- Jajj anya hagyjál már! - Mondta idegesen a fiatal lány, aki éppen a tükör előtt állt, s a menyasszonyi ruháját csodálta.
- Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen! Holnap férjhez mész Denielhez, és kész! - Válaszolt az asszony felháborodottan.
- Anya, kimondta, hogy nem akarok férjhez menni hozzá? Szeretem Denielt, csak éppen annyit kérek, hogy hagyd a hajam majd holnap Lina megcsinálja. Nagyon megköszönném. - Felelt édesanyjának, aki felhúzta szemöldökét, s kifáradt a szobából. Ahogy az ajtó csukódott, úgy is nyitódott.
- Sora! Sora! - Esett be az ajtón a lány, kissé elkényeztetett húga, Christina. - Nézd ezt a képet! - Nyújtott át egy fotót nővérének.
- Igaz milyen szépek vagyunk?! - Mondta, egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Igen, nagyon... - Helyeselt húgának majd vissza adta a képet, s közben az ablakhoz sétált.
- Tudom! -Mosolygott a húgica, majd kisétált a szobából.
- Asszonyom ne is foglalkozzon azzal az elkényeztetett kis csitrivel. - Mondta a dadus, aki már több éve a családnál dolgozik, s anyja helyett anyja volt Sorának, és a kisebbik leányzót is elég jól ismerte már..
- Matild kérlek! Ő a húgom! - Mondta kicsit ráförmedve, de magában igazat adott a nőnek. ~ Nem kellene vele foglalkoznom!~
- Maga meg a nővére! - S zárta le a témát majd ő is kisétált az ajtón. Hangos durrogás és búgás után egy fekete cabrió állt meg a Naegino villa előtt. Sora apró kezeivel óvatosan elhúzta a függönyt. Az autóból egy magas izmos, és elképesztően jó képű férfi szállt ki. Majd az autó oldalának dőlt az ajtóval szemben. Tekintetük találkozott, mélyen, és őszintén néztek egymás szemébe.
- Szia Leon! - Ugrott a nyakába a húgica, s forró érzéki csókot lehelt a férfi ajkaira. Közben a férfi egy pillanatra sem vette le tekintetét az ablakban figyelő lányról. Christina ezt észre is vette, előbb a férfi szemeibe nézett majd hátra fordult, de csak annyit látott, hogy valaki elengedte a függönyt.
- Sora! - Sziszegte a fogai között, közben felráncolta szemöldökét.
- Hogy mondtad? - Kérdőn nézett rá barátja.
- Semmi. - Hazudta, közben bárgyú mosolyra húzta a száját, majd átölelte párja derekát, és mélyen a szemébe nézett. A férfi viszonozta az ölelést, és a tekintetet is.
- Szeretlek. - Súgta a lány majd fejét a férfi mellkasára tette.
- Tudod, hogy nem szeretek ezzel a szóval dobálózni. - Mondta a férfi, melyre Christina megforgatta a szemeit. Tisztában volt vele, hogy a férfi nehezen mondja ki ezt a szót, de akkor is.
- Eljössz a nővérem esküvőjére? - Ismét felnézett s tekintetét a férfi füst szürke szemeinek szegezte.
- Nem hinném. - Válaszolt teljes nyugodtsággal a hangjában, nem igazán érdekelte ez az egész herce-hurca amit az idősebb Naegino lány miatt csapnak...
- És miért? - Kérdezte meglepetten, de legalább, bizonyosságot nyert párja közönyösségéről a nővére iránt, mindezt a férfi tudta nélkül.
- Mert nem ismerem a nővéred. - Válaszolt, kicsit feszülten, nem szerette ha magyarázkodnia a kellett. ~ Nem megyek el és kész. Ne faggass mert itt hagylak.. ~
- Nem ismered, de már láttad. - Erőszakoskodott tovább, pedig tudta, hogy szerelme nincs oda a kényszer dolgokért, s egyben azt is tudta, hogy akárhogy erőlködik a férfi nem lesz ott az esküvőn.
- Igen, de a kettő nem egyet jelent. - A lány bólintott.
- Most megyek. - Forró csókot lehelt a lány ajkára, aki vadul viszonozta azt.
- Szia. - S a férfi már az autóban volt, majd elhajtott, közben a lány figyelte a kocsi távolodó alakját, míg nem eltűnt... Christina elindult az ajtó felé, mint fénysugár hatolt a tudatába ~ Itt valami nem stimmel ~ elindult felfelé a lépcsőn, a nővére szobájához ment. Szinte kitépte az ajtót a helyéről. Sora ijedten jött ki a fürdő szobából.
- Mi van húgi? - Kérdezte Sora miközben a haját törölte egy törölközőbe, majd felnézett, és húga szikrázó tekintete sem kerülte el a figyelmét.
- Hogy mi? Még meg is mered kérdezni? - Idegesen, s elindult nővére felé, kezét erősen meglendítette, de Sora még időben kapcsolt, így elkerülte az óriási ütést melytől valószínűleg a földön landolt volna.
- Most meg mi bajod van? - Mérgesen, s az ő tekintete is megkeményedett, s mivel húga hallgatott, egyre jobban szorította a csuklóját, melyet az ütés elkerülése végett fogott meg. ~ Mit képzel ez magáról? Csak egy kis csitri vagy húgocskám, még is tiszteletben tartalak. De ha így haladsz senki sem fog szeretni.. Érted? Senki... ~ Christina felszisszent az erős szorítástól, közben próbálta kiszabadítani a kezét.
- Mit akarsz Leontól? Csak nem magadnak akarod? - Nevetett fel keserűen. ~ Hm..Tudom, hogy a Te átkozott szíved nem vinne rá, pedig ha tudnád, hogy Deniel is megcsal, méghozzá velem...~ Gúnyos mosolyra húzza a száját, melyet Sora nem tudott mire vélni.
- Tűnj el innen! - Sziszegte, és kinyitotta az ajtót. Christina továbbra is gúnyosan mosolygott, s távozott a szobából. Nővére pedig becsukta utána az ajtót. Az ablakhoz sétál, majd neki dőlt a falnak.
~ Semmit Christina, semmit nem akarok tőle... ~ Válaszolt gondolataiban húga kérdésére. S néhány könnycseppet ejtett mely összevizezte ruháját. Megtörölte a szemét, s az arcát, melyen elkenődött a festék. Mélyen gondolataiba merülve felelevenítve gondolt a szeretett férfire... Érezte ahogy férfi mélyen karjaiba zárta, kedves szavakat suttogott a lány fülébe melybe egész teste megremegett. Mindezt egy kellemetlen telefon csörgés szakította meg.
- Igen, tessék? - Szólt bele a telefonba.
- Szia szívem. - Köszönt kedvesen.
- Szia Deni. - Mondta Sora.
- Hogy vagy? - Érdeklődött kedvese.
- Elvagyok, csak hát holnap lesz a nagy nap és minden a feje tetején áll. - Kicsit rekett hangon.
- Nem örülsz neki? - Tettetett ijedséggel.
- De hogy nem. - Mondja boldogan.
- Akkor jó. - Mondja Deniel, majd hírtelen egy hang szólalt meg a háta mögött. - Jösz drágám?
- Ki volt ez? - Gyanakvóan rivall a férfira.
- Hol? Mi? - Tettetett nemtudomsággal, de már alig tudja tartani a telefont úgy remeg a keze.
- Hát az a hang. - Vágta rá.
- Én nem hallottam semmit. - Fogta rövidre s remélte, hogy hihető volt.
- Oké... - Helyeselt a lány, de tisztában volt vele, hogy van valaki a vőlegényével.
- Bocsi most le kell tennem. - Mondta hírtelen Deniel, Sora csak egy nagyot sóhajt.
- Szia édes. Szeretlek. - Meg se várta míg a lány elmondta ugyan ezt, letette a telefont.
- Na itt valami nincs rendben... - A kezében lévő törölközőt az ágyra dobja, haját pedig gyorsan begumizta, így nem látszott, hogy nedves. Gyorsan megkereste a kocsi kulcsot, majd elindul kifelé. Lerohant a lépcsőn, köszönés nélkül elment szülei és huga mellett, majd kiáll az autójával. A piros Mercédesszel, szélsebesen suhant végig az autó pályán. Deniel háza előtt leparkolt, majd becsapta a kocsi ajtaját, s elindult felfelé a lépcső . Az idő mintha lassított felvételként pergett volna le. Az ajtó nyílásába behelyezte a kulcsot, és elfordította a zárban. Behajtotta maga után, majd halk nyögések ütötték meg a fülét. A háló szoba felé haladva pedig egyre hangosabbá váltak. Sora egész testében remegett. Nem akart hinni a fülének. ~ Ez nem lehet igaz. Ezt nem tenné meg... ~ Reménykedett benne. A hálószobához érve, kezével belökte az ajtót. A hangok most már képekben törtek be a tudatában. Könnyei elkezdtek potyogni, nem akarta elhinni amit lát.
- Sora... - Fordult hátra remegve Deniel. - Kérlek várj! - Kiáltott utána, közben magára csavarta a lepedőt. Majd a lány után rohant, aki szerencsésen bevágta a fiú előtt az ajtót, s így elég rendesen neki ment.
- A rohadt életbe! - Ordított miközben, próbált stabil helyzetbe kerülni, kicsit megingott az ajtóval való frontális ütközés során. Feleszmélve, kirontott az ajtón, nem törődve azzal kilátja meg így...
- Szívem, kérlek ne haragudj beszéljük meg! - Könyörgött. Eközben a lány beindította az autót, és kitolatott az útra. Deniel az autó elé ment pár méterrel.
- Állj meg létszíves. Beszélnünk kell. - Mondta, Sora pedig ezzel mit sem törődve lenyomta a gázpedált. Egyre közelebb és közelebb ért Denielhez, aki az utolsó pillanatban ugrott el a kocsi elől. Nem merte bevállalni, hogy ott marad, jobban is tette mert Sora elütötte volna. Szélsebesen száguldott az autó pályán. A szíve majd megszakadt. Szerette Denielt több évig együtt voltak, s az esküvő előtt kapja rajta egy másik nővel. ~ Ez nem lehet igaz. Nem tudom elhinni. ~ Gondolta, majd felvette napszemüvegét, hogy más ne lássa könnyeit, és benyomta a rádiót.

Fáj még a szó fájnak a percek az évek a szívemet nyomja mikor a múltba nézek, könnyeim hullnak a párnára borulva sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt vége a szépnek, szépen lassan eltűnnek az évek, sebeim maradnak nyitva a világnak példát mutatva, gátat szabva a hibáknak. Egy könnycsepp volt az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek uram mért nem értelek mond meg miért nem mondod azt, hogy ég veled? Őszintén remélem, hogy tévedek de rám tekintetedet nem veted, csak a fájdalmat kapom, s reggelre beforratlan sebekkel ébredek....
(Children of Distance - Beforratlan sebek)

Kapcsolta ki a magnót, majd kiszállt az autóból, becsapta az ajtaját, s elindult befelé. Az ajtót szinte kitépte a helyéről. Felrohant a lépcsőn a szobájába, becsukta az ajtót, s végig feküdt az ágyán, majd zokogni kezdett. ~ Hogy tehetted ezt? ~ Könnyeit egy zsebkendővel törölgette, majd kopogást hallott.
- Bejöhetek? - Hallotta anyja ellent nem tűrő hangját.
- Aha. - Mondja közben arcát egy párnába temette. Édesanyja oda ment mellé, s kérdőn nézett rá.
- Denielnél. - Válaszolt a fel nem tett kérdésre. Az anyja bólintott, s újjabb kérdést akart feltenni, de lánya megelőzte.
- Megcsalt. - Mondta ki érthetően, s elkeseredve.
- Hogy mi? - Csodálkozva és szemrehányóan nézett lányára.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy az én hibámból csalt meg?! - Ült fel az ágyon idegesen.
- De igen. Mit nem csináltál jól, hogy megcsalt? - Fel-alá kezdett járkálni a szobában.
- Mond anya, te normális vagy?! - Nézett rá számonkérően a lánya.
- Teljesen, viszont vissza kell szerezned valahogy Denielt! - Mondja majd mérgesen lányára néz.
- Hogy mi? - Nevetett fel kínjában.
- Pontosan. Vissza fogod szerezni! - Ellent nem tűrés hangon.
- De megcsalt! - Mondta felháborodottan a lány.
- Biztos valamit rosszul csináltál. - Nézett végig lányán szánalmasan. Sora ezt már nem tudta végig hallgatni, így lerohant a lépcsőn, s az apja irodájához ment majd bekopogott.
- Gyere. - Szólt szigorúan, de ahogy megpillantotta lányát, kedves mosolyra húzta a száját.
- Szia Apa. - Kicsit dühösen, majd leült a székbe.
- Szia Kicsim. Mi a baj? - Tért egyből a lényegre.
- Nem lesz esküvő... - Mondta, majd az ajtó csapódott is, és a húga s az anyja lép be rajta.
- Dehogy nem lesz! - Fenn hangon.
- Mi történt? - Kérdőn nézett, Mr. Naegino a lányára.
- Deniel megcsalt... - Mondta. A húga ebben a pillanatban összerezzent, és olyan félelmet érzett mint még soha. S ez Sora, és az apja figyelmét sem kerülte el.
- Baj van, Christina? - Gyanúsan nézett rá Sora, bár soha sem feltételezné a húgáról, hogy lefeküdne Deniellel.
- Öhm.. Nem, semmi. - Mondja, majd az anyjához lépett.
- Folytasd lányom. - Mondta az apja.
- Elmentem Denielhez, és egy lánnyal találtam, kimagyarázhatatlan helyzetben. - Az apja bólintott.
~ Hogy mi? Deniel rajtam kívül is megcsalja Sorát?! Ezért még megfizet az a szemét ~ Gondolta Christina majd kirontott az irodából, persze nem feltűnően.
- Apa így nem akarok hozzá menni. - Nézett rá könyörögve a lánya.
- Már pedig hozzá fogsz menni. - Mondta az anyja aminek még az apja sem mert ellent mondani, így bocsánat kérően nézett legkedvesebb lányára.
- Köszönöm apa... - Köszönte meg, hogy 'kiállt' mellette.
- Ne haragudj Sora. - Mondta őszintén, lánya könnyes szemébe nézve. Sora kifáradt az irodából, és a szobája felé vette az irányt, közben elhaladt Christina szobája előtt.
- Na idefigyelj te rohadék! Hogy mertél megcsalni?! - Idegesen.
- Te nekem ne magyarázkodj. - Válaszolt a férfinak.
- Nem érdekelsz! Idefigyelj, Én nem vagyok olyan mint Sora, velem nem játszhatsz, ezt jegyezd meg! - Egyre hangosabban, majd vissza fogta hangját, nehogy valaki meghallja. Deniel még mondott valamit a telefonba, melyen Christina keserűen felnevetett.
- Nem ér semmit a könyörgésed Deniel. Ezt még nagyon megbánod! - Csapta le a telefont, Sora pedig, szélsebesen a szobájába rohant. Levegő után kapkodva ereszkedett a földre, s hátát az ajtónak támasztotta.
~ Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs. Istenem! ~ Könnybe lábadt a szeme, és a földre rogyott. Nem akart férjhez menni. Főleg nem egy olyan férfihoz aki még a húgával is megcsalta. Halkan, a Deniellel kedvenc dalukat kezdte énekelni:
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem...
(Children of Distance - Emlékezz rám)

Hagyta abba a dal refrénjét, majd fejét a térdére hajtotta, kezével átölelte, s zokogni kezdett. Pár perc múlva felkelt a földről, elment zuhanyozni, a festék teljesen szét folyt az arcán, így egy bő félórába telt mire leszedte magáról. A zuhany alatt egész végig az esküvő járt az eszében. Majd lelki szemei előtt egy szürke szemű, hideg tekintetű, fehér hajú izmos testű sármos férfijelent meg. Érezte a férfi illatát ölelését, s szenvedélyes csókjait. Ha bár még nem érintkeztek ajkaik, s nem ölelte őt a férfi, de játszott a képzeletével. Kezével elindult a testén. Végig simított mellein. A duzzadt kerek mellek látványa, bármelyik férfi vágyát a tetőfokig fokozta volna. Sora folytatta tevékenységét, végig simított combján, szinte beleremegett, kezével a legintimebb testrészéhez ért, gyengéden maszírozni majd simogatni kezdte. Úját végig húzta a csiklóján, melynek következtében, egy halk sóhaj hagyta el a száját. Ekkor meg csörrent a telefon, a lány remegve tekerte magára a törölközőt, és ment ki a fürdőből. Az ágy mellett lévő éjjeli szekrényről felvette a telefont, s érzéki hangon szólt bele, az előbbi kisebb aktus után.
- Igen tessék? - Vette fel.
- Szia Sora. - Szólt bele, egy erős, mégis hideg férfias hang.
- Leon? - Csodálkozva, és keze is teljesen megremegett.
- Igen. - Mondta nyugodtan, amitől a lány egyre idegesebb lett.
- Mit szeretnél? - Érdeklődött Sora.
- Gratulálni szeretnék az esküvődhöz. - Mondja hidegen. Sora azt sem tudta mit mondjon, így az eredeti verziónál döntött.
- Köszönöm. - Mondta kedvesen, bár a szíve majd megszakadt.
- Nincs mit. Nem tudtunk beszélni, vagyis még csak egyszer beszéltünk... - Hagyta abba a mondatot mert Sora egy hirtelen igennel félbe szakította. S ezen a férfi halványan elmosolyodott, amit a lány nem látott.
- Gondolom ott leszel az esküvőn. - Nem tudta mit szeretne igazán. Azt, hogy ott legyen a férfi vagy azt, hogy ne, így már előre félt a választól.
- A húgod hívott. - Jelentette ki egyszerűen.
- És? - Kérdezte.
- Azt mondtam nem megyek. - Közömbösen.
- Értem. - Mondja, ő is hidegen.
- Csak ennyit akartam. Legyetek boldogok. - S már le is tette a telefont.
- Nem leszünk... - Mondta már csak magának, s ő is vissza tette a helyére a telefont. Felvette a pizsamáját, s lefeküdt az ágyába, majd pár percen belül elnyomta az álom.


*

Másnap össze-vissza forgott az ágyában, Leonnal volt... Majd hírtelen felébredt, s zihálva ült fel az ágyon. Kimászott, belebújt a papucsába, s kicsoszogott a fürdő szobába, fogat mosott, s megmosta az arcát. Nagyon korán volt még, hisz senki sem volt fent. Levette a válfára szépen felakasztott gyönyörű menyasszonyi ruháját, s egy ideig csak nézte, a szobájába vitte és az ágyára tette. Oda sétált a szekrényéhez. Kihúzta az egyik fiókot, majd kivett belőle egy harisnyát, és egy fehér csipkés tangát, s egy fehér melltartót, majd az ágyához sétált. Felvette a tangát majd leült, belenyúlt a harisnyába és felhúzta a lábára, majd felvette a melltartót, és hátul becsatolta. Az ajtóról leakasztotta a köntösét, az ablakhoz sétált. Két kezével az ablakpárkányra támaszkodott...
~ Miért? Istenem miért? ~
Gondolta magában , miközben szemei könnyekkel teltek meg. Kopogás hallatszott az ajtón. Szemeit gyorsan megtörölte, majd a köntöst összehúzta magán, s megfordult.
- Gyere! - Szólt, s egy fiatal nő lépett be az ajtón.
- Szia Drágám! - Köszönt mosolyogva, s egy puszit nyomott a lány arcára. Sora lehajtotta a fejét, s tekintetét a földnek szegezte.
- Szia Mishel. - Köszönt Sora is.
- Ne legyél ilyen letört kérlek! - Mondta barátnője őszintén, s megfogta a lány kezét.
- De olyan rossz. Ha nem lenne ő, akkor... - Mondja sóhajtozva, s könnyek gyűlnek a szemébe.
- Tudom.. Nem kell folytatnod. - Mondta együtt érzően Mishel. Sora a smink asztalhoz sétált, kihúzta a széket, s leült. Mishel követte. Egy hajpántot tett a lány hajába, majd elővette a smink készletet. Először egy szivaccsal letisztította a lány arcát, majd egy halvány barna krémpúdert kent fel a lány arcára, ami nem üt el annyira a lány bőrének színétől. Felül, Sora szempillája fölött fekete szemhéjtussal húzta ki, s a szeme alatt is, egy fekete szemceruzával. A lány szemhéjára bordó árnyalatú festéket tett, ami felfelé egyre világosodott. Fekete szempillaspirállal, kifestett a lány szempilláját. Egy vöröses szájceruzával kihúzta a lány telt ajkait, s egy halványabb árnyalatú rúzst kent fel a lány szájára, s arra egy színtelen szájfényt, mely metálos csillogást adott. Elővette a porpúdert, s egy hozzá való ecsetet, majd felkente a lány arcára. Így oldalt sötétebb lett.
- Ez kész. - Mondta mosolyogva Mishel.
- Köszönöm. - Mosolyodott el Sora is, de belül egyáltalán nem érezte magát boldognak.
- Gyere, segítek felvenni a ruhádat. - Mondta kedvesen mire Sora bólintott. Sora felnyújtotta a karját, Mishel pedig fentről, rácsúsztatta. Gyönyörű volt a ruha. A szoknya alja része bő, és habos volt. Középen, a szoknya egyik rétege, ketté vált alul. A ruha felső része, pánt nélküli volt. S mell résznél enyhén bevágott. Középen néhol, deltoid alakban voltak kivágások. A ruha felső részét kék, kis strassz kövekkel díszítették.
- Gyönyörű vagy. - Mondta Mishel csillogó szemekkel. Sora pedig megfordult és a tükörbe nézett.
- Aha, csak a hajam ne nézne úgy ki mint akit megrázott a kettőhúsz. - Grimaszolt.
- Jajj hagyd már, az is mindjárt meg lesz csinálva. - Mondta kedvesen.
- Jó..jó.. - Mondta, s óvatosan vissza ült a székre. Ismét kopogás hallatszott az ajtón.
- Szabad. - Mondta Mishel karba tett kézzel. Egy fiatal lány lépett be az ajtón.
- Sziasztok! - Köszönt kedvesen.
- Szia Lina. - Köszöntek Sora és Mishel egyszerre.
- Sora, egyszerűen gyönyörű vagy. - Mondta mosolyogva.
- Köszönöm, most már csak.. - Szakították félbe Sorát.
- A hajad van. - A másik két lány egyszerre majd nevetni kezdtek.
- Pontosan. - Bólintott. Lina oda sétált hozzá, majd előszedte a hajcsatokat, s egy pillanatig, csak egy helyben állt. Megfogta a fésűt, s elkezdte fésülni a lány haját. Felül, középen ketté választotta. A frufruját pedig baloldalra fésülte. Hátul tincseket kezdett összeszedni, s egymásra hajtogatta, amit egy-egy hullámcsattal tűzött oda. Néhol kihagyott egy egy tincset, majd hajlakkal befújta. Elől a frufruját, szét választotta, és kis tincsekbe csavarta össze, majd vissza fésülte oldalra, s hajlakk sprével befújta. Elvette az asztalon lévő apró fehér virágokat, melyekben halványkék gyöngyök voltak, s a lány hajába tűzögette.
- Kész vagy. - Mondta mosolyogva Lina.
- Köszönöm. - Mondta miközben magát csodálta a tükörben. Az arcán viszont egyetlen mosoly sem volt észrevehető. Mishel és Lina szomorúan néztek egymásra.
- Jajj lányok.. - Sóhajtott miközben, feléjük fordult. - Én nem akarom ezt az esküvőt.. - Mondta keserű hangon, s szemébe könnyek gyűltek, de igyekezett vissza folytani a sírást, nehogy elkenődjön a sminkje. Lina és Mishel odasétáltak Sorához, és megölelték, ebben a pillanatban belépett Mr. Naegino, s mikor meglátta a lányát még a lélegzete is elakadt.
- Nagyon szép vagy kicsim! - Mondta kedvesen édesapja. Sora odasétált, hozzá, és átölelte.
- Arigato. - Mondta, közben bejött édesanyja, s a húga is.
~ Miért kell ennek ilyen szépnek lenni-e?! ~
Mérgelődött a húga, s közben karba tette a kezét.
- Mi a baj Christina? - Kérdezte elfolytott nevetéssel Mishel.
- Csak nem féltékeny vagy?! - Mondta nevetve Lina.
- Ugyan miért lennék az?! Nevetséges! - Nevetett fel cinikusan, s közben kifelé fordult, s az ablakon bámult kifelé. Mr. Naegino az órájára nézett.
- Lányok ha készen vagytok, lassan mehetünk. - Mondta, s egy puszit nyomott a lánya arcára, aki bólintott.
- Hol a nyakláncom? - Kérdezte ijedten Sora. Majd gyorsan körbenézett a szobában, de sehol sem találta. Nagyon ideges volt. Ekkor belépett Matild, egy borítékkal, melyen egy "Sorának..." címzés volt. A lány elvette, s egy ideig csak figyelte, majd lassan felbontotta, és szétnyitotta. A borítékban egy négyzet alakú, piros selyembevonatú dobozka volt. Kivette a borítékból, melyet az ágyra tett, s kinyitotta a kis dobozkát.
- Júj.. - Mondta csillogó szemekkel, miközben, az ezüst nyakláncot nézte, melynek az oldala apró gyémántokkal volt díszítve, s középen egy apró ovális alakú átlátszó kristály lógott. Sora csak ámult és bámult. A kezében forgatta a gyönyörű nyakláncot. Az ovális alakú kristály oldalán volt egy kis kapocs, melyet elkezdett piszkálni. Kinyílt..s ezt a feliratot olvasta: "Örökké..." Szemei könnyekkel teltek meg. Kezét maga mellé engedte benne összeszorítva a nyakláncot.
~ Vajon kitől kaptam? ~ Fordult meg a fejében.
- Minden rendben? - Érdeklődött aggódva Lina, és Sora vállára tette a kezét. Mire a lány bólintott, majd felemelte a nyakláncot, s a nyakába tette, és bekapcsolta.
- Mehetünk lányok? - Érdeklődött Mr. Naegino.
- Igen. - Mondta mindenki Során kívül.
- Mennyetek lányok! Lent találkozunk. - Mondta a férfi, s ahogy idősebbik lánya elindult, megfogta a kezét, s vissza húzta.
- Ne haragudj, Kicsim! - Mondta bocsánatkérően édesapja.
- Most már mindegy apa.. már mindegy. - Sóhajtott. - Mennyünk, legyünk túl ezen az egészen. - Mondta, s elengedett egy halvány mosolyt, majd apja karjába karolt.

*


Az óriási fehér limuzin, melynek eleje fehér virágokkal volt díszítve, megállt a templom előtt.. A sofőr kiszállt, és Sora oldalához sétált. Kinyitotta az ajtót, és segített kiszálni a lánynak, majd becsukta mögötte az ajtót. Sora csak bámult az előtte magasodó épületet.
~ Nem..nem és nem! Nem akarom! ~ Ordított magában. ~ Istenem, miért? ~
Szinte már a sírógörcs is kitört belőle, de ő nyugodtan mosolygott tovább. A szülei is kiszálltak. Az apja odalépett hozzá, majd megvárta még lánya belékarolt, és elindultak befelé. Mindenki a menyasszonyt csodálta. Deniel pedig feszülten állt az oltár előtt, és csak mosolygott. Sora belül tombolt a dühtől, de nem tett semmit, csak mosolygott, és lassan lépkedett apja melett, míg nem az oltárhoz ért. Mr. Naegino felemelte a fátylat, s adott egy puszit lánya arcára. Deniel lélegzete is elakadt a lány láttán. Formás melleit kiemelte a ruha, s kecses derekát is hangsúlyozta. Az arca mint a porcelán, olyan törékenynek, mégis vadnak látszott. Mindketten a pap felé fordultak. A pap feltette a szokásos kérdéseket. Deniel válasza, elhangzott, már csak Sorára vártak.
- Szeretne ön Deniel Hitsh felesége lenni? - Tette fel újra a kérdés a pap.. Eléggé feszült volt a helyzet, mivel Sora nem vágta rá egyből a igent. Percekig csak maga elé bámult. Anyja az első sorokba tördelte a kezét. Sora lassan hátra nézett. Tekintete megakadt, egy fekete öltönyben lévő, magas, izmos alkatú férfin. Tekintetük összefonódott, látta a férfi jeges, és hideg tekintetét, szíve mégis hevesebben kezdett verni. Lassan vissza fordult, Denielre mosolygott majd a papra nézett.
- A válaszom nem.. - Mondta továbbra is mosolyogva. Mindenki feszülten figyelte az előbbi incidents, forrott a levegő. Anyja ökölbe szorítva kezét, és elvörösödött fejjel ült az első sorokban, és tűrte a megalázkodást melyet lánya okozott. A lány megfordult, és egy futó pillantást vetett apjára, aki csak mosolygott lányára. A lány elindult kifelé, s végig szaladt a leterített piros szőnyegen. A templom elé érve nézett jobbra, s balra.
~ Most hova mennyek? ~
Kérdezte magától.. Majd vett egy mély levegőt, s megfogta a szoknyája alját, és végig szaladt a főúton vezető járdán. Szaladt egyre csak szalad.. Könnyei már majd nem eleredtek. De vissza folytotta őket. Hisz minek sírt volna? Lett volna értelme? Nem.. Pontosan. És ezt ő is tudta.. Csak szaladt. Szinte már szét sem nézett. Szemét elhomályosították a könnyek, így az utat, a járdát, és a fákat elmosódott foltokként látta. Megállt, lehajolt, s kezét a térdére tette. Nagy levegőt vett, majd felnézett. És most először nézett szét, és látta hol van. Nagyon ismerős volt neki a környék. Lassan sétált. Csak a földet bámulta, gondolataiba merülve. A járdán szétszórt kövekbe néha bele-bele rugva ballagott. Melytől cipője orra lepattogott... A lépések zaja ütötte meg a fülét, de egyet különösen hangosan hallott. Mintha lassított felvételként játszódott volna le előtte a járókelők mozdulata. Az autók mozgása.. Forgott vele a világ. Lassan megfordult. Egyik kezét a szájához emelte a másikat maga mellé engedte. Közeledett.. Egy fekete öltönyös, hosszú magas szürke hajú férfi. Melynek pillantásai levetkőztették az előtte pár méterre álló szépséget. Leon hidegnek ható pillantása perzselte a lány bőrét. Sora még sem hagyta magát. Tűrte a pillantás, közben vissza folytott lélegzettel várt míg oda ért hozzá a férfi. Szíve hevesen dobogott. Legszívesebben elszaladt volna, de lábai a földbe gyökereztek, s már csak azt vette észre mikor Leon megfogta a csuklóját és magához húzta. Kezei szorosan tapadtak a férfi kemény, izmos mellkasához. Tekintetét a férfinek szegezte, aki szorosan a lányhoz simult. Leon mélyen nézett a lány mély barna, csillogó szemeibe, majd egyik kezével átölelte a lány derekát ezzel még közelebb húzva magához. Sora érezte a férfi forró lehelletét, és bódító illatát. Leon nem bírta tovább vadul csapott le a lány ajkaira. Aki először a meglepettségtől nem tudott reagálni, majd némi fáziskéséssel mohón és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Nyelveik vad táncot jártak. Egyikük sem akarta megszakítani a csókot, de levegőhiány miatt kénytelenek voltak. Nem szóltak semmit, csak vágyakozva figyelték a másikat. A férfi megfogta a lány kezét, s maga után húzta. Sora pedig szótlanul követte. Pár percet gyalogolhattak talán... Egy óriási villa előtt álltak meg. Felszaladtak a lépcsőn, és szinte kitépték az ajtót a helyéről. Leon becsukta, s kulcsra zárta. Odasétált Sorához, és szinte neki préselte a falnak. Két kezét a lány feje mellé tette, majd belecsókolt a nyakába, amitől akaratlanul is, de egy halk nyögés hagyta el a lány kívánatos ajkait. A férfi sunyin elmosolyodott, majd a lány ajkait vette birtokba, és vadul csókolni kezdte. Nyelvét óvatosan bedugta a lány fogai között, majd simogatni kezdte vele a lány nyelvét. S igyekezett megismerni a lány szájának minden apró kis részletét. Leon elvette a kezét a falról, s magához vonta a lányt. Egyik kezével a derekát fogta, a másikkal pedig óvatosan lehúzta a ruha cipzárját. A ruha lecsúszott a lányról. Már csak egy szál melltartóban és tangában állt a kiéhezett férfi előtt. A férfi pár lépést hátrált közben elengedte Sorát, s csak az előtte lévő szépségben gyönyörködött. Ha bár Christine is nagyon szép, és csinos nő volt , de a nővérének a nyomába sem érhetett. Leon odahúzta magához a lányt. Mohón megcsókolta. Felkapta a földről, közben Sora átkulcsolta kezeit Leon nyakán, s a férfi elindult vele a háló szobába. Mindkettejüknek hevesen vert a szíve, és minden másodpercben egyre jobba kívánták a másikat.. Leon lábával belökte az ajtót, és haladt az ágy felé. Sorát az ágyra fektette, majd fölé ereszkedett, és ismét birtokba vette a lány kívánatos, pirosló ajkait. Forró és szenvedélyes csókot váltottak. Oxigén hiány végett Sora megszakította a csókot, s percekig csak egymást nézték, majd Leon haladt lejebb. Először a lány nyakát vette célba, és édes csókokkal lepte be, majd a lány kulcscsontja felé haladt, míg végül elért a melltartóig. Két lábát a lány lábai mellé tette, s így térdelt, lábaival átfogva a lányét. Kezét a lány háta alá csúsztatta és felültette. Sora két kezével lehúzta a fiú öltönyét, és az ágy mellé dobta, majd lassan kezdte kigombolni a fehér inget, melyet az öltöny mellé tett, majd végig simított a férfi izmos kidolgozott felső testén. Leon felsóhajt, majd kezével a lány hátát cirógatja. Keze végig súrolja a melltartó kapcsolóját, sunyin elmosolyodik, majd kikapcsolja, és félre dobja... A látvány ami elé tárult egyszerűen megdöbbentette, a kerek dús mellek látványa következtében a vágy fájdalmasan hasított ágyékába. Szorosan magához húzta a lányt közben végig simított a lány gerincén, majd vadul megcsókolta. Nyelvével a lány nyelvét simogatta, és vad párbajra hívta. Hanyatt döntötte a lányt, ismét fölé emelkedett. Majd kényszeredetten megszakította a csókot, s a lány kerek, kívánatos melleire pillantott. Egyiket a szájába vette, és a kiemelkedő bimbót kezdte óvatosan harapdálni és nyalogatni. A lány másik mellét a kezével kényeztette, körkörösen maszírozva, mellyel egyre hangosodó sóhajokat váltott ki a lányból, mire elégedetten mosolygott. Halad egyre lejeb szájával, majd már a tangát akarná lehúzni a lányról, azonban ekkor Sora hátára fordítja ami igen csak meglepte a férfit. Sora Leon derekára ül, s amint ágyékuk egymáshoz ér mindkettejük vággyal telve felsóhajtott. A lány sunyin elmosolyodik, majd birtokba vette a fiú ajkait, és szenvedélyesen megcsókolja.. miután Leon véget vetett a csóknak, halad egyre lefelé, a fiú nyakával kezdte, s néhol beleharapott a vékony bőrbe, és beszívja melytől Leon fel-fel szisszent, közben apró, mézédes csókokkal halmozza be a nyakát. Kezével, és szájával halad egyre lejeb. Végig simított a feszes mellkason, majd a fiú oldalán. A nadrág szíjához érve, sunyin elmosolyodik. majd Leonra néz, s szájával kihúzza. Az övet kivette a nadrágból és félredobta. Apró kezeivel a nadrágot kezdte gombolni, s lehúzza a cipzárt, majd kibújtatja a nadrágból. Ismét fölé emelkedett, és percekig csak a fiú szemeit figyelte amiből minél több érzelmet próbált kiszűrni, de azon kívül, hogy Leon vágytól fűtött tekintettel néz rá semmi mást nem látott.. Keze vándor útra indul, s a férfi boxerébe kötött ki. Kezével simogatni, kényeztetni kezdte, a férfi legérzékenyebb pontját melyekkel férfias nyögéseket váltott ki Leonból. Sora elégedetten elmosolyodott, majd a boxert is levesztte a férfiról. Lejeb csúszott, kezét a férfi hímvesszőjére tapasztotta, s a vékony bőr réteget fel-le kezdte mozgatni, hol lassan, hol gyorsabban. Leon nyögései egyre hangosabbak voltak, melyek betöltötték a szobát. Sora gonosz mosolyra húzta a száját, majd ajkaival közeledett a férfi lüktető férfiasságához. Elengedte a kezével, s nyelvével fél köröket írt le, majd fejét fel-le kezdte mozgatni... A férfi erőteljesen a lepedőbe markolt, sosem élt még át ehhez hasonló gyönyört, és még csak az elején tartanak. Leon már alig tudta vissza tartani magát így fordított a helyzetükön, és ő került felülre. Egész testében tombolt a vágy, de igyekezett még vissza tartani.. Szerette volna, ha a lánynak is ugyan olyan élvezetet tudna nyújtani mint fordítva. Gyengéden szétfeszítette a lány lábait, s annak belső combját kezdte forró csókokkal elhalmozni, melyekkel halk nyögéseget, sóhajokat váltott ki a lányból. Leon elégedetten vigyorgott, s haladt egyre beljebb és beljebb, míg el nem ért oda ahová akart, a lány legintimebb pontjához. Nyelvével óvatosan utat tört magának, mellyel óriási élvezetet okozott a lánynak aki hangosan felnyögött, és a lepedőbe markolt. Másik kezével a férfi hátát simogatta, s körmeit végig húzta a hátán, mire Leon felszisszent, de továbbra sem hagyta abba tevékenységét, és nyelvével egyre durvábban nyomult előre, felfedezve a lány minden porcikáját. Sora nyögései egyre intenzívebbé váltak, és egyre erősebben markolta a takarót. Leon kihúzta a nyelvét, s még érezte Sora nektárját ajkain. De ennyivel nem érte be.. Száját a lány csiklójára tapasztotta, s szívni kezde, melyekkel Sora nyögései még hangosabbá váltak, s egész testében remegett az élvezettől. Elvette a száját, s két újjával hatolt a lányba, ki-be mozgatva azokat. Leon ágyéka egyre jobban feszült, és már nem sokáig bírt magával.. Tevékenységével újabb nyögéseket sajtolt ki a lányból, majd fölé hajolt és vadul megcsókolta, ezzel belé folytva a nyögéseket. Nyelvük vad, és érzéki táncot járt, s Leon keze egyre erősebben és gyorsabban mozgott. Sora megszakította a csókot levegőért kapkodva, s látszott rajta, hogy már nem sok kell neki a csúcsig. Leon kihúzta az újjait, és fölé emelkedett, majd belé hatolt... A lány enyhe, szúró fájdalmat érzett.. Leon észrevetten, így megvárta míg megszokja a helyzetet, s kínzó lassúsággal kezdett mozogni a lányban. Tekintete teljesen elhomályosodott, és még mindig csak a vágy fényei tükröződtek a szemén. Sora beletúrt Leon hajába és mohón megcsókolta, majd egy hírtelen mozdulattal őkerült felülre, s a tempót gyorsabbra vette. A csókot oxigén hiány végett megszakították.. Leon kezeit Sora csípőjére tette ezzel is segítve a lány mozgását. Egyre hangosodó nyögések töltötték be a szobát, mindkettejük közel járt már a csúcshoz. Leon felült, karjait átfonta a lány dereka körül és szorosan magához húzta, közben vad csókot váltott vele, s Sora kínzó lassúsággal mozgott tovább, s beletúrt a fiú hajába ezzel is mélyítve a csókot. A férfi megszakította a csókot, s a lány ajkába harapott mire az felszisszent. A tempón ismét gyorsítani kezdtek majd az éjszaka közepén egy férfi és egy női nyögés borította be a szobát. Leon egy gyors mozdulattal fölülre került, de nem csúszik még ki a lányból. Zihálva feküttek mindketten, s mély szívták be a levegőt. Testük teljesen összetapadt, és percekig így feküdtek minden szó nélkül. Majd a férfi kicsúszott a lányból, s Sora mellé feküdt. Egymás szemeit nézték, Leon szemei már nem csak vágyat, tükröztek, hanem tiszteletet, megértést, és mérhetetlen szeretet..
Sora fejét a férfi mellkasára tette, majd lassan lecsukódtak a szemei, s mély álomba merült. Leon még percekig figyelte, és gyönyörködött az alvó szépségben.
- Szeretlek.. - Halkan, majd egy apró puszit lehelt a lány ajkaira, s ő is elaludt...

The end.