Hát, sziasztok, újra itt vagyok én, Sora Naegino! Bár kicsit megtört szárnyakkal, de újra jelentkezem. Elmentem a színpadtól, muszáj volt, nem bírtam tovább. Most egy eldugott színpadon lépek fel, hol nem ismernek fel. Jó vicc, én sem ismerem meg magamat, és ráadásul nevet is változtattam, Kyushi Aki lettem, azaz Kyushi, mint Vörös tűz, és Aki, mint Szabad. Hívjatok csak Akinak. Kalos segített, vele beszéltem utoljára, ő intézte el az „új" életemet. Én választottam a nevemet is, mellyel emlékeztetem magam, hogy olyan tűz van bennem, amely szabad. Már vagy hat éve nem beszéltem a színpadtól senkivel, de nem feledtem őket egy percre se, hogy is felejthettem volna?! Szó nélkül hagytam ott mindent, szegények, el tudom képzelni, mit érezhettek, de nem volt más választásom. Rájöttem, hogy szabad az, aki képes fölállni, és mindent maga mögött hagyni anélkül, hogy visszanézne. Nem néztem és nem is fogok hátra nézni. Na de most már mindegy, ami volt, elmúlt.

Az elmúlt években egy kis országban találtam otthonra Magyarországon, és annak fővárosában, Budapesten. Megszerettem ezt az országot, a szívemhez nőtt. Itt nem én vagyok a sztár, nem jönnek utánam állandóan riporterek, meg újságírók, bár azért itt is elismert vagyok. Lehetnék én a sztár, de direkt fogom vissza magam, mert nem akarok feltűnést kelteni. Nem mutatom ki a tehetségemet annyira, csak pont annyira, amennyire kell. Kedvesek velem itt az emberek, bár mint minden helyen, itt is megtalálhatóak a rossz emberek, de hol nem? Már egész jól megy a magyar nyelv is.

A kinézetemről khm, nos, hát a hajam barna színű lett és olyan rövid, mint Layláé, bár más fazonja van. A szemeim zöldek lettek, igaz, néha eléggé zavar a kontaktlencse, de kibírom.

Egy kicsit elegánsabban öltözködöm, mondjuk nem annyira, mint Layla. Magasabb lettem, és hogy is mondják? Á, megvan: nőiesebb. Belsőre semmit se változtam igazán, de azért néhány alapvető dologban igen. Az álmomat ott hagytam a Kaleido Színpadot, így más álmot kerestem. Mert egy ember, akinek nincsenek álmai, nem lehet boldog. És tudjátok, ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz, olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legnehezebbet. Meg kell változz, hogy más légy, de mégis önmagad.

Aki segített nekem megváltozni, hiszen így egy „új" ember lett belőlem, de mégsem tudtam feladni Sorát. Az álmom, hogy boldog lehessek, és újra Sora lehessek. Igen, távoli, nehéz, és lehetetlennek tűnik, de nem zavar.

Egyik kollégámmal nagyon összebarátkoztam, Ő segít mindig ruha ügyben, meg magyarban is. Anitával már rögtön első nap megtaláltuk a közös hangot, de még neki sem meséltem a múltamról, és szerencsére Ő nem is kérdezget.

Itt is lett egy partnerem, eleinte fagyos voltam vele, valahogy Leon után... Dánielnek hívják, vagy ahogy becézik: Dani. Szerintem Anna imádná, ő is bohóc akart lenni, de nincs kereslet rá, pedig bomba jó lenne. Szeretek vele együtt dolgozni, igaz, közelében sincs Yurinak sem, és mindig megjegyzi, hogy nekem negyed óra elegendő egy „nehéz" gyakorlat elsajátításához, míg a többiek egy hétig elbíbelődnek vele. Hát igen... itt más a színvonal. Néha éjszaka beszabadulok a színpadra és gyakorolok, de akkor nem olyan pitiáner mutatványokat ám!

Élvezem, amikor egyedül repülök, nincs senki és semmi csak mi hárman. Én, a színpad, és a trapéz, itt lehetek igazán önmagam. Néha magányos vagyok és nem könnyű, de ez az ára annak, hogy kitaláljam, mit akarok kezdeni magammal. Fantom sincs már velem, hisz Ő a Kaleido Színpad szelleme és én ott hagytam ugye, tehát nem volt miért maradnia. Emlékszem minden utolsó szavára, utolsó jóslatára, amit meg is fogadtam: „ A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel."

- Aki! Mi jövünk! - Anita sürgető hangja szakít félbe, nem is baj, nem szeretek a múlton rágódni.

- Máris! - kiáltom, az utolsó simításokat is elvégezem sminkemen és már megyek is magyar barátnőm után.

Igaz, amit mondanak, még így női szemmel is szépek a magyar lányok, úgy általánosságban persze.

Anita is szép, hosszú gesztenye barna hajzuhataga van, sötét barna szemekkel, nem magas, de nem is alacsony, és ezekhez párosul helyes arca.

- Hol voltál ennyi ideig? - von kérdőre, kicsit morcosan.

- Ne haragudjon kisasszony, kérem. - Ez mindig bejön, már mosolyog is, na azért.

- Ugye nem felejtetted el, hogy este buli lesz? - Hoppá, de.

- Őőőő most, hogy mondod... - Pedig én ma gyakorolni akartam, na mindegy megígértem neki, hogy elmegyek.

- Oké, no comment... - forgatja meg szemeit.

Az előadás természetesen jól sikerült, nagyon lelkes közönségünk szokott lenni, kíváncsi lennék, mit csinálnának az Angyalok tánca után, vagy bármelyik előadás után... De itt díjazzák azt, amit csinálunk, tisztelnek érte bennünket, mert tudják, hogy ezt értük csináljuk. Itt mindenki a közönség elismeréséért dolgozik, nem a pénzért, mert azért itt nem érdemes.

Nem vagyok valami bulizós fajta, nem is élek alkohollal soha, úgyhogy félek egy kicsit az estétől, Anita ott lesz, benne bízok. Viszont ott lesznek még egy páran, akiket nem ismerek, de Anita igen, ez megnyugtató, de én és a magyar nyelv még nem igazán passzolunk össze... Szerinte nem lesz gond, az angolt is értik. Mondjuk Anita a japánt is hihi, mivel szereti az animékat és magát Japánt is... Ezért is jött oda rögtön első nap.

Anita délután átjön hozzám segíteni ruhát választani, az ilyet nem bízza rám. Egyébként Dani is jön, kíváncsi leszek, ő hogyan táncol...

- Na, nézzük csak, mik vannak itt - nézi érdeklődő szemmel gardróbomat, én az ágyon ülök és nézem ténykedését.

- Ez megfelelő lesz! - szól csilingelő hangján, melyben elégedettséget és pajkosságot véltem hallani.

- Ajaj, már most félek attól, hogy mit akarsz rám aggatni - mondom kicsit ijedt hangon, de viccelődve.

- Ne parázz már annyit! Dögös leszel.

Ezzel rám adott egy ujjatlan fekete-fehér csíkos felsőt, mely egy kicsit ki volt vágva. A dekoltázsa engedte sejteni a dolgokat, de azért nem engedett belátást, és ehhez egy sima fekete farmer, mely kihangsúlyozta alakom. Egyszerű, kényelmes és mégis dögös. Tökéletes! Kaptam egy kis sminket, bár nem vagyok oda érte, úgyis el fog kenődni és úgy fogok kinézni, mint akinek bevertek, de Anitának nem tanácsos ellent mondani.

És elindultunk, haj, csak ne égessem le magam!

Danival nálunk találkoztunk még, mert egy utcában lakom vele, ezért Ő haza tud majd kísérni legalább.