AJÁNDÉK KARÁCSONYRA by Elina
Elina 2009.01.07. 14:03
Lassan eltelt a küzdelmes két hét. A hótakaró - Sora nagy örömére - megmaradt, sőt, még kicsit gyarapodott is.
Valentino úgy-ahogy meg tudott felelni a lány alaposan lecsökkentett elvárásainak, és egyre kevesebbet hibázott
a gyakorlás közben. Arra - hogy ő is az Angyalhoz hasonló látványos mutatványt hajtson végre, és így váljanak
teljes értékű partnerekké - remény sem mutatkozott.
Jó artista volt, de kreatív fantázia és rögtönzőképesség nélkül. A gyorsasága és erőnléte legalább fejlődőképes
...és a balettánc is jól ment neki. Így Sora kicsit bizakodóbb lett az előadás sikerét illetően.
A jelmezes főpróba mellett fényképezkedés volt a plakátok készítéséhez...
A közönség nőnemű része nagy várakozással tekintett az olasz artistára... na igen.. nem mindenki a tehetségére
volt kíváncsi... Azt még Sora is elismerte egyszer, hogy iszonyúan jóképű a hosszú, fekete hajú fiú. Viszont
az ő szívét nem tudta meghódítani... pedig folyamatosan kísérletezett vele... Csak ki ne találják, hogy valami
érzelmesebb helyzetbe legyenek beállítva...
A lány megkönnyebbült, amikora fotós az életnagyságú, fából készült diótörő bábbal kezdte fotózni. Valentinoval
csak pár kép készült. Azokon pedig táncoltak.
A fényképezés után az Angyal még egy próbát tervezett. Másnap premier... Így a színpadra mentek gyakorolni.
Ken felhúzta a hálót, és a kötéltánchoz is a kötelet. Majd a lány a fekete olasszal gyakorolni kezdte az előadás
közösen előadandó részleteit. Egyikük sem vette észre azt a sötétbe húzódó árnyat, aki őket figyelte.
A rejtőzködőnek most a szokásosnál is több önuralomra volt szüksége. Látta, hogy Valentino esze megint nem a
produkción jár... Bosszúsága kárörvendő mosolyba fordult, amikor észrevette, Sora mennyire távol tartja magától a
beindult fiút.
A sötétségbe újabb valaki érkezett. Meglepődött, de egyben meg is nyugodott a másikat látva. Alig észrevehető
intéssel hívta ki a teremből a rejtélyes árnyat. A sötét folyosón végigsiető léptek koppantak, majd nyílt és
csukódott egy ajtó - Kalos irodájának ajtaja.
Kalos és a titokzatos látogató megbeszélése kettőjük között maradt. Majd az illető feltűnés nélkül távozott.
A közjátékból senki nem vett észre semmit.
Naegino kisaszony hazafelé tartott a vastag hóban gázolva. Megint az a furcsa érzés tört rá, hogy a szívének
kedves férfi vigyáz rá... holott jól tudta, igazi partnere messze van. Egyszer csak döbbenten állt meg.
A fák között mintha egy nagyon ismerős ezüstös hajzuhatag villant volna... de csak a havas ágak és a szél
játszottak vele.
Szomorúan rázta meg a fejét, és továbbindult. Nemsokára már a szállásán volt. Épp hogy átöltözött, és már dőlt
is az ágyába, úgy elfáradt. Fantom megvonta a vállát. Egy szót sem tudott mondani a sztárnak, olyan hirtelen
aludt el... Így fogta magát, és másik kiválasztotthoz indult.
Leon is otthon volt már... az előbb majdnem lebukott, de szerencséje volt... Sora mégsem látta meg. Olyan közel
volt a lányhoz, hogy a kinyújtott kezével elérte volna. Minden hidegvérére szüksége volt, hogy ne tegye meg.
Lezuhanyozott, átöltözött, és a kandallótűzzel világított, félhomályos nappali ablakában állva nézte a
hóborította homokpartot, meg a szél által kissé felkorbácsolt vizet. A hullámok most nem szelíden futottak a
partra, hanem erőteljesen csapkodtak.
Nem volt képes elaludni... pedig tudta, a holnapi nap miatt szüksége lenne rá. Premier... Sora... és az ő
visszatérése... Hatásos lesz, ha minden úgy sikerül, ahogy tervezték... Már csak azon aggódott, az Angyal hogyan
fog reagálni.
Sóhajtott, miközben a vállára telepedett Fantom.
- Hmm... előkerültél? Hol voltál?
- Kitalálod?- mosolyodott el hamisan a kis szellem.
- Az biztos, hogy nőnemű volt... kiismertelek már annyira...
- Talált. - vigyorgott most már kajánul Fool.
- Gyanúsan vidám vagy... csak nem viselkedtél megint illetlenül?!
- Hová gondolsz, Leon Oswald?! Én úriember - akarom mondani - szellem vagyok...
- Hmm... Te meg az úri modor... Mit műveltél?! Kitalálom. Már megint kilested a lányokat.
- Áhh... nem ment. Csak egynél jártam... de Sora elaludt átöltözködés nélkül, alig hogy hazaért...
- Mi?! Te perverz törpe... menj máshová a hajlamaidat kiélni!
- Törpe?! Ez fájt. Ha nem tudnád, én a színpad szelleme vagyok... Különben is... csak nem lettél féltékeny? -
vigyorgott megint Fantom.
- Ajánlom, hogy ne bosszants fel!
- Miért ne? Az idegességedre jó levezetés... De ha nem lettem volna ott, nem hallom, álmában mit beszél... A
nevedet mondta. Hiányzol neki. És tudom, hogy ő is neked. Ti ketten egymásnak vagytok teremtve.
- Javíthatatlan vagy... - mosolyodott el Leon - de sok mindenben igazad van. Már nem vagyok annyira feszült.
- Akkor menj végre aludni, mert én is álmos vagyok... Holnapra pedig kell a tiszta fej.
- Rendben. Kösz, Fantom, jó éjt!- indult a hálószobája felé a férfi. Néhány perc múlva már ő is nyugodtan aludt.
A Kaleido színpadnál nagy volt a nyüzsgés. Voltak, akik egész éjjel dolgoztak. Reggel egy másik csapat váltotta őket.
Készen kell lenni mindennel. Ma premier... és hozzá különleges, ünnepi. Délelőtt Sora még beiktatott egy próbát a
gyakorlóteremben. Nem tudott úgy megbízni Valentinoban, mint régi partnerében. Kissé ideges várakozással nézett az
esti előadás elé. Délben Layláék elrángatták hozzájuk ebédelni, majd Yuri megint lelépett, fontos megbeszélésre
hivatkozva. A két lány egyedül maradt a Hamilton-villában. Layla teát készített, majd leültek a nappaliban.
- Sora! Mi bajod? Nehogy azt mondd, hogy semmi... ahhoz túl jól ismerlek.
- Tudod, Layla, most megint félek. Minden előadás előtt így van... amióta Valentinoval lépek fel.- sóhajtott a
lilásvörös hajú lány.
- Nem bízol benne... - bólintott a szőke - mégis... erőltesd meg magadat... próbáld meg, legalább most. Nagy a tét...
- Tudom. Itt lesz az összes városi vezető, az öreg Kenneth úr, meg sok pénzember. No és ki ne felejtsem a médiát...
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Hidd el nekem. Ja, és idd meg a teát... nyugtató gyógytea-keveréket készítettem
Neked. Utána beviszlek kocsival.
- Köszönöm, Nővérkém.- válaszolt a sztár az elődjének, majd belekortyolt az italba.
A zsongás elcsencesedett. Megkezdődött az előadás, felcsendültek a Diótörő nyitányának csodás hangjai. Sora egy fehér,
jégkéken csillogó szegéllyel díszített elöl rövid, hátul térdig érő tüllszoknyás jelmezben állt a színpadi karácsonyfa
alatt. Haja loknikba csavarva, benne egy fehér virág. Annáék mozgó ajándékokként, mókás mozdulatokkal vették körül.
Csak az embermagas Diótörő báb állt mozdulatlanul, némán. Világoskék jelmezes balettkar táncolta körbe a porond szélét.
A földön fekvő, de az Angyal lába alatt lévő trapéz lassan felemelte őt a magasba. A lenti rész sötétségbe borult.
Sora eljátszotta a trapézokon, hogy örül az ajándékainak. Szédületes csavarokkal, szaltókkal tűzdelte mutatványát.
Hirtelen megtorpant. Egy fénysugár a lenti Diótörő bábon állapodott meg. A lány kíváncsi lett. A felső trapézról
fejjel lefelé elugrott. Ken remekül időzítve engedte le az alsó, eddig félrehúzott rudat, ami szinte közvetlenül a
báb fölött függött. Sora elkapta, felült rá, majd nyújtózkodott, hogy álmos. A trapéz megállt a báb fölött, de a lány
"aludt" rajta. Kék fénnyel világították meg. Az alsó rész viszont színes fények kavalkádjává vált - jöttek az egerek.
Mindenhová befutkostak, ugráltak, szaltóztak, mókáztak, míg meg nem jelent királyuk. May dús, fekete haja a jelmez alá
szorítva... Fekete jelmez, arannyal díszítve. Vörös köpeny lebegett a hátán. Fején két fekete egérfül, közte korona.
Az odaforgatott ugróasztalról lendült a trapézokhoz. Megcsinált néhány remek ugrást, két-három kísérője követte.
Az egérkirály váratlanul megállt. Észrevette az alvó lányt. Leugrott népe közé, és táncolni kezdtek: a lány elrablását
tervezték. A fények lassan elhomályosultak, és a Diótörő bábra irányultak. Füst gomolygott a figura körül, ami lassan
eltakarta. Így a közönség nem láthatta, hogy az kettényílt, és egy jelmezes artista lépett ki belőle, majd a báb
eltűnt egy süllyesztőben. A színes füst kavargása lassan elült, és a fehér-kék-arany jelmezes artista alakja láthatóvá
vált. Arcát nem lehetett látni, mert a fejét lehajtotta, és hosszú haja eltakarta. A színes reflektoroktól még nem
lehetett megálapítani a haja színét sem. Amikor a zene crescendora váltva hangosabb lett, hirtelen felkapta a fejét.
A közönség meglepetésében felmorajlott. A táncosok nagy részének is elakadt egy pillanatra a lélegzete.
- Mi a fene folyik itt?- szitkozódott halkan May, hogy a közönség ne hallhassa. A Diótörő belépője a várakozásokat
felülmúlóan hatásos lett. A nézőtéren Layla, Yuri és Kalos mosolyogva néztek össze.
Sora a szerepe szerint még nem mozdulhatott. így nem látta, mi annyira döbbenetes, de a levegőben érezte a feszültséget.
Az artista két dobbantással fent volt az alsó trapézon. Szerepe szerint védte az egerek támadásától fölriadó lányt.
A lenti artisták csak egy pillanatra lepődtek meg, folytatniuk kellett a táncot.
Sora csak most látta meg, ki a partnere, amikor a férfi az ő trapézára ugrott,és mellé ült. Meglepetésében elengedte a
rudat, majdnem elájult és leesett, reszketett. Leon gyorsan megtámasztotta. A lány az ezüstszürke szemekbe nézve
megnyugodott. Biztonságban volt. Barna szemeibe visszaköltözött az élet, újra a régi csillogás, a szeretet, szenvedély
és öröm tükröződött bennük.
- Szia, Angyalkám! Meglepetés! Boldog szülinapot!- mosolygott rá Leon - mutassunk nekik valami különlegeset. Mondjuk a
kupoláig feldoblak... utána jöhet a kifeszített kötél... úgy, ahogy szeretted volna...
- Le..Leon...- honnan tudod?
- Majd később. Most mi jövünk. Szaltózz át a másik trapézra, aztán vissza ide. Feldoblak.
- Rendben.- indult a lány.
A mutatvány szédületesen sikerült. Sora leugorva kézállásban érkezett meg a kifeszülő kötélre, majd néhány szaltó után
leereszkedett spárgába. Jött az egérkirály, hogy a lányt elkapja, de az egyik alsó trapézról fejjel lefelé függő Leon
odalendülve felemelte a kezeinél fogva. Feldobta egy magasabban függő rúdra, majd ő ugrott a kötélre. May megértette,
hogy a csatajelenet nem a porondon lesz, hanem a kötélen táncolva. Ő is odalendült, "hívei" pedig odahajítottak nekik
két díszlet-kardot.
May dühös volt, így a vívás igen élethűre sikeredett. Leont azonban nem lehetett legyőzni. May a megformált karakteréhez
hűen elbukott. Udvartartása elkapta a kötélről letaszított egérkirályt.
A francia artistaherceg újra angyala mellett volt. Az előadást nem is fejezhették volna be másképp: az angyaltánccal.
Ez sem az eddig megszokott módon történt, mert a fiú alig hogy a lányt fellendítette, ő is elrugaszkodott. Együtt szálltak
fölfelé, majd Leon a felső rudat elkapva és derékon karolva Sorát ugrott szaltóval tovább az alsó trapézokhoz, ahová már
talpra érkeztek, éppen a zenedarab befejezésére.
A közönség tombolt, hogy újra együtt láthatták a híres párost. Ők kissé lihegve álltak a trapézrúdon, egymás derekát
ölelve, míg a rudat a technikusok lassan leeresztették. Egymást nézték, és mosolyogtak. Mindketten.
|