|
9.RÉSZ
MEDDEFED 2009.01.10. 20:33
9. fejezet
Békésen aludtak egymás mellett. Ahogy valamelyik megfordult a másik már kúszott is utána. Nem akarták még álmukban se elengedni egymást. Leon ébredt először. Sora a vállába fúrta fejét és aranyosan szuszogott. Leon óvatosan betakargatta Sorát, és gyengéden kezdte el cirógatni a takaró alatt. A lány még sokáig nyugodt maradt. Nem ébredt fel. Leon fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. Ahogy vizsgálta az alvó lány vonásait szép lassan ráébredt, hogy mennyire behálózta ez a kis tünemény. Boldog volt. Hosszú idő óta először. Neki nem volt olyan borzasztó múlja, mint a lánynak. Volt egy húga, akit imád, szülei, akiért rajongott. És itt van persze Kalos is, aki mindig is a példaképe volt. Amikor még kicsi volt, mindig úgy gondolta, hogy szeretne olyan lenni, mint Kalos. Akkor még csak homályos elképzelései voltak arról, hogy mit is jelent mentornak lenni. Mostanság, amikor teljesen tisztába volt bele, csak még nagyobb tisztelettel viseltetett keresztapja felé. Mindig úgy beszélt védenceiről, mint saját gyerekeiről. Mekkora csapás lehet egy ilyen férfinek, hogy nem lehet gyereke.
És mostmár itt van neki Sora. Ez a lány, aki tegnap este ismét olyan mértékű bizalmat szavazott meg neki, amit ő soha nem lenne képes megadni ennyi ismeretség után. Nem tehet erről. Ilyen a személyisége. Tisztában van hibáival, de nem tud változtatni ezen. Nem akarta elveszteni Sora bizalmát és szeretetét. Mert biztos volt abban, hogy a lány érez iránta valamit. Mi más vitte volna rá, hogy beavassa legmélyebb titkaiba.
Apró puszit adott Sora homlokára, amire a válasz az ő mellkasára érkezett. Sora kicsit közelebb húzódott és hálásan dörgölte fejét Leonhoz. Hatalmas mosollyal várt, hogy a lány végre kinyissa a szemét.
- Szia Leon! - mosolygott a lány is.
- Szia ...
- Régóta fent vagy?
- Nem tudom - suttogta Leon Sora hajába.
Felébredt benne a vágy. Szerette volna kényeztetni és csókokkal elhalmozni a lány testét. Ám tudta, hogy azt nem szúrhatja el. Nem akar semmit siettetni, amire Sora még nem áll készen. Mélyen belélegezte Sora hajának illatát és kicsit hátrébb húzódott. Sora tudta nagyon jól, hogy Leon mire gondol ezekben a pillanatokban. Nem állította, hogy ő nem vágyott úgy a fiúra, de félt. Nem is Leontól, inkább magától az aktustól. Az erőszakon kívül nem volt még soha férfival azelőtt. Az óta meg főleg nem. Nem is látott rá alkalmas jelöltet. És most itt van ez a csupa szív férfi és fél odaadni magát neki. Pedig tudja - legalábbis nagyon reméli - hogy Leon nem bántaná. Ebben a pillanatban húzódott távolabb kicsit Leon.
- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdezte rekedt hangon a fiú - Olyan szép idő van. Nincs kedved kimozdulni? Persze megértem, ha inkább írnál.
- Nem, nem akarok. Hova menjünk.
- Mit szólsz az állatkerthez?
- Hát nem is tudom ...
- Itt vagyok melletted. És akkor is ott leszek. Nem fogom elengedni egy percre se a kezed. Ott leszek veled és megóvlak mindentől.
- Köszönöm.
Miután megreggeliztek, elköszöntek és Leon elindult haza, hogy összeszedje húgát is. Sora azt mondta nem baj, ha ő is velük megy, legalább nem lesz annyira feszült. Sophie nagyon örült a meghívásnak. Leon nagy vonalakban elmesélte neki a tegnap estét. Kicsit számon akarta kérni a húgát, hogy miért nem mondta el neki, hogy Yuri Sora testvére. A lány viszont túlságosan meglepődött, amikor ezt elmesélte neki, tehát kérdés nélkül is biztos volt benne, hogy Sophie se tudta.
Sorával úgy egyeztek meg, hogy az állatkert előtt találkoznak. Leon felajánlotta, hogy elmennek Soráért, de ő visszautasította. Azt mondta nem lesz semmi baj. Sophie egész úton duruzsolt Leon fülébe, amit a férfi fél figyelemmel hallgatott, néha még válaszolt is. Mint egy szerelmes kamasz úgy várta, hogy újra láthassa Sorát.
- Leon, azt hiszem, szerelmes vagyok - mondta félénken Sophie.
- Én is ... - révedezett Leon.
- MI??? - kapták a fel a fejüket mindketten.
Sophie meglepődött, hogy Leon nem üvöltött le a fejét. Eddig mindig az aggódó bátyus szemével figyelte fellángolásait. Most egyenesen rettegett tőle, hogy mit fog reagálni bátyja, ha megtudja, hogy egy nála 4 évvel idősebb fiúba bolondult bele. Leon is lefagyott egy percre, amikor felfogta mit is mondott Sophie. De az jobban megdöbbentette, amit ő mondott. Nem tudta eldönteni, hogy ez már tény, vagy csak az akar végre lenni, vagy egyszerűen csak elkalandoztak a gondolatai.
- Mit mondtál Leon? - kérdezte Sophie, aki majd kiugrott a bőréből bátyja vallomása miatt.
- Most ne velem foglalkozzon a kisasszony? Ki is az a szerencsétlen?
- Olyan izé vagy. Már miért lenne szerencsétlen, mert velem együtt van?
- Na álljunk csak meg egy percre? Mi az, hogy már együtt vagytok. Mióta ismered?
- Leon! Mindent el fogok mesélni, ahogy eddig is, ahogy normális stílusban kérdezed és nem úgy, mint a börtönőröm.
- De tudod, hogy
- Igen. Hogy féltesz, és minden pasi szemét, mert csak azt akarja. Bla-bla-bla …
- Na de Sophie ... - mosolyodott el Leon - Mióta vagy te ennyire nagy szájú.
- Nagyon vicces - duzzogott Sophie - A szerelem megbolondított téged Leon - látta, hogy ez megfogta - Amúgy nagyon örülök nektek.
- Mikor is fogom megismerni a nagy Őt? - próbált terelni Leon.
- Már ismered - kuncogott Sophie.
- Ki az? A fiú a reptérről.
- Nem, dehogy. Ugyan Leon.
- Nem is tudom, miből gondolom. Két napig hallgattam utána, hogy megtaláltad az ideális férfit.
- Ez most más. Ő olyan más.
- Tényleg belebolondultál - nézte húga mosolygós arcát - Na, ki az?
- Mike ... - válaszolta félénken Sophie.
- De hát ő sokkal idősebb, mint Te.
- Nézd, ott van Sora - örült meg a lány. Nem akarta ezt most megbeszélni. Hagyni akarta, hogy Leon hagy eméssze egy kicsit a hallottakat.
Leon rögtön odakapta a fejét. Azonnal rájött, hogy miért nem kellett a lányért menniük. Nem jött egyedül. Ám, az eddigi féltékenység helyett most csak nyugalom volt a szívében. Yuri is mosolyogva nézte a közeledőket. Annyit sikerült leszűrnie húga szavaiból, hogy nagyon rövid idő alatt lett nagyon fontos neki a fiú. Ott bujkált benne a féltéssel teli báty is, de nem akarta elrontani Sora boldogságát. Kis féltékenységgel figyelte, ahogy Sora megöleli Leont, és megnyugszik a közelségétől. Eddig ezt csak ő tudta elérni. De ez a világ rendje. Csak remélni tudja, hogy Leon érdemes lesz a szerepre.
- Mi még nem ismerjük egymást - lépett közelebb Sophie.
- Sziasztok. Yuri Killian vagyok, Sora bátyja.
- Én pedig Sophie Oswald. Ő pedig az én bátyám.
- Leon Oswald - nyújtotta kezét Leon.
- Örvendek.
Nem próbálták összeroppantani egymás kezét. Nem volt rá szükség. Yuri mélyen Leon szemébe nézett. Kimondatlan szavakkal próbálta a másik férfi tudtára adni, hogy ne merje Sorát bántani. De ahogy Leon szemét vizsgálta megnyugodott. Amikor a férfi Sora felé fordult tekintette ellágyult. Sora tekintete se maradt le, mérhetetlen imádattal tekintett Leon felé. Hogy érhette el ezt, ennyi idő alatt - elmélkedett Yuri.
- Be kellene állni a sorba, hogy jegyet vegyünk - mondta Leon, és már húzta volna magával Sorát.
- Szerintem jobb ötlet, ha mi ketten megyünk - mondta Yuri - Sophie?
- Igazad van.
- Bocsánat - szabadkozott Leon - megint elfelejtettem.
- Az utóbbi pár napunk nem állt másból, minthogy bocsánatot kértünk. Semmi baj Leon, tényleg.
- Akkor jó - mosolyodott el Leon - Mit szólnál, ha mostantól, ha valamiért bocsánatot akarnék kérni, inkább csak megcsókolnálak helyette, vagy megölelnélek - évődött Leon.
- Vagy mindkettő - csúszott ki Sora száján.
- Nem akar kicsit sokat a kisasszony?
- Ha ez neked fáradtság, akkor ... - de nem tudta befejezni, mert Leon megcsókolta - És az ölelés? - kekeckedett Sora.
- Ez nem bocsánatkérés volt.
- Kellene találni valami mást a csók helyett, mert így nem fogom tudni, mikor miért csókolsz meg.
- Vannak ötleteim - suttogott Sora fülébe Leon, majd egy puszit nyomott Sora nyakára.
Sora beleborzongott Leon érintésébe. Ahogy a lehelete érezte nyakán, a fülén. De ez a borzongás kellemes volt. Tudta, hogy Leon vágyik rá és nagyon értékelte, hogy nem zúdítja rá egyszerre, csak szép aprólékosan az ehhez hasonló megjegyzésekkel, érintésekkel. De Leon nem tudhatta, hogy Sora legalább annyira vágyik rá, mint ő, ha nem jobban. Sorának kellett valaki, aki visszaadja neki az őszinte mosolyát, a feltétel nélküli bízni tudást, az emberekbe vetett hitét. Leon abszolút alkalmas erre. Különös módon bizalmat táplál felé azóta, mióta hazahozta a könyvtártól akkor este. Leon nem kérdezett rá, hogy miért nem izgatja a tegnap esti kis affér. Pedig a válaszban biztos volt Sora. Habár bántotta kicsit Leon viselkedése, mégis sokkal értékesebb volt a ragaszkodás és a féltés, amit tegnap este Leon szemébe látott.
- Nagyon elgondolkoztál csöppem - szakította meg a gondolatmenetet Leon - Baj van?
Sora válasz helyett csak megcsókolta Leont. Próbálta minden érzését, minden vágyát beleadni abba az egy csókba. Tudatni akarta a férfivel, felesleges szavak nélkül, hogy mit érez. Lassan Leon nyaka köré fonta karjait és közelebb bújt hozzá. Leon meglepett hangon nyögött a csókba, amikor megérezte, hogy Sora teljesen hozzásimul. Hát akkor ő is – döbbent rá Leon magában. De nem volt ideje tovább elmélkedni, mert Sora merényletet követett el ellene. Lassan rajzolta körbe nyelvével alsó ajkát és egy kicsit meg is harapta. Mire Leon beszállt volna a pajkos játékba Sora eltávolodott tőle.
Ködös szemekkel kereste a lány tekintetét, amiben ugyanazt a vágyat vélte felfedezni, mint sajátjában egy kis pajkos csillogással fűszerezve. Már éppen újra magához húzta volna Sorát, amikor látta, hogy Yuriék sorra kerültek, és már fizetnek. Magához húzta Sorát, de eredeti szándékától eltérően csak belesuttogott Sora fülébe.
- Ezt nem ússza meg ennyivel kisasszony.
- Remélem is - suttogta kéjesen Sora.
- Mehetünk - szólalt meg Sophie Sora háta mögül.
- Persze - mondta Sora és belekarolt Yuriba - Indulhatunk.
Leon belement a játékba. Óvatosan nyújtotta kezét Sophie felé, aki gyanútlanul fogta meg. Ám ahogy Sophie meglátta az első pingvint, elengedte Leon kezét, megragadta Soráét és elkezdte húzni a madarak felé. Sora nevetve követte Sophie-t. Innentől a két lány, mint egy-egy kis óvodás rohangáltak kifutótól kifutóig. Csak Sora tekintett néha hátra, hogy a fiú jönnek-e még utánuk. Ahogy megpillantotta őket, nyugalom költözött szívébe és újra átadta magát Sophie hevességének. Mikor a denevérek és egyéb éjszakai állatok házához érkeztek Sora megtorpant egy kicsit. Hátranézett. Leon és Yuri beszélgetve közeledtek feléjük. Sophie észrevette Sora hezitálását, és bíztatóan szorította meg a kezét. Sora elmosolyodott és belépett a sötétbe. Már egy perce sétálhattak a sötétben és a kellemetlen állatszagban, de a szeme csak nem akart hozzászokni a sötéthez. Kicsit közelebb húzódott Sophie-hoz. A kislány érezte, hogy Sora reszket, és már szidta magát, amiért beráncigálta ide Sorát, anélkül, hogy megvárta volna a két férfit. Hiába is álltak volna meg itt, Leonék nem biztos, hogy megtalálnák őket. Sőt valószínűbb, hogy simán elmennének mellettük a sötét miatt, ha egyáltalán bejöttek utánuk.
Sophie el akarta engedni Sora kezét, hogy átölelje a lány derekát, de Sora nem akarta elengedni. Lassan a fülébe suttogta, hogy csak át akarja ölelni, és másik kezét odaadja majd, hogy meg tudja fogni. Sora nem válaszolt csak engedett a szorításból. Mikor azonban Sophie elengedte Sora kezét valaki véletlenül beléjük ütközött és ellökte Sorát, aki elesett a lendülettől. Érezte, hogy felsérti a kezét az egyik üvegkifutó éles széle, de nem foglalkozott vele. Csak halkan nyöszörgött és Sophie-t hívta magához. Sophie halotta Sora hangját és szemét lehunyva kezdett el a lány felé menni. Nem is voltak olyan messze egymástól, csak ez az átkozott sötétség zavarta meg érzékeiket. Sophie óvatos mozulattal fogta meg Sora kezét, hogy a biztos ijedtség minél kisebb legyen. Sora összerezzent és egy kicsit fel is kiáltott, de ahogy rájött, hogy Sophie az szorosan magához ölelte a kislányt.
- Gyere Sora. Menjünk végre ki innen.
- Rendben - lehelte maga elé Sora.
Sophie magabiztos mozdulattal segítette fel Sorát, és magához ölelte úgy, ahogy eredetileg akarta. Egyik kezét Sora dereka köré fonta, a másikkal pedig Sora kezét fogta. Magát hibáztatta, amiért Sora ennyire megrémült. Lassú, de biztos léptekkel indult ki a kijáratot jelző apró fénypontok felé, miközben Sora derekát simogatta.
Eközben Leon és Yuri nagyokat nevetve beszélgettek az éjszakai állatokat rejtő ház előtt. Yuri mesélt Leonnal Soráról, hogy milyen volt még Daniel előtt. Mesélt neki szüleikről, barátaikról. Sora első irományairól. Leon vidáman hallgatta néha kommentálva a történeteket, vagy kiegészítve saját húgának mizériáival. Több közös van a két lányban, mint hitte volna. Éppen Yuri mesélt arról, amikor még ő és Sora együtt tanult zongorázni, amikor Leon kiszúrta a két lányt. Azonnal feléjük indult. Yuri egy percre ledöbbent, aztán meglátta húga rémült tekintetét és Leon után sietett.
- Sora drágám, mi történt - zárta karjaiba a még mindig remegő lányt Leon - Nyugodj meg. Itt vagyok. Sophie legalább te mondj valamit. - rivallt rá húgára.
- Sora megijedt a sötétben igaz? - kérdezte Yuri.
- Igen - szipogta Sophie. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy elsírja magát.
Leon elsétált Sorával az első padhoz és leült rá, Sorát, pedig az ölébe húzta. A lány lábai harangoztak a levegőben, de amúgy meg sem mozdult. Leon óvóan magához ölelte és a karját simogatta. Érezte, hogy Sora felkarja sebes.
- Mi történt a kezeddel? Hol horzsoltad le?
- Elestem - mondta halkan Sora.
- Hogyan?
- Valaki meglökött, és nekiestem a falnak.
- Szegény kincsem. És én nem voltam ott veled? - Sora megrázta a fejed - Akkor, tudod, mi jön most?
- Mi?
- A bocsánatkérés - már éppen megszüntette volna ajkaik közötti távolságot, de Sora elhúzódott előle.
- Menjünk inkább haza - kérte a lány.
Ugyan Leonnak rosszul esett, hogy nem engedte Sora, hogy megcsókolja, de kicsit kiengesztelődött, amikor Sora felé nyújtotta kezét és magához ölelte karját. Élvezte, ahogy Sora teste az övéhez nyomódik, te tudta, hogy ennek most nincs itt az ideje. Átkarolta Sorát, úgy, mint az imént Sophie. Yuri és Sophie előttük battyogott és elmélyülten beszélgettek. Ugyan Leon látta Yuri szemében, hogy szívesen állna oda Sora másik oldalára, hogy megnyugtassa, mégse tette. Yuri igazán értékes embernek ismerte meg ebben a pár órában. Érti már, hogy Sora miért rajong ennyire bátyjáért. Yuri a világ végére is elmenne Sora boldogsága érdekében. Ahogy ezen gondolkozott, óvatosan simogatta Sora csípőjét, és amikor elfeledkezett magáról végigsimított a lány fenekén is. Sora összerezzent és Leon szemébe nézett, ahol Leon a félelem mellett a délelőtti pajkosságot is felfedezte. Megnyugodva mosolyodott el és egy puszit nyomott Sora homlokára.
- Mostmár jobban vagy?
- Sokkal ... Köszönöm.
- Ugyan mit?
- Hogy rögtön jöttél.
- Sora megígérem, hogy mindig rögtön menni fogok.
- Szeretlek - mondta ki Sora, még mielőtt belegondolt volna, hogy mit is fog kimondani.
Leon szemei elkerekedtek és szíve őrült tempóban vert. Megállt és maga felé fordította Sorát. Megcsókolta olyan lágyan, amennyire csak képes volt rá. Homlokát Sora homlokához támasztotta.
- Köszönöm!
Sora szemei elkerekedtek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
