|
1.RÉSZ
ELLIOT2 2009.01.10. 21:00
Los Angeles, az angyalok városa. Mondják sokan. És még milyen igazuk van! Él egy gyönyörű lány a városban, messze híres tehetsége és tudása. A neve pedig Sora Naegino. Anyjával Martával és apjával Roberttel él egy hatalmas nagy házban, nem messze a Kaleido Színpadtól, hiszen ő artista. Még hozzá nem is akár milyen, az egyik legnagyobb.
- Hallo! - szólt bele vidáman egy kislány a telefonba.
- Szia hugi!
- Leon! Úgy örülök, hogy hívtál, nagyon rég nem láttalak.
- Én sem téged, hiányzol. De képzeld van egy jó hírem! Hazautazom.
- Komolyan? És mikor?
- Még ma este otthon leszek, ígérd meg hogy megvársz.
- Megvárlak, nem halasztanám el a bátyámat.
- Oké , akkor ma találkozunk, szia, puszi-puszi!
- Szia! - a lány mosolyogva tette le a telefont és örömében egy nagyot szaltózott. “ Milyen büszke lesz rám Leon, ha megtudja, hogy mennyit fejlődtem. Vele fogok egyszer szerepelni! Igen!”
10 évvel később:
- Sora! Várj meg!
- Áh szia Magen! Mizu?
- Semmi külcsi, csak megláttalak és gondoltam megkérdem nem-e akarsz velem ebédelni?
- Hu, bocsi, de Marko már vár az ebéddel. De tudod mit? Ebédelj velünk.
- A-a. Nem szeretek elefánt lenni.
- Ugyan már! Gyere nyugodtan.
- Nem, inkább majd máskor. Szia! - intett búcsút Magen barátnőjének majd elindult keresni valakit az ebédhez.
Sora már 17 éves és gimnáziumba jár. Ugyan úgy, mint bátyja, Leon is. Mindenki tudja, hogy ők ketten messze földön híres artisták, és hogy szoktak együtt gyakorolni, így már nem nagyon lepődnek meg, amikor valamelyik átszaltózik fölöttük. Leon után csak úgy húzzák a csíkot a lányok, de ő senkire nem figyel.
- Szia Marko! Bocsi, hogy késtem, csak még beszéltem Magennel.
- Szia szívem, semmi baj. - majd egy forró csókkal fogadta kedvesét.
- Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk a Kristályba!
- Tök jó! Úgyis rég mulatoztunk.
- Aha.
- Nézzétek milyen jó pasi. - hallott Sora susmorgást a háta mögül, mire hátrakapta a tekintetét. Természetesen bátyja közeledett ezért kezdett minden lány az egész udvaron susmorogni. Csalfa mosolyra húzta száját.
- Na nézzenek oda, kit látnak szemeim! Leon Naegino személyesen.
- Igen hölgyem. - játszott a fiú is, így kissé letérdelt és kézen csókolta a mosolygó lányt. Majd szorosan magához ölelte. Mire minden lány irigykedve nézte Sorát na és persze a fiúk is Leont, bár Marko is jól nézett ki. Magas volt és izmos, napbarnított bőrű, zöld szem és fekete haj párosult hozzá. Ám máskor igencsak csillogó szemébe most is, mint mostanában elég gyakran a féltékenység sűrű ködje költözött.
- Hello Leon! - köszönt oda tettetett jókedvel Marko.
- Hello!
- Leon! Mit szólnál ha ma te is jönnél a kristályba? - lelkendezett Sora.
- Disco? Kedden? Na nem bánom.
- Ha akarod hozom néhány barátnőmet is.
- ha ha ha jaj de vicces a kisasszony. Na nem baj legalább nem csak azt fogom nézni, ahogyan csókolóztok.
- Így? - mosolygott gonoszul Marko és magához rántotta a meglepődött Sorát és szenvedélyesen megcsókolta.
Leon szemében valami ördögi fény bujkált, más nem tudta volna megmondani, hogy mi az, de a lány látta azt és felismerte, de nem mert hinni a szemének. Hogy kiderítse igaz-e még jobban mélyítette a csókot, de egy percre sem vette le a szemét Leonról. Ő csak állt ott és meg sem mozdult. A lány vette a lapot. Megszakította a csókot majd játékosan bátyja ezüst szemeibe nézett.
- Akkor ezt igennek veszem. - mondta kissé gúnyosan és Leonnak hirtelen bevillant, hogy hogyan nézte őket.
- “ Jézusom és ha észre vette, hogy mennyire bámulom őket? Áh! “ Azt igennek veszed, ha délután elmegyünk fagyit enni?
- Hát persze, hogy igennek veszem, aztán szépen megleckéztetlek.
- A múltkor is ezt mondtad, meg az előtt is és így sorban. Mégis mindig le tudlak győzni.
- Mégis miben győzöl? - értetlenkedett Marko.
- Én vagyok a jobb birkózásban. - jelentette ki a fiú büszkén és kicsit jól érezte magát, amint látta Marko dühös tekintetét.
- Jaj bátyus! De hiszen tudod hogy kivel van dolgod! Velem bizony!
- Na és akkor? Úgyis mindig te vagy alul. - Marko erre a mondatra már teljesen bepipilt. Rettentően féltékeny volt barátnője bátyjára.
A helyzetet a csengő mentette meg.
Sora éppen hazafelé tartott Markoval kézen fogva, mikor hirtelen megjelent Leon.
- Na akkor megyünk fagyozni vagy sem? Mert tudja hölgyem nem érek rá egész nap.
- Oh valóban uram? Akkor csak menjen én Markoval tartok.
- Tényleg nem jössz? - hervadt le a mosoly Leon orcáról.
- Dehogynem te buta! Az imádott bátyámat követem mindenhová. Marko! Nem baj ha én inkább megyek Leonnal fagyit enni? Majd holnap találkozunk! - ezzel elindultak a másik irányba.
- De hát úgy…volt hogy moziba megyünk. - mondta a fiú már csak szinte magának. “ Hogy képzeli ez az idióta Leon hogy csak úgy ide jön és elviszi fagyozni Sorát. Mikor Sora az én barátnőm, nem pedig az övé, miért nem foglalkozik más csajokkal?? Annyian koslatnak utána, de ő nem, ő valahogy mindig itt van, ahol mi, kezd betelni a pohár! Na nem baj, nemsokára itt az egy éves évfordulónk na és Sora szülinapja. Akkor majd elmegyünk ketten valahová Leon meg csak maradjon magának otthon vagy menjen ahová csak akar. - erre a gondolatra hirtelen kaján vigyor jelent meg az arcán, majd arra eszmélt, hogy valaki a vállát fogja.
- Na na na Marko! Úgy mosolyogsz mint egy vadalma.
- Robert! Hát igen. Mi a pálya?
- Hogy hogy nem Sorával vagy?
- Elment Leonnal fagyit enni….
- Hé én neked mondom ez a Leon koslat Sora után és nem úgy mint egy báty.
- Nekem mondod, valahogy mindig ott van ahol mi.
- És mit gondolsz?
- Hogy hogy mit gondolok? Azt hogy megölöm.
- Ugyan! Nem arról. Mit gondolsz Sorának bejön a bátya? Hiszen a suliban az összes csaj oda van érte ő a suli nagy sztárja.
- Áh, hisz testvérek és Sora velem van, engem szeret.
- Honnan tudod?
- Ő mondta.
- Hát te tudod öregem! De én a helyedben vigyáznék, nehogy Leon eltévessze este az ágyat. Hahahahaha - majd még mindig nevetve tovább ment.
Marko csak állt ott egy helyben mint egy rakás szerencsétlenség.
“ HOgy el ne tévessze az ajtót? Ugyan! És…ha mégis? Mi van ha Leon rámászik Sorára? De hiszen testvérek.”
Dühösen rontott a cukrászda felé. Osonva lépett az ablak elé, és elbújt egy termetes tuja mögött. Leon és Sora bent ültek egymással szemben és láthatóan nagyon jól mulattak. Leon épp Sora felé nyújtotta a fagyiját. Sora pedig bele nyílt és miután végzett Leon hevesen belenyalt.
“ Lehet, hogy mégis igaz? Áh! Megyek haza!”
Este volt épp, Sora a fürdőkádban énekelt. Hangja kihallatszott és Leon a szobájába hallotta húga kellemes hangját. Hirtelen felpattant, ám a fürdőszoba ajtajában megriadt. “ Jézusom! Hiszen a hugom. De mégis ez az érzés.”
Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és Leont kis híján agyon nyomta. A fölre esett és onnan nézett fel Sorára. A lányon egy piros selyem hálóing volt, és egy fekete vékony köntös, mindkét ruhadarab épp hogy a fenekét súrolta. Mikor meglátta kábult bátyját a földön egyből odaszaladt. Mikor lehajolt hozzá a hálóruha lejjebb ejtődött így Leon belátott a mellei közé. Egyre kábultabbnak érezte magát.
- Leon! Minden rendben?
- Sora…
- Bocsika nem akartam, nem tudtam hogy ott állsz.
- Én..én csak meg akartam kérdezni, hogy mikor leszel már kész. - hazudta.
- Már kész vagyok, de téged kis híján megöltelek. Gyere. - próbálta felállítani bátyját de mindketten visszaestek és így Sora Leon alá esett, a fiú pedig rá, csak a két kezével támasztotta meg magát a lány feje mellett.
- “ Vajon miért néz így rám?” - elmélkedett magában a lány.
- “ Azok a barna szemek, az a test, istenem meg fogok ezért halni. “
A lány ebben a pillanatban úgy tett mint aki elájult, a fiút elkapta a vész. Ám mikor észhez tért még mindig ott volt Során.
-” Na most kíváncsi vagyok mit fog tenni.” - mosolygott magában Sora. Ám nem számított arra, ami most következett. Leon lassan lejjebb hajolt és gyengés csókot nyomott az “ájult” lány ajkaira, majd a köntöst kezdte volna leszedni róla, mikor észhez tért.
- Jézusom mit csinálok! - mondta hangosan és szíve vadul lüktetett ahogy gyengéden felemelte az “ájult” testet és az ágyába vitte. Kiment hogy egy teát főzzön és mikor az ajtó bezáródott Sora kinyitotta szemeit.
A szíve neki is vadul lüktetett, akaratlanul is kezét az ajkaihoz emelte.
- “ Leon. Mégis mi volt ez? Hiszen ő a bátyám! Mégis…annyira jól esett az az aprócska csók. Na jó inkább puszi de akkor is. Mi van velem? Én Marko-t szeretem.” Majd léptekre lett figyelmes és abban a pillanatban Leon lépett be rajta.
- Sora! Ugye jól vagy, mi történt egyszer csak úgy elájultál.
- Nem tudom, csak kicsit megszédültem.
- Értem. - majd elgondolkodott.
- Leon?
- Igen?
- Szeretsz engem?
- De Sora! Mindennél jobban szeretlek téged! - majd hirtelen gondolkodóba esett a lány nézése miatt, amiben kétely volt. - Mindennél jobban szeretlek, mert a húgom vagy. - javított a helyzetén. Megnyugvással töltötte el, jog Sora nem fedezett fel semmit, mivel a szemei vidáman csillogtak.
- Tudod én is szeretlek! Te vagy az én nagy bátyuskám, aki mindig vigyáz rám.
- Mindig vigyázni fogok rád.
- Mond Leon, te nem kedveled Marko-t?
- Mi bajom lenne vele?
- Nem tudom, csak kérdeztem.
- Rendben. Azt hiszem én megyek is zuhanyozni.
- Oké, szia Leon.
- Majd még beköszönök.
Ezzel kilépett a szobából és a mosoly egyből az arcára fagyott, mert eszébe jutott, hogy Sora a húga és hogy soha nem lehet vele. Vágya mindig egyre csak növekedett, mikor a lány közelében volt, most sem volt máskép,, így beállt a hideg zuhany alá, de az érzés nem tűnt el. Durcásan bandukolt hát ki a zuhanyzóból. Benyitott húga szobájába, ám a lány már mélyen aludt. Így hát nem akarta felébreszteni. Bement a szobájába és befeküdt hatalmas nagy franciaágyába.
“ Annyi nővel voltam már mégis annyira de annyira kívánom, vajon miért van rám ilyen hatással ez a lány? De hiszen ő a húgom, hogy is gondolhatok ilyenekre? De mégis…mikor meglátom azokat a cseresznye piros ajkait már csak azon kapom magam, hogy azon gondolkodom milyen lenne csókolni. Istenem! Ebbe bele fogok őrülni. “- gondolatmenetét egy hangos puffanás zavarta meg, Leon hirtelen felpattant és a vak sötétben kiszaladt a szobából, majd már csak azt vette észre, hogy a földön fekszik méghozzá Során.
- Mi történt? - kérdezte, de még mindig az előző helyzetben feküdtek.
- Csak ki akartam menni a fürdőbe…ööö…hát zuhanyozni.
- Zuhanyozni? Hajnali fél háromkor?
- Elaludtam és te nem ébresztettél fel.
- Olyan aranyosan aludtál, nem akartalak megzavarni.
- Oh! Szóval már aranyosan is alszom?
- Igen!
- És…most miért nézel rám úgy, mint aki majd meghal?
- És ha majd meghalok? Akkor mi van? - kérdezte nyers vággyal a hangjában.
- Mond Leon, miért halsz meg?
- Érted. - majd lehajolt és egy apró kis puszit és nyitott szemmel nézte a lányt, aki szintén az ő ezüst szemeit vizsgálta, majd Leon legnagyobb meglepetésére a lány közelebb húzta magához, ő pedig kapott az alkalmon és megcsókolta Sorát, szemükkel egymást figyelték, szájuk viszont a másikét simogatta. Hosszú percekig maradtak még így, egymást szeretgetve, ám Leonnak egyszer csak felrémlett, hogy éppen a húgával csókolózik. Lassan elvált Sora ajkaitól és mélyen a gesztenyebarna szempárba nézett, amiben jól látható volt a csalódottság.
- Bocsáss meg Sora! - majd halkan besétált a szobájába, bebújt az ágyába és jó fél óra múlva elnyomta az álom.
Sora ahogy feleszmélt ő is vissza ment saját ágyába, rögtön elaludt. Nyugodt volt és boldog, tudta, hogy ez soha többé nem fog megismétlődni, Leon tartani fogja magát, amilyen makacs, és ő is megpróbálja. Boldogan hajtotta hát álomra fejét, várva, hogy mit hoz a holnap.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
