|
AJÁNDÉK KARÁCSONYRA by Elina
Elina 2009.01.07. 14:01
- Örülök, hogy visszatérsz, Leon Oswald. Layla Hamiltonnak jó megérzései voltak... hmm... ha belegondolok,
hogy én nem vettem semmit észre...
- Mire érted, Fantom? - súgta kíváncsian oda az artistakirály a kis szellemnek úgy, hogy más ne hallja.
Lapos pillantást vetett oldalra, ahol Yuri ült. A hosszú úton munkatársát elnyomta az álom. Leon megkönnyebbülten
sóhajtott. Nem szerette volna, ha a szőke megint hülyének nézi. Épp eleget csatáztak már...
- Arra, hogy Ti ketten egymásnak vagytok teremtve.
- Hmm...- morrant fel a férfi, de halvány pír tűnt fel az arcán. Alig észrevehető, de Fool éles szemét nem
kerülte el. A kis szellem elmosolyodott. Kiterítette a jóskártyáit, és megszemlélte. Az ezüsthajú tovább
tanulmányozta a forgatókönyvet, és néha egy-egy ötletet, megjegyzést írt bele, mint ha nem történt volna
semmi...
- Nemsokára eljön az időtök. Mindkettőtök csillaga tündököl egymás fényét erősítve... Ketten együtt fogtok
soha nem látott magasságokba emelkedni...
- Hmm...- válaszolta újra Leon. Fejében azonban csak úgy cikáztak a gondolatok, de mindegyik egy lány
körül forgott... egy törékeny, gyönyörű angyal körül.
- Mit terveztél az előadásra?- kíváncsiskodott a szellem, belekukkantva a jegyzetekbe - hmm... nem rossz.
Csak arra ügyelj, hogy a meglepetéstől le ne essen...
- Nem fog. Arra vigyázok majd. - színesítette el kissé a szép, de eddig rideg arcot egy halvány mosoly.
A mellette lévő ülésben Yuri megmozdult. Ébredezett. Fantom bólintott Leonnak, majd eltűnt. A fiú megint
sóhajtott... a szellem egy percen belül Sora mellett lesz... ő pedig két hétig a közelébe sem mehet, mert
elrontaná, amit terveztek. A gépen a leszálláshoz készülődtek...
Különleges ajándékkal lepte meg az idei tél Kaliforniát...
A reggeli, ragyogóan fehér fény elárasztotta a szobát. Az ágyban egy takarókupac megmozdult. Az alatta
fekvő bosszúsan morrantva húzta a fejére a paplant. Kis idő múlva az éjjeliszekrényen megszólalt az
ébresztésre programozott rádió. A hangos zene végre félig felébresztette az illetőt. Felült, világfájdalmas
tekintettel bambult körül. Majd azon filozofált, hogy az ágy hívogató melegébe térjen vissza, vagy erőt
véve magán a fürdőszoba felé botorkáljon. Az órát megnézve az utóbbi mellett döntött. A hideg víz magához
térítette. A hálóba visszatérve vette észre a különös, kintről beszűrődő ragyogást. Nyújtózkodva ment az
ablakhoz...
Ahogy kinézett, az épp előtörő ásítás benne akadt... Hófehér csodavilág tárult a szeme elé. Mindent belepett
az egyre sűrűbben hulló hó...
Gyorsan felöltözött, meleg dzsekit, kesztyűt húzott. Állandósult rosszkedvét és szomorúságát a friss hó
látványa elfeledtete... mintha a lelkét is a patyolatfehér takaróba burkolta volna óvón a Természet...
Kiszaladt a friss hóba, nem törődve azzal, hogy a kint lévők milyen csodálkozva bámulják... és kezeit az
ég felé tárva forogni kezdett. Élvezte, ahogy a nagy, fehér pelyhek lassan megülnek, majd a bőre melegétől
olvadva csorognak le arcán... ahogy a ruhájára hullva vékony fehér leplet alkotnak a kristályok...
Fájó szívét enyhíteni tudta a Tél csodája.
- Sora! Hugi, mit csinálsz?! Megfázol!- hallatszott a nyitott ajtóból Layla hangja.
- Jó reggelt! Élvezem a havat. Olyan ritkán látni itt...
- Igen, és tisztára elázott a hajad... Meg kell szárítani.
- Már késésben vagyok, majd az öltözőben megszárítom...
- Nem is ettél... Na jó. Megyek a reptérre Yuri elé... akkor majd viszek be Neked enni...
- Köszönöm.- kiáltott a lány, miközben szaladni kezdett a Kaleido felé.
Mia segítséget kapott. Cathy este érkezett New Yorkból. Egész éjjel dolgoztak a koreográfián... ideje volt a
gyakorlatba ültetni. A táncosok a porondon körben álltak, és várták az instrukciókat. Sora a gyakorlóterembe
vonult, és megkezdte a néhány napja kitalált ugrás begyakorlását és finomítását. Nemsokára megérkezett
Valentino is. Próbáltak, összeszorított foggal, mert nem ment. Dél körül megjelent a terem ajtajában
Layla és Yuri. Sora észre sem vette őket. Vasakarattal küzdött, hogy az eltervezett mutatványa végre formát
öltsön. Olasz partnere rendre lemaradt egy ütemmel... Yuri csak a fejét csóválta ezt látva, de egy apró mosoly
szaladt át arcán arra gondolva, az előadás ennél összehasonlíthatatlanul jobb lesz...
A sztár végre megpillantotta barátait, és társának ebédszünetet javasolt. Valentino bólintott, és már indult is
az ebédlő felé.
- Mit szóltok hozzá? - ölelte meg fogadott testvéreit.
- Magához az ötlethez, vagy a kivitelezéséhez? - kérdezett vissza a fiú.
- Mindkettőhöz.
- Hmm... az ötlet remek... de a partnered nincs egy súlycsoportban Veled... a tudásszintet értve. Nem képes
követni Téged. Lassú. Az angyal nem tud összekötött szárnyakkal repülni...
- Tudom... de egyrészt nem akarom megbántani, mert annyira igyekszik szegény... másrészt ki tudna a helyére állni?
Ha csak nem Te...
- Én az elején szóltam... sajnos most nem vállalhatom a kisegítő szerepet.
- És én sem.- szólalt meg a főnix.- de most az a fontos, hogy ebédelj... gyere, hoztam ennivalót.
- De nem megyek az ebédlőbe... May kínait főzött, és ott erőszakoskodik mindenkivel, hogy egye...
- Én szeretem a kínait...- válaszolt mosolyogva Yuri.
- Én is. Ha nem May főzi.- nézett rá Sora elég furcsa arckifejezéssel.
Jót nevettek, majd az öltözőben ültek le, hogy megebédeljenek.
Leon hazaérkezett tengerparti villájába. Szerencsére nem volt feltűnő, hiszen a ház eléggé félreeső helyen áll...
Így senki nem tudta Yuriékon kívül, hogy visszajött. Lerakodott, majd végigjárta a szobákat. Úgy volt ott minden,
ahogyan több, mint egy éve hagyta... azaz még sem. A saját szobájában a szőnyegen csillogott valami apró tárgy.
Egy ezüst medál. FGelemelte, és meglepődött. Sora itt volt azután, hogy ő elutazott?! (Mert a medált rögtön
felismerte, hiszen sokszor látta a lány nyakában.)
- Igen, itt járt másnap, ahogy elmentél.- válaszolt a ki nem mondott kérdésre Fantom. Az ezüsthajú álmodozóan
szerelmes tekintettel tartotta kezében az ékszert, majd ráeszmélt, Fool figyeli. Megrázta hosszú sörényét, és
arca elé újra lehullott a jégálarc. De a kis szellemet nem tudta megtéveszteni. Fantom elégedetten nyugtázta
magában, hogy Leon előbb-utóbb visszakapja igazi énjét - amit húga halálakor saját akaratából elveszített.
A francia férfi átöltözött, és a forgatókönyvvel elindult saját gyakorlóterme felé.
Késő este volt, és a hó még mindig esett. Az Angyal talpa alatt ropogott az egyre gyarapodó fehér takaró. Furcsa,
kellemes érzés lett úrrá rajta annak ellenére, hogy mai teljesítményükkel abszolút nem volt elégedett. Megállt.
Mintha egy ezüstszürke szempár vigyázta volna óvón... Pedig esze azt mondta, hogy ez lehetetlen. Nagyot sóhajtott
a friss, hószagú csendben, és újra elindult szállása felé.
Amikor megérkezett, a szekrénye tetején Fantomot pillantotta meg.
- Szia, Fantom. Rég láttalak. Hol csavarogtál? - kérdezte, miközben lehámozta magáról a kabátot és a csizmát.
- Az maradjn az én titkom...- rejtélyeskedett a szellem - teljesen átfagytál ebben az időben. Nem akarsz egy
forró zuhanyt? Szívesen megmosom a hátadat!
- Fantom!- háborodott fel a lány, és a kis figura felé nyúlt. Az gyorsabb volt, és ellibbent.
- Bocsi, de majd később jövök... inkább megyek máshová, ahol nyugodtabb...
- Mégis, hová?- képedt el Sora, de a kis szellem addigra eltűnt.
" Ha Rosettához megy, azt elmondja... van megint egy kiválasztott?! És miért titkolja?"- morfondírozott a japán
szépség, miközben a meleg vizet csorgatta testére.
Ma nem Layláékkal töltötte az estét, mert barátainak elfoglaltsága akadt...
Fürdés után átöltözött, és elővette telefonját, hogy felhívja családját.
Alig néhány száz méterre tőle Leon a villája nappalijában ült, és filmet nézett. Nem akármilyet... a Csajkovszkij
balett felvételét... A történetet és a zenét ismerte, de már rég látta-hallotta. Annak idején szerette is...
Először megnézte úgy, mint ha csak színházban lenne... másodszor már elemző szemmel, hogy mi az, amit fel tudna
használni belőle...
A Layla-Yuri páros épp ekkor érkezett. Hozták az aznapi "zsákmányt", néhány videofelvételt a koreográfiáról, meg
Sora ugrásáról... Ők követték el, a többiek tudta nélkül a technikusok "szentélyében. Mindez úgy sikerült, hogy még
Ken előtt is titok maradt.
Az ex-sztárpáros és Leon nekiálltak komolyan dolgozni. Pesze most nem a gyakorlóteremben, hanem a tévé előtt, a
nappaliban. Leonnak majd minden mozdulatot be kell gyakorolnia a két hét alatt... előtte pedig meg kell ismernie
az egész koreográfiát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
