Reggel Sora sokkal boldogabban ébredt, mint az utóbbi időben bármikor... Itt van Layla házában... és itt van vele két
fogadott testvére! Már kopogtak is szobája ajtaján:
- Jó reggelt, hétalvó! Tiszteletreméltó főnökünk az imént telefonált... egy óra múlva jelenésünk van az irodájában!- hallotta
Yuri hangját.
- Megyek már!- ugrott Sora, majd egy törölköző társaságában eltűnt a szobájához tartozó fürdőszobában.
Közben az étkezőben a szobalány már tálalta a reggelit. Amint távozott, Layla átkarolta kedvese nyakát, és megkérdezte:
- Na? Telefonáltál?
- Igen. Sikerült beszélnünk. Holnap utazom. A többit majd személyesen intézem.
- Jó... - mosolyodott el a szőke főnix - de ne maradj sokáig...
- Amint elintézem, jövök vissza hozzád.- csókolta meg a férfi menyasszonyát, majd később újra megszólalt:
- Drága Laylám, Sorának egy szót sem... üzleti útra mentem...
- Természetesen.

Egy órával később mindannyian ott ültek Kalos irodájában. May, Mia, Anna, Rosetta és Ken rájuk vártak, többek között
Valentino társaságában. Most egyikük sem késett. Ahogy Sora belépett Layla és Yuri kíséretében, a többiek meglepődtek,
kivéve persze Kalost és Saraht, akik tudtak az érkezésükről. Mindenki örömmel üdvözölte a Kaleido előző sztárpárosát.
Majd Kalos figyelmet kért:
- Közeleg a Karácsony. Erre az alkalomra díszelőadást tervezett Kenneth úr. A premierre a város vezetőségétől kezdve mindenki
hivatalos, aki számít. A műsor csak egy hétig lesz látható. Utána az ünnepekre tekintettel két hét szabadság a társulat
minden tagjának. Mia! A forgatókönyv a Te feladatod. Holnap reggel 9-re várom. Két hét van a felkészülésre, mivel már
december eleje van... A többiek az ugrások kidolgozásával segítsenek.
- Egy kérdés: Layla kisasszony és Yuri is szerepelnek?
- Nem, mi most csak nézők leszünk...
- Apropó, veletek Kenneth úr beszélni szeretne fél óra múlva egy munkareggeli keretében... Hamilton szálló, különterem...
- Akkor mi indulunk. Nem várakoztathatjuk meg.- bólintott a szőke férfi.
- Azt hiszem, most mehettek gyakorolni. Sürget az idő... - mondta Kalos, ezzel jelezve, hogy befejezte.

Sora átöltözött, aztán a színpadra ment gyakorolni, mert a próbateremben sokan voltak. Gondolta, amíg jelenlegi társa
megérkezik, addig megpróbál valami eredeti ugráskombinációt kitalálni... Persze figyelembe kellett vennie azt, hogy
Valentino messze nem Leon... Kennel felhúzatta a hálót, aztán ugrálni kezdett az ugróasztalon. Először egyenes tartással,
majd amikor nagyobb lett a lendülete, összegömbölyödve szaltózott, amíg felfelé repült. Majd kinyúlt, és fél kézzel
elkapott egy trapézrudat. Elkezdett "hintázni". Az így szerzett lendület tovább repítette fölfelé, de most egyenes
testtartással szaltózott tovább, a kupola felső rúdjáig. Rádiózott Kennek, hogy keresztbe húzzanak ki egy vízszintes kötelet...
Amint ez megtörtént, fejjel lefelé, saját tengelye körül forogva zuhanni kezdett lefelé. Egyenesen a kötélre érkezett,
kézenállásba. Egy hátraszaltóval talpra állt, majd a kötélen lecsúsztatta lábait spárgába. Itt állt meg... kellet volna a
partner segítsége, aki a trapézról fejjel lefelé függve megfogja a kezeit, és felemeli, majd feldobja az Angyalpózba...
Sóhajtott. Valentino nem tudja feldobni. Le kell mondania az Angyalok tánca kezdő elemeiről. Helyette épp elég lesz, ha
egy trapézra tudja lendíteni...
Amikor végre megérkezett az olasz fiú, együtt kezdték gyakorolni, amit Sora kitalált. Nehezen, de sikerült. Odakint közben
besötétedett. Sora fáradtan ugrott a hálóba, majd onnan a földre. Közben egyre az járt agyában: hogyan lesz ebből különleges
díszelőadás?!

Másnap reggelre Mia készen lett a forgatókönyvvel. A társulatot is meglepte ötletével: két év után egy újabb Csajkovszkij -
adaptáció... a Diótörő. Igazi karácsonyi történet... gyönyörű zenével. Sorának az egyik gyermekkori kedvence volt... így
valódi öröm ült ki arcára, meghallva a darab címét. Természetesen övé volt a női főszerep, az álmodó lányé... mellette
Valentino a Diótörő szerepében. Az egérkirály May lett... az udvartartásban pedig szerepet kaptak Annáék, és Rosetta
Marionnal... Sarah tündér volt, aki az álmot valósággá változtatta... Táncolni persze a főszereplőknek is kellett... így
az edzések mellett balettórákra jártak.
Yuri aznap dél körül felült egy Európába tartó repülőgépre. Életbevágóan fontos tárgyalás várt rá...
Kenneth úr meg volt elégedve a választással. Kíváncsian várta a produkciót, amit Karácsony előtt adnak elő, egy héten
keresztül. Magában pedig kezeit dörzsölve somolygott az ex-sztárokkal való tárgyalás eredményén... Igen. Valahogy így
képzelte...

Leon dühöngött. Igaz, ez nem látszott mozdulatlan arcán, de aki jól ismerte, a szemein észrevette... villámlottak. Most ért
véget az előadás. Ha nem tudta volna korrigálni jelenlegi artistatársa megcsúszását, a műsor közben mindketten lezuhantak
volna. Ráadásul Lucilla őt okolta a saját hibájáért... Örülhetne, hogy egy rándulással megúszta. Ráadásul a francia férfinek
is meghúzódott kissé a bal csuklója. Holnaptól - úgy két-három hétig - rugalmas kötést kell rajta hordania... Magában
füstölögve ment az öltözőbe, de valaki utánaszólt, hogy a színpad igazgatója várja. Így ahogy volt, jelmezben ment a főnöki
irodába. Ahogy benyitott, Antoine lelkesen elésietett:
- Gratulálok, Leon! Fantasztikus volt, ahogyan megmentetted az előadást... és Lucillát. Bizonyára nagyon hálás Neked.
- Ja. Persze. Elolvad a hálától.- válaszolt csípősen a sztár - fel sem fogta, hogy a kis hibája majdnem mindkettőnk életébe
került...
- Igaz, én vetettem fel a témát, de nem ezért hívtalak... A Kaleidoval úgy kötötted a szerződésed, hogy ha szükség van rád, vissza
tudj menni. Úgy tűnik, itt az idő. Kalos felhívott nemrég,és közölte, hogy amint lehet, visszakér. Sürgős. Azt mondta, bajban
vannak, mert a férfi főszereplőjük nem váltotta be a reményeket...
Leon ennek hallatán megkönnyebbülten lehunyta ezüstösen szürke szemeit. Arca azonban most sem tükrözött semmiféle érzelmet.
- Értem.- mondta közömbös hangon, pedig a szíve vadul kalapálni kezdett - mikor kell mennem?
- Most.- hangzott a válasz ismerős hangon. Leon észre sem vette, hogy ő is az irodában van... mert a szőke eddig az egyik
ablakmélyedésben állva szemlélte a város ünnepi fényeit.
- Hmm... Üdv, Killian! Azt azért megvárhatnád, míg átöltözöm... meg összecsomagolok néhány holmit.
- Nincs akadálya.- vigyorodott el Yuri. Az évek múltával kissé kezdtek megbékélni egymással. De azért nem hagytak volna ki
egyetlen alkalmat sem, ha a másikat csipkedni tudták...
- Menj, Leon. Részemről nincs akadálya. Köszönjük, hogy eddig itt voltál.- fogott kezet vele az igazgató.
- Nincs mit. Minden jót!- mondta még az ezüsthajú férfi, kifelé menet. Yuri követte.
- Megvárlak a főbejáratnál.- mondta. Leon csak bólintott. Viszont tíz perc múlva lezuhanyozva, átöltözve jelent meg szőke
kollégája mellett.
- Ülj be, Killian.- nyitotta a kocsija ajtaját, amikor ügyesen kikerülték a rajongók rohamát. Kapóra jött Lucilla, aki épp
akkor indult haza. Ő amúgy is élvezte, ha a középpontban lehet... Nem is sejtette, hogy eddigi partnere épp most készül
vissza a Kaleidohoz...

A fekete sportautó gyorsan, de biztosan haladt a havas, csúszós úton az Oswald-birtokig. A személyzet ilyenkor már nem
volt ott. Így a ház tulajdonosa üzenetet hagyott nekik, hogy elutazik. Öt percbe sem telt, míg a legszükségesebb holmit
belerakta egy táskába. A többit meg beszerzi Amerikában... De egy kicsi dobozkát még kiemelt az ágya melletti szekrényke
fiókjából. Azt semmiképp nem akarta ott hagyni. Sorának szánta a születésnapjára...
- Indulhatunk.- állt meg az előszobai ajtófélfát télikabátban támasztó Yuri mellett. Rajta szintén kabát, hosszú, fekete.
Kivételesen a hóesésre tekintettel félig begombolva, egy fekete sállal körítve...
- Jó. Még van másfél óránk a gép indulásáig.
- Nincs messze a reptér. Még ilyen időben is kényelmesen kiérünk.- bólintott Leon.
A repülőtérre vezető sztráda zsúfolt volt. Sokan indultak vakációzni. A sok kocsi ellenére egészen gyorsan megtették az
odavezető utat. Közben Yuri pár dolgot mesélt a Kaleido háza tájáról. Apró dolgokat. Viszont nem érintette azt a témát,
ami az ezüsthajút szíve mélyén leginkább érdekelte... Csak annyit mondott, hogy egyenlőre titokban kell tartaniuk, hogy
a francia artista visszatér... Nemsokára már a gépen ültek. Kényelmesen elhelyezkedtek üléseiken, majd a szőke halk
hangon rátért jövetele igazi céljára. Elmondta, hogy Sora állapota aggasztó, és ők Laylával sem képesek megállítani...
hiszen annyira önfejű.
- Leon, Te mindig tudtál hatni rá. Neked biztosan sikerül megakadályoznod, hogy végzetes kárt tegyen magában...
- Hmm... mióta változott meg ennyire?
- Miután eljöttél a társulattól. Utána.
- Azt tudjátok, mi az oka?
- Nem. - füllentette a szőke. Magában hozzátette: "csak Te..."
- Jó. Megpróbálom kideríteni.
- Csak arra kérlek, a premierig ne tudja, hogy visszajöttél... aznap lesz a születésnapja... legyen Neki meglepetés.
Addig meg tudod tanulni a darabot...
- Hmm... hadd találjam ki... az olasz helyett én jelennék meg a színpadon?!
- Hát...
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet?
- Layla tervelte ki... eléggé jó emberismerő...
- Rendben. Akkor a házamban rejtetten fogok lakni... van próbatermem is...
- Itt a forgatókönyv egy példánya.
- Kösz.- vette el Leon, és már ki is nyitotta, majd elkezdte olvasni. A repülő felszállt, és a francia artista vállára
odatelepedett egy aprócska szellem. A férfi egy pillanatra Fantomra nézett, majd megint elmélyült olvasmányában.