Erősen kétlem, hogy magára tudnék unni valaha is. Tekintve, hogy milyen a személyisége, és a külseje. De lássuk csak a verset.- gondolkozott el.- Mivel nem vagyok olyan, mint az az idióta odabent ezért legyen a címe: Sora csábítása.

- Találó.- kacagott fel.

- Egyedi és felejthetetlen lesz, akárcsak ön.- hajolt közelebb.- Sora! Előre figyelmeztetem: soha nem kívántam még így semmit és senkit. És soha nem is fogok. A vágy már majdnem megőrjít. Nem tudom meddig fogom tudni kordában tartani. Ezért nem fogom takargatni, hogy mi is az, amit akarok. Bár herceg vagyok, nem fogok udvariaskodni, és szépíteni azon a nyers vágyon, amit érzek

- Nem is lenne szükséges.- billentette oldalra a fejét Sora.- Tudom, hogy ön nem olyan tejfelesszájú, úri fiú, mint például Athony Farley. Azt hiszem ezért is sokkal csábítóbb, mint ő. Bár még vannak egyes tulajdonságai.- mosolygott kacéran.- Próbálja hát meg! Én engedélyt adok rá!

- Remek.- villant egy démoni mosoly Leon ajkain.- Kezdjük az elején. Ma délelőtt megcsókoltam. És azóta másra sem vágyom, mint hogy újra megtegyem.

- Gyors léptekben halad.- mosolygott rá.- Elárulok valamit. Pamela, rajong önért.

- Úgy érti, el akar csábítani?- kérdezte hitetlenkedve.

- Úgy?- nevetett fel Sora.- Egyenesen megfenyegetett, hogy nehogy a közelébe merjek menni. Félelmetes kislány tud lenni. De én még félelmetesebb nő. Pamela 16 éves. Én azért már tapasztaltabb vagyok nála. És nem fogom teljesíteni, amit kért. Megszokta, hogy minden, amit akar az azonnal az övé lesz. Bebizonyítom, hogy ez nem igaz. A kislány lehetetlen dolgot akar. Magának akarja Blackheath hercegét. De most az egyszer nem engedem, hogy az legyen, amit ő akar. - mondta komolyan.- Pamela el akarja majd csábítani, mylord. De csak, amíg nem találja szemben magát egy sokkal veszélyesebb ellenséggel. Mert én is mindig elérem, amire vágyom.

- És mi az, amire vágyik?- kérdezte Leon csintalan villanással a szemében.

- Most?- hajolt közelebb Sora.- Egy csókra, ahogy mondta.

 

Leon elmosolyodott, majd ujjait a lány bársonyos hajába túrta, és megszüntette ajkaik között a távolságot. A vágy szinte vulkánként tombolt bennük. Ajkaik forrón tapadtak a másikéhoz. Leon egyre mohóbb és követelőzőbb lett. Szinte már vad és durva, ám Sora ezt nem bánta. Sőt. Élvezte. Élvezte ízlelni a férfi kemény ajkait, amik vadul és követelőzően siklottak az övén. Hamarosan megérezte az ajkain a férfi nyelvét, ami bebocsátást kért. Sora ajkai elnyíltak. Leon nyelve pedig szenvedélyes táncra hívta az övét. Vadul simogatták egymást, egészen olyan volt, mintha szeretkeztek volna. És Leon nem érzett még ennél finomabbat. Vágya ezek után csak még inkább feszítő lett, s a leküzdhetetlen, lehetetlenné vált. Óráknak tűnő percek után elváltak egymástól. Sora zihálva vette a levegőt és tökéletesen biztos volt benne, hogy senki nem lesz képes ilyen érzéseket kiváltani belőle, mint ez a szörnyen veszélyes, de pokolian őrjítő férfi. Csokoládé színű tekintete szinte feketévé változott. Igaza volt. A második csók még inkább feltüzelte a vérét, mint az első. Leon viharszürke szemei gonoszan, érzékien villantak. Sora elmosolyodott, majd felállt. Leon követte.

 

- Nos mylord, most már tényleg felmegyek.- dorombolta.- További jó szórakozást, és remélem, hamarosan találkozunk.

- Biztos lehet benne.- majd újra magához rántotta és lehajolt, hogy megcsókolja.

- Á- á...- mondta Sora és az egyik ujját a férfi ajkaira tette.- Sora csábítása egyetlen csókkal kezdődik. A következőt ki kell érdemelni.- mosolyodott el gonoszan.- Jó éjt, és álmodja meg a következő ürügyet, amivel ide jöhet.- majd alakja elveszett az éjszakában.

- Micsoda nő. Először felizgat, majd itthagy.- morgolódott.- Francba. Mindjárt meghalok. Áh megőrjít ez a nő, és egyszerűen nem tudok uralkodni magamon mellette. Nem az ürügyön fogok gondolkozni, hanem arról fogok álmodni, hogy alattam fekszel és minden lökésnél hangosan nyögsz alattam. Na tessék, mondom én, hogy megőrjít. Már magamban beszélek. Mit teszel velem, Sora?- majd ő is a házba ment.

 

Folytatása következik...